Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-20 / 245. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. október 20., szerda Hírek Mulatott Somogygeszti A falu „pletykáit” is kidobolta a jól értesült kisbíró Somogy- gesztiben, ahol hagyományos szüreti felvonulást és bált tartottak a hét végén. A fiatalok - mintegy félszázan - népviseletbe bújva járták az utcát, este pedig a kultúr- házban mulattak. (Is) Ifjú számítástechnikusok A kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola hatvan felsős diákja vett részt a budapesti Comfair számítástechnikai kiállításon. A rendezvényre - amely a vásárközpontban volt - Fila Gyula, az iskola számítástechnikai tanára vitte föl a gyerekeket. A budapesti utazás -költségeit a tanulók fizették, de az iskola alapítványa is támogatta az utat. (Is) Édesszájú tolvaj Oszto- pánban ismeretlen tettes betörte egy Cerina-hegyi hétvégi ház ablakát, s onnan különböző tárgyakat - köztük egy gázpalackot - lopott el. Vélhetően édesszájú a tolvaj, mert a kristálycukrot sem kímélte. A kaposvári telektulajdonosnak százezer forintos kárt okozott. (Is) Nyugdíjasok a színpadon Huszonöt produkcióban mutatták be tehetségüket a nyugdíjasok Dombóváron a művelődési házban. Az idősek ki mit tud?-ját a városi vöröskereszt szervezte. (Is) Árokmunkák Bőszénfán Végéhez közeledik a bőszén- fai belvízelvezető rendszer kiépítése. A területfejlesztési alap négymillió forintos támogatásával tisztították ki az árkokat Bőszénfán. Ehhez mintegy 2 millió forintot biztosított az önkormányzat. Vis maior pályázaton újabb hét- száznegyvennyolcezer forintot nyert a kis Surján-völgyi település önkormányzata. Ezt az összeget önerőből megduplázták, s így a Dózsa György út árokmunkáit még a tél beállta előtt befejezhetik. (tz) Aranykoszorús gazdaság Kreicz Zoltán a minőségi tejtermelésben látja a jövőt Az Aranykoszorús gazda címmel kitüntetett Kreicz Zoltán portáján az a legcsodálatosabb, hogy bent is kint érzi magát az ember. A könnyűszerkezetes ház hatalmas, panorámás ablaka a legszebb „élő poszter", amit valaha láttam. JÁKÓ A konyhai asztalka aljához erősített kampókon tüllzacs- kókból csepeg a savó, hogy a puha, hófehér túró néhány nap múltán a családi asztalt gazdagítsa. Nagyanyáink falusi kiskonyhájának hangulatát érezzük az ezredvég gáz- tűzhelyes komfortjában. Az udvaron két formás csikó, a félvér Szellő és Jólány, az arab telivér legelészik. Odébb, a karámban Lidiké, a három Kre- itcz gyerek macskáért kapott kedvenc kiskecskéje mekeg: hiányolja a gyermekzsivajt. S ahova csak a szem ellát, cicák lustálkodnak a napsütésben. A gazda tehenei a réten legelésznek; villanypásztor vigyázza nyugalmukat. A fiatal házaspár 1986 óta él Jákóban. Mindketten a kaposvári mezőgazdasági főiskola állattenyésztő üzemmérnöki szakán végeztek. Az asszony üzemgazdászként, férje főállattenyésztőként dolgozott az egykori téeszben, majd miután az tönkrement, magán- gazdálkodók lettek. — Egy Pápa melletti kis faluban nőttem föl, s már hatévesen talicskáztam a trágyát szüleim földjén, akik tíz szarvasmarhát neveltek — mondta Kreicz Zoltán. — Először egy tehen'et vettünk, hogy legyen házi tej a gyerekeknek, aztán kinéztünk még egyet, hogy ne legyen egyedül. Lassanként 16-ra fejlesztettük az állományt. Magunk építettük az istállót is. Saját erőből hoztuk fedél alá a házat, a pajtát s a karámot. A szántón lucernát, silókukoricát, zabot termesztünk. Az állatok szabadon legelnek, tejhozamuk évente tehenenként 6200-6300 liter, extra minőségű. Tavaly óta a Baranyatejnél több mint 60 forintért értékesítjük literjét. A fiatal agrárszakember hamar rájött: az állomány növelése mellett a minőségi tejtermelésre kell a legtöbb gondot fordítani. Az térül meg leginkább, s annak lesz értéke az unióban is. A házi értékesítés felszámolása után a fejőgép tisztán tartására fordították a figyelmüket, tudván, hogy a januártól érvényes új rendszerben csíraszám szerint értékelik a minőséget. Kreicz Zoltán állítja: nem ért volna el ilyen jó eredményt, ha nem abban a közösségben dolgozik, ahol száz szarvasmarhát, köztük 65 tehenet tartanák. Hat éve a szervezett értékesítés, a biztos piac reményében ugyanis 14 tejtermelő gazdával megalakították a jákói szarvasmarhatartó gazdák egyesületét, ennek ő az elnöke. Míg más településeken elfogytak a marhák, bezárt a csarnok, Jákóban ismét fölvirágzott a tejelő állattartás. Ma már majdnem 100 százalékban extra minőségű, helyben vizsgált tejet adnak le. — Minél kisebb ráfordítással kell nyereségessé tenni a gazdaságot. Nem kell méregdrága gépsort vásárolni, elég, ha van egy silózó. A többit bérmunkában végeztetjük el. Már csak azért is, mert nagyon nehéz banki támogatáshoz jutni. Hiába támogatja az FM, ha a befogadó bank feltételeit nem tudjuk teljesíteni. Tízmillió forint hitelhez például az összeg két-háromszorosát kérik fedezetként. Ezt lehetetlen előteremteni. Terveimben egy fe- jőház és egy betakarító gép vásárlása szerepel. Ehhez 25 millió forint hiányzik. Miből teremtsem elő, ha nem kapok rá megfelelő hitelt? Kreicz Zoltán a feleségével példás munkamegosztást alakított ki: a férj az istállóban, az asszony az aprójószágok körül tüsténkedik, őrzi a tűzhely melegét. Mint mondta: az Aranykoszorús gazda kitüntetésre, — amit mintagazdaságának önerőből való megszervezésért Somogybán egyedül ő érdemelt ki — nem számított, de boldog, hogy elismerték a munkáját. Várnai Ágnes Versenyben a fakanál A magyaratádi diákok többször bizonyították: értenek a konyhaművészethez. Magyaratád Nem csoda, hogy az úttörőszövetség idei Süssünk-főz- zünk valamit címmel meghirdetett gasztronómiai vetélkedője döntőjének lebonyolításához a magyaratádi iskolát szemelte ki. Munkácsy Mihály igazgató örömmel újságolta: a november 6-án és 7-én zajló országos rendezvényre tíz csapat jön negyven résztvevővel. Két előfordulón már túl vannak a diákok — egyebek között a nagyszakácsi királyi szakácsok versenyéről is faggatták őket —, de a magyaratádi vetélkedőn dől el minden. A rendezvény fő koordinátora Várhelyi Miklós aranysapkás mesterszakács, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség olimpiai csapatának aranyérmes tagja. Fővédnöke dr. Gyenesei István, a zsűri elnöke pedig Tóth Imre, a kaposvári Széchenyi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója. A vetélkedőt a megyei önkormányzat és számos cég támogatja. L. S. Kétkedő közmunkások A kadarkúti közmunkások úgy vélik, kevesebbet kapnak, mint ami jár nekik. A segédmunkások — írják levelükben — bruttó 24 ezer forintért, a betanított munkások 28 ezer forintért, a szakmunkások pedig 34 ezer forintért dolgoznak. Kadarkút Felemás közmunka című cikkünkre hivatkoznak, amiben azt írtuk: a segédmunkások 30 374 forintot vihetnek haza, a betanított munkások 31 898 forintot kapnak, a szakmunkások pedig 7 ezerrel többet. Ezek a közmunkásfizetések átlagot jelentenek, hiszen van olyan hely, ahol ennél több és olyan is, ahol ennél kevesebb pénz lapul a borítékban. Az ok egyszerű: a közmunka-programra vállalkozó önkormányzatok azt is leírták pályázatukban, hogy a munkásokat milyen bérért kívánják foglalkoztatni. Az elbírálásnál ez is nyomott a latban. — Kaposvár például minimálbért ígért - tudtuk meg Weisz Zoltántól, a megyei munkaügyi központ igazgató- helyettesétől —, így vélhetően ezért okoz gondot a keretszám kitöltése. Az önkormányzatok pedig önkényesen nem emelhetik vagy csökkenthetik a béreket. Kadarkút azért fizet ennyit, mert ennyit igényelt a bérekre. így a közmunkásait sem csapja be. (Lőrincz) Hencse dalos pacsirtái Néhányan a törzstagok közül: Lőrincz Lászlóné, Hollósi Mónika és Hollósi Zoltánná. Hangjukat már Budapesten is hallatták fotó: szepesi péter A két éve alapított hencsei népdalkor tagjai közül már csak néhányan gyűlnek össze, hogy énekszóval melegedjenek. A hajdani kápolnában — ahol próbálnak — nincs fűtés. Hencse Kolonicsné Radosán Ibolya „mozgatta” az énekkart, amely a környéken kívül Budapesten és az abasári katonai dalfesztiválon is bemutatkozott. Az alapító-vezető azonban nemrégen lemondott. Hollósi Zoltánná, Lőrincz Lászlóné, Hollósi Mónika és még néhányan szeretnék folytatni az éneklést. Hiszik: a kastély és a golfklub mellett népdalköréről is híres lehet a falu. Rendbe tették az önkormányzat tulajdonában levő épületet; ennek a felújítását érdemes folytatni, hiszen itt nemcsak a népdalkor tarthatná a próbáit, hanem az ifjak is szórakozhatnának. Míg tavaly 100 ezer forinttal támogatta működésüket az önkormányzat, az idén ennek az összegnek már csak a fele jutott a dalosajkú asszonyoknak. De ez sem működésre, hanem szigorú számlaelszámolással: építőanyagra. Szépen kimeszelték a helyiségeket, ám ezeket be kell rendezni. A székek és az asztalok kölcsönben vannak itt. A bronz minősítésű népdalkor támogatásban bízik, s abban, hogy bővül a csoportjuk. Mint megtudtuk: a népdalkor és a fiatalok összerúgták a port, mert a dalosok nem szívesen engednék át a helyiséget különféle bulikra. Attól tartanak: tönkretennék az épületbelsőt. Ezért nem adták oda a kulcsot a búcsúi bálra sem. Palka Sándor polgármester is tud erről. Mint mondta: a kompromisszum mindany- nyiuk érdeke; ifjak nélkül nem falu a falu, és természetes, hogy helyben akarnak szórakozni. Az épületet a diszkózni vágyó fiatalok is használhatják. Ők is segítettek a rendbe tételében, s tudnak rá vigyázni is. Szerinte fölöslegesen izgulnak a falu dalos pacsirtái. L. S. A lelkesedés kevés az oltáshoz Göncz Ferenc tűzoltóparancsnok fotó: szepesi Nálunk nincs harag, nincs ellenségeskedés. Ha baj van, menni kell. Szeretem a tűzoltóságot, az egyesületet. Mindig bennem volt a segítés szándéka. A nagybajomi Göncz Ferenc önkéntes tűzoltó törzszászlós vallott így küldetéséről annak kapcsán, hogy a szövetség 125. évfordulóján miniszteri dicséretben részesült. Nagybajom — Sok kitüntetést kaptam már, de erre nem számítottam. Nagyon jólesett — mondta Göncz Ferenc, és tucatnyi érmét, oklevelet helyezett a kis asztalkára. — Csak egy gond van: némelyiken rajta a vörös csillag, ami most önkényuralmi jelképnek számít, ezért sosem tűzhetem ki. — 1986 óta vagyok a nagybajomi egyesület parancsnoka, bár az utóbbi időben - betegségem miatt — fontolgattam, hogy lemondok. Aztán mégis meggondoltam. Nem tudok nélküle élni. Olykor éjszaka, máskor a futballmeccsről riasztottak bennünket. Két éve azonban nem volt tűz a környéken. Úgy tűnik, a gazdák jobban vigyáznak a tulajdonukra. Göncz Ferenc büszke arra, hogy az 1886-ban már létező egyesület tágja lehet. Akkoriban főleg iparosok alkották az egyletet, és mindig meg lehetett találni őket. A tekintélyük is nagyobb volt. Az első kocsifecskendőjüket még ma is őrzik a vörsi tűzoltómúzeumban. — A rendszerváltás után azonban fölhígult az állomány, s nem fordítanak gondot az utánpótlásnevelésre. A tekintély is megcsappant. Támogatást pedig csak az önkormányzattól remélhetünk — tette hozzá. Még emlékszik a környék legnagyobb tüzére. Gyerekként élte meg, hogy Homokpusztáig leégett a nagybajomi erdő. Az erdész rókát akart perzselni, de egy kicsit túllőtt a célon. A tűzoltók sziszifuszi munkáját nehezítette, hogy a forróság miatt mindenütt robbantak a világháborús aknák. Az 1986-os emlékezetes nagybajomi templomtűznél azonban már ő is oltott volna, ha lett volna mivel... — A vihar áramszünetet okozott, nem volt se víz, se telefonvonal, hiányzott a tolólétra is. Végül a kaposvári és nagyatádi egységek segítettek megfékezni a lángokat. A víz most is gondot okoz, ezért sajnáljuk, hogy a schorten- siek által fölajánlott tűzoltóautót nem fogadta el az önkormányzat. Azt mondták, a volt amerikai légibázison alkalmazott óriás autóra, hogy talán be sem férne Nagybajomba. Úgy gondolom, azért megállt volna valahol... Göncz Ferenc büszke a gyermekeire, akiknek ereiben ugyancsak bővében csorog a tűzoltó-vér. A lánya Zánkán, a fia hajdani versenyeken bizonyította segítőkészségét. Várnai Ágnes Krimi a nyerő 35 éve vezeti a gigei könyvtárt Csontos Já- nosné, s hétfő esténként fogadja az olvasókat. Gige A könyvtárnak 87 beiratkozott olvasója 4700 kötet közül válogathat. Az állomány elég gazdag, de sok a régi könyv. Gyarapításukra kevés a pénz; az idén 30 ezer forintot szánt erre az önkormányzat, s további ötezret pályázaton nyertek. Sokan keresik a krimit, de azért kölcsönzik a szépirodalmi műveket is. Cson- tosné szerint több új könyv kellene, hiszen a nyomda- szagú kötetek mindig vonzóak. Ő is elolvassa őket, s csak azután ajánlja. L. S.
