Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02 / 230. szám

SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. október 2., szombat Tourinform Zamárdiban is Zamárdiban is van már Tou- rinform-iroda. Az országos há­lózathoz 98. tagként csatla­koztak. Az iroda vezetését a pályázaton Nagyné Horváth Klára nyerte el. Egyelőre a 70- es út mellett kaptak helyet, de a képviselő-testület szeretné, ha később az iroda a település központjába költözne, (fi) Kőröshegyi remények Kő­röshegy önkormányzata ab­ban reménykedik, hogy sike­rül támogatást kapnia a szeny- nyvízhálózat kiépítésére. Az igények elbírálásakor a falu eddig kedvezőtlen kategóriá­ban volt a Balaton közelsége miatt. Bíznak e nekik hátrá­nyos megkülönböztetésnek a megváltoztatásában, (fi) Barcelona alatt fújják Spanyolországi vendégszerep­lésére gyakorol ezekben a na­pokban a balatonföldvári Rán- ki György zeneiskola fúvós­együttese. A csapat a jövő hé­ten utazik tíznapos spanyol turnéra. Barcelona alatt, egy Salou nevű kisvárosban fújják majd a földváriak. Magyar he­tet rendeznek ott, s ezen sze­repelnek — meghívásra, (fi) Békés Balatonvilágos Há­rom polgárőr járja a balatonvi- lágosi utcákat, ezzel is segítve a helyi rendőrök dolgát. A nyáron sem történt itt erősza­kos cselekmény; az autótolva­jok is elkerülték a Siófoktól néhány kilométerre levő tele­pülést. Betöréses lopás vi­szont akadt néhány: ott is jár­tak a nyaralótolvajok, (fi) Komfortos iskola Három önkormányzat, a kötcsei, a nagycsepelyi és a teleki is adott pénzt a kötcsei általános iskola felújítására. Támogatást pályázaton is nyertek, ennek folytán tornateremmel bővít­hették a létesítményt. A helyi alsótagozatosok most a ko­rábbiaknál sokkal komforto­sabb körülmények között ta­nulhatnak. A tornaterem 17 millió, a felújítás 31 millió fo­rintba került. A siófoki Kert­mester Kft adományként par­kosította az iskolaudvart. (fi) Szezonvégi vitorlások A jó időt kihasználva nap nap után kifutnak a tóra a vitorlások a bala­tonföldvári kikötőből. Sokan azonban már kezdik a szezonvégi nagyjavításokat fotó: horváth Mónika Élelmes pincerablók A tópartról elutaztak a turis­ták, a bűnözőknek másutt kell zsákmány után nézni. Sok „munkát ad” az üressé vált nyaralók feltörése, de ezzel inkább az átutazó rab­lók foglalkoznak. A helyiek a háttértelepüléseken ta­lálható prédát veszik célba. SZABADI-SlÓJUT Örülhetünk, hogy kevesebb autót lopnak már, de annak nem, hogy roppant módon megszaporodtak például a pin­cefeltörések. Szerenka József balatonszabadi polgármester azt mondta: erősödik a meg­élhetési bűnözés. Ennek félve látja szaporodó jeleit. A közeli Siójuton lecsós rab­lónak neveztek el egy ismeret­len tettest, aki nem vitt magá­val semmit a pincékből, csak megette azt a keveset, amit ta­lált, s ivott annyi bort, ameny- nyi még nem akadályozta meg a lelécelésben. Nevét onnan kapta, hogy szalonnából, kol­bászból csak egy adagnyit ha­rapott, de megesett az, hogy az egész családnak is ele­gendő, kondérnyi lecsót egy helyben ülve ette meg. Egyéb­ként több gazda is elmondta: az ételt egy bizonyos időszak­ban kinn hagyták az ablakban vagy a pince előtti pádon, hogy azért a tettesnek ne kell­jen betörnie a drága pénzen csináltatott ajtót. Volt, hogy csak a madarak csipegettek belőle, de mondják, hogy éj­szakánként a szőlőhegyen a madár sem jár... A rendőrség egyébként kel­lő figyelmet fordított ezekre az ügyekre, egy sorozatbetörőt azonban, aki eddig bizonyít­hatóan több tucat pincét tört fel Balatonszabadiban, Sióju­ton és Ádándon, a tamási me­zőőrök fogtak el. A szóládi löszpincék körül terjedt a hír, hogy közülük egyet búvóhely­ként rabló használt, de kide­rült, ez is kacsa. Évszázada megtörtént: ide rejtettek el az ellenséges katonák szeme elől lányt, asszonyt, a fináncok elől pedig a bort, búzát, füstölt húst a helybéliek. Most már nem lehet ide eldugni semmit; egyre több a látogató, a turista azután is, hogy a közeli Bala­tonon véget ért a szezon. Ahogyan a lakásokból a vi­deomagnó, színes televízió, a módosabb gazdák pincéjéből rotációs kapa, motoros perme­tezőgép is eltűnik — összessé­gében olyan sok, hogy azzal akár mezőgazdasági szakbol­tot lehetne alapítani. Lehet persze, hogy ez már régen meg is történt. Nem járatlan a bűnözésben az a férfi, aki állí­tólag arról is diskurált az egyik ádándi kocsmában, hogy elég csak ránézni a szőlőre, a jó szemű tolvaj látja azt, hogy milyen eszközökkel művelik, érdemes-e betörni oda. A ké­zikapa nyoma éppen úgy meg­látszik, mint a kistraktoré. Van ismerősöm, siófoki, aki magában csak nevet a bűnö­zők eszejárásán. A szomszéd­ja vastag tölgyfából készítte­tett bejárati ajtót, s ujjnyi vas­tag ráccsal is levédette. Ten­gernyi pénzébe került, amennyit nem fial talán tíz év termése sem. A szomszédhoz ennek ellenére — vagy éppen ezért — már négyszer is betör­tek; úgy gondolták, hogy ott van mit óvni. De nála, akihez csak az nem jut be, aki nem akar — mert elég nekidőlni az ajtónak, hogy kinyíljon —, ed­dig még nem járt idegen. No jó, egyszer talán; szerelmes­pár lehetett, mert olyan ál­lapotban találta az ágyat, hogy nem győzött a feleségének magyarázkodni... Czene Attila Presbiterek Szóládon Az egyház segítségét várja a társadalom a problé­mákra — mondta Hajdú Zol­tán Levente szóládi lelkész. SZÓLÁD A református gyülekezet szer­vezésében a somogyi egyház­megye presbiteri konferenciát tartott. Időszerűségét az adta: a közeljövőben lesz a világi tisztségviselők hatévente ese­dékes választása. — Vendé­günk volt az amerikai Yale egyetem magyar vendégpro­fesszora is — tette hozzá a lel­kész. — A tapasztalatait mond­ta el arról: hogyan lehetne di- namikusabbá tenni az egyhá­zat. A konferencián részt ve­vő presbiterek szavaiból is kitűnt: valamennyien érzik, hogy többet kell tenniük, mert az emberekben nagy a vára­kozás az egyház iránt; tőlünk várják a segítséget. F. I. Gazdálkodó diákok Napraforgó-értékesítésből magtisztító A terménytárolót bővíti és magtisztító gépet vásárol az ádándi Fekete István Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola a szakképzési alapból pályázat útján el­nyert tízmillió forintból. ÁDÁND Az iskola 200 hektáron gaz­dálkodik. A diákok betakarí­tották a 90 hektárnyi napra­forgót, s a termést sikerült ér­tékesíteni. A napokban az őszi búza vetéséhez készítik elő a talajt. — A bevétel nél­kül nem tudnánk fejleszteni sem, hiszen ehhez saját erőt is biztosítani kell — mondta Skerlecz Tamás igazgató. - Márpedig úgy érezzük, lé­pést kell tartanunk a hétköz­napi termeléssel; azt akar­juk, hogy életszagú legyen az iskola. Ennek érdekében rendszeresen lehetőséget te­remtünk tanulóinknak arra is, hogy megismerjék a mo­dern John Deere-gépeket. Mi oktatjuk ki ugyanis három­napos tanfolyamokon a Du­nántúlon egyedüliként az ilyen típusú gépek kezelőit. Az iskola pályázaton sze­retne pénzhez jutni a műem­lék jellegű kollégiumépület vizesblokkjainak az átalakí­tására. Skerlecz Tamás igaz­gató arról beszélt: ha nem járnak sikerrel, jövőre min­den, fejlesztésre szánt pén­züket erre kell fordítani. A kollégiumban egyébként a szezonban is nyaraltattak; több mint háromezer ven­dégéjszakát regisztrálhattak. Mostantól hat gépes számí­tógépes, multimédiás rend­szer is segíti diákjaik tanulá­sát a kollégiumban. Kipró­bálják, hogyan válik be az idegen nyelv és a kresz tanu­lásában, s azt követően a képzésben is az iskola segít­ségére lehet. (Fónai) Lovakat hiányoltak Zárásra készül a pusztai műemlék együttes Sok látogató keresi föl az idegenforgalmi központot fotó: horváth Mónika A korábbi éveknél jóval többen vették Igénybe az Idén a szántódpusztai ide­genforgalmi és kulturális központ lakosztályait. A műemlékegyüttes október 17-én zárja kapuit. SZÁNTÓDPUSZTA Csoportos látogatóknak bár­mikor kinyitják a kulturális centrumot ezt követően is — tudtuk meg Tarján Zsuzsan­nától, a létesítmény vezetőjé­től. — Az idei szezon tapaszta­lata az volt, hogy megfelelő színvonalú rendezvényt kell nyújtanunk a kilátogatóknak — tette hozzá Tarján Zsu­zsanna. — Nagyon hiányzott a kínálatból a régebben meg­szokott nemzetközi fogathajtó verseny. Elhatározott célunk, hogy újra felelevenítjük ezt a hagyományt, de a jövő évi versenynaptárt már összeállí­tották, erről tehát lekéstünk. Lesz viszont lovas rendezvény — díjugratás — jövőre a Jakab- napi búcsún. Egy-egy jó prog­ramhoz egyébként a Siotour Rt tulajdonában levő központ dolgozói egymagukban keve­sek. Olyan szervező és bérlő partnerekre lenne . szükség, akik biztosítják a több ezer ide látogató megfelelő szintű ellátását. A létesítmény vezetője sze­rint folyamatosan forrásokat, támogatókat kell keresniük kínálatuk bővítéséhez. Az idén már — újdonságként - húszféle balatoni bort is lehe­tett kóstolni a pusztán. F. I. Róka Gyula betyárvilága Ha becsengetnek hozzá, megmutatja a fafaragásait Róka Gyula fafaragó fotó: horváth A régi paraszti élet szép­ségeit ábrázolja Róka Gyula siójuti fafaragó. Olyan tárgyakat készít, amelyek a család minden­napos használati eszközei. Siójut — Munkáimat a lakásunkban helyeztem el; csak ott látha­tóak, de ha valaki becsenget hozzánk, szívesen megmuta­tom — mondta Róka Gyula. — Elsősorban a családnak dol­gozom. Gyakori hármas mo­tívumom: a szántás-vetés, aratás vagy a hajdani pászto­rok közül a kanász, juhász, tehenész. És a régi betyárvi­lág is életre kel a kezem alatt. Siójuton szerencsére sike­rült megmozgatni a középko- rúakat: faluszépítő egyesüle­tet alapítottak, nyugdíjasklub fogja össze az idősebbeket — tudtuk meg Róka Gyulától. — A lényeg az, hogy önzetlenül segítünk a falunknak — tette hozzá. — A fiatalok — minde­nütt így van — elvándorolnak a kis településekről, s ez így van nálunk is. Ezen kellene változtatni. Mi lesz így a kö­zösség társadalmi életével? Legnagyobb gondnak az is­kola megszűnését tartja. Az­előtt 20-30 diák járt ide. El­mondta: már 250 éve is állt ott iskola, három éve még emléktáblát avattak, most pedig elhagyatott. K. Z. Endrédiek tanácsa: kitörési lehetőség csak a turizmus Erdélyiek nagy keresztje Lehetetlen módon műkö­dik Romániában az ön- kormányzat; a polgármes­terek nem tagjai a képvi­selő-testületeknek, s így nem tudják befolyásolni az érdemi döntéseket sem — állította Késmárki Tibor. Endréd Lehetetlen módon mőködik Romániában az önkormány­zat; az endrédi polgármester egy delegáció tagjaként uta­zott Erdélybe. — Bejártuk a fél országot. Zeteváralján laktunk, onnan indultuk erre-arra - emléke­zett Késmárki Tibor. — Meg­ismerkedtünk a helyi közigaz­gatással, ami számunkra na­gyon furcsa volt. Amellett, hogy a polgármester nem tagja a képviselő-testületének s emiatt nem is szavazhat, mindenütt főállású polgár- mester és alpolgármester van. Igaz, nyolc-tíz településnek összesen is csak egy-egy. A székelyudvarhelyi polgármes­ter azt mondta nekem: sze­rencséje van azzal, hogy a vá­ros és a képviselők mintegy nyolcvan százaléka magyar és összefognak. Az üléseken ugyanis egymást felváltva el­nökölnek Romániában a kép­viselők, s emiatt a számukra nem kívánatos terveket meg tudják torpedózni; Székely­udvarhelyen kevésbé. A delegáció, amelynek tagja volt még Somogy megyében a balatonszemesi alpolgármes­ter és két somogybabodi ön- kormányzati képviselő is, megkoszorúzta Tamási Áron kopjafáját és sírját a farkasla­kai temetőben; a világhírű írónak éppen most volt a 102. születésnapja. A jövőt illetően a vendégek és házigazdáik egyetértettek abban: a kitörési pont a turizmus lenne. Ehhez azonban egyelőre hiányzik a szükséges infrastruktúra. A testvértelepülések — mert sok ilyen van Somogy megyében is — pénzzel csak a működést tudják némiképp támogatni. Mint Késmárki Tibor is meg­fogalmazta: sajnos, csak segí­teni tudnak a cipelésben, a ke­resztet átvenni az erdélyiektől nincs módjuk. (Czene)

Next

/
Oldalképek
Tartalom