Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25 / 224. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. szeptember 25., szombat Színes világ 11 Sérelmek örvényében Lelki kényszert alkalmazva, erőszakkal mondattak le januárban a posztomról — állította Rusznák Jánosné dr., Nágocs és Zics korábbi körjegyzője. Mint mondta, summa cum laude jogi diplomájával azóta azért munka- nélküli, mert a nágocsi polgármester meggátolja, hogy más településen jegyzői munkát kapjon. A 15 hónap, amit az állást Békéscsabáról megpályázó 31 éves, két­gyermekes asszony jegyzőként a faluban töltött, elmér­gesedő szakmai és emberi kapcsolatok története.- Egy magánjellegű tartozás volt ellenem az ürügy — mondta Rusznákné. — A munkám ellen csak akkor emeltek kifogást, amikor már el akartak távolítani, mert túl sok minden megtudtam vagy ahogy a nágocsi polgármester fogalmazott: túl messzire mentem. Az, hogy a polgár- mester itt egyben polgármes­ter és háziorvos, korlátlan ha­talmat ad a kezébe. Nem szo­kott hozzá, hogy valaki ellent merjen neki mondani. Én megtettem. Rusznáknénak nemcsak egy tartozása volt. A zicsi tes­tület százezer forintos ka­matmentes kölcsönt szavazott meg neki, havi tízezer forintos törlesztéssel. — Ez a részlet túlzott volt, hiszen egy korábbi helyi ren­delet alapján tíz év alatt kellett volna visszafizetnem a köl­csönt. A házvásárlásra nem került sor és a szerződést is felbontottuk, én pedig a ren­delet alapján igyekeztem mi­nél kisebb részletben törlesz­teni. Közben, úgy látszik, a testület is belátta a túlzást, mert ötezer forintra mérsékel­ték a részletet. A lemondatására az állítóla­gos ürügyet szolgáltató tarto­zás nem ez volt, hanem egy korábbi, békéscsabai tartozás, amelynek a ki nem fizetése miatt a nágocsi önkormányzat kapott a végrehajtótól tértive- vényes levelet. — Nekem csak az önkor­mányzat létezett, s nem, jutott időm, hogy Békéscsabára utazzam az ügyet lerendezni. Mikor a levélről értesültem, megegyeztem a végrehajtást kérővel, hogy ne terhelje az önkormányzatot. Ezt az ügyet használták fel később az el­mozdításomra. Mikor a két polgármester szememre hányta a tartozásaimat, s hogy külön jogokat próbálok ki­vívni magamnak, nem voltak restek utánajárni korábbi bé­késcsabai OTP-tartozásomnak sem. Annak viszont én jártam utána, hogy a nágocsi polgár- mester milyen módon tett szert az ingatlanára... Rusznák Jánosné szerint kapcsolata dr. Pap Imre nágo­csi polgármesterrel először még a választás előtti idő­szakban romlott meg. Ő ugyanis kiállt — az azóta sza­badságvesztését töltő — ko­rábbi polgármester esély- egyenlőségének biztosítása mellett.- Jogerős ítélet még nem volt, így mint jelöltet ugyan­azok a jogok illették meg, mint dr. Pap Imrét, aki viszont mint az időközi választás óta már posztján álló polgármester megtiltotta nekem, hogy a másik jelöltnek kiadjam pél­dául a költségvetéssel kapcso­latos helyi rendeleteket. Dr. Pap Imre polgármester ezzel szemben az első komo­lyabb konfliktust Rusznákné szolgálati lakással kapcsolatos igényére és az ezzel össze­függő vitákra vezeti vissza. Rusznákéknak Nágocsra kerü­lésükkor az önkormányzat egy szövetkezeti tulajdonú házban bérelt szolgálati la­kást, bevezettetve a telefont is. Rusznákné viszont az úgyne­vezett jegyzőlakást követelte, amelyben akkor még bérlő la­kott. — Azért szorgalmaztam ezt — mondta a volt jegyzőnő —, hogy ne terhelje a nehéz anyagi helyzetben levő ön- kormányzat költségvetését a 9 ezer forintos havi bérleti díj. Rusznákné azt vélelmezte, hogy ez a törekvése azért volt szálka a polgármester szemé­ben, mert a jegyzői lakásban akkor még dr. Pap Imre egyik üzlettársának a barátja lakott bérlőként. Elmondása szerint a zicsi polgármesterrel, Feliin­ger Jánossal akkor vált feszül­tebbé a viszonya, amikor ki­fogást emelt ötezer forintos polgármesteri illetményeme­lése ellen. — A testület megszavazta ugyan, egy jegyzőnek azon­ban muszáj szót emelnie, ha törvénytelenséget tapasztal — így Rusznákné. — Márpedig ez esetben nem volt írásos előterjesztés. Szóval nem küldtem el a Tákiszhoz az il­letményemeléssel kapcsola­tos iratokat. Rusznák Jánosné dr. kálvá­riáját elmesélve különféle szabálytalanságokkal és visz- szaélésekkel is vádolta első­sorban dr. Pap Imrét. Ezek egyenként is elegendőek le­hetnek egy-egy hitelrontási per megindításához. Márpe­dig per már van elég az ügy­ben. Szembeszökő, hogy va­lamennyi felemlített „tör­vénytelenség” személyes jel­legű sérelmekkel vagy vélel­mekkel függ össze, és az is, hogy a polgármester kifogá­solt lépései sem a falu közös ügyeivel, hanem magánérde­kekkel, például állítólagos jogszabályokat sértő ingat­lanszerzésével kapcsolato­sak. Tény: a viszony hónap­ról hónapra mérgesedett, s ez végül Rusznákné állítólagos lemondatásához vezetett. — Mert szólni mertem, nem kívánatos személlyé vál­tam az önkormányzatnál. Egy helyi képviselő javasla­tára még fegyelmi eljárást sem indítottak ellenem, csak mondjak le. Végül is lelki kényszer hatására aláírtam a lemondó nyilatkozatot — állí­totta Rusznákné, aki ezt kö­vetően munkaügyi pert indí­tott jogellenes jogcímmeg­szüntetés és a lemondás ér­vénytelensége miatt. — Szerettem volna elhe­lyezkedni más településeken, de ezt a nágocsi polgármester megakadályozta. Most már nem az új munkahely a cé­lom. Kérem jogviszonyom helyreállítását. Tudom, ez csak egynapos dolog lenne, de kiharcolom azért, hogy bebizonyítsam a nágocsi pol­gármesternek, hogy nem az a senki vagyok, akinek ő hisz. Amúgy belementem volna, ha közös megegyezéssel el­küldenek. De hát akkor fizet­niük kellett volna, így inkább ürügyet kerestek. A folyó munkajogi perben a követe­lésem 1,5 millió forint és en­nek a kamatai. — Rusznákné három per­ben áll — mondta dr. Pap Imre nágocsi polgármester. — Egyben Zics és Nágocs kör­jegyzőségével, egyben Ná­gocs önkormányzatával; egy további polgári pert én kez­deményeztem kölcsön adott személyes tárgyaim vissza­szerzése érdekében. Az előbbi perekben Rusznákné folyamatosan emeli a tétet, s jogtalan követelések sorával áll elő. A munkájával és ma­gatartásával kapcsolatos ál­láspontomat így először a bí­róságon kívánom elmondani. Mi úgy gondoljuk, semmi olyat nem tettünk, ami jog­szabályt sért vagy törvényte­len. Nem gátolom például Rusznákné elhelyezkedését. Ha meggondolja, inkább az áll az érdekemben, hogy ajánljam, csak menjen el és záruljon le a sok időt és erőt felemésztő perlekedés. Lett volna lehetőség, hogy ezt az ügyet békésebben rendez­zük, csakhogy így is a viták mindegyikében — a lakás­ügyétől a kölcsönügyleteiig — mi engedtünk többet. Mert­hogy ügye volt bőven. — Szakmai és főként etikai kifogások sora merült fel Rusznáknéval szemben. Ezek mérlegelése azonban a bíró­ság dolga lesz — mondta Fel­iinger János zicsi polgármes­ter. — Rusznákné több min­dent állít, ám nem tudom, ezeket hogyan kívánja bizo­nyítani. Mikor ide jött, külön­leges kedvezményeket kapott mindkét falutól. A kifogásolt jegyzői lakást is megkapta volna — erről döntött is a tes­tület —, de addigra már lát­ható volt, hogy nem nagy jö­vője lesz a faluban. A munká­jában mindig a saját érdeke volt a meghatározó. Az érde­kei védelmében talán túlsá­gosan is rámenős volt, míg más dolgokban — a pénzke­zeléstől a mulasztásos tör­vénysértésig — több kifogá­solható hibát követett el. E ki­fogásokat rendre lesöpörte az asztalról, sőt minket vádolt. A hivatalban nemegyszer han­goztatta: „Én vagyok itt a fő­nök”. Azt válaszoltam: amíg ezt mondogatnod kell, nem vagy az. Mikor azután janu­árban egy vezetői megbeszé­lésen elmondtuk a tevékeny­ségével kapcsolatos észrevé­teleinket, akkor kijelentette, hogy lemond a posztjáról. A lemondást mindkét testület elfogadta. Rusznák Jánosné dr. szep­temberben a megyei közigaz­gatási hivatalhoz fordult — írásban és személyesen is — panaszaival. Most azt állí­totta: érdemi segítséget nem kapott. — Tájékoztattam, hogy fel­vetéseinek egy része nem tar­tozik a közigazgatási eljárás körébe — mondta dr. Németh Jenő, a megyei közigazgatási hivatal vezetője. — Az ügyé­vel kapcsolatban nálunk levő dokumentumok pedig nem utalnak törvénysértésre. A lemondásával összefüggő tes­tületi döntések anyagai sem. A számviteli fegyelem meg­sértésével kapcsolatos állítá­sainak vizsgálatára maga a testület, esetleg az Állami Számvevőszék illetékes. Egyéb panaszai polgári jogi, esetleg büntetőjogi területre tartoznak. Elmondtam: szerencsé­sebb lett volna, ha az ügy ki­pattanásakor lép, akár fe­gyelmi vizsgálatot kérve maga ellen. Egy jegyző testü­letekkel vagy polgármeste­rekkel szembeni védekezé­sének is jogszerűnek kell lennie. A sérelmezett ügye­ket háromnegyed évvel ké­sőbb jelezni azzal a veszély- lyel jár, hogy a panasz átcsú­szik a vádaskodások és vé­lelmek világába. Rusznákné dr. ügyeiben majd a bíróság dönt. A konk­rét jogviták kimenetelétől függetlenül is látható azon­ban: konfliktusveszélyt rejt, ha egy jegyző saját anyagi természetű ügyeiben kezdi el villogtatni a jog fegyverét. A viták ugyanis elmérgesed­hetnek, és a sérelmek örvé­nyéből akkor már nincs kiút. Bíró Ferenc lllúziógyár Színház a színházban. Lugosi György és Nagy Viktor fotó: török anett 273 személyes vádlottak padja kellene a tárgyalásra Csalással teli a padlás Pierre Corneille - noha ő maga ezen egykoron erősen elcsodálkozott - a legsikerül­tebb darabját adta ki kezei közül a L'illusion comique- kel, Somlyó György fordítá­sában Szemfényvesztés címmel mutatta be a Csiky- stúdió. A kor jellemző sze­relmi dodekaéderét (én té­ged csíplek, te őt kajálod, ő engem szível és így tovább) oly keretbe tette (hogy tud­niillik színház a színházban játszatik el a történet, ami­nek két közönsége van a színházi színészek és „mi­színészek” személyében), hogy ezzel egy vér izgalmas, sokszorosan áttételes illúzi­ógyárat üzemelt be. Meg­nyerő bátorság tehát Almási- Tóth András első kaposvári rendezésében, hogy a corne- ille-i csavarásokat megra­gadva még teker néhányat a történeten az aktualitás pár­huzamával. Didzsi, remix, lábgép, anabolikus szteroid, húzok húszat hasra még. A kigyúrt agyú ezredvég stro- boszkópos kórimséje villog ezerrel, látványnak, hall- ványnak hatásos, Corneille karizmája azonban értelem­szerűen elernyed tőle. Ezt tette kockára a rendező, és időnként nyert, időnként vesztett vele. De nem rob­bantott bankot. Kaposváron - hát: a ma­gyar kortárs színházban - Mohácsi óta, az ő tudatos, hathatós és következetes át­törésével új nyelvjárást ta­nult meg a színházcsinálás. ő elsősorban is visszakanya­rodott a teátrum lényegéhez: hassunk. És alkossunk, gya- rapítsunk, nincs szent szö­veg, csak hiteles megszólalás van, (aminek nem lényege, de adott esetben fontos eleme az útszéli beszéd; Shakespeare-t ismerve ő til­takozna legkevésbé a baz- megek miatt). Nem tudom, Almási-Tóth látta-e a Tévedések vígjátéka korában született mohácsi- kat, Dürrenmatt- és Shiller- megdicsőüléseket, minden­esetre e stílus eszközeivel él a Szemfényvesztésben. Ha­tásos és hiteles színházat csinál, ami Lugosinál kezdő­dik. Az Alkander varázslót (színészt) és később Gé- ronte-ot játszó Lugosi György a Mohácsi-színház lelemé­nye, elmaradhatatlan hangja és egyénisége itt is kulcssze­replő. Csakúgy Karácsony Tamás, aki Pridamant-t, tíz. éve eltékozolt fiát keresi, s úgy hiszi, a varázsló segít, megtalálni őt. Függöny föl, illúziógyártósor be. Kapos­váriak kis előnyben, különö ­sen a fiatalabb generáció, aki Parkolt már free: monotóni­ahegyek, füstarcok, kocso­nyamozgás, speedy vagy Gonzales. Almási-Tóth nem hagy kétséget, a bicepszfí- linges kábulat jelenti a va­lódi szemfényvesztést. Körszeretőgép indul, szí­nészi bravúrokkal. Nagy Vik ­tor (Mórölő) sztreccsőtikés, keletiharcművész szájhőse, Dányi Krisztián az elveszett fiú, Klindor szerepében, az elbővülő Gryllus Dorka, minden szerelmek tárgya (Isabelle). A csúcs nálam Nyári-Urbanovits zseniális párosa lett, mert ugyan Eraste börtönőrnek Corneille nem szánt főszerepet, Nyári Oszkárnak azonban ez nem szentírás, bőrszerkós belé­pője tán még a „viszkis rabló” körüli imbecil rajon­gást is elhalványította. A ha­tásos színházat Molnár Zsu­zsa (szegény, biztos elment Parkolni) díszlete, Földi Andrea jelmezei, Znamenák István fényei teremtik, a mozgalmas mozgásokat Gyöngyösi Tamás, a táncot Bodor Johanna koreogra- fálta. Mint tudjuk, a színház a legvalóbb illúzió, a Szem­fényvesztés színháza külö­nösen az. A végjátékban le­hull a lepel, Corneille hősei nem oldanak meg semmit, csak utat mutatnak, majd ki­lépnek a konfliktusból. És miután színészek, felveszik a cash-t. A számlatömb szép- irodalom, kiadó: századvég. Balassa Tamás Több szempontból sem mindennapi az a bűnügy, amelynek tárgyalását most kezdte meg a kaposvári bí­róság: a szövevényes ügy­ben maratoni tárgyalásso­rozat várható, s a vádlottak padján nem kevesebb, mint 273 vádlott ül... Kaposvár Különösen nagy kárt okozó csalás, jelentős kárt okozó csa­lás bűntette és egyéb „apróbb turpisságok” miatt kell felelnie a 273 vádlottnak a kaposvári bíróságon. Igaz: az eset Tolna megyében törtét, de a kapos­vári bíróságot jelölték ki, hogy hozzon döntést az ügyben. A törvény szerint a szociál­politikai kedvezmény gyerme­kenként 200 ezer forint, a má­sodik és harmadik gyermek után egymillió forint. Ezt új la­kás építésére és már meglevő épület tetőterében önálló lakás kialakítására lehet igénybe venni. Ez utóbbit használták ki a szóban forgó ügy gyanúsított­jai, s így történhetett, hogy Tamási, Regszemcse, Ozora, Fürgéd, Újireg és Pincehely környékén igencsak megsza­porodtak a tetőtér-beépítéses házak. A módszer tulajdon­képpen nagyon egyszerű: a vádlottak egy része rendelke­zett olyan épülettel, amely al­kalmas volt tetőtér-beépítésre, viszont nem vehetett igénybe szociálpolitikai támogatást. Ke­restek hát két-háromgyerme- kes családokat, akiknek vi­szont járt volna a kedvezmény, de vagy nem volt mire igénybe venniük, vagy nem volt elég sa­ját tőkéjük az építkezéshez. Kötöttek hát egy csereszerző­dést, odaadták nekik a tetőteret - legalábbis névleg. Persze az önálló lakások sohasem ké­szültek el, s a támogatást igénybe vevők sohasem költöz­tek oda. Az akcióhoz a pénzin­tézet és az önkormányzat ille­tékeseire is szükség volt: a pénzintézet alkalmazottja úgy állította össze a kalkulációt, hogy a már meglevő padláste­ret fogadta el önrésznek, s olyan értékben, hogy annak összege megfeleljen a köve­telményeknek. A terveket szin­tén a „célnak megfelelően” ké­szítette el a „beavatott” tervező cég. Az önkormányzati illeté­kes pedig nem problémázott az építési engedély és a haszná­latba vételi engedély kiadásá­nál. Kellett még ügyvédi ellen- jegyzés - ezzel sem volt gond. Ugyanazok az ügyvédek hite­lesítették az engedélyt, akik az ügyek végén azt intézték el, hogy a tetőtéri lakás tulajdon­joga végül „visszaszálljon” az eredeti tulajdonosokra. Vagy 77 épület tetőtere „épült be” ily módon. A gyanú­sítottak között volt, aki 700 ezer, és volt, aki 2,8 millió fo­rint szocpol támogatáshoz ju­tott jogtalanul. Az érintettek összesen 125 millió forinttal károsították meg az államkasz- szát. Hogy mindezért milyen büntetést kapnak, vélhetően nem mostanában tudják meg: egyelőre 42 tárgyalási napot je­lölt ki a bíróság, december kö­zepénél előbb nem várható íté­let, de valószínűleg még ennél jóval tovább is húzódik a szö­vevényes ügy. (Jakab)

Next

/
Oldalképek
Tartalom