Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

SOMOGYI HÍRLÁP 1999. július 24., szombat Fiatalok 13 Stopos vendégszeretet Vagy tíz éve stopolok. Nem zoknit, mindenféle járművet. Utaztam hússzal száguldó traktor platóján télen, IFA utasterében ötödmagammal nyáron, de multimilliárdos olajszőkítő faberakásos Mercijében is. Eddig úgy gon­doltam, hogy ha nagy ritkán én vezetek, a jó tettek helyé­be jót teszek, minden stopost felveszek. Eddig úgy gondol­tam, hogy szeretem az alma­levet. Eddig. Hazafelé húztam a verdá- val, hajnali kettő. Az út szé­lén búsképű lovag. Szegény pára, biztos lekéste az utolsó buszt is — pár órával. Fék, jobbra le, ajtó ki, pofa be. Át­ható piaszag. Fizetésnap van, ittam egy kicsikét, erre az asszony nem engedett be, most megyek az anyámhoz — hányja a szavakat enyhén renyhén. Két faluval arrébb beviteti magát a szülői házig. Jé, a mama kocsmárosné?! Naiv vagyok — derül ki —, Melódiát kevert a house ala­pokba, s erre húzta föl muzsi­kájának épületét a Fractura (törés). A balatonkeresztúri zenekar csakhamar tető alá hozta a sikert: a maxi CD demóváltozata elkészült, s az MSat kereskedelmi televízió meglátta - és meghallotta - a lehetőséget a fiatalokban. Gábor Zsolt zeneszerző, Harangozó Imre és a csapat új, csinos - s várhatóan mara­dandó - vokálos üdvöskéje, Kocsis Tímea a Balaton-par- ton mutatkozott be a napok­ban. Az együttes imázsa Sinka György fénytechnikus közreműködésével jelent meg a pódiumon. A Delta mert nyomban agresszív ré­szegbe vált: most pedig be­jössz és elisszuk a fizetésem másik felét is. Pech, a csehó nyitva. Erős a szorítása, be­vonszol a műintézménybe. Mitiszó, szól a szolmizáció. Mondom semmit, de készül a saller, úgyhogy almalevet. És hozza. Félliteres kriglikben - egy négyzetméter almaié. Ezt te mostan megiszod. Húzom az időt, előbb-utóbb úgyis ereszt a törpe vízmű. Óra után valóban elindul két fe­nyegetés között a mellékhe­lyiség felé. Nincs szökés - harsogja. Egy életem, egy ha­lálom, ugrás ki az ajtón. Kézi­fék ki, gyújtás és világítás nél­kül már gurulok is a lejtőn. Pár pillanat, s a visszapillan­tóban a fél kocsma, élén a vendéglátómmal. Eddig úgy gondoltam, hogy minden stopost felveszek. Eddig úgy gondoltam, hogy szeretem az almalevet. Eddig. Takács Zoltán diszkó közönsége vevő volt a Fractúra által teremtett house melódia műfajra, így az ottani koncertfelvételek jó alapjai lesznek a készülő klipnek. A maxi CD három számát - a Törés, a Sebesség és a Bárhol, bármerre jársz című dalokat - várhatóan októberben jelen­teti meg az egyik nagy hang- lemezkiadó. A kereskedelmi tévé várhatóan felvállalja a csapat reklámkampányának szervezését is. A Fracturával hamarosan a kaposvári fiata­lok is találkozhatnak, a disz­kók műsorában ilyenkor jóté­kony törésvonal mutatkozik majd, de a zene bízvást kár­pótol majd ezért. B. T. Melódia a house-alap A Fractura: Harangozó Imre, Kocsis Tímea és Gábor Zsolt fotó: török anett A bőrdíszművész Zsuka. Csak így ismerik azt a kaposvári fiatalem­bert, akit leginkább teto­válásai miatt emlegetnek. Amikor a nevét kérdezem azt feleli: nem fontos, ugyanis a becenevén is­meri az egész város. A szalonjába betérő bátrak százait díszítette már fel testrajzokkal az elmúlt évek alatt. Általa sokan váltak hozzá hasonló, szí­nes egyéniséggé. Zsuka esete tipikus. Meglá­tott egy tetoválást, s úgy gondolta, kipróbálja. Szülei természetesen nem helyesel­ték lépését, de ő hajthatatlan volt. Ma már testének 25-30 százalékát fedi tetoválás. A szülők is beletörődtek a megmásíthatatlanba. A test­rajz iránti szerelme odáig fa­jult, hogy egyre másra festet­te tele barátait, ismerőseit. Az utóbbi években pedig hi­vatásszerűen „varrja tele” a bátrakat, néhány éve tetová­ló szalont nyitott. Annak el­lenére, hogy sokan kétségbe vonták rajztudását. — A gépipari szakközépbe jártam, ahol szinte minden évben bukásra álltam mű­szaki rajzból. Általános isko­lában is gyakran kettest, hár­mast kaptam. Annak idején nem a képességeim számí­tottak, a tanárok azzal törőd­tek, hogy nézek ki — kese­reg. Zsuka kétségkívül feltűnő egyéniség. Megtermett alak­ja, tetoválásai miatt mindig a figyelem középpontjában áll, gyakran kedvezőtlenül. Ezt sose bánta, azt mondja, a félelmetes kinézet mögött szelíd lélek rejtőzik. Nem ta­gadja, némi magamutogatás is belé szorult. — A hivatalos helyeken tit­Zsuka mindig a középpontban kólóm tetoválásaimat. De tetszik az a megbotránko­zás, ami időnként körülvesz. Holott nem értem az okát. Lassan itt az új évezred, de a tetoválás még mindig előíté­letet szül. Ennek ellenére rengeteg vállalkozó kedvű fiatal, idős vállalja a másságot, s festet magára testrajzot. Zsuka szerint tökéletes koncentrá­ciós képességgel, némi rajz­tudással és „gyomorral” kell rendelkeznie egy tetováló mesternek. Hiszen gyakran intim részre kerül a díszítés, s radír sincs a javításhoz. — Néha úgy érzem ma­gam, mintha fodrászatot ve­zetnék. Miközben dolgo­zom, mindenki beleavat éle­te legmélyebb bugyraiba, lassan könyvet írhatnék a sok sztoriból, amit hallot­tam. De sokkal inkább érde­kel a kutyám és az autózás. Barátaimmal létrehoztunk egy terepjáró klubot, s évről évre bejárjuk Somogy útta- lan útjait. Úgy is mondha­tom: hobbym az adrenalin. Mindenben benne vagyok, ami egy kis feszültséggel jár. Legutóbb sártengerben ször- föztem.... Kufár Róbert FOTÓ: TÖRÖK ANETT A jövő szélesebb útjai Félig nyelvtábor - félig ismeretterjesztő tábor színhelye volt Balatongyörök. 180 fiatal fordult meg itt két hét alatt, és az angol nyelv gyakorlásán túl mindent megtudhattak az Európai Unióról. So- mogyból is voltak résztvevők: két gimna­zista lány. 2002-ben, az Európai Unióhoz csatlakozás évében a somogycsicsói Fagyos Franciska 18 éves lesz. Barátnőjével az inkei Kovács Szabi­nával Csurgóra járnak a Nagyváthy János Kö­zépiskolába. Ott említette angoltanárnőjük a balatongyöröki tábort, ahol a napi négy angol­óra mellett előadásokat hallgathattak az EU ki­alakulásáról, történetéről, gazdaságáról, és ránk vonatkozó terveiről. Az Ifjúsági és Sport­minisztérium helyettes államtitkára, Hölvényi György a tizenéves generáció esélyeit taglalta: a középiskolásoknak a pályaválasztás és nyelvtanulás terén szélesebb lehetőségei lesz­nek. Kovács Szabina szerint mindenképp elő­nyös lesz, ha belépünk az Unióba. Mondja ezt annak ellenére, hogy nemcsak az előnyöket tárták fel előttük, hanem a hátrányokról is be­széltek. — Jó lenne külföldön tanulni — mondta Fagyas Franciska. — Magasabb szintű tudást szerezhetünk, emellett sajnos Magyarorszá­gon többre becsülik a külföldi diplomát. A táborban persze nemcsak tanulás folyt, hanem játékos vetélkedők és akadályverseny is színesítette a programot. (Szélesi) Divat a tető Napsütés, strand, dom­borodó Idomok. A csábos fürdőruha mellett, alatt csábos lehet a tetoválás. A kezdők a matricás vál­tozatot, a merészek a valódi testrajzot választják. Mi ez utóbbiról kértünk ki néhány véleményt. Kovács M. Katalin, tanítónő: — Nekem másokon rettenetesen tetszik, főleg a nonfiguratív ábrák. A női bokán szép, de férfiaknak csak akkor áll jól a tetko, ha ahhoz egy életstílus, izmos test társul. Nem viselek tes­trajzot, nincs elég bátorsá­gom, lehetőségem, hogy belefogjak. A fertőzésve­szélytől tartok, ezért gondo­san kiválasztanám a szalont, ahol tű alá fekszem. Jankovich Péter, felszol­gáló: — Négy nagyobb tetoválásom van a testem különböző részén. Egyáltalán nem tartok fer­tőzéstől, bőrráktól, fejlett az orvostudomány, ebbe ma már nem lehet belehalni. Megvetem azokat, akik negatívan állnak a tetovált emberhez, mert minden­kinek joga van ahhoz, hogy ettől függetlenül ítéljék meg. Barkóczy László, egyetemi hallgató: — A nagyméretű tetoválások nem tetszenek. A finom, apró, rejtett testrajz a női testen már sokkal izgal­masabb. Nem tervezem, hogy tetováltatom magam, de ha mégis, akkor biztosan nem a sarki szalonba men­nék be. Alaposan meggon­dolnám, hova és mit raj­zoltassak. Gerendás Judit, vállalkozó: — Szivem szerint teletetovál- tatnám az egész testemet, de félek a környezetem elpártol mellőlem. Eddig három pici testrajzom van, hivatalos helyen titkolom őket. Az egyiket nem nehéz, intim részen van, s eddig csak előnyeit éreztem. Minden lánynak ki kellene ezt próbálnia, mert a fiúknak tet­szik, és ez növelni tudja az önbizalmat, ami a legtöbb lányra ráfér. Stern Gyula, tanuló: — Ha tehetném, én is tetováltat- nám magam, de szüleim nem engedik. Véleményüket elfogadom, amíg velük együtt élek nem akarok vitá­ba keveredni. Amikor a magam ura leszek, min­denképp kipróbálom, de bevallom, kicsit félek a tűtől és a fertőzésveszélytől. Kufár Róbert Nem néma a Levente Az ex- Hip-Hop Boy, Levy T. első albumával jelentke­zett. Ebből az apropóból kaptuk telefonvégre. — A lemez készítése csaknem egy évet vett igénybe. Belevit- tem a saját ízlésvilágomat, de visszanyúltam a múltba is - meséli Levy. — Sok a lassú lüktetés, majdnem a lemez harmadát ez adja. Dallamvi­lágban talán a hatvanas-het­venes éveket is követi. A kon­certeken két táncossal, a Koltai ikrekkel dolgozom. A koreográfia mindig is fontos volt a számomra, legyen rob­banékony, dinamikus. Most a Pepsi Turnén veszek részt, valamint fellépünk a Beach Houson is. (al) Az áramszünet Tisztelt Szerkesztőség! Ha tetszik az írásom, leközöl­nék a szombati ifjúsági részben? Szerintem illene abba a rovatba. Minden­esetre kíváncsi vagyok a véleményükre. Előre is kö­szönöm. Tisztelettel: Kupás Péter, Somogyjád. Steve fent ült a hegytetőn, há­zának a verandáján, és figyel­te a Várost. A Város hatalmas volt. A régiek szerint már több száz éve állt, és már akkor is a fény Városának hívták. Fény, mindenütt csak fény. Az autósztrádákon hömpö­lyög a már régen betiltott hi­ganygőzlámpák sárgás fény­turmixa (érdekes, hogy itt senki sem vette a fáradságot, hogy leszerelje őket), az utcá­kon neoncsövek vibrálnak elégedetten, a felhőkarcolók százemeletes fénytornyok­ként törnek a magasba, a siká­torok és mellékutcák izzanak a fénytől, a metróalagutak fényféregként rágták magukat a talajba. A házakban, az ut­cán, a boltokban, a szállodák­ban, a kaszinókban, a kocs­mákban, az irodákban, még a föld alatt is fény, fény, fény. Fény lüktetett mindenütt, egyetlen sötét helyet nem le­hetett találni a Városban. Ugyanis a Város félt a sötét­ségtől. Félt és rettegett, hogy újra hatalmába keríti, mint egyszer régen. Eddig feleslegesen félt. Eddig. Ugyanezt Steve nem láthatta, de a Város egyik kül­ső részénél (hogy pontosak le­gyünk, az Oakville nevű kül­város vasútállomásánál) tört be a sötétség. Mint minden más hely a városban, ez is fényárban úszott. Éjjel, tizen­egy óra harmincöt perckor azonban az egyik neoncső fel­mondta a szolgálatot az egyet­len vágány mellet, ahol két­száz méteren keresztül, tíz­méterenként álltak a neon­égők. Az egyik hirtelen feliz- zik, majd lüktetve pislákol egy darabig, majd kialszik. És a sötétség betört. Az árnyékok kísértetiesen megnőttek, és az összes többi lámpa kialudt, lassan, tökéletes csendben, egyenként. A sötétség tovább gomolygott. A vágány félho­mályba borult, csak az állo­más belső lámpái égtek, ott, ahol egy teremtett lélek sem volt. Hirtelen örvényleni kez­dett, betörte az ablakokat, rá­rontott a fényre, elhomályosí­totta azt, majd szétzúzta az égőket. Az állomás elsötéte­dett. Néhány perc múlva Oakville is. A sötétség megin­dult a Város felé! A fények négy hatalmas áramfejlesztő telepről kapták az energiát: a keleti, nyugati, északi és a dé­li telepről. A sötétség a nyugatinál tört be. Lassan vonult le a hegyol­dalon, maga alá gyűrve a tele­pet, ami egyszerűen meg­szűnt tovább létezni. A Város nyugati részén a fények egy pillanatra elhalványultak, de mivel a másik három telep még működött, nem aludtak ki, ámbátor az erőművek kezdtek túlterhelődni. A sötétség hirtelen rázúdult a Város nyugati szektorára, végigfolyt az utcákon, lehatolt a metróalagutakba, a rettegés csatornáivá változtatva azo­kat. Az emberek sikoltozva menekültek az utcákra, mert a sötétség a házakba is betört. A fény nyüszítve húzódott visz- sza a hömpölygő feketeség elől, az áramfejlesztők kétség- beesetten vinnyogva próbál­ták táplálni. Ekkor felgyorsult, végigsüvített az autósztrádá­kon, körutakon, elnyelte a ha­talmas felhőkarcolókat, amik ezután feketeségükkel csakis az ő dicsőségét hirdették. Eb­ben a pillanatban az erőmű­vek hallható, elektromos zú­gással leálltak, és a Város megszűnt létezni. Csak a sö­tétség kavargott a völgyben. Steve lekapcsolta a villanyt, és elment aludni. Kupás Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom