Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-18 / 218. szám

14 ★ MOZAIK -k 1999. szeptember 19. Nem a kortól, a kilóktól tart Pogány Judit, a kaposvári Csiky Gergely Színház egykori vezető színésze csöndesen ünnepelte öt­venötödik születésnapját. Aznap három színházban is próbált, s Ascher Ta­más, Csákányi Eszter és Szirtes Ági köszöntötte. Amikor hazaért sziget- szentmiklósi házukba, fér­je, Koltai Róbert egy kabalatehénnel várta. Sok táviratot is kapott, még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumából is. Somogyból egyetlen gratuláció sem érkezett.- Hogyan éli meg a színésznő az idő múlását?- Én nem félek az időtől. Le­het, hogy azért, mert fiatalon is játszottam öregebb nőket, kö­zépkorúként meg fiatal lányo­kat. Egyetlen kellemetlenséget kell csak elviselnem: a kilóimat. Hajlam kérdése ez, de én is tet­tem érte. Ha valaki sokáig inten­zíven tomászik, s azt egyik nap­ról a másikra abbahagyja, nem ússza meg büntetlenül. Mindig keveset aludtam, és most is erő­mön felül vállalok feladatokat, így csak 3-4, maximum 5 órát pihenek. Ez pedig azzal jár, hogy folyamatosan eszem.- A kedvence?- Minden. A töltött káposztá­ért és a marhapörköltért nem vagyok oda, de a rakott zöldsé­geket, a könnyebb ételeket és az édességet - kivéve a vajkrémes tortákat - bármikor meg tudom enni. Most, hogy forgattuk a Hippolyt, a lakájt, magamra szedtem újabb 3-4 kilót. Ez jól állt a filmbeli Schneidemének, akit én játszottam.- Férje hogyan fogadta folya­matos „gömbölyödését”?- Azt mondta, ezt a 3-4 ki­lót adjam csak le, különben így is helyes vagyok, s már megszokott. Néhányszor tett ugyan megjegyzést, de vissza­vágtam: házasságunk kilenc­ven százalékát úgy éltük le, hogy én vékony voltam. Ő vi­szont mindig köpcös volt. Most fordult a kocka; Robi be­leérett az alkatába, én meg kövér lettem. El kell viselnie, hogy meghíztam, és tőle elvá­rom, hogy így is szeressen.- Minden nő próbálja palás­tolni előnytelen vonásait. Ön honnan válogatja a ruháit?- Nincs időm az öltözködés­re: befutok egy kapualjba, és ezeket a nagy, lógós, löttyedt ru­hákat választom, mert ápolnak, s eltakarnak.- Évekkel ezelőtt sokunkat meglepte távozása. Nem hiány­zik Kaposvár?- Dehogynem, folyamato­san. Egyszer a Bűn és Bűühő- désben játszottam és megren­dezhettem a Pinokkiót. Aztán még kétszer hívtak, de az egyik alkalommal úgy ítélték meg a színház vezetői: inkább a társu­lat tagjai játsszanak és ne ven­dég. Ez szerintem is így helyes. Másodszor pedig időpont­egyeztetés miatt nem jött ösz­sze. Egyébként szinte vala­mennyi előadást megnézem és a nevelőanyám is az év egy ré­szét Kaposváron tölti, így gyak­ran megfordulok a városban, amelynek nem minden utcája őrzi már a régi hangulatot. Dur­va, nyegle hang jellemzi a fiata­lok egy rétegét, és én nem sze­retem a primitív, ócska, ordená­ré megnyilvánulásokat. Ezek­nek az ifjaknak a többsége se­hova nem jár, maximum egy krimit néz meg a moziban. De ugyanez van Budapesten is.- Ön szabadúszó. Hány pre­mierre készül?- A Katonában már túlva­gyunk az Elnöknők felújító pró­báin, és október közepéig há­rom új bemutatóm lesz. Kettő a Kolibriben, Molnár Piroskával egy pedig a Játékszínben a Já­ték a sötétben megy című ko­médiával.- Film?- Most fejeztük be a Hippolyt utószinkronját, amit decemberben vetítenek a mo­zik, s talán jövőre a Meseautó is elkészül, amelynek szöveg­könyvét Nógrááy Gábor és Koltai Róbert írta.- Melyik vágya nem teljesült? - Egyetlen nyelvet sem tanultam meg, emiatt szegénynek és kicsi­nek érzem magamat.- De azért boldog?- Nem kifejezetten; sok a gondom, mert szétrohangálom az életemet, s egyre inkább ér­zem, hogy kompromisszumot kell kötni az idővel, de azért sok boldog pillanatom van. Lőrincz Sándor 8623 Balatonföldvár, Budapesti u. 100. Tel.: 84/341-070 Fax: 84/341-477 Nyitva tartás: h-p 9-17, szó. 9-13-ig. ___________________________(18890) V árosban, terepen egyaránt használható 4 ütemű 125 ccm-es motorkerékpár. # HOIVDA Márkakereskedés HONDA CITYFLY A Munkácsy Mihály Gimnázium péntek este tanévnyitó bulijára mint kilencszáz fiatal adta be „jelentkezési lapját”. Este 9 órakor a sztárvendég, az Ámokfutók lépett színpadra, ezután - fergeteges koreográfiával fűszerezett - divat- bemutatóval ámították a közönséget a fiatal modellek. A színpad közelében álló ifjaknak igencsak melegük lehetett, amikor a fehérnemű bemutatóra került sor. fotó: török anett ■■■ mmm mmm mám mmm mar: *■** mmm Sörkesergő I I I I I I I I 1 I I I I I I I I I ^ mer Nem igazán szeretem a sört. Úgy látszik, egyedül vagyok ezzel. Mert amíg állok a sörbörze bejára­tának kikiáltott vásártéri kapuban, hömpölyög a tömeg befelé. Veszik a kétszáz forintos belépőket és bent veszik a sört. Választék aztán valóban van: egy híján ötvenféle sört kóstolhat meg az, aki bírja pénztárcával, de főleg gyomorral. Zene szól, amikor belépek, és a színpad előtt egyre nagyobb karéjban áll a nép. Az attrakció percről percre fokozódik, a sör pedig fogy. Mert hogy ez a habos, szép sárga ital igazán hidegen jó. Talán ezért is van az, hogy az országos sörbörzét ebben az évszázadban most itt, Kaposváron tartják utoljára. A következő - talán egy év múlva - az új évszázad első sörbörzéje lesz, s a rendezők szerint itt, Kaposváron. A kezdet és a vég. Szóval, rúgom a port, már túl a drótkerítésen, mert hogy beléptem én is a sörbörzére. Valaki figyelmeztet, hogy egy copfos, gyönyörű, kék sze­mű lány kiabál utánam. Nem jár még iskolába és bácsinak szólít. Nem akar mást, csak megmutatni, hogy mi mindent vett - vagy vettek neki -, aztán elbúcsúzik. Lépek kettőt, elém toppan egy úr, az arca ismerős, azt, hogy hol találkoztunk, hirtelen nem tudom megmondani. Imigyen vezet rá: többet nem főzök pörköltet. Beugrik; Orciban a nyári aratófesztiválon egy egész disznót főzött meg, s osztott szét. Mutatja a kezét: hiányzik a mutatóujja. Egy ragtapasz van még a seben.- Mi történt? - kérdezem.- Semmi különös, egy vékony deszkát akartam fűrészelni. így sikerült. Megyek beljebb, úgy látszik, itt van mindenki, aki számít, s azt ve­szem csak észre, hogy kezemben egy műanyag pohár sör. Hideg és ha­bos. Itt pedig meleg van. Belekortyolok. Keserű, de üdítő. Nem is olyan rossz. Ráhúzok. Valaki fölemeli a poharát, egészségemre kívánja. Iszik belőle, és mondja is: jó lenne hozzá egy adag pörkölt vagy töltött káposz­ta. Rendőrtiszt az illető, régen nem láttam már, főleg nem pohárral a ke­zében. Úgy látszik, a hely őt is megihlette. Aztán futótűzként terjed a hír: megjöttek az Apeh-nyomozók. Be is mondják a hangosbeszélőbe, és hamarosan kiderül, hogy versenyezni voltak itt a szomszéd megyéből. A jó munka végeztével pedig az izgal­mat itt öntötték nyakon egy pohár - vagy talán egy korsó? - hideg sörrel. Valaki mellém lép és nyújtja a következő adag sört. De hát én nem is szeretem igazán. Most mégis jólesik. Napközben hétvégeken itt piac van, meg vásár. Vásár ez is: sörvásár. A nagy sátor alatt is gyűlik a tömeg; egy­re kevesebb az üres hely, üres asztalt pedig már protekcióval sem lehet szerezni. Flekként sütnek itt, jó fűszereset, és kolbászt kínálnak hozzá. Meg savanyút, erőset és csípősségmenteset, szalmakrumplit, ki mit kí­ván. Van valami varázsa ennek a hatalmas sátornak. Kint szól a zene, a szomszéd asztalnál színészgyerekek engedik magasba a lufit, s a komoly szülők jókedvűen kortyolgatnak. Fogy a sör, a folyékony kenyér. Érde­kes, ez a második már nem is olyan keserű. Kint meleg van és a sör vál­tozatlanul hideg. Eszembe jut, hogy egyszer valahol Bécs mellett egy ugyanilyen sátor alatt nem mással találkoztam, mint az Osztrák Köztár­saság akkori elnökével. Jóízűen falatozott és itta hozzá a sört. Az nem fesztivál volt, hanem egy vásár. Az elnököt Kurt Waldheimnek hívják. A gondolattól, hogy a hajdan volt ENSZ-főtitkár is így sörözött, jókedvem támadt, és sorba álltam a kimérésnél. Talán nem is keserű ez a sör. így, együtt meg még jó is. Van ennek a fesztiválnak valami népünnepély jel­lege anélkül, hogy vásári volna. Szóval, a jövő évezred első sörbörzéje megint csak Kaposváron lesz. Reméljük, az idő jó marad, a sör meg hideg. Akkor nem változik semmi, és akkor nemcsak az idén, hanem a jövő évezredben is érdemes lesz ki­menni egy pohár sörre. Kercza Imre i nre m mmm A zselici táj vonzereje Turizmusban a jövő. És aki jól csinálja, annak pénzt is hoz­hat a konyhára. Erről tárgyal­tak tegnap a Településfejlesz­tés és Turizmus Egyesület tag­jai Gálosfán. A Kastély Szálló rendezvényén az ország különböző pontjairól jegy­zők, polgármesterek vettek részt. Nagyné Czanka Valéria a Zselica Szövetség terveiről Nyitrai István bőszénfai polgármester pedig falujá­ról beszélt. A vendéglátó Subosits Tamás, a Kastély Szálló ügyvezetője is arról szólt: a Zselic vonzereje a szépségében van, s erre épülhet a lo­vas-, a konferencia- és a borturiz­mus. A résztvevők - köztük dr. Koncz Mária, az egyesület elnöke, és Ifjú György, a budapesti Turisztikai Hivatal igazgatója - Gálosfával, Bőszénfával és Bányával ismer­kedtek L. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom