Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-10 / 159. szám

1999. július 11. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Székpárbaj Hetesen A képviselők többsége Ádám László hetesi polgár- mester „magánakciójának” tartotta, hogy a csombárdi- hetesi közös képviselőtes­tületi ülés napirendi pontjai közé beiktatott egy zárt ülést Ezen - mint kiderült - arról akarta megszavaztatni a testületeket, hogy Karsai Józsefnét, a közös fenntar­tású Somssich Imre Általá­nos Iskola és Óvoda Igazga­tóját mikor állíttassák fel a vezetői székből. Méltatlankodtak is emiatt jó néhányan, hiszen az igazgató­nő megbízása 1995 december 1-től 2000 december 1-ig szól, s addig még - akárhogy is szá­moljuk - másfél év van. A siet­ség okát nem érti az igazgató, a tanári kar. A szülők is tanácsta­lanok, akik közül egy meg is je­gyezte: Karsainénak csak bo- kázhat a falu, hiszen az elmúlt években nemcsak az iskolát, hanem az alvó települést is fel­rázta. A zárt ülés nyilvános lett. Az érintett ugyanis bejelentet­te: nincs semmi takargatnivaló- ja, s ragaszkodik ahhoz, hogy minden jelenlévő - köztük a szülők és a pedagógusok - ta­núja legyen annak, hogy mi történik. Kíváncsiskodók Ádám László kaján mosoly- lyal megjegyezte: nyilván azért ilyen nagy az érdeklő­dés, mert kíváncsiak arra, hogy mikor indul el a szenny­vízprogram... Erről is szó volt, de egy ÁNTSZ-es vizsgálat eredménye borzolta inkább a kedélyeket. Május elején vizs­gálódott Hetesen az ÁNTSZ egyik felügyelője, s egyebek mellett megállapította: a hete­si iskolában folyó étkeztetés nem felel meg a korszerű gyermekélelmezés minimális követelményeinek sem. Nem megfelelő a tornacsarnok ta­karítása és az udvari játékok felújítása is időszerű. Az igazgatónőt megvádol­ták: ö tett feljelentést; Karsainé tagadta ezt, s mint mondta: nem alakoskodó. Azt viszont nem tagadta: azért írta alá a jegyzőkönyvet, mert egyetér­tett vele, s ebben a beosztottjai is támogatták. Zsíros az ebéd Néhány képviselő a minősé­gi étkeztetést is félreértelmez­te. Ez nem azt jelend, hogy a gyerekeknek korog a gyomra, hanem azt, hogy nehezebb, zsírosabb ételeket kapnak, s kevesebb olyat, amiben sok a hasznos csontépítő fehérje. Volt, aki azt mondta: az iskolá­nak semmi köze ahhoz, hogy a Komor Sándor vállalkozása ál­tal üzemeltett konyhában mi­lyen hiányosságokat fedeznek fel, legfeljebb a vezetőknek je­lezni kell az önkormányzatnak és a vállalkozónak. Ezt megtet­ték: az ominózus vizsgálat előtt két héttel, s a vállalkozó azóta valóban választékosab­ban állította össze az étrendet. A képviselők és a szülők közül többen is kimondták: ezért nem hibáztatható az iskola- igazgató; jóllehet: olyan érzése volt többeknek, mintha Karsai Józsefné nyakába akarták vol­na varrni az ügyet. Azt is kifo­gásolták, vajon Komor Sándor miért nem jelent meg a testüle­ti ülésen. Ádám László polgármester azzal érvelt: kíváncsiságtól ve­zérelve összegyűjtötte a kör­nyék oktatási intézményeinek az étlapját, s úgy véli: Hetesen messze a legjobban, és legvá­lasztékosabban főznek. Ez a vélemény azonban sem a szü­lőket, sem az ÁNTSZ főorvosát nem hatotta meg... Forr a levegő Amikor az iskola és az óvo­da három és féléves munkájá­ról szóló értékelésére kérték fel Karsai Józsefnét, már meg­lehetősen puskaporos volt a levegő. Az igazgató nem értet­te, miért kell most, nyár köze­pén számot adni a munkáról, de elkészítette az írásbeli be­számolót, és azt szóban is ki­egészítette. Mint mondta: az iskola tevékeny szerepet vál­lal, s az elmúlt időszakban nyitott lett. A Somssich- napokkal, az alapítványi és más rendezvényekkel pezsgő kulturális élet folyik, a szakér­tő által példaértékűnek neve­zett pedagógiai programhoz remek tantestület szervező­dött, három idegennyelvet ta­nulhatnak a gyerekek, végző­seik pedig megállják helyüket más iskolákban. Árról is szólt, hogy időközben az önkor­mányzat elvette a gazdasági önállóságukat, enélkül pedig nem sokat ér a szakmai auto­nómia. Kartali Erzsébet igaz­gató-helyettes hosszan méltat­ta az igazgatónő érdemeit, aki­nek programja, karizmatikus személyisége Göncz Árpád köztársasági elnök szimpátiá­ját is élvezi és ebben a ciklus­ban - mert megszerette a falu - a hetesi képviselőtestület tagja lett. Felolvasták a távollé­vő Molnár Imre informatikus tanár levelét is, amelyben a közelmúltban a Soros Alapít­ványtól nyert 1,25 millió forin­tot érő számítógépekről is szó volt, kérve a bekötésükhöz szükséges félmillió forintos önkormányzati támogatást. Ádám László hetesi polgár- mester doktori disszertáció­nak nevezte a kiegészítést, il­letve a levelet, majd megkez­dődött a faggatózás. A pedagó­gus fluktuációról, ami nem magasabb, mint máshol, meg egyebek mellett arról, hogy miért nincs politechnikai okta­tás az iskolában és miért gazos a biokért. Karsainé elmondta: a politechnika felett eljárt már az idő - van helyette más -, s a biokertet a gyerekek tartják rendben. ‘ A platáncsemetéket is nézhették gaznak a képvise­lők, akiket meghívott: jöjjenek és gyomláljanak vele együtt. Zárt ülés Aztán elérkezett a zárt ülés ideje. A hetesi polgármester előterjesztette: szavazzanak ar­ról, hogy meddig maradjon a helyén az igazgatónő, mert ha úgy döntenek, akkor már 2000 szeptember 1-jétől új igazgató ülhet a vezetői székbe, ugyanis Karsainénak ki kell adni a fel­mondási időt, és a szabadsá­got, s azért ez az előrelátás, mert ebben az esetben jövő év áprilisában ki kell írni a pályá­zatot. Karsai Józsefné könnyezve jelentette be: megalázónak, eti­kátlannak tartja, hogy a testü­let érvényes kinevezésének le­járta előtt másfél (!) évvel arról tárgyaljon, hogy meddig marad­hat. Ő viszont - mivel törvény van rá - azt kéri: a fél év helyett hadd töltse le az egész évet, s ne 2000 december 1-ig, hanem 2001 nyaráig maradhasson. Azt is a fejére olvasták, hogy időközben nyugdíjba ment, s azt nem közölte az ön- kormányzattal.- Ez nem igaz, mondta az igazgatónő, a jegyzőasszony­nak bejelentettem, aki bátorí­tott: nyugodtan éljek a lehető­séggel, hiszen megvan a szük­séges évem és határozott időre szól a szerződésem. Laczóné Hardi Márta jegyző elismerte, valóban beszélget­tek erről, de ő nem tudta, mi­kor lesz nyugdíjas korú Karsainé. Elhangzott: az önkormány­zatnak is jó ez, hiszen így nem kell a bére után tb-t fizetni. Egyeztetés Ádám László el akarta na- poltatni a döntést, de Lukács Béla csombárdi polgármester azt mondta: bár a csombárdi testület egyhangúlag támogatja Karsainét, szavazzanak, mert nem hagyhatják kétségek kö­zött az igazgatóasszonyt, aki szintén követelte: joga van tud­ni, egy vagy két évig marad-e, ugyanis a megkezdett progra­mot nem mindegy, hogyan zár­ja le. Különben is: ha folyama­tos a zaklatás, nem lehet dol­gozni. Az első évben gazdasági revíziót akasztottak a nyakába, ám az önkormányzat által jó pénzért megfogadott szakértő nem pazarlást, hanem takaré­kos gazdálkodást tapasztalt az iskolában, utána egy kérdőíves felmérést kezdeményeztek, azt firtatva: elégedettek-e a szülők az iskolával, az igazgatóval. Most meg idő előtt meneszteni akarják... A szavazás helyett először „egyeztetésre” vonultak el a képviselők, akiknek a helybeli­ek közül többen felhívták a fi­gyelmüket: a falu, az iskola, a pedagógusok és a gyerekek ér­dekeit szem előtt tartva döntse­nek és személyes érzelmeiket ne vigyék a döntésbe. Elvileg... Tíz perc után a hetesi testület egyhangúlag megszavazta, hogy elvileg hozzájárul a féléves hosz- szabbításhoz.- Mit értenek azon, hogy elvi­leg ? - kérdezték a kívülállók.- Azt, hogy ha a körülmé­nyek úgy alakulnak, akkor meg­változtathatják ezt a döntést - hangzott a válasz. Csombárd „elvileg” nélkül, egyhangúlag a hosszabbítás mellett voksolt. A döntést nagy taps fogadta. Hetesen győzött az igazgatónő, aki fájlalja,hogy sor került erre az „összecsapásra”. Az „elvi- leggel” nem foglalkozik, mert tudja, hogy elmozdításához még ha időközben a hetesiek meg­gondolják magukat, akkor is kell a csombárdiak kétharmados többsége. S azt is tudja: a követ­kező iskolaigazgatói pályázat kiírásakor éppúgy ringbe száll­hat, mint a következő választá­sok idején a hetesi polgármes­teri székért. Lőrincz Sándor Felfüggesztve...-! A Legfelsőbb Bíróságon tett panaszt az a zákánytelepi ta­nár, akit a bíróság nemrégi­ben felfüggesztett börtön- büntetésre ítélt folytatólago­san elkövetett erőszakos faj­talanság miatt. Pálfl István most is tagadja a vádakat és állítya: politikai nézetei miatt koncepciós per folyik ellene. Nem tud megnyugodni. Talán, ha kibeszélheti magát. A zákánytelepi iskola tanára sze­rint kálváriája már évekkel koráb­ban elkezdődött. Megromlott a viszony közte és a polgármester között - politikai okokból, az elő­ző választások után. Tovább ron­totta a helyzetet, hogy meglehe­tősen hangosan hallatta a szavát, amikor meg akarták szüntetni a zákánytelepi iskolát. Mindennek az alapja azonban - állítja a tanár - hogy ő MIÉP-es.- Honismerettel foglalkozom, népművelő vagyok, érdekel az magyarság őstörténete, így termé­szetes, hogy szimpatizálok a MIÉP nézeteivel. De ez nem jelenti azt, hogy aktívan a politizálnék is. Mégis: '96 júniusában, az utolsó tanítási napon közölték velem, hogy a testületi ülésen egy képvi­selő felvetette, hogy van olyan ta­nár az iskolában, aki történelem- órán politizál és a lányokkal való foglalkozásnak különös módját választja. Semmi adat nem volt, mégis nyolc testületi ülést hívtak össze miattam, ebből legalább négy rendkívüli ülés volt... Végül - azzal az indokkal, hogy „lecsilla­podjanak a kedélyek” - kaptam egy fegyelmit. A testület ezzel nem elégedett meg: meg akartak semmisíteni, olyan döntést hoz­tak, hogy bíróságra kell vinni az ügyet. Állítólag öt lányt molesztál­tam. Előkerült egy más nevében megírt levél, hónapokig mentek a kihallgatások, vallatások, a lányo­kat is, engem is pszichológushoz citáltak. Megijedtem. Nem azért, mert bűnös voltam, csak mert ek­kor döbbentem rá, hogy mire megy ki a játék... Végül ebben az ügyben felmentő ítélet született. Pálfi István akkor - mint mondja - tanítványaival közölte, hogy ezután senki mellé sem fog odaülni, senkihez nem ér hozzá, és kettesével kell kivinni a házi feladatokat is. Szokatlan volt ez, hiszen addig más, közvetlenebb volt a kapcsolata a gyerekekkel: megsimogatta a fejüket, vállukra tette a kezét.- Nagyon vigyáztam, hogy megtaláljam a középutat: ha túl kedves vagyok a gyerekekkel, ak­kor az a vád, hogy molesztálom őket, ha meg nem vagyok kedves, akkor bántom őket... Aztán jött a mostani ügy. Most azt állították, hogy egy kisfiút molesztáltam. Kezdődött minden újra. Az igaz­gatónak - aki addig mindvégig ki­állt mellettem - már nem volt több ereje harcolni: januárban fel­függesztettek az állásomból. Már­ciusban pedig letartóztattak és hat és fél hónapot ültem előzetes­ben - hiába tudtam minden vád­pontban bebizonyítani az igaza­mat...-De a bíróság nemcsak első fo­kon, hanem másodfokon is bű­nösnek találta, sőt súlyosbította a vádat...- Semmiféle közvetlen bizonyí­ték nem volt, csak egy félős, szo­rongó gyerek vallomása. Aki egyébként abban az időben, ami­kor napközis volt, jól evett, sem­miféle panasza nem volt, felké­szülten ment a tanórákra.- Hogyan változott meg az élete a történtek óta?- Sokat dolgozom a szőlőben, a ház körül, elfoglalom magam. Úgy érzem: senki sem hagyott cserben. Senki sem gondolt arra, hogy ez igaz lehet. De most, hogy megtudták, másodfokon is elítél­tek, sőt súlyosbították a vádat, egy kicsit nehezebb... Nemcsak engem, hanem a családomat is meghurcolták ebben az ügyben, és ez a legfájóbb. Sokan kérdezik, hogy miért nem zárom le a múl­tat, miért nem költözöm el. Ne­kem nincs miért elköltöznöm, nincs okom elfutni. Húsz éve va­gyok pedagógus. Tanítani aka­rok.. Jakab Edit Kása Sándor tudja, honnan indult Az év mecénása Kása Sándor, a kaposvári Klíma-Vili tulajdonosa nyerte az Év mecénása díjat a IV. Béla Alapítványtól. Azt mond­ta: úgy érzi, ha valakinek „fe­lesleges” pénze van, annak kötelessége segíteni a rászo­rulókon. Információnk szerint Kása Sándor sokmillió forint értékben adomá­nyozott pénzt rászorulóknak. A vállalkozó azonban szerény, nem szeret erről beszélni. Azt megtud­tuk tőle, hogy tíz évvel ezelőtt 375 ezer forintos tőkével indult a cég, amely ma milliárdos vagyonnal rendelkezik. A tulajdonos azon­ban nem feledkezett meg arról, hogy honnan indult, a pénzét nem akarja haszontalanabb dol­gokra költeni. Pedig a sajátját koc­káztathatná... Baráth Borbála, a balatonföld- vári alapítvány vezetője méltatta tegnap este segítőik tevékenysé­gét. A kiemelt díjat kapó Kása Sándoron kívül elismerésben ré­szesült a helyi Club Hotels igaz­gatója, Koncz Tamás és a siófoki Zöldfok Kertészet vezetője, Dula Pál. S ugyanezt Forgó Ferenc marcali önkormányzati képvise­lő, aki a tiszteletdíját átutalja a helyi családokat segítő közalapít­ványnak. C. A. A legkitartóbb vállalkozó Ha valakinek eszébe jutna meghív detni a versenyt, hogy melyik vállal­kozó bírja legtovább a hivatali pac- kázást, Pók Gyula vinné el a pál­mát. Nem törekedett e kétes hír­névre, de ez jutott neki. Öt évvel ezelőtt érkezett Balaton- boglárra nagy reményekkel. Faipari üzemet és áruházat álmodott az Erzsé­bet utca végére, az egykori piac terüle­tére. Meg is vette az ingatlant az önkor­mányzattól és úgy tervezte, hogy egy év múlva az áruházban szolgálja ki a vevő­it. Tegnap jutott el idáig és felavatta a Prizma áruházat. Sós Zoltán polgármes­ter vágta át az avató szalagját és sok ve­vőt, nagy forgalmat kívánt a vállalkozó­nak, és jó adóbevételt a városnak. Annak idején a helyi építési hatóság elmulasztotta értesíteni a szomszéd te­lektulajdonost az áruház építési enge­délyéről. Az kapva kapott az alkalmon és megtámadta azt. A megyei közigaz­gatási hivatal erre többször visszadobta az engedélyt, mire Pék Gyula legalább ötször teljesítette a szakhatóságok leg­szigorúbb környezetvédelmi követel­ményeit az üzem működtetésében. A szomszédos Metalloglóbus bepe­relte az önkormányzatot az építkezés, Pék Gyula meg annak elhúzódása mi­att. A perekben az önkormányzat javá­ra billent Justicia mérlege, de Pék Gyu­la még a Legfelsőbb Bíróságtól várja az igazát. Német üzleti partnere már évek­kel ezelőtt feladta, azt mondta, ő nincs ehhez szokva. Megtette volna a bogiári vállalkozó is, de a három fiára gondolt, akiknek most munkahelye lesz ez a családi vállalkozás. A közmondások arra valók, hogy igazolják az élet furcsaságait, tehát minden rosszban van valami jó. Pék Gyula időközben megvette a haragos szomszéd két telkét, most már nem kontrázza meg saját engedélyeit. A vá­ros kivetette a helyi telekadót, erre a Metalloglóbus sorban adja el az évti­zedek óta itt heverő bealapozott telke­ket. Pék Gyula sem folytatta volna az áruházépítést, ha az asztalos és ács­mesterek nem fedezték volna fel a mö­götte dolgozó üzemét. Bevezették a nevét a piacon, erre már érdemes fej­leszteni. Az önkormányzat ugyan pe­reskedik a vállalkozóval, de drukkol a sikeréért, mert ettől függ a város jövő­je. Előbb utóbb mindenki jól jár, csak ki kell várni. Gáldonyi Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom