Somogyi Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-08 / 209. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. szeptember 8., szerda A laza völgyzárógátat már az indulatok átszakították Vihar szélcsendben FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A házuktól indítaná útnak a kicsiket Megállók feltételekkel Az ötgyermekes Fülöp Magdolna azt szeretné, ha a település falugond­noki kisbusza az ő házuk előtt is megállna. Mint mondta: két óvodás korú gyermekét csak így tudná biztonságosan óvodába küldeni és ha­zavárni. CSOMBÁRD Az asszonynak ugyanis van egy négyhetes kisbabája is, akit nem mer egyedül hagyni, míg a kicsiket a mintegy 200 méterre lévő, kijelölt megállóból útnak indítja. — Megpróbáltam Laczóné Hardi Márta hetesi körjegy­zőnél közbenjárni, de ő pa­naszomra azt válaszolta: ha nem tudom kire hagyni a gyereket, fogadjak föl bébi- szittert, telik rá. Elvált asz- szonyként költöztem a fa­luba. Van még két iskolás­korú gyermekem. Az ötből négy az előző férjemtől, a pici a mostani élettársamtól való, aki a sertéstelepen dolgozik. A gyerekek után 36 ezer forintot kapok. Azt kérdem: mire futja ennyi pénzből? Úgy érzem, a falu megvet, kiutál innen. A pol­gármester szerint gyűlést kellene összehívni ahhoz, hogy döntsenek: megállhat- e előttünk a kisbusz. Azt ugyanis a falugondnoksofőr dönti el, hol biztonságos. Én úgy gondolom, a közeli útkereszteződésben sem veszélytelen megállni. Lukács Béla polgármester elmondta: négy biztonságos megállót jelölt ki a falu- U gondnok a kisbusz szá­mára. Az asszony háza előtti kanyarban azonban nagyon veszélyes lenne megállni, mert könnyen beléjük sza­ladhat egy teherautó, mun­kagép. A felelősség pedig a falugondnokot terheli. Neki kell naponta tizen­nyolc-húsz óvodást épség­ben elvinni a hetesi óvo­dába. — Úgy gondolom, az asz- szonynak otthon is van te­endője a kertben, a háztar­tásban. Olyankor sem tudja másra bízni a pici felügyele­tét. Mindössze öt percre van szüksége ahhoz, hogy a gyerekeket útnak indítsa. A megállókat a testület hagyta 3 j, jóvá, ők is felelősek az óvó- -v- dások testi épségéért. Én ezt; # nem bírálhatom fölül. Falunapra csinos lányok Tíz nagyberki manöken állt kifutóra FOTO:SZEPESI PETER Megszüntették az üreget Régi gondja oldódott meg a hedrehelyi általános iskolá­nak a nyáron. Befejezték az iskola alatt húzódó másfél méter mély, mintegy 60 négyzetméter alapterületű üregrendszer feltöltését. A mintegy hatmillió forintos beruházással egyéb felújítást, karbantartást és átalakítást is végeztek, s megkezdték a vi­zesblokk kialakítását, ám pénz hiányában ezt még nem tudták befejezni. A 30-40 mé­teres falakat megerősítették, csatornázták és ellátták lefo­lyókkal. Az osztályokat a ki­sebb gyermeklétszámhoz igazították; nevelői, igazgatói szobát és egy raktárát alakí­tottak ki. Lanyhuló idegenforgalom A kastélyszállójáról híres Gá- losfán erőteljesen lecsökkent az idegenforgalom. Még a ta­valyinál is kevesebb vendég tévedt a faluba és ők is job­bára csak a szálló vendégei voltak. Legtöbben a Zselici napok és búcsú rendezvé­nyein vettek részt. A falusi turizmusnak nyoma sincs a településen. Kővári Ferenc polgármester szerint a lakos­ság tart az idegenektől. Visz- szatartó erő az is, hogy egyet­len gálosfai sem dolgozik a kastélyban, s tavaly novem­bere óta egy fillér idegenfor­galmi adó sem folyt az ön- kormányzat kasszájába. Több repcét vetnek Há­romszor annyi repcét vetnek idén a Zselici Táj szövetke­zetben, mint tavaly. Negyven hektár helyett 130 hektáron kerül a napokban repcemag a földbe. Ezzel párhuzamosan 225 hektárról takarítják be a napraforgót, amelynek egy­előre nagyon magas magas a víztartalma. Búzát kétszázöt­ven-háromszáz hektárra ter­veznek. kedvező idő esetén a hónap végén kezdik meg a vetését. Oldalszerkesztő: Várnai Ágnes Mi lesz, ha...? Ez a kérdés viharfelhőként vonul végig a békés visnyeszéplaki vidé­ken. A vihart — úgy tetszik — egy halastó-rendszer épí­tése kavarta, de az is lehet, hogy csak úgy jött... VlSNYESZÉPLAK­VlSNYE-PATOSFA Tény, hogy Ökördi Zsuzsa visnyeszéplaki biogazdál­kodó több esetben is bead­vánnyal fordult Márk László­hoz, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályvezető-helyetteséhez, és három pontban összefog­lalta: miért sérelmezi, hogy Ságvári Károly kaposvári vál­lalkozó halastavat létesít a kies vidéken. Szerinte az újsütetű tulajdonos, aki a környék lakó­itól jutányos áron vette meg a 6,5 hektárnyi földet, nem elég körültekintően vágott bele a munkába, hanem csak úgy „barkácsol egy tavat magának, s a játék a falu bőrére megy”. Az épülőfélben levő tórend­szer veszélyeztetheti a kör­nyező házakat, a növényeket, s árvízzel fenyegeti a környé­ket. Úgy tudja, hogy az építés megkezdése előtt a vásárolt te­rületen száz hektár égererdőt gyújtottak föl, pusztítottak el Ságváriék. Félelmeinek nem­csak írásban, hanem szóban is hangot adott. Ám mint mondta, ezt már nem nézte jó szemmel a tóépítő házaspár. Ságváriné ordítozott vele, a férje pedig helybenhagyta be­teg, védekezésre képtelen élete párját, a békés kecskete­nyésztő Keszthelyi Pétert. Ságvári Károlyné mindezt ta­gadja, sőt úgy emlékszik: Ökördi Zsuzsa ütött meg mi­nősíthetetlen hangot, s min­den gáncsoskodás tőle ered. Az erdőt nem gyújtották föl; engedéllyel termelték ki. A hegy esze — Ő az esze az egész hegynek — hajtogatja Ságváriné, bi­zonygatván: Ökördi Zsuzsa még Hedrehely és Visnye templomépítő szponzorát, a holland Jonakovicsot sem átal- lotta kikezdeni. A tyúkper- gyanús ügyre ezzel talán le- gyinthetnénk is. Akár csak a békés visnyei polgárok, akik örülnek, hogy aranykoronáju­kat föláldozva, öregségükre egy kis pénzhez jutottak. De­hogy bánják a halastó-építést! Polgármesterük sem tiltakozik ellene; mi bajuk lehetne ak­kor? — kérdik. Csapó István, Visnye pol­gármestere szerint a tavak mel­lett nincsenek lakóházak. Pa­Nekik nincs védelem, ha jön az ár... csérvisnyén ugyan van kettő, de 100 méterrel följebb, mint a patak. Gátszakadás esetén sem öntheti el a víz. — Dombnak az sosem folyik - hajtogatja. - Ha valamit fe­nyegethet, az csak a szomszé­dos völgyekben fekvő Visnye és Patosfa lehet. Erre azonban nem sok az esély, hiszen mióta az eszemet tudom, a közeli Kápolnásvisnyén is van négy halastó, és sosem okozott bajt. Gondot csak az okozhat, ha a bont (duzzasztó) nem az előí­rás szerint épül. Puskaporos hangulatban Hogy az ügy szereplői megbi­zonyosodjanak a dolgok he­lyes menetéről, a napokban meghallgatáson vettek részt a visnyei polgármesteri hivatal­ban. Bár a hangulat puskapo­ros volt, tettlegességre nem ke­rült sor. A helyszíni szemlén azonban kiderült: valóban vannak hiányosságok az épít­kezésnél. Ezt Major Henriett, a kadarkúti önkormányzat ügyintézője is megerősítette. — Gondok vannak a tömörí­téssel, s arra sem találtunk ok­iratot, hogy a visnyei önkor­mányzat hozzájárult-e a tava­kat összekötő vízelvezető árok használatához. A tömörítés hi­ányosságait lehet pótolni, de ha nem elég biztonságos a rendszer, Visnyét és Patosfát elöntheti a víz — erősítette meg. — A hibák felfedésére Pécsről hívunk minőségellen­őrt. A vízjogi engedélyt kiadó Márk László szerint Ökördi Zsuzsa állításai, félelmei alap­talanok. Elmondta: az ismételt vizsgálatok igazolták, Visnyén csak néhány ásott kút van, s annak a vízminőségét nem ve­szélyezteti az épülő tórend­szer. Már csak azért sem, mert a kutak egy kilométerre a ta­vak fölött vannak, s a talajnak amúgy is van szűrő hatása. A vidéket még nem nyilvánítot­ták természetvédelmi terület­nek. így az arra vonatkozó kö­töttségek sem érvényesek. Hibák és garanciák — Hiba, mint minden völgy- zárás tónál, itt is akadhat — mondta. — Megvannak azon­ban az építési garanciák, hogy ne fordulhasson elő. Ezek betartását mi ellenőriz­zük és egy felelős pécsi vál­lalkozó. 0 a vagyonával is fe­lel azért, hogy minden rend­ben legyen. Elő lehet venni még a tervezőt, a kivitelezőt és az üzemeltetőt is. Az ára­pasztót — ez továbbítja a víz­tömeget — úgy kell figye­lembe venni a szintezésnél, hogy később se öntse el a te­rületet. A tónak egyébként árvízcsúcs-csökkentő hatása is van. Kifejezetten hasznos tehát ilyen helyen halastavat építeni. A munka tovább fo­lyik, nincs ok a felfüggeszté­sére — mondta, majd mégis hozzátette: a völgyzáró gát építése kissé hevenyészett­nek tűnik. Ez és a beadvá­nyok sem indokolják az indu­latok ilyen mértékű elszaba­dulását. Úgy vélem: minden­áron meg akarják akadá­lyozni a tóépítést. Ságvári Károlyné sem érti, miért hadakozik ellenük Ökördi Zsuzsa és néhány ér­telmiségi. Azt mondja: óriási pénzt fektetnek be a három tó építésébe, amely később meg­élhetést adhat a környékbeli munkanélkülieknek. S mi tör­ténik, ha mégis elszabadul a pokol, s víz alá kerül a két te­lepülés? Ezt egyelőre senki sem tudja. Ám lehet, hogy a kártérítés összegét éppúgy nem lehet majd behajtani, mint ahogy arra sem leltünk valódi magyarázatot: hogyan keletkezett szélcsendben vi­har Visnyeszéplakon. Nagyberki tíz legcsino- sabb lánya állt a kifutóra a Vigyázó-kastély teraszán, a nagyberki falufesztivá­lon. Nagyberki A kaposvári ruhagyár mint­egy kétmillió forint értékű, őszi kollekciójának termékeit mutatták be nagy sikerrel. Az alkalmi manökenekhez illő megjelenésben Somlói Aida osztályvezető segített. A falu-/v fesztivál soha nem látott sir,) kert aratott, mintegy hatszá-,) zan vettek részt a sport- és já->| tékos vetélkedőkön. Fergete­ges sikert aratott a mosdósi Mawa Kft tiroli bőrnadrágos tánccsoportja is, amely már Mexikótól Németországig meghódította a közönséget. A falufesztivál szervezési költ­ségeit teljesen Walter Mayr- baurl, a Mawa Kft tulajdo­nosa állta. Támogatás nélkül elhalnak a polgárőr-egyesületek Alkalmi tolvajok hosszú pórázon A 73 éves ladi Tálas Imre mindent megtett azért, hogy a hét település biz­tonságára ügyelő polgár­őrség ne szűnjön meg. Igyekezetében azonban magára maradt. Pénz, fel­szerelés és agilis utód hí­ján azonban feloszlott a rendvédő testület. Lad-patosfa Tálas Imre már akkor jó csa­patot verbuvált, amikor még ritkaság volt a polgárőrség a településeken. — A megyében elsőként, negyvennégy taggal 1991-ben hoztam létre egyesületet — mondta. — Szép eredménye­ink voltak, sok betörőt meg­fogtunk. Homokszentgyör- gyön volt a központunk, s hozzánk tartozott Lad, Pa­tosfa, Szülök, Kálmáncsa, La- josháka és Mariettapuszta. A lelkesedés azonban alább ha­gyott, mert nem győztük zsebből fizetni a költségeket. A működéshez helyiséget én adtam a lakásomban, a tele­font és a benzinpénzt sem fi­zette ki helyettem senki. Pe­dig eleget jártuk a vidéket. Éj­szakánként olykor öt- ven-nyolcvan kilométert is megtettünk. Volt is foganatja: látványosan csökkentek a bűnesetek. Aztán nyugdíjas­ként belefáradtam a veze­tésbe, s nem akadt utódom, aki a munkát vállalta volna. Társaim is egyre nehezebben viselték el a pénztelenséget. Utoljára az alakulásunk évé­ben adott tizenkétezer forin­tot a homokszentgyörgyi ön- kormányzat, aztán semmi... Hiába kötöttünk együttmű­ködési szerződést a barcsi vá­rosi kapitánysággal; a tagok lassan lemorzsolódtak, fel­oszlott az egyesület. Tálas Imre ma is nosztalgi­ával gondol az első évekre. Tagja volt a megyei polgárőr- szövetségnek, országos kül­döttként is képviselte Somo- gyot. 1996-ban polgárőr-ki­tüntetéssel ismerték el mun­káját. — Ez a tagok érdeme volt — mondta szerényen, majd hozzátette: újabban megint sok a betörés. — Néhány hete a homokszentgyörgyi prés­házakban garázdálkodtak. A ladi iskolát is rendszeresen lá­togatják. Egy időben vissza­szorítottuk a tolvajokat; most alig két hónapja újból betör­tek az iskolába, s több millió forint értékű számítógépet vittek el. Az újonnan telepí­tett PC-nek már másnapra lába kelt. Hiába szólt a riasztó a barcsi rendőrségen, mire kiértek, árkon-bokron túl volt a tolvaj. Csak legalább a ben­zinpénzt biztosítanák! — só­hajtott. — Öt önkormányzat­nak kellene támogatni ben­nünket, de egynek sem jut rá az erejéből. A ladi példa nem egyedi. Szablics István, a megyei szövetség vezetője azt sze­retné, ha az önkormányzatok egyenként nyilatkoznának: hajlandók-e anyagilag is tá­mogatni a helybeli polgárőrö­ket. Valamennyi települést fölkeresnek, s a munkájukat igénylő önkormányzatokkal együttműködési szerződést kötnek. Ez garantálja, hogy a költségvetésben tervezett összeggel támogassák tevé­kenységüket. Felújítják a templomot A napokban méri föl egy statikus a 105 éves vis­nyei református templom állapotát. Visnye A 24. órában jött a segítség — Csapó István polgármester szerint —, hogy a leomlással fenyegető tornyot átépítsék és felújítsák a tetőzetét. A régi cserép helyére új bádogborí­tást raknak. A munkát még a tél beállta előtt szeretnék befe­jezni. A visnyeiek büszkék 1895-ben épült templomukra, és szeretnék, ha Isten hajléka épségben szolgálná őket. Eb­ben segít a holland Jankovics József: félmillió forinttal tá­mogatja a helyreállítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom