Somogyi Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
12 ★ MOZAIK ★ 1999. augusztus 1. Csinos lányt a szépI ségklrálynő-választá- sokon a divatbemutatókon és — naponta — I a butikokban látni. Lehet élni ebből a vonzerőből a Balaton-par- ton?- Tudom, hogy azzal váI dóinak: nem foglalkozom a vevőkkel — mondta egy szép lány, Ildikó. — Merthogy könyvet olvasok I naphosszat. Mutatja is a fedelét: Huxleytól a Szép új világ. — De hiába ugrálI nám körül-őket, a legtöbbjük nem vásárol. Megtapogatják a farmert, megI kérdezik, hogy van-e piros színben is, de a válaszomat meg sem várva odébbállnak. A miénk I nem csempészett áru, minőségi is, s ezért viszonylag drága. A vásárlók peI dig először az árcédulát nézik. Vagy engem - pirult bele. - Egy ideig, beI vallom, jólesett, de most már zavar, hogy úgy mustrálnak a férfiak, mint egy lovat. Edit napszemüveget árul. Nem csinál titkot abból, hogy az üzlet tulajdoI nosának a babája. — Negyedik éve dolgozom nála, jól megfizet. FaI luból járok fel a Balatonra, örülhetek a szerencsémnek. Nincs ellenemre a főI nőkkel való szex. A vőlegényem nem tud erről. Egyébként azt gondolom: ha én nem fekszem le veI le, akkor megteszi más. Márpedig én meg akarok ragadni a városban. I Judittal tavaly beszélgettem először. Akkor arról panaszkodott, hogy a I főnöke nem fizette ki a nyári bérét. Nem írtak szerződést, mert az üzlet- tulajdonos szerint több I pénzt kereshet. Emiatt hiába is kereste volna hivatalos fórumon az igazát. I Most napszemüveget árul, az előző munkahelyétől száz méterre. I — Egy lánnyal munkahelyet cseréltünk — mondta. — Most már láI tom: nemcsak ő járt rosz- szul. Először fűt-fát ígért a tulaj, de most már tudom, hogy becsap. A júniusi I pénzemmel is adós, pedig tanulva a magam kárán most már írtunk szerződést. De azt mondta: elloptak nyolc szemüveget, s ezért én vagyok a felelős. Nincs igaza, mert szerintem nem is tűnt el szemüveg, de tehetetlen vagyok. Arról nem is beszélve, hogy sokszor napi tizennégy-tizenhat órát dolgoztat, ha éppen sok a vendég. — A szemközti butikban mindig szőke lányok dolgoznak, szezononként cseréli őket a tulaj. - Engem is taperolni akart, de nem hagytam magamat — mondja Éva. Most nő a főnököm, s jól kijövök vele. Valamikor ő is butikosként kezdte, aztán hozzáment feleségül az üzlet tulajdonosához. Tudja hát, hogy mi a dörgés. Persze az ő esete különleges, ritka. A vállalkozó, aki a mai világban talpon tud maradni, nemcsak az üzletelésben hideg fejű. A legtöbb lányt elcsábítják magas fizetés ígéretével. Mária meggyőződése az: ebben a világban nem a szép láb vagy cici a legfontosabb, hanem a száj vonala. Hogy az minden esetben csukva maradjon, ha kell. — A legbecsületesebb vállalkozónak is van sara, máskülönben nem boldogulhat - állította. — Lehet, hogy azért csereberélik a lányokat sűrűn, hogy azok ne láthassanak bele az üzletmenetbe. Én azonban azt mondom: aranyat ér az olyan dolgozó, akit nem kell állandóan figyelni, aki megbízható. Tudok egyébként arról, hogy az egyik üzlettulajdonos rendszeresen teszteli az alkalmazottját: a haverjai közül küld, úgymond, „vásárlókat”. Bizalmaskodásra is biztatja őket. Aztán faggatózik, hogy mi történt. Ekkor dől el a lányok jövője: maradhatnak-e, avagy menniük kell. Időnként íratnak az általános és középiskolákban olyan dolgozatot is osztályfőnöki órán a tanárok, amely arról szól: ki mit szeretne dolgozni, ha kikerül a pádból. Sok lány azt írja be: butikos. Merthogy ez nyugisnak tetsző foglalkozás. S az biztos: a kéz tiszta maradhat munka közben. Czene Attila Szódát csak fehér borba! A pancsolt bor néhány éve komoly gondot okozott, ma már azonban kezd magához térni a piac. A borfogyasztók minőséget akarnak, a gyanús eredetű és csapnivaló lötty helyett megbízható italt keresnek. A minőségi bortermelésre szavaz a villányi . Véleményére adni lehet, három éve ő nyerte a Év Bortermelője címet. Azt mondta: csak szív- vel-lélekkel szabad szőlőt termeszteni, borászkodni. Nélkülözhetetlen a felkészültség, s a kellő gyakorlat. Miután elvégezte a Kertészeti Egyetemet, a villányi gazdaságban dolgozott. A nyolcvanas évek közepén gondolt egyet, saját vállalkozást alapított. A családi gazdaság jól működik, azóta országos ismertségre tett szert. A 40 hektáron gazdálkodó szakember szerint a titok nyitja a következetes és lelkiismeretes munka. Már az induláskor elhatározta: csak minőségi árut termelnek. Döntését az élet igazolta; a vállalkozás fejlődik, teljesítményét a szakma is elismerte. Fővárosi éttermek, elegáns szállodák vásárolnak tőle. A termés 70 százaléka vörös; a cabernet sauvignon és a cabernet franc mellett merlot, oporto és kadarka is található. Most külföldi eladáson gondolkodik: a dán, a német és a thaiföldi piacra akar szállítani. — Az számíthat sikerre, aki hosszú távon gondolkodik. Ma már elengedhetetlen a hatékony marketing munka. A bor ugyanis hiába jó, el kell adni. Az értékesítési lánc kiépítése, a szállítás megszervezése alapos munkát igényel. S fontos, hogy a rendelkezésre álló földrajzi-biológiai előnyt okosan használjuk föl. A kiima, a termőföld összetétele és a szőlő minősége jó, ám alapkövetelmény a tisztességes munka. Az is lényeges, hogy mihamarabb kialakuljon a megfelelő ár-érték arány. A díjnyertes termelő sör helyett bort iszik, azt is főként a saját készletből. Szívesen önt a kadarkából, időnként fröccsel oltja szomját. S természetesen betartja az íratlan szabályt, miszerint szódát fehérborba illik tölteni. (Harsányi) Polgár Zoltán FOTÓ: LANG RÓBERT Gsitrik Lovasnemzet vagyunk, s leszünk is. Már ha a Penny Kupa gyermek lovasait nézi az ember. Tegnap Répáspusztán bizonyították ezt az ifjú lányok a gyermeklovas versenysorozat második állomásán. Na és a fiúk? Ők is voltak szép számmal — a nézősereg sorai között. Már korán reggel gyülekeztek az izgatott versenyzők a répáspusztai pályán, hogy próbára tegyék ügyességüket és lovaik képességét. A készülődés, a bemelegítés, a lovakkal zajló személyes összhangteremtés a profi lóversenyzőket, a lovassport nagyjait idézte. A különbség alig volt érzékelhető, csak a versenyzők méretbeli különbsége utalt rá, hogy itt bizony gyermeklovasok vetélkednek. Bár húsz év volt a felső korhatár, az indulók főként a 12-14 éves korosztályból kerültek ki. A legifjabb résztvevő éppep tizedik életévét tapossa. Ami a legmeglepőbb, a délelőtti díjlovaglásban, majd a zenés kűrben is a lányok vitték a prímet. Nem csoda, hiszen a huszonhat nevezőből mindössze ketten képviselték az erősebb nemet. Az ifjú leányok lovaglónadrágban, pálcával a kezükben váltottak lépésből ügetésbe, majd vágtába. Mígnem sokak fejében megfordult a gondolat: Dallos Gyulával alighanem befellegzett a férfinép lovas sikereinek. Takács Zoltán
