Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-21 / 194. szám
SOMOGYI HÍRLAP Somogy jeles polgárai 4 1999. augusztus 21., szombat Tisztelet a teljesítménynek A kitüntetettek Somogyhoz való kötődésükről Csütörtöki ünnepi megyei közgyűlésen tizenöten vették át a Somogy Polgáraiért díjat munkásságuk, a megye érdekében végzett munkájuk elismeréseként. Azt kérdeztük a kitüntetettektől, hogy nekik mit adott Somogy. Dr. Balázs Árpád Siófok polgármestere: — Mindent. A tájat, ami körülölelt és ringatott. Embereket, akiket szerettem s akiket szeretek. S az emberek problémáit, amelyek értelmes célokat tűztek ki elém, amit követhetek. Berta Gyula, a mosdósi tüdő- és szívkórház osztályvezető főorvosa . - Az Alföldről kerültem Somogyba az egyetem után. Ide nősültem és itt volt az első munkahelyem Itt születtek a gyermekeink és jó mesterek útmutatása nyomán itt váltam orvossá. 35 éve dolgozom a mosdósi kórházban, olyan emberi és szakmai légkörben, amelyben a munka állandó örömet és további inspirációt ad. Ahogy haladtam előre a pályámon, úgy teljesedett ki az életem másik fele is. Négy gyermekünknek köszönhetően már nyolc unokánk jön össze Kaposváron vagy a Balaton mellett a gyakori családi találkozókon. Számomra Somogy nem földrajzi fogalom, hanem kiváló zenészeket, képzőművészeket, irodalmárokat jelent, s mindenkit akinek a lelke, a munkája és az igyekezete emberivé, otthonossá és szeretni valóvá teszi az országnak ezt a csücskét. Dr. Bodosi Mihály, a Kaposi Mór Megyei kórház nyugdíjas főorvosa: — Helybélinek vallom magam, hiszen 1951-ben kerültem Kaposvárra. A Megyei Kórház főorvosaként felelősségteljes megbízatásom volt. Alkotói tevékenységem, tudományos munkásságom itt lett teljes. Sportvezetőként — 29 éven át — az atlétikai életben kaptam szerepet. Örülök, hogy elfogadtak és befogadtak az itteni emberek. Ezt bizonyítja, hogy 1994- ben díszpolgári címet vehettem át. Kötődöm Somogyhoz, szeretek ezen a vidéken élni. Csutorás László fonyódi városvédő: — Két éves korom óta élek Fonyódon. A Csutorások dédapámtól kezdve tanítottak a Csutorások Somogybán. Én fonyódi hegyről jártam Alsóbélatelepre tanítani és sosem tudtam megállni, hogy legalább egy pillantást ne vessek a tóra, a csodálatos tájra. 72 éve ez az igazi otthonom. Ezért is dolgozom szívesen Fonyódért és választottam a városvédők rögös útját. Édesapám nyomdokaiba léptem - amikor tizenegy éve a városvédő egyesület elnökévé választottak - aki 64 évet dolgozott a városért és a tanítás mellett a helytörténetet kutatta, Kezdeményezéseink, mint a zenepagoda, a palánkvár felújítása, a város virágosítása sok közös siker. Gárdonyi László, a tabi Takács Imre szociális otthon igazgatója: - Ami számomra fontos, az itt történt velem. A tanulás, a munka, és a család is Somogyhoz köt. Az alkotás lehetőségét és az elismerést is a megyétől kaptam. A teljességhez azonban hozzátartozik: az eredményeket csapatmunka hozta, a kitüntetésemhez minden egyes munkatársam hozzájárult. Bárhol is járok az országhatárokon belül és kívül, mindenhol büszkén vallom magam Somogyország polgárának. Király J. Béla, a Somogyi Hírlap fotóriportere: - Mi köt a megyéhez? Mindig megtaláltam a megélhetést. Nem nagyon tudnék olyan városába vagy falujába menni a megyének, ahol nem találok ismerősre, és így segítőre. Nem építettem légvárakat, normális megélhetésem mindig megvolt. Kiss László, a marcali városi sportcsarnok igazgatója: - Sokat adott Somogy. Itt születtem, itt nőttem fel, itt ismerem az összes követ, az utcákat. Somogyi a feleségem, itt él szinte a teljes családom, közhelyes, de ide köt minden ami egy emberi élet során fontos és amire emlékezni érdemes. Ezenkívül lehetőséget; egyszerű, hétköznapi célokat, amelyekért mégis érdemes dolgozni és amelyekből eredmények lesznek. Mondjuk egy ilyen elismerés, amit elsősorban iránytűnek tartok: nem tévedtem el a célok között és jó irányba tartok. Furcsa de életemben először most ültem le számot vetni, hogyan éltem ezekkel a lehetőségekkel, minek köszönhettem a bizalmat. Mindig az vezérelt, hogy a legjobbat hozzam ki abból amit rám bíztak. Nem csak a lelkiismeretem miatt, a családomért, a körülöttem élőkért, s így talán Somo- gyért is. Kulcsár László, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szak- szervezetének megyei titkára: - Emberséget kaptam So- mogytól s az egész életemet. Itt, Kisbárapátiban születtem, és a gyökerek azóta csak erősödtek. Somogy egyébként különleges a megyék között. A folyamatos újkeresés jellemzi, és ebbe sikerült nekem is bekapcsolódnom. Mégpedig úgy — és ezt is a megye különlegességének tulajdonítom — hogy nekünk, a dolgozók érdekeit képviselőknek nem kellett rendszerváltást végrehajtanunk. Az emberi oldal nem változott, csupán az új körülményekhez kellett alkalmazkodnunk, és ezért nem volt törés, folyamatosan hatékonyan tudtunk dolgozni. A mindennapok során is tapasztaltam: Somogybán jó élni. Megtaláltam mindent, ami érték lehet egy ember számára: barátságok, kapcsolatok, nyugalom. Nem is vágyódtam el soha innen, és eztán sem fogok. Lassú István, lábodi polgármester: — Nekem Somogy az otthon, a szülőföld. Az én falum, Lábod olyan szép mint maga Somogy. A hatalmas erdőre, élővilágára méltán lehetünk büszkék. Néhány nap múlva tízezer vendéget várunk ide a megyei vadásznapra. Somogy, s benne a falum nekem a munkát is jelenti. Azt, ami sikereket, és kudarcokat egyaránt hozott. A kudarcokon próbálja túltenni magát az ember, a sikerekre pedig próbál büszke lenni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a sikerek mögött ott vannak a barátaim és a munkatársaim is, mert ők győztek meg arról, hogy érdemes tenni a közért. Nekem megadatott, hogy polgármesterként, a megyei közgyűlés tágjaként és egy rövid ideig országgyűlési képviselőként is dolgozhattam a környezetemért és a megyémért. Laszczik Iván, a Pini Kaposvár SE elnöke: — Egész életemben meghatározó volt, hogy Somogyi születésű vagyok. Hazánkon belül is egy kis országnak tartom megyénket és benne természetesen Kaposvárt is. A megye- székhelyen élek 14 éve. Minden ide köt, munkát, megélhetést találtam. Különös öröm, hogy tevékenységem révén, a gazdasági életben és a sportban is erősen kötődöm a megyéhez. A Pini Kaposvár SE bajnok és kupagyőztes csapatának elnökeként rengeteg olyan élményben részesültem, amit máshol biztosan nem élhettem volna át. Papszt Lajos Lengyeltóti polgármestere: — Tősgyökeres somogyi vagyok, Kötésén születtem. Az iskoláimat is itt végeztem, a tabi gimnáziumban érettségiztem. A tanáraim közül kettő meghatározó volt az életemre: Jenei István, az osztályfőnököm, aki matematikát és fizikát tanított és D. Kováts Imre testnevelőtanár. Azokban az években kitartást és akaraterőt neveltek belénk. Nem véletlenül választottam tehát a műszaki pályát sem. Tíz évig az Észak- Somogyi Vízgazdálkodási Társulatnál dolgoztam, ezt követően mindvégig a közigazgatásban és Lengyeltótiban. Kaptam ajánlatokat máshová is, de maradtam, mert itt közvetlenek, ismerik egymást az emberek. Köszönnek egymásnak az utcán. Ez egy kedves polgári település. Amit az elmúlt húsz évben elértünk, azt közösen, a lakosság összefogásával értük el. Jól érzem itt magam és azért dolgozom, hogy az emberek is jól érezzék magukat ebben a szép kisvárosban. 4L Pintér Zoltán ezredes, a Kapos Bázis Repülőtér parancsnoka: - Vadászrepülőgép vezetőként megadatott az a szerencse, hogy minden évszakban, nappal és éjjel egyetlen tekintettel át tudtam fogni a Balatontól a Dráváig húzódó területet, magamba szívhattam minden szépségét. A magasból kicsinek tűnik a megye, ám a leszállás után megváltoznak az arányok. Itt a családom, a barátaim, a kollégáim vesznek körül. Azok, akik osztoznak valamennyi örömömben és bánatomban. Életuta- mat, amely sok szálon kötődik Somogyhoz, sikeresnek érzem. Különösen azt a részét, amelyik a pár négyzetkilométernyi taszári betonhoz kapcsolódik. Több mint 3 ezerszer indultam innen feladat végrehajtásra és érkeztem vissza otthonos biztonságába. Az elmúlt években megtanultuk, hogy még egy olyan kis település is, mint Taszár milyen fontos szerepet játszhat az európai béke megteremtésében, s hogy ez a szerep milyen ko- * moly felelősséget ró az itt dolgozó somogyi emberekre. Polgár István nyugállományú tűzoltó százados: — Itt, Somogybán születtem és itt vagyok nyugdíjas is. A két tény között az életem folyt. 1940-ben lettem tagja a csurgói önkéntes tűzoltóegyesületnek. 1950-ben beálltam a csurgói lengyárba üzemi tűzoltónak. Nyolc év múlva elhelyeztek Kaposvárra. A városnak akkor 194 utcája volt. Ezt azért tudom, mert meg kellett tanulni mindegyik nevét, s ha álmából keltették az embert, akkor azt is meg kellett tudni mondani, hogy melyik oldalon vannak a tűzcsapok. így - a tűzcsapok felől - ismertem meg a várost, aztán a megyét. Somogy az életem. 1980-ban mentem nyugdíjba. Itt volt a csurgói családi ház, ide költöztünk, de ez nem visszavonulás. Reggelente kezembe veszem a Somogyi Hírlapot, mert érdekel, hogy mi történik ebben a megyében. Pusztai Jenőné, a siófoki Középiskolai Diákotthon igazgatója: — Több mint negyven éve élek itt, ami az életemben kellemes volt, az ide köt. Itt voltam diák, ide jöttem vissza tanítani, itt születtek a gyermekeim. Imádom Somogyot és a Balatont: a nyári tömeg, a téli csend is az életem része. Székelyfi József a Somogy Megyei Kézműves Kamara elnöke: — Ismerek jó néhány olyan helyet a megyében, ahol ha csak tehetem megállók, és eltöltők egy-két órát. Minden évben elmegyek például a Dráva-Mura összefolyásához, és ha csak arra járok, felmegyek Szentmi- hályhegyre a templomhoz és szétnézek, élvezem a látványt. De nem hagyom ki, és minden esztendőben meg- fürdöm legalább egyszer a tisztábbik gyékényesi kavicsbánya tóban. Ezeken a helyeken el tudom felejteni a napi gondokat, és fel tudok hosszú időre töltődni szellemileg és fizikailag is. Kaposfő és Kisasszond között van egy több száz éves tölgyfa, aminek törzsét négy felnőtt sem tudja átkarolni. Azt is gyakran meglátogatom, mert akárcsak odahaza, ott is úgy érzem: jó helyen vagyok... i
