Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-04 / 180. szám

SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 6 1999. augusztus 4., szerda Ferde szemmel a jövőről Nyugdíjasok, gyerekek, német betelepülők paradicsoma Igái fotó: kovács Beérik a Szili Kalász HÍREK Ú] igazgató Augusztus 1-jé- től Mátrai János, a kaposvári közlekedési szakközépiskola tanára lett a csökölyi általá­nos iskola igazgatója. A veze­tői székre ketten pályáztak, de az önkormányzat - figye­lembe véve a tantestület vé­leményét - Mátrai Jánost bízta meg öt évre az igazga­tói teendők ellátásával, (b) Gálosfai randevú Utcabál­lal kezdődnek szombaton a gálosfai napok. A Kastély szálló hagyományos rendez­vényén lovasbemutatók zaj­lanak, és vasárnap délután lovas felvonulás is lesz, ame­lyet néptáncbemutató követ. Gyermek rézfúvósok koncer­teznek, és helybeli diákok énekelnek népdalokat. Ezút­tal is lesz rétesnyújtó ver­seny, és számos látványos program színesíti a rendez­vényt. A gálosfai napok tűzi­játékkal érnek véget. (Is) Szülői szolgálat Kilencszá- zezer forintot nyert a dom­bóvári Kapaszkodó Humán Szolgáltatóközpont a Szociá­lis és Családügyi Minisztéri­umtól. Ezt a pénzt a városi és a térségi helyettes szülői szolgálat létrehozására for­dítja az intézmény. (Is) Cserénfa napja Nemcsak a cserénfai ifjak, hanem az idősebbek is fellépnek szom­baton délelőtt a falunap nyitó rendezvényén, amelyen átad­ják a Cserénfa község dísz­polgára címet. A pécsi Bábovi Színház Hoppá című zenés bábshow-ját főzőverseny kí­séri, vetélkedők, sportverse­nyek zajlanak. Este utcabál zárja a napot. (Is) Feléled a múlt Fiatalok és idősek bevonásával próbálják újjáéleszteni a népszokáso­kat Somogyszilban. Küher János, Erdei Imre és dr. Ba­lázs Péter már javában szer­vezi a szüreti mulatságot. Bár a szőlő cukorfokának még emelkedni kell, ám szeptem­berre elég édes lesz a vigas­sághoz; előszedik a régi nép­viseletet, és tizenöt fogat vo­nul végig a falu utcáin, (b) Igái két részre szakadt. Már ami a „jövőbe látókat” illeti. Az őslakosok nem bíznak már az idegen „ké­rőkben”. A régiekben azért, mert eljátszották a hitelüket, az újabbakban meg azért, mert a szemük is „ferdén áll”. IGAL Mi a biztosíték arra, hogy a kínaiak fölvirágoztatják a für­dőt és a települést? — kérdik. A betelepülők és az újonnan be­fektetők ezzel szemben úgy okoskodnak: a fürdő vevői nemcsak az infrastruktúrát, de a benne rejlő lehetőséget is megveszik, tehát fejleszteniük kell. Az eltérő nézetek mögött eltérő gyökereket és létformát fedezhetünk föl, amely a tele­pülés megjelenésében is szembeötlik. A fürdő fölé ma­gasodó Borjú-domb földes útja melletti kis pincék és gaz­verte hétvégi házak éppúgy fellelhetők, mint „milliomos­negyed” kacsalábon forgó pa­lotái vagy a középréteg sze­rény, az üdültetéssel némi be­vételt is nyújtó takaros házai. Lidikó Horváth Irén és Ma- táncsi Mihályné nyugdíjast is a Borjú-dombhoz kötik az év­tizedek. Azt mondják, fejlődik a falu, csak nem olyan ütem­ben, ahogy kellene.— Se par­kosítás, se semmi — méltat­lankodik Matáncsiné. — A kül­földieknek még az étvágyuk is elmegy az út széli sok gaz lát­tán. Hát még a kertek! Nem tudom, miért engedi meg az önkormányzat, hogy égig ér­jen a gaz. Nekem kellett a ta­vasszal „rendet” vágnom, hogy kijussak a szomszéd ut­cába. A fürdő vakolata a pla­fonig omladozik, s merő egy víz. Hiába a gyönyörű szállo­dák, a látvány lehangoló. A fürdő-belépők a szolgáltatás színvonalához képest nagyon drágák. Reménykedünk, ha valaki pénzt ad érte, rendbe is teszi. Az idegen is lássa: szép helyre érkezett. Közelebb a faluhoz, a Nap­sugár utcában a nyugdíjas, budapesti Zahradikné Bíró Ilona és szomszédasszonya, a kaposvári Gyanis Mihályné nyaral. Elmondták: az utóbbi időben sokat fejlődött a falu, s ebből a lakosság is kivette a részét. Útjukat szinte teljes egészében a lakók pénzén csináltatták meg. Nekik a nyilvános telefon és a fürdő­orvos hiányzik. — Tavasszal ismét emelték a fürdő-árakat, de a szolgáltatás minősége nem javul. Négykor már leengedik a medence vi­zét. A férjem akkor jön a munkából, s az unokámmal már csak térdig érő vízben to­csoghat — így Gyanis Mi­hályné. Atellenben komlói házaspár pihen kislányukkal. Az asz- szony altatóorvos, férje men­tőtiszt. Heti 16 ezer forintért és az üdülési díjért nyaralnak. Ennyire futja még. — Meglepett, hogy nem volt a strandon orvos. A hatodéves medikusok, mentőszakorvosi képzést is kapnak, nagysze­rűen megoldhatnák az elsőd­leges ellátást — véli. — A vendégek nevetve kér­dezik: „Mikor engedik le a gyerekeket a vízzel?” — újsá­golja Kazsoki István, a Hibis­cus nyaralótelep vezetője. Szerinte a baleset sem riasz­totta el a vendégeket. Olcsó, komfortos faházaival teltházas szezon elé néz. Új prospektus és Turinform-iroda híján azonban a legtöbbnek fo­galma sincs róla: hol van Igái. Az önkormányzattal örök ellenzékbe vonult Ágoston Fe- rencből ömlik a panasz. — Kicsi gyerekként jöttem haza az iskolából, amikor ola­jos ruhában csúsztak le a me­lósok a feszítő pányvakötele- ken, nyomukban a hőforrás­sal. A tenyerem őrzi nyomát, hogy 19 évesen fölbontottuk a lepecsételt kutat azzal a hittel: kicsit fejlődik Igái. Bennem él a falu története. Nem úgy a mostani vezetőkben; nekik nem érdekük a fürdő fejlő­dése. Mindenki csak ígérget, de nincs foganatja. Nem bí­zom a kínaikban sem. Attól tartunk, hogy megjelenik a bűnözés, és mindent elönt a bóvli, tönkremennek a kis üz­letek. Mi, öregek ha összefog­nánk, talán tehetnénk még va­lamit, hogy a fürdő az igaliaké maradjon. Kilenc éve nem vol­tam a tájékán. Túl fájdalmas lenne a látványa... Fülöp László jegyző szerint a lakosság is felelős a közterü­letek rendbetételéért. A mu­lasztások miatt tavaly 20 porta tulajdonosa ellen indítottak szabálysértési eljárást. A tele­fonhiányt pedig az okozta, Hogy a posta - pénzhiányra hivatkozva — a tavasszal föl­mondta a szerződést a Matáv­val és azóta sem sikerült meg­egyezniük. Elmondta: Igáiban folyamatos és jól szervezett az orvosi ellátás, fürdőorvos al­kalmazását pedig nem írja elő az ÁNTSZ. A medencék vizét két órával a zárás előtt azért kell leengedni, mert kicsi a kút kapacitása és nyitásig nem győznék az újratöltést. A fürdő megtartása vagy eladása örök dilemma. Az önkor­mányzat azonban tőke híján s a több mint 100 millió forint hitel visszatörlesztésének múltbeli terhével nem tudja vállalni a fürdő fejlesztését. — A kínai vállalkozó mögött komoly anyagi háttér van. Szándéknyilatkozatuk biza­kodásra ad alkalmat. Bizalomban eddig sem volt hiány. Az igaliaknak ez már kevés. Biztosítékra, bizton­ságra vágynak. Várnai Ágnes Öt éve adták át Somogy­szilban a Szili Kalász kft te­lephelyét. Csiszár Ferenc mezőgazdasági és építési vállalkozónak, valamint pedagógus feleségének a birodalma azóta folyama­tosan gazdagodott: táro­lók, szárítók épültek és a régi épületek egy részét is helyreállították. SOMOGYSZIL- A szövetkezet nem tudta vállalni a betakarítást, a táro­lást és a szárítást, mi pedig segíteni akartunk a gazdák­nak - mondta Csiszár Ferenc.- Ezért alapítottuk meg a cé­get, s úgy vélem: nemcsak a falu, hanem a környék is megbarátkozott már a kez­detben újszerűnek tűnő kez­deményezéssel.- A sokmilliós beruházás milyen hitelekkel valósult meg?- Kihasználtuk a mezőgaz­dasági támogatásokat és az OTP finanszírozásában a kü­lönféle hitelkonstrukciókat is. Folyamatosan törlesztjük a részleteket.- Marad-e haszna annak a gazdának, aki a kárpótlási jegyein földeket vásárolt, s minden munkát a cég végez?- 3 éve 10 hektár kukoricán 700 ezer forint maradt. Az Panaszkodnak a gölleiek: bár családonként befizet­ték a tízezer forintot, mégsem állították még át a kábeltévés rendszert. GÖLLE Tóbiás Emőné jegyzőtől meg­tudtuk: néhány háznál meg­kezdődött a csillagpontos rendszerre való átállítás. A idén - feltéve, ha jó földbe jó fajtát vetettek - talán 400 ezer forint haszna lesz.- Gyakran házigazdák: nö­vény- és vegyszerbemutatókat tartanak, s ezzel a Dél-Du- nántúlon is meghatározó a szerepük.- Mintateleppé szeretnénk válni, hiszen az országban kevés helyen van ilyen vállal­kozás. Ebben az évben há­romszáz hektáron termelünk napraforgót, repcét, búzát és kukoricát. Állandó a forga­lom; a kombájn most bér­munkát végez Somogyasza- lóban, Szentgáloskérről pedig a szárítóba hordják a termést. Hatszáz vagon kukoricát tu­dunk tárolni. Egy szövetkezet sem tud ennél többet. Csiszár Ferenc nemcsak a haszon reményében adta a fe­jét erre a vállalkozásra. So­mogyszilban nőtt fel, szülei még most is itt élnek. Érzel­mileg is kötődik falujához, ezért vették meg a területet. S még ha nem is érett be a Szili Kalász - öt év kevés erre -, de már szárba szökkent és tíz alkalmazottnak ad kenyeret. Tulajdonosai még komforto­sabbá szeretnék tenni. Parko­sítani akarnak, s a csereszol­gáltatással kacérkodnak. És további gépeket vesznek; egy permetező és egy 40 lóerős traktor kell még. (Lőrincz) Göllé-Ért közhasznú társaság szeptemberre ígérte az átállí­tás befejezését. A szükséges pénz előteremtése is időbe te­lik, mivel a lakossági befize­tés csak kis részét fedezte a kiadásoknak. Az önkor­mányzat legalább ötször annyival járul hozzá a beru­házáshoz. A kht azt ígérte, a régi rendszer zavartalanul működik szeptemberig. B. A. Csiszár Ferenc: Hatszáz vagon kukoricát tudunk tárolni fotó: kovács tibor Tízezerért csillagpont Hajmási szépérzék Csak néhány somogyi apró falu vesz részt a Három szom­bat címmel meghirdetett országos közterület-szépítő ver­senyben, amelynek egyebek mellett az a célja, hogy a helybelieket bevonja az építő-szépítő munkába. A régi, rossz emlékű, kötelezően előírt társadalmi munka helyett - ahova gyakran ment undorral az ember - komplex prog­ramot ajánlottak a településeknek; dolgozzanak, sportolja­nak, majd szórakozzanak... így volt ez a múlt hét végén Hajmáson, ahol másodszor gyűlt össze a falu apraja-nagyja, s reggel nyolckor 179-en serénykedtek a 263 lelkes Surján völgyi településen. A munka végére már 184-en lettek; igaz, vagy húsz környék­beli is besegített. Török Sándor polgármesterrel madarat lehetett volna fogatni, hiszen joggal büszke a falujára. Mindenki tudta, mit kell tennie. Kitakarították a katolikus templomot, árkot és átereszt tisztítottak, faülőkéket he­lyeztek ki a parkokba, virágosították a buszvárókat, s felál­lították a pályán a kapukat. Jókedvvel folyt a faluszépítés, amit foci követett, s a helybeli és a gálosfai nyugdíjasok, majd népszerű fővárosi előadók szórakoztatták a három szombat résztvevőit. Az egész nap a falué, a közösségé volt, amely egy szóra mozdult, mert tudta: nagy a tét. A közvetlen környezet rendbe tétele. Szépérzéke és kitartása pedig a hajmásiaknak is van. (Lőrincz) Gulyás László és Fábri Lajos a közterületek őrei fotó: szepesi Péter A régi temetők elhanyagolt sírjait is gondozzák Közhasznúak a faluért A szentbalázsi Gulyás László és Fábri Lajos azon munkálkodik, hogy meg­őrizzék falujuk tisztasá­gát. Ehhez gépeket is vett az önkormányzat. SZENTBALÁZS- Négy éve dolgozom a szentbalázsi önkormányzat­nál, előtte az áfész alkalma­zottja voltam - mondta Gu­lyás László. - Ez a feladat jobban tetszik, mert min­denki megbecsüli, amit csi­nálok. Amikor egy-egy falu­beli azt mondja: „Szépen le van nyírva a fű a templom körül”, dagad a mellem, és büszke vagyok a munkámra. Az új eszközökkel, a fűnyíró traktorral és a kézi fűsze- gélynyíróval, amit a közel­múltban kaptunk az önkor­mányzattól, igazán nem ne­héz dolgozni. Hiányzik azonban egy sövénynyíró. Enélkül hosszadalmas ez a munka. Tavasszal, nyáron virágokat ültetünk, s gon­dozzuk a növényzetet. Ilyenkor néha megvisel ben­nünket a nagy meleg. Fábri Lajostól megtudtuk: té­len a gépek karbantartása és a hóeltakarítás a feladatuk. - ősszel a bozótot irtjuk a régi temetőben - mondta - Ez há­látlan feladat, mert csak há­rom sírt gondoznak a hozzá­tartozók, a többit teljesen benövi a gaz, s nekünk kell rendbe tenni. Zelfel Renáta i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom