Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04 / 206. szám

1999. szeptember 5. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Megsínylette a Dráva kiránduló Közel hétszáz vízitúrázó járta be ezen a nyáron a Dráva somogyi szakaszát. Az érdeklődés nagy volt, azonban a vízi turizmusnak idén határt szabtak a ter­mészetvédők és határőrök. Félve várták a turistaszezont a Dráva menti önkormány­zatok, a természetvédelmi szakemberek és a határőrök. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ugyanis a vízi turiz­mus rengeteget ártott a drá- vai élőhelyeknek, szeméthe­gyek maradtak a kikötőhe­lyek közelében, s több eset­ben határrendsértést is elkö­vettek a csónakázók. Idén szigorúbb feltételeket szabott a túrázóknak a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóság és a határőrség. Engedélyt sem kaphatott minden csoport. Részben ennek is köszönhe­tően javult a helyzet. — Csak­nem hétszázan ereszkedtek le az idén a Dráva somogyi sza­kaszán; augusztusban jöttek a legtöbben — mondja Lőrincz László alezredes, a barcsi határőrség vezetője. — A tavalyihoz képest fegyelme­zettebbek voltak a túrázók, az idén senki nem tévedt át a határ túloldalára. Egyetlen esetben kellett eljárnunk: en­gedély híján négy budapesti kenust hazaküldtünk. — A tavalyi turistainvázió hatalmas megterhelést jelen­tett az élőhelyeknek. Az idén a múlt évi forgalomnak csak a harmadát engedtük a Drá­vára - mondta Fenyősi Lász­ló természetvédelmi felügye­lő. — Bebizonyosodott, hogy a védett területek számára ez az elfogadható. Persze még közel sem idilli a kép. A sze­métszállítás megoldatlan, hi­ányoznak a kijelölt illemhe­lyek. Nagy tanulsága az idei szezonnak, hogy kevesebb táborhely kell, azonban azo­kat jól fel kell szerelni. A víz­vári Dráva-partot például idén is tele szemetelték a ki­rándulók. Vízváron egyébként az önkormányzat a művelődési ház körül táborhelyet adott a vízitúrázóknak, s melegvi­zet, meleg ételt is kaptak itt. Ennek ellenére a vízpart idén is megsínylette a kiránduló­kat. — Sajnos az önkormány­zatnak arra már nincs pénze, hogy wc-t, szemeteskon­ténereket állítson föl a par­ton — mondta Bállá Róbert jegyző. — Korábban már megpróbáltuk, de rövid idő alatt mindent elloptak. A part a természetvéd elmi igazgatóságé. Nekik kellene megoldást találni er­re a helyzetre. Nagy László Hajózni muszáj! Augusztus 17-én hajnali há­rom órakor összeomlott a vi­lág! A Kapitány akkor a ten­gerről álmodott... Szerda dél­előtt rokonok, barátok, diák- és pályatársak kísérték utol­só útjára a törökországi föld­rengés egyetlen magyar áldo­zatát, Merényi Lászlót. A tragédia napjaiban - amikor még csak keresték - üzletember­ként emlegették. Pedig amit csi­nált, az nem üzlet volt, hanem életforma. Tengerészkapitány volt, nemzetközi tekintélyű hajó­zási szakértő. Rokoni és baráti kö­telékek fűzték Somogyhoz, kevés szabad idejét szívesen töltötte itt, szerette a vidék nyugalmát. Ámul- va hallgattuk ilyenkor remekül előadott, olykor hátborzongató, de leginkább mulatságos tenge­résztörténeteit. Ma úgy mondjuk, hátrányos helyzetű gyerek volt: elvált szülei szeretetét nagynénje igyekezett pótolni. Az esztergomi Ferences­gimnáziumban kapott egész éle­tét meghatározó erkölcsi útrava- lót, felelősségteljes emberi tartást. A műszaki főiskola után a Mahart tengerjáró hajóin szerzett tudást és tapasztalatot, majd osztrák, gö­rög, algériai és amerikai hajók, gáz- és olajszállító tankerek pa­rancsnokaként szelte a világóceá­nokat. Nem egyszer forgott koc­kán az élete. Algírban a mentő­csónak motorja szétroncsolta combját, a halál mezsgyéjén lebe­gett a vérveszteségtől. Mexikó ■ partjainál elektromos zárlat miatt lobbant lángra hajója, a csodával határos módon menekült meg a személyzet az óriás fáklyaként égő roncsból. Nem rettentette meg az állandó életveszély. Navigare necesse est... Hajózni muszáj! Útjain felesége és fia féltő szeretete kísérte. Öt éve egy angol cég hajózási főfelügyelője lett. Húszegynéhány óceánjáró rakományát, biztosítási ügyeit, javítását intézte, ellenőriz­te. Jórészt repülőgépen, a világ nagy kikötővárosainak szállodái­ban, mahagóniburkolatú, légkon­dicionált tárgyalókban, zajos ha­jógyárakban telt az élete. Két éve karácsonykor, amikor itthon a pulykát szeleteltük, egy afrikai or­szág hatóságaival alkudozott az elkobzott olajtanker és a letartóz­tatott matrózok szabadon bocsá­tásáról. Augusztus 16-án este érkezett a törökországi Izmitbe egy hajó javítását ellenőrizni. Éjfélkor a szállodából telefonált Budapestre a családjának, ne aggódjanak, megérkezett szerencsésen. A for­róságra panaszkodott. Hajnali három órakor össze­omlott a világ! A tengerről álmo­dott akkor éppen... Ravatalánál papi hivatást vá­lasztó esztergomi diáktársa aján­lotta lelkét Isten kegyelmébe. A Kapitány az örökkévalóság tenge­rén hajózik már bizonyosan... He­mingway sorai igazak rá: Mind­annyiunknak úgy kellene élni, ahogyan Ő'élt, ahhoz, hogy a világ jobb legyen. Katona Csongor [Városiéltök1 ! Leltén A lelleiek félnek a közleke­dők által keltett környezeti ártalmaktól Autópályát Lellének Mindenki Előnyére (Alme) - ez a helyi pol­gári önszerveződés neve. Azt akarják elérni, hogy az M 7-es au­tópálya építése során ne károsod­jon a természeti környezet, s az ingatlanok értéke se csökkenjen a megváltozott körülmények mi­att. Azt írják beadványukban, amelyet eljuttattak a helyi önkor­mányzathoz, hogy „Most a ter­mészet a szomszédunk. Csend van. Nappal az élet zaja: nyáron több, télen alig. Éjszaka csak a tücsök, és a macskák néha... Ha új szomszédot kapunk — ő elűzi a csendet! Örökre! Nem tíz évre, évszázadra. Éjjelre és nappalra. Ünnepre és köznapra. Húsvétra és karácsonyra. És ha egyszer­egyszer az új szomszéd mégis el­csendesül — nem örülünk. Tud­juk: az autópályán ismét meghalt valaki.,, Az önkormányzati képvi­selők a 21. napirendi pontként, késő este hajlandók voltak tár­gyalni erről, de állást nem foglal­tak. Indokuk: nem közlekedési szakemberek. Beadványában a polgári ön- szerveződés be kívánta mutatni a helyi döntéshozóknak azt, hogy szakemberekkel megerősített vé­leményük szerint ártalmas követ­kezményekkel kell szembesülni­ük a balatonlelleieknek, ha az M 7-es a jelenleg tervezett nyomvo­nal alapján épül meg. A Magyarországon áthaladó tranzitforgalom 1985-89 között a másfélszeresére nő az azt követő három év alatt pedig további 70 százalékkal. A legtöbb kamion bolgár, török, görög, délszláv; út­irányuk általában Németország. I \ I j^nar A hazai tranzitforgalom összes útjának tizenkét százaléka vezet át lakott területen; erre sajnos jó példa Észak-Somogy összes Bala- ton-parti települése, ahol a főköz­lekedési út egyben a főutca is. A Budapesti Műszaki Egyetem ta­nulmánya szerint a közvetlen ár­talmak közé a zaj, a rezgések, az utak elhasználódása, a növekvő zsúfoltság, a közlekedési dugók, a balesetek tartoznak. Mintegy kétszáz féle anyaggal szennyezik a kamionok az utakat, és a mel­lettük élőket. A rendkívül káros és a daganatos megbetegedéseket is okozó ólom koncentrációja például az alapértékekkel össze­vetve a padka mellett öt méteres sávban 20-25-szörös, tíz méteren belül 5-30 szoros, húsz-huszonöt méterre 2-8-szoros — Az embernek az egészsége a legdrágább. Mátyás Lajos és Molnár Ernő kétszázhat társuk képviseletében idézi az evidenciát és kérdezik: Tönkre tehető-e az emberek egészsége amiatt, ha azáltal egy útépítés pár millió forinttal ol­csóbbá válik? Információik szerint az M 7-es autópálya (vagy gyorsforgalmi út) tervezett meghosszabbításán óvatos becslések szerint is napi hatvannégyezer gépjármű közle­kedne az üdülőszezonban, s 48 ezer azon kívül. A számított zaj­terhelés jelentős mértékben, két- szer-nyolcszor meghaladja a jog­szabályban megengedett értéket! Ezért az ■ M 7-es autópálya Balatonőszöd és Ordacsehi kö­zötti vonalvezetését az illetéke­sek úgy módosítsák, hogy az a balatonlellei halastavakat dél fe­lől kerülje, Lelle-Látrány között vagy attól délre keresztezze a je­lenlegi 67-es utat. Czene Attila □ Még egy hét és téli álomba merül a bala- tonberényi naturista kemping. A kitartók, ti­zenkilencen vannak, kénytelenek meleg hol­mit húzni az Ádám és Éva kosztümre. Talán a szeptember 15-i zárásig már elő sem bújik a nap, amelyet örömteli meztelenséggel imád­nak. Berényt egész Eu­rópában a csendjéért és nyugalmáért szeretik. Zárt világ ez, nem kell tartaniuk a kíváncsi te­kintetektől. Persze elő­fordul, hogy a textiles strandról a nádason ke­resztül éviekéi át valaki. Többnyire azok a su- hancok, akik a szép tes­tű lányok látványának emlékét is szeretnék hazavinni. Azonnal ki­tessékelik őket. Szeren­cséjük van, ha arra tá­vozhatnak, amerről jöt­tek. Megesik, hogy szé­gyenszemre fürdőnad­rág nélkül kell vissza­menekülniük az utcán keresztül. Az itt nyara­lók pillanatokon belül jelzik rosszallásukat. A kíváncsiskodók nem közéjük valók. Az idén kétszer til­tott ki rendbontókat dr. Lenkei Katalin, a kem­ping vezetője. Egy svéd úriember égnek mere­dő szerszámmal szalad­gált a parkban és a kis­lányokat kergette vol­na, ha nem csípik nya­kon. Szó nélkül távo­zott, az első éjszakáját sem tölthette itt. Az a két győri fiatalember vi­szont, akik összevere­kedtek, hangosan rekla­mált amiért kiebrudal- ták őket a naturista pa­radicsomból. Az Engelmann há­zaspár Németországból két és fél hónapot töl­tött itt, a holland nyug­díjas pár is egész nyá­ron élvezte a balatoni napozást. Jövőre jön­nek újra. A vendégek 80 százaléka évről évre visszajár. Egész télen érkeznek a levelek, hogy előre lefoglalják a helyeket. Ezen a nyáron több hazai család vá­lasztotta a naturista kempinget mint koráb­ban. Itt ugyanis meg­tartják az ebéd utáni csendespihenőket nincs zenebona sem. Ideális hely a gyerekek­nek- Azért élvezték azt a játékbuszt, amely négyszer is megállt itt. Szellemes ügyességi és logikai versenyeket ren­dezett az önfeledt és természetesen mezte­len játékosoknak. Hi­szen ez az a hely, ahova ruhában tilos belépni. A kivétel a tisztaságot éberen őrző személyzet és az újságírók, akik számára néhány méter megengedett felöltöz­ve, de csak az irodákig. Katalinnak is többnyire Éva kosztüm a munka­ruhája nyáron. Mint el­mondta több évbe telt, míg rászánta magát a meztelenségre. Nem ár­tott a tekintélyének, hangosan ünnepelték, amikor végre ruhátla­nul jelent meg a vendé­gek között és így intéz­te ügyeiket. A közel­múltban alakult egye­sület, a herényi naturis­ták baráti köre, még el­nökének is megválasz­totta. Európa és az or­szág minden tájáról vannak barátaik. Az öt­let Balogh Tibor szom­bathelyi biztosítási szakemberé volt, mert szeretnének hozzájá­rulni a kemping fejlesz­téséhez és több sport- rendezvényt is szervez­nének. A község is évről év­re fejleszti a meztelen kempinget és strandot. A héten egy osztrák be­fektetői társaság kérel­mére bólintottak a kép­viselők, eladják nekik azt a területet, amelyen szállodát építenek. Van fantázia a naturizmus- ban. Az idén például 24 millió forintot hoz a fa­lunak. Ez talán kellő érv ahhoz, hogy elfogadják a napimádók egyre bő­vülő társaságát. Persze ez sem megy könnyen. Egy leányról azt plety­kálták, hogy meztelenül táncolt a diszkóban. Eb­ből annyi volt igaz, hogy ott járt, mert felszolgáló­ként dolgozott. A plety­kák már csak ilyenek. A nap egyre gyakrabban bújik a felhők mögé, a szóbeszéd is elül, hogy jövő nyáron újra felbuk­kanjanak az izgalmas­nak tűnő történetek. Gáldonyi Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom