Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-28 / 174. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP Vélemények 1999. július 28., szerda Egy lakásfestés tapasztalatai Nem egyedi esetet szeretnék a nyilvánosságra hozni, és egyúttal szeretném felhívni a figyelmet, hogy jó lenne, ha az iparos szakemberekkel szemben nem védtelenül, kiszolgáltatottan állnánk. Európának azon a felén, ahol a fogyasztónak nagyobb az értéke mint nálunk, ilyen esetben súlyos kártérítésre ítélnék az úgynevezett mester urakat. Pünkösd előtt K. G. vállalkozó elvállalt egy festő-má- zoló munkát 70 éves édesanyámnál. Pünkösd hétfőn bútorok kerültek az udvarra, mert másnap kezdik a munkát. Lekaparták az öreg falakat tégláig, aztán közölték, hogy kőműves kell. Mire festésre készen állt a három helyiség, a festő úgy döntött, nem folytatja a munkát. Előtte azonban tizenegyezer forintért festékeket vásárolt, mert szerinte amit mi vettünk, nem elég. A 10 százalékos vásárlási kedvezményt zsebre rakta, s a számlán álló anyagoknak csak egy része érkezett meg édesanyámhoz. A többit három hét múlva visszaváltottuk, mert természetesen feleslegesek voltak; körülbelül ötezer forint értékhez jutott a festő. A bútorok az udvaron áztak, a vállalkozó egy hét elteltével újabb „mestereket” hozott. A falakat úgy ahogy megcsinálták, ám az ajtóablak mázolás siralmas. Közben eltörték az ablaküveget, a falmintát a szekrénysoron próbálták ki, a parkettát és a rajta levő szőnyeget, bútort, csillárt, ablaküveget a felismerhetet- lenségig tönkretették. Festék, gitt, fatapasz mindenen. Az ablak barna része fehér foltos, a fehér része barna. Édesanyám csak sír, és mi attól félünk, hogy ismét agyvérzést kap. 50 ezer forintért elképesztő minőség! 10 ezer forintért vállalták volna a takarítást, mert ilyen „mocskot” festés után még nem láttak. Ezt az ösz- szeget nem tudta anyukám kifizetni, így a munka ránk maradt. A vállalkozó jóindulatú volt, de felelőtlen, és nem ellenőrizte a munkát átadáskor. A festő lelketlen több szempontból is, aki ráadásul a munka elvégzése után megkritizálta a mázolást. A munkát befejező festők talán ha nem éjjel dolgoznak, és nappal nem tanulóval gitteltetnek, mázol- tatnak, még köszönetét is érdemelnek, hiszen három hét után iszonyú tortúrával, rohadó ágyak szagával fűszerezve elkészült a mű. Alig szebb, mint eredetileg volt, s egy nyugdíjas néni zsebe lett 50 ezerrel köny- nyebb. Most könnyein át nézi, mit kapott ezért a sok pénzért. Vízhányóné Fonyó Irén Bár levélírónk keserű tapasztalata bizonyára nem egyedi eset, az iparosokra általában nem jellemző ez a magatartás. (A szerk.) Gombagyűjtők figyelmébe Sajnos, az elmúlt napokban több ember halálát okozta a gomba. Bár szerencsére megyénkben nem volt jellemző a gombamérgezés, de jó, ha óvatosak vagyunk, és megelőzzük a bajt. Mint gombaszakértő, az alábbi tudnivalókat a gombagyűjtőknek okulásul állítottam össze. Igaz, hogy a gombák tömeges megjelenése megyénk erdeiben kissé váratott magára. A korábbi esztendőkben nem így volt, és ebben közrejátszott az időjárás is. Tudomásul kell vennünk, hogy mérgező gombáink több mérget, például muszkarint, amatox- int tartalmaznak, mint a tavalyi esztendőben. Ennek is az időjárás az oka. A következőkre hívom fel a gombaszedők figyelmét: Olyan gombát, amelynek részleges burokmaradványai vannak, tehát gallér a tönkön vagy hatalmas bocskor selymes szálakkal, soha ne vegyük fel, mindegy, hogy fehéres, zöldes, szürkés a kalapja, mert ez a gyilkos galóca ama- toxin sejtmérget tartalmaz. Ugyanez a méreg található a fehér galócában is. Az előbbitől ez abban különbözik, hogy fehér a kalapszíne, a bocskora pedig kisebb. Termőrétege mindkét esetben fehér. Ugyanezt a mérget tartalmazza háromféle őzláb gomba is. A gyilkos galócákat csiperkékkel, galambgombákkal tévesztik össze. A párducgalóca szintén halálosan mérgező gomba. Színe, nagysága változatos: lehet szürkés, világosabb, sötétebb barnás, de más színű is. Kalapját fehéres részleges burokmaradványok, pettyek díszítik. Kalapszéle bordás. A pettyek könnyen letörölhető- ek, de az eső is lemossa. Húsa fehér lógó, szakadozott gallér jellemzi. A gumó szélén éles perem található. Több gombafajjal, de főleg az őzláb gombákkal, nem ritkán a pirulógalócával is összetévesztik. Fő hatóanyaga az idegrendszert támadja meg. Tartalmaz muszkarint, de már érzékcsalódást okozó mérget is: iboténsav, muszci- mol. Külön felhívom a figyelmet a szegfűgomba, közismerten csibeláb gomba gyűjtésekor, hogy jelen van a halálosan mérgező parlagi tölcsérgomba is. Várható, hogy tömegesen megjelenik az ízletes vargánya is. Ezt általában ismerik, de egy időben van jelen a halálosan mérgező farkastinóru. Jellemzői: barnás kalapszín, vöröses tönk, sárga termőtest. Vigyázzunk! Legyünk óvatosak a rókagomba gyűjtésekor is, mert ezt a fajt a gyakorlatlan gyűjtők összetéveszthetik a súlyosan mérgező világító tölcsér- gombával. Azt tanácsolom, hogy ösz- szegyűjtött gombáinkat ellenőriztessük gyakorlott gombásszal, ha lehetőség van rá, akkor gombaszakértővel. Németh István Barcs A feljelentések alaptalanok voltak Somogyi Hírlap július 7-én megjelent Megsértődtek, elváltak című cikkére érkezett a következő észrevétel. 1994. január 1-jén nem a négy „kis” település vált ki az akkori öt községes körjegyzőségből, hanem Darány község döntött a kiválás és a külön polgármesteri hivatal létrehozása mellett. A kastélyosdom- bói képviselő-testület kapcsolata szinte már mindenkivel megromlott, úgy a többi település képviselő-testületével, mint a körjegyzői hivatal apparátusával. A nyilatkozók a hivatal dolgozóit mind emberileg, mind szakmailag, minden lehetséges nyilvános fórumon pocskondiázzák. Ennek tükrében természetes, hogy a két fél között nem fog baráti légkör kialakulni. Ez azonban nem befolyásolja a kastélyos- dombói polgárok ügyeinek intézését, nem valós az állítás sem, hogy magas a munkavégzéssel elégedetlen állampolgárok száma. Tény azonban, hogy a testület mindent elkövet, hogy ez a vélemény kialakuljon a településen. A közigazgatási hivatal által végzett vizsgálat nem támasztotta alá a nyilatkozó képviselők véleményét, nem találtak szakmai hiányosságokat. Évek óta különböző perek, feljelentések, s ezek kapcsán végzett vizsgálatok jellemzik a testület tevékenységét, s ezek sorra kudarcot vallanak, mert nem állapítanak meg sikkasztást, jogsértést, visszaélést. Ebben a légkörben nehéz dolgozni, a négy települést érintő kérdésekben döntést hozni. Nem értjük, miért csak az apparátus munkáját kell minősíteni, amikor a döntések 80-90 százalékát a képviselő- testület hozza? Az ő munkájukat ki minősíti? Az 1997 őszén megbuktatott polgármester munkájához szinte ugyanilyen felállásban asszisztált az akkori testület. Sem a társközségek vezetői, sem pedig az apparátus dolgozói nem foglaltak állást, nem álltak senki mellé a „polgármesterválság” időszakában. A körjegyzőséghez tartozó települések képvi- selő-testületeinek érdekes módon nincs kifogása a végzett munka ellen, nem küzd azokkal a gondokkal, amelyek Kas- télyosdombót kiválásra késztették. Bízunk benne, hogy a Daránnyal kötött házasság valóban megtakarítást eredményez, s talán a gazdálkodást sem az olyan tevékenység fogja jellemezni, mint a legutóbbi legelői fakitermelés. András Ernő Drávagárdony Csamári József Drávatamási Bencsik János Istvándi polgármesterei és 6 aláírás Aram nélkül Se pénz, se munkahely 1998 márciusában eladtuk to- ponári családi házunkat, és vásároltunk egy zártkerti ingatlant a jutái szőlőhegyen, amelyet lakásnak használunk. Tavaly augusztusban költöztünk be a férjemmel és a gyermekemmel. Amikor megvásároltuk az ingatlant, bementem a Dédászhoz, és kértem, kössenek velem szerződést, hogy fizethessem az áramszámlát. Azt mondták: ez csak akkor lehetséges, ha az előző tulajdonos, tisztázza a számláját. Erre többször kértem, s ő mindig meg is ígérte, hogy rendezi az ügyet. Ezt azonban - mint utólag kiderült - nem tette meg. Május 11-én kint jártak nálunk a Dédász szakemberei, hogy lecserélik a villanyórát. Ekkor derült ki, hogy náluk ez a fogyasztói hely sehol nem szerepel a nyilvántartásukban, tehát az előző tulajdonos évekig lopta az áramot. Ezután nálam május 12-én kikötötték az áramot, s azt mondták: ha kifizetem a bekötés költségét, több mint húszezer forintot, akkor visz- szakötik. Én egy árammal ellátott ingatlant vásároltam. Mint utóbb kiderült, ez nem igaz. Tudni szeretném: kit terhel a bekötés költsége? Orsós Józsefné Kaposvár, Kaposfüredi szőlőhegy Pályakezdő gyermekemnek 9 „elvesztegetett” hónap után április 1-jén végre sikerült Balatonlellén egy kft-nél munkát kapnia. Az ügyesen megfogalmazott „falszerződést” május 3-án írta alá mindkét fél, amelyben általánosságok - például 60 nap próbaidő - szerepeltek. A konkrét munkaügyi kérdésekben szóbeli megállapodás történt. Fő a bizalom! Persze, mert aminek nincs nyoma, annak a betartása a munkáltató részéről nem is kötelező. A szerződésben nem szerepelt többek között a munka- viszony kezdete, így azt sem lehet tudni, hogy a próbaidő április 1-jén vagy május 3- án kezdődött, jár-e a dolgozónak ebédidő, bejárási költségtérítés, túlmunkáért plusz díjazás stb. A második hónap lejártához közeledve egyre inkább világossá vált, hogy a szóbeli megállapodást a munkáltató nem kívánja betartani, ezért családunk úgy döntött, hogy a fiú a próbaidő lejártakor mondjon fel. Megtörtént, s ekkor érte a pofon, amely a későbbiek során el is csattant a volt munkáltató feleségének jóvoltából, hogy addig nem kap munkabért, amíg a papírok vissza nem érkeznek a könyvelőtől. A gyerek többszöri telefonon történő érdeklődésére mindig azt a választ kapta, hogy még nem érkezett meg a papírja (Budapestről vagy Székesfehérvárról. Ez nem derült ki, mert mindig más választ kapott attól függően, hogy ki vette fel a telefont.) Június 25-én délután - megunva, hogy a gyerekből hülyét csinálnak - én hívtam fel telefonon a volt munkáltatót. Hosszas vita után megegyeztük a főnök feleségével - a főnök távol volt hogy este 6 órára menjen át a gyerek, és akkor megkapja az elmaradt munkabérét. Fiam a megbeszélt időben és helyen megjelent. A főnök felesége fogadta nem éppen barátságos szavakkal. Szerény személyem többszöri emlegetése után fiam közölte, hogy „be lehet ezt fejezni!” A feldühödött, üvöltöző „főnökasszony” pofon vágta a 20 éves fiamat, és közölte, hogy takarodjon, semmiféle pénz nem jár neki, és örüljön, hogy ennyivel megúszta. Azóta - július 22-ig - nincs se pénz, se papír. Ugyan milyen papírokra is kellett várni? Hiszen - mint később kiderült - a gyerek nem is volt bejelentve. Tudom: azzal, hogy megírtam ezt a történetet, a fiam nem kapja meg az elmaradt munkabérét, és egy életre maradandó „élmény” lesz számára az első munkavállalása, de talán másoknak tanulságként szolgál, óvatosságra int. Csak óvatosan a bizalommal! Fiam saját bőrén tapasztalta, hogy egyes munkáltatók büntetlenül kihasználhatják a „bőséges” humán munkaerőt. Cím a szerkesztőségben Büntetni csak horgászokat lehet? Július 19-én Horgászok a tilosban címmel megjelent cikkükre reagálva egy megtörtént esetet szeretnék elmondani. Április 29-én barátommal szintén a zala-somogyi határárokra mentünk horgászni. Ott már 25-30-an horgásztak. Még ki sem szedtük a felszerelés jó részét, amikor mellettünk megállt egy Citroen személygépkocsi, a töltésen pedig egy Mazda vagy Toyota terepjáró kis teherautó, amelynek a platóján egy motorcsónak volt. A személy- gépkocsiból terepszínű ruhában levő személyek szálltak ki. Közölték, hogy ők halőrök - bár nem igazolták magukat. Mi elővettük és átadtuk az engedélyünket. A halőrök közül ketten velünk maradtak, a többiek másokat igazoltattak. A minket igazoltató „halőr” közölte, hogy feljelent bennünket, mert tilosban horgászunk (pedig nem horgásztunk, csak akartunk). Mondtuk, hogy tudomásunk szerint itt lehet horgászni. Tavaly előtt még a területi jegyen szerepelt a Marótvölgyi csatornával együtt, az ideiben pedig egyik sem. Akik elvették tőlünk ezt a területet, hol biztosítottak helyette másikat? Nem tájékoztattak arról, hogy véletlenül vagy akarva felejtették-e ki. Egyébként meg semmilyen tiltó tábla sincs, ami erre utalna. Közben a töltésen haza indultak a horgászok, magukkal vitték a megfogott halat és a felszerelést. Kérdésemre, hogy őket miért nem jelentik fel, azt a választ kaptam: nekik nincs engedélyük, őket nem lehet feljelenteni. Kérdésemre, hogy a halat miért nem engedték visz- sza, és a felszerelést miért nem kobozták el, nem kaptam választ. Vajon mi lenne, ha az autós azt mondaná a rendőrnek: őt nem büntetheti meg, mert nincs jogosítványa. Jó lenne már tisztába tenni egyes dolgokat, s a törvény vonatkozzék mindenkire! A „halőrök” visszaadták az engedélyünket és felszólítottak, hogy távozzunk. Elindultunk. Felérve a bivalyrezervátum felé vezető műútra, észrevettem, hogy a vasúti töltésen át öt-hat kerékpárján emelőháló felszerelést szállító személyek igyekeznek. Megkérdeztem a halőröktől, hogy az orvhalászokkal mi lesz? Akkor az őrnagy úr kiszállt az autóból, és szép komótosan elindult a vasúti töltés felé. Elővettem a nyugdíjasszelvényem, és megmutattam az ott maradiaknak, és mondtam: az Uyen eljárásra nem fogok büntetést fizetni, (nekem nem is küldtek.) Ekkor az egyik halőr durván felszólított, hogy hagyjuk el a helyszínt. Az az érzésem, hogy van egy klikk, akiknek az volt és ma is az az érdeke, hogy a horgászok tűnjenek el arról a csatornáról. Azóta is voltak halőrök, de csak a horgászokat büntettek, orvhorgászokat és orvhalászokat nem; a rablógazdálkodás azóta is folyik. Világos nappal árulják a halat, 10 kg-os harcsát ezer forintért. Fogják kézzel, hálóval, csak szabályos horgász engedéllyel nem. Tisztelt Szerkesztőség! Köszönjük igazságfeltáró cikküket. Ahogy kiderült a halőrök jogtalanul jártak el. Szeretnénk, ha a Balatoni Halászati Rt közölné az újságban, hogy e napon hány horgászbotot, hány emelőhálót koboztak el, és hány mázsa halat engedtek vissza a csatornába, ahogy azt a jogszabály előírja. Azok ne akarjanak igazságot osztani, akik törvénytelenül jártak el. Tóth József Somogysámson Becsületből jeles Július 8-án délután pénzt adtam fel a Kaposvár 1-es Posta- hivatalban. A felvevő ablaktól sietve távoztam, és nem vettem észre, hogy a visszakapott pénzből ezer forint kiesett a zsebemből. Az utánam következő ügyfél felfigyelt erre, de mire utánam jött volna, már eltűntem a helyiségből. A megtalált pénzt átadta a felvevőnek, aki a lakcímem alapján értesített, hogy megvan a pénzem, átve- hetem a postán. Ez úton szeretném megköszönni az ismeretlen megtalálónak, hogy az elhagyott pénzemet leadta a postán. A postai ügyintézőnek személyesen, a postahivatalnak levélben fejeztem ki köszöne- temet szolgálatkészségükért. Bank József Kaposvár, Füredi u. 7/c.
