Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-17 / 165. szám

SOMOGYI HÍRLAP Fiatalok 1999. július 17., szombat Táborozok Na most mit csináljunk ez­zel a gyerekkel — ráncol­ták homlokukat az ősök nyár közepén. A nyári nap­közi sem tart örökké, mi meg dolgozunk, mégsem mehet a kulcsos gyerekek közé. A nagyiknál már volt a szellemi és anyagi károk kikeverésére legalább egy év kell. így nincs más megoldás: irány a tábor. És már zötyögtünk is a vo­naton a mitengerünk felé. Nyiladozó értelmünk és biológiai látszatérettségünk a szülői börtönérzet kiját­szása felől a nőkezdemé­nyek paramétereinek feltér­képezésére irányult. No és ezen felül a korlátlan sza­badság ránk köszöntével mindenre, ami tiltott. Per­sze azért voltak zavaró té­nyezők. Olyasféle kötött programok, amelyeket bomlott pedagóguselmék találtak ki. Múzeumlátoga­tás, kötelező képeslapírás, ebéd utáni szilencium, vagy az erősebb kifejezések utáni fogmosás. Lehet, hogy en­nek az eszement pedagógiai módszernek köszönhetem a lacifogaimat. Aztán ott volt még az a rossz ütemű vil­lanyoltás: mindig akkor kö­pött a maci, amikor ziccerbe kerültem. Bevillannak a tá­bor elhagyott szegletének nyelvőrködései, a cseresz­nyés hajgumik szakítópró­bái, az első igazán kemény­vonalas kocsmatúrák, ame­lyek rendszerint a mosdó­ban végződtek. Évek múltán egyre keve­sebb vizet és egyre több fröccsöt nyeltünk. A szilen- ciumi párnacsatákat pince­hideg borozók fráziscsatái váltották. így lettünk mi örök (tá) borozók. (Takács) Festék a bőr alatt Izzadtan, mégis tökéletes sminkkel? Hogyan lehet ezt megoldani? A kozmetikai ipar nem ismer lehetetlent, erre is találtak már megoldást: bőr­felszíni smink helyett bőra­latti, tartós make-up. Az al­kalmanként egy-három órás procedúra során a szemhéj, illetve a szemöldök festését a legkülső bőrréteg alá „tetovál­ják”. A tű csókbiztos ajakpírt varázsol a hölgyeknek. A fér­fiak gyérülő hajuk színével megegyező foltokat pingál- tathatnak a fejbőrükre. A minden élethelyzetben tar­kán csillogó-villogó kozmeti­kázásnak vannak árnyoldalai is. Egyes cégek olyan festék­anyagokat használnak az ál­landó sminknél, amelyek az autólakkban is előfordulnak — figyelmeztetnek a kozme­tikusok. A duzzadt ajkak igen kedvelt színe, a piros a tartós kozmetikai repertoár különö­sen egészségtelen szereplői közé tartozik. Évek óta ismert ugyanis, hogy néhány piros színezőanyag a leukémia bi­zonyos formáját, az úgyne­vezett B-sejt-lymphómát okozza - hangsúlyozza Mi­chael Drosner müncheni or­vos. Mások szerint az úgyne­vezett földszínek sem telje­sen ártalmatlanok. Ezek is tartalmazhatnak nehézféme­ket, amelyeket például rovar­irtásra használnak, még ha csekély mennyiségük miatt nem kell számolni akut mér­gezés kialakulásával. A teto­válást és az állandó make- upot nem lehet élesen elvá­lasztani egymástól - mondja Reza Homam, a hamburgi Megjelent a tartós make-up sztárkozmetikus, aki igen büszke arra, hogy az ellenálló kozmetikázást „szalonké­pessé” tette. Ez ugyanis ’egy úgymond „puha” változata a tattoonak. A festéket egy vé­kony tűvel és nem olyan mé­lyen, jóval kevésbé brutálisan karcolják a bőrbe, ezért a te­toválással ellentétben a per­manens smink az évek múlá­sával halványodik. A színe­zőanyagok azonban koránt­sem csak közvetlenül a bőr felszíne alá kerülnek, mint ahogyan azt egyes kozmeti­kusok elhitetik a kuncsaftok­kal - hangzik doktor Wolf- Ingo Worret ellenvéleménye. Ha a színezőanyagok csupán a bőr legkülsőbb rétegébe jutnának, két-három hét múlva szinte már nyomuk sem maradna. A nőknek tisz­tában kell lenniük azzal, hogy a bőr alá bevitt színek kettőtől tíz évig szabatosak. Ráadásul egyetlen kuncsaft­nak sem lehet garantálni, hogy a make-upja a divat épp aktuális színeinek megfele­lően fog halványodni. FEB Egy kis zsebpénz könyvre, ruhára Tömösváry Máté parkolóőrként dolgozik Nem mindenkinek csak pihenés, szórakozás, gondtalanság a nyár. Sok diák ilyenkor tankolja fel a pénztárcáját. Kocsisor, kissé türelmetlen vezetők. A kaposfői Tömös­váry Máté jócskán az autók fölé tornyosul. A tizenhat éves srác idén először hatá­rozta el, hogy némi zseb­pénzt keres. Egy hete parko­lóőrként dolgozik - olykor haza sem megy, rokonoknál alszik Kaposváron.- Korán kell készülni a nyári melóra, én már május­ban tudtam, mit akarok. Ha nincs összeköttetés, nagyon nehéz munkát találni. Nekem is édesanyám szerezte - mondja két autó között in­gázva Tömösváry Máté. — Bocs, de a bevétel fontos - mentegetőzik. Máté legfel­jebb húsz napot szeretne munkával tölteni, míg az edzései el nem kezdődnek. Kosarazik, bár ezt említenie sem kellett volna. Nyaktörő mutatvány, ha a szemébe akarok nézni. — Egész jól le­het keresni, összegyűjtöm a pénzt, aztán kiderül, mit kezdek vele. A reggelek érde­kesek, kilenctől tizenegyig rengetegen megfordulnak a parkolóban, a déli órák na­gyon unalmasak. Sokan meg­lepődnek, hogy ilyen fiatal vagyok, mások sokallják a nyolcvan forintot egy óráért. A tizenhét éves Mészáros Bernadettet is épp munka közben kaptuk el. Égy barát­jának segít kazettát árulni. Eddig még nem gondolt arra, Mészáros Bernadett már ismeri a kazettákat FOTOK: TÖRÖK ANETT hogy munkával vesztegesse el az amúgy is rövid nyári szünetet. — Még soha nem dolgoz­tam nyáron. Most jól jön a pénz, ruhákat szeretnék venni, na persze félreteszek a tankönyvekre is. De ez lesz a legutolsó dolog - mondja. Mészáros Bernadett is meg­erősítette: nagyon nehéz nyári munkát találni, mert nem tartanak igényt a diá­kokra, inkább állandó mun­kára vesznek fel embereket. Nevetve hozzáteszi: vagy a diákok nem jó helyen keres­gélnek. — Lassan messziről felis­merem a kazettákat. Meg­lepő, de sokan keresik a ci­gányzenét, a fiatalok pedig leginkább a magyar zeneka­rok kazettáját. Talán azért, mert sokkal megfizethetőbb. (Andrics) A kedvenc csapásom Ül a producer a bőrkanapén, rágja a szivartor­zsát ezerrel, s azon járatja az agyát, mi kataszt­rófafilmet lehet még kitanászni ezeknek a mo- zibajáróknak itten! A Lumiére-fivérek a század- fordulón már akkor lepetéztek volna a gyönyör­től, ha a kamerát rögzítő statívot megbírták volna mozdítani, és a teátrális jelenetek, belső vágások, statikus beállítások után valami moz­galmasat alkothattak volna. Később borzalmas fejlődés uralkodott el a huszadik századon, a mozgóképrögzítő mozgatható, az objektív cse­rélhető, a film hangos, a kép színes lett, Japánra atombomba esett, a Holdat emberléptek tapod- ták, s Neumann János-korabeli szobányi számí­tógép is csakhamar beleszorult egy laptopba. Megviharodott a tudomány: ma a digitális komputertechnika alkot korszakot a filmtörté­netben. Ez a film veszi föl a stábot tipikus esete, hiszen innentől nem a történet dramaturgiájá­hoz rendelik a technikát, hanem éppen fordítva (,,tákinhcet a kiledner zohájáigrutamard tenét- röt a mén”) s ez bizony merő egy értelmetlen­ségeket is produkálhat olykor. Mert mi törté­nik? Az történik, hogy a digitalizáció terjedésé­vel tomboló hurrikánok, fenenagy földrengé­sek, kapitális meteorzáporok, sávháznyi szökő­árak rontanak a mozistákra, s pusztán csak azért, mert a technika már képes ezt kivitelezni. Magába roskadva nyomja a producer a sze­reposztó díványt, amikor kiötli a frankót: egyip­tomi tíz csapás! Heuréka, ez aztán a katasztró­fák katasztrófája! Sáskajárás és meteorverés egyben - wash and go! A múmia című akcióka- land-moziról írok most itten, óegyiptomi sztori, Imhotep elszereti a fáraónét, amiért a legbor­zasztóbb halállal lakói, teste elfonnyad, de meg nem hal soha, aranyhajhász kincsvadászok ki is engedik, szarkofág ügy, a csúf trutymó elkezd randalírozni meg emberenni. A film ettől le­hetne pocsék, de nem az, nagy erénye a lenge humora: amikor például a halálváros megvete­medett lakói Imhotepet mormolva közlekednek a főtéren, akkor az életveszélyes helyzetben va­laki egykedvűen azt találja mondani: hólyagos fekély, a kedvenc csapásom. Szóval humi a múmia, mondtam is a bratyónak a teniszparti két vaksi ütése közben, nem horror lesz ez bra- tyó, inkább Indiana Jones parafrázis. És milyen igazam lett, a spielberges-fordos poénok gyö­nyörűen feledtették a főpap segítségére feltá­madó 11 458 213 639 darab háromezer éves mumifika okozta fáradalmakat. Ez is komputer- technika, és megint a látvány varázsolja a trükkmestert. A kevesebb mindig több. Ha így lett volna, akkor a trükk nem viszi el a költség- vetést, és nemcsak no name arcok gázsijára futja. Igaz, halálok halálával halni jók voltak ők is. B. T. Jótékony maratoni műsorvezetés Műsorvezetési világcsúcsot állított fel Tőrincsi Tímea a Pilis Rádió műsorvezetője az elmúlt hétvégén. Az új­ságírónő és D. Szabó Mik­lós, a rádió hírfőszerkesz­tője több, mint 30 órán ke­resztül volt megszakítás nélkül adásban. Az eddigi csúcsot a görögök tartották 29 órával. A műsorral a rá­dió Csobánka, Pomáz és Szentendre árvízkárosultja­inak kívánt segítséget nyúj­tani úgy, hogy adakozásra kérték a hallgatókat. A tér­ség lakói így büszke és há­lás szívvel emlékezhetnek majd a hosszúra nyúlt adásra, és a két műsorveze­tőre, akik hírül adták az egész világnak, milyen ki­tartóak tudnak lenni a ma­gyarok, ha nemes ügyről van szó. Nyirő Krisztina Kortársaikat gyógyítják a „műanyag-kórból” fotó: török anett Zenével gyógyítanak Zegzugos külvárosi garázs­sor, körös-körül beton. A ga­rázsajtó tárva nyitva. Alig tíz négyzetméteren erősítők, hangfalak, hangszerek ka- valkádja. Bent elsőre mar­cona kinézetű arcok, éppen próba zajlik. Ők a Healer — a gyógyító zenekar. Alig fél éve tűnt fel Kaposvár rockzenei palettáján a hard rockos elemekkel manipuláló metálegyüttes, de népszerű­ségük rockerkörökben már ve­tekszik Kaposvár irányadó ze­nekaraival. Nem véletlen, hi­szen Ruppert Norbert dobos, Póré Tamás basszusgitáros, Nachladae István énekes, Bene Attila gitáros és Kicsi Akinemmakezdte szólógitá­ros nem ma kezdte a zenélést. Különböző bandákból váltak ki, azért a közös célért, hogy minél több technoba tévelye- dett kortársukat kigyógyítsa­nak a veszélyes kórból. — Hiteles dolgokról, valós problémákról zenélünk ebben a műanyag világban, főként a szélsőségeket megjelenítve. Ehhez a zenéhez illenek Sziú barátunk szövegei is, aki még a görög mitológiából is merít mai korba ágyazott verseivel. A fiúk első fellépéseik után úgy érzik, a metál reneszán­szát élik, egyre többen jelen­nek meg a kemény fémzenét játszó együttesek koncert­jein. Próbálnak a régi, jól be­vált klisék mellé egyedi hangzást is felvonultatni, amelyet a hangszerelés mel­lett énekesük különleges hangszínének is köszönhet­nek. — Voltam énektanárnál is, de nem nagyon tudott mit kezdeni a hangommal — ál­lítja a csaknem „Dickinson orgánumú” fiatalember. — Ősztől újra próbálkozom a zeneiskolában, mert autodi­dakta úton azért nem lehet minden énektechnikát töké­letesen elsajátítani. A srácok tehát fejlesztik képességeiket, tudatosan ter­vezik a jövőt. Lassan megyén kívüli fellépéseket is vállal­nak, de az igazi áttörést a demo hozhatja, amelyet Pé­csen vagy Budapesten készí­tenek el. Reményeik szerint őszre hallható lesz, s akkor végre az országos színtérre is kiterjeszthetik gyógyító had­járatukat. Takács Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom