Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-10 / 159. szám

1999. Július 11. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Háborúban született testvér A háború szétszakít, a háború összeforraszt. Vése 1991-1997. között egy szerémi falu otthona lett, s most ez a falu a testvére lesz. Kórógy há­lája leírhatatlan, mond­ják a véseiek, akik a mi­nap meglátogatták az egykori menekülteket, akiknek házat, hazát ad­tak a tomboló délszláv polgárháború, az etnikai tisztogatások, tömegmé­szárlások vérzivataros éveiben. 1991. szeptember 24-én, egy áltagosnak induló nap estéjén a kultúrban gyűltek össze a kis kelet-szlavóniai falu lakói, lehettek vagy 6-700-an. Torokszorító pil­lanat volt. A falu első embe­re felment a pódiumra, és nehéz bejelentést tett: há­ború van, menekülniük kell szülőföldjükről. Persze nemcsak Kórógy, s számos magyarlakta település, egész Jugoszlávia megboly­dult. Tízezrek váltak föl­dönfutóvá, öldöklés, erő­szak, terror lett úrrá a bal­kán népei, szerbek, horvá- tok, muzulmánok, s a tehe­tetlen áldozattá vált magya­rok között. Másnap menekültek hosszú konvoja indult el a bizonytalanba, házaikat, jó­szágaikat, életük minden ad­digi értelmét hátrahagyva vetté nyakukba a nagyvilá­got. Traktoraikon idősek, gyermekek, asszonyok, te­kintetükben a félelem, a bi­zonytalanság. A háború a szlavóniai szigetmagyarság szép falujának, Kórógynak a nevét a pusztulás, a meg­semmisülés metaforájává A kórógyi magyarság ezeregyszáz éve Árpád-kori magyar település Kelet-Szlavó­niában, Eszék-Vinkovci-Vukovár három­szögében. A magyarok letelepedését az Alsó-Valkó közötti térségben a már akkor is ott lakó szlávok mellé a jugoszláv törté­netírás a IX. század végére helyezi. Van olyan okmány, amely Kórógy magyarjait későavar maradványnak tekinti. A régi ira­tok Kórógyról 1290-től tesznek említést, mint Castrum Kourugy, castrum Korong, ultra fluvium Drawe. A castrum a közép­korban katonai tábort, az ultra fluvium Drawe Dráván túli Kórógyot, katonai tá­bort jelentett. Ekkor már a Kórógyi neme­si család birtokában van Kórógyvár a kör­nyező jobbágyfalvakkal együtt. A falu ha­gyományosan a mezőgazdaságból él, 1948-ban alakult meg a szövetkezet, s itt épült az eszéki járás első emeletes szövet­kezeti otthona. A kórógyi az egyetlen telje­sen magyar nyelvű iskola Horvátország­ban, s az idén 444 éves fennállását ünnep­li. Kórógyot három szerb és két horvát fa­lu övezi: Palacsa és Szilas lakossága 1919- 20-ban telepedett a közeli termőföldekre. A kórógyiak jó viszonyban voltak velük, földművelésre tanították őket, rokoni, ba­ráti szálak alakultak ki köztük. 1991-ig. Nemzetiségek 1991-ben magyar: 603 horvát: 89 jugoszláv: 21 ismeretlen: 10 szerb: 9 crna-gorai: 1 szlovén: 1 német: 1 tette. Magyarország befoga­dó ország lett, a 420 első me­netben elindult kórógyi nagy része Zánkára került. A Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok ne­héztüzérségi támadása után a falu védelme lehetetlenné vált, és a hátralévő lakosság - 128 kórógyi - szeptember 29-én menekülni kénysze­rült. Hamarosan a legtöbben Vésére kerültek, s hat-hét évig a kis somogyi község lett a hazájuk. Egy mene­külttábor, amely korábban almaszedő diákok nyári ott­hona volt. Itt éltek, többen dolgozhattak is, a gyerekek iskolába jártak: mindannyi­an tiszteletbeli véseiek let­tek. Néhányan az örök nyu­galmat is itt találták meg, be­tegségben, öregségben, bal­esetben elhunyt horvátok, magyar tudattal, magyar földben nyugszanak. Gyer­mekek születtek, volt, aki ballagását ünnepelhette az anyaország diákjaival. 1996-97-ben többéves pokoltűz aludt ki, a diplo­mácia asztalán megköttetett a békeszerződés. 1997. má­sodik felében a menekültek több csoportban indultak Jiaza. Volt, aki rögvest visz- szatért, hiszen lerombolt házat, életre alkalmatlan környezetet talált maga kö­rül. Októbertől megkezdték az aknamentesítést, s az új­jáépítést. A 748 szétszóró­dott kórógyiból 398-an már hazatértek szülőföldjükre. 1999 nyara. A véseiek, örömmel fogadva a hivatalos meghívást, felkerekedtek, s 45-en elutaztak Kórógyra. A focicsapat, a képviselőtestü­let, a tűzoltó-, vöröskereszt- és faluszépítő egyesület, az egyházközség tagjai.- Leírhatatlan volt a fo­gadtatás, először megkövül­tén álltunk egymással szemben: akiket sokáig el­keseredve, menekültként ismertünk meg, akiknek szeretteit elragadta a hábo­rú, most békében, otthona­ikban fogadtak bennünket - mondja Berták László vései Kórógyiak, akik nem térhettek haza... Rapcsák Mária, Izsák Mária, Fábián János, Pozsár Dániel, Tóth-Turcsák István, Kismartin Dávid, Madenic Borbála, Deák Róbert és Mezei József - 9 kórógyi, akit Vésén ért utói a halál. Róbert balesetben vesztette életét, a többiek idős, beteg emberek voltak. polgármester. - Aztán egy­más nyakába ugrottunk, s ők rendkívül hálásak vol­tak, két nap alatt szerették volna viszonozni mindazt, amit a magyaroktól, tőlünk kaptak 5-6 éven keresztül. Magyarországon a foci révén kerültek közel egy­máshoz az otthont adó és az otthonra talált magya­rok. A meccsek utáni nagy beszélgetésekből barátsá­gok születettek. Ezúttal is meg volt a derbi, s testvérie­sen osztoztak a gólokon: a Vése SE 1:1 -et játszott a Kórógyi Győzelemmel. A „hivatalos” programban a somogyi küldöttség megko­szorúzta a háború kórógyi áldozatainak kopjafáját, s szó esett a testvérkapcsolat­ról is. Vésének még nincs partnertelepülése, s most a 250 kilométerre lévő Kórógyban találta meg en­nek lehetőségét. A háború akarta így.- Kórógyot kirabolták, tönkre tették, házainkat le­rombolták, s ami megma­radt, azokon a szerb önkény­uralmi jelképek emlékeztet­nek bennünket a pusztítás éveire - fogalmazott Kel Jó­zsef kórógyi polgármester, Tordinci járás elnöke. Az Újjáépítési Minisztéri­um támogatásával a házak háromnegyedét már felújí­tották. A családfő 35, a csa­ládtagok további 10-10 négy­zetméterre kaptak pénzt. Kórógy 239 háztartásából 221-re adtak be felújítási ké­relmet, fele az I-II. károsodá- si kategóriába tartozik. Kórógy újrakezdi az éle­tet. Az Ady Endre Művelő­dési Egyesület, a Győzelem labdarúgócsapat, a vadász- és az önkéntes tűzoltóe­gyesület jelenti az élni aka­rás kis szigeteit. Ma már nem a háborúról beszélnek, hanem az életről, a várható termésről, a fociról, s a vesszőfonásról. Egy kórógyi asszonynak vései fűzfa­vesszőt kell küldeni, mert abból lehet csak igazi kosa­rakat fonni. A vései tanárhá­zaspár, Nagy Gábor és fele­sége annál a lánynál lakott, akik a háború idején taní­tottak az iskolában. Kórógy felejt, s közben emlékezik. Új történelem- könyvet ír, amiben hét év - távol Szlavóniától - örök memento. Balassa Tamás Életmentő füttyoszlop A vasút-út kereszteződések előtt úgynevezett füttyoszlop jelzi a mozdonyvezetőnek, hogy dudálva figyelmeztesse a síneken átkelőket. Szá­mos, emberéleteket követe­lő baleset bizonyítja, hogy ez inkább már csak hagyomány, s nem a biztonságot garantá­ló megoldás. Demény Rezső kaposvári mérnök olyan mű­szaki megoldást dolgozott ki, amellyel megelőzhető lett volna a pörbölyi vagy akár a kutasi tragédia. Demény Rezső mérnök-feltaláló nevéhez számos már hasznosí­tott szabadalom és új műszaki eljárás kapcsolódik. Ezek közül a biogáz erőművek ismert rend­szerét továbbfejlesztő, s főként az agrárüzemeknek filléres energiát kínáló megoldásáról a Somogyi Hírlapban is beszámol­tunk. Cikkünk nyomán több, a biogázt hasznosítani kívánó kezdeményezés is született. A nagyberényi Oázis szálloda és üdülőfalu áramellátását például a tulajdonos bioenergiával kí­vánja megoldani. Érdeklődik e tervek iránt Som és Nagyberény önkormányzata is, amelyek pá­lyázati forrásból a kommunális szennyvíz hasznosításával nyer­hetnének elektromos energiát. Egy magyar származású német vállalkozó befektetni is kész, hogy az első somogyi referen­ciatelep elkészüljön. Az első­ként lépő agrárgazdaság 50 szá­zalékos állami támogatással is számolhat. Úgy látszik Demény Rezsőnek jóval nehezebb lesz elfogadtatnia és az alkalmazásig eljuttatnia egy másik, - s talán az előzőnél is jelentősebb - mű­szaki megoldását. Egy biztonsá­gi rendszerről van szó, amely az autók vezetőit figyelmeztetné a közelgő vonatra.- A pörbölyi tragédia óta fog­lalkoztat ez a kérdés. Megoldási javaslatom voltaképpen egysze­rű. A mozdonyokba egy kis rádió jeladót kell fölszerelni, amelynek jeleit az autókban egy erre ráhan­golt kis készülék - szakemberek által szükségesnek ítélt távolság­ból - fogja és hanggal figyelmez­teti az autóst. Nem a sorompó, a vonat közeledtére. Ott is jelez te­hát, ahol például földút kereszte­zi a síneket, s nincs is sorompó. S ott is, ahol a fénysorompó meghi­básodott vagy ahol a hagyomá­nyost elfelejtették leengedni. Ködben vagy sötétben riasztja a bóbiskoló vagy csak figyelmetlen vezetőt.- Az elmúlt években több meg­oldási javaslatról is hallhattunk; például a vasúti átjárók előtt az úttestbe beépített jelző detektor­ról. Miért jobb az ön megoldása?- Részben, mert jóval olcsóbb. A mozdonyokba kerülő szerke­zet darabja nem kerülne többe 5 ezer forintnál, míg az autókba szerelt ennek is csak harmada lenne. A forgalmat ellátó mintegy ezer mozdony esetében a beru­házás 2-3 fénysorompó árából megvalósítható. A másik előny, hogy ez a készülék mindenütt fi­gyelmeztet, akkor is, ha mondjuk valaki a mezőn hajt át a vasúton.- Nyilván keresett ez ügyben il­letékeseket. Mit sikerült elérnie?- Semmit. Több vasútbiztonsá- gi fórumon ismertettem megoldá­somat, tárgyaltam illetékes szak­emberekkel. Egyikük végső érve az elutasítás mellett az volt: Megcsi­náljuk majd ha külföldön is lesz.- Melyek voltak a konkrét el­lenérvek?- Mi van ha a vasút párhuza­mosan halad az úttal, vagy ha az út mellett több vasút is fut, me­lyek közül nem is mindegyik ke­resztezi az utat. Mi van, ha a vas­útállomásról egyszerre indul ki párhuzamosan a vonat és a busz? Ilyenkor - mondták - zavaró lehet a fölösleges jelhang. A felsorolt helyzetek többsége ritka vagy egyedi ráadásul ezekben az ese­tekben a jelzés egy gombnyo­mással leállítható. Mellesleg álló mozdony eleve nem jelez, az ál­lomás előtt álló buszban pedig a jelző ugyancsak kikapcsolható. Úgy gondolom, ennyi kompro­misszumot megér a biztonság. Ha csak egyetlen, a pörbölyihez hasonló katasztrófát sikerül meg­előzni, már nem hiábavaló a pár tízmilliónyi - az egyéb forgalom­biztonsági beruházásokhoz ké­pest elenyésző - költség. Ennél azonban nyilvánvalóan több esetben mentene életeket a mo­dern „füttyoszlop”. A MÁV gépészeti szakigazga­tója, Szabó György korántsem tartja megvalósíthatatlannak az ötletet. Mint mondta, ezer moz­donyt felszerelni a jeladóval anyagilag sem megoldhatatlan. Gondnak tartja viszont, hogy a Volán már a fénysorompók előtti detektorok beépítésének terve kapcsán is elzárkózott attól, hogy a buszokba jelfogókat szerelje­nek. Ebből is látható, magas szin­tű koordinációra lenne szükség ahhoz, hogy Demény Rezső biz­tonsági rendszere megvalósul­hasson. A megoldás sürgető, hi­szen a modern füttyoszlop élete­ket menthetne. Talán már ma. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom