Somogyi Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-02 / 152. szám

SOMOGYI HÍRLAP 4 Megyei körkép 1999. július 2., péntek Hírek Háromfai felújítás Az is­kola felújításra 1,8 millió fo­rintot nyert a háromfai ön- kormányzat. A külső víz- elvezetés, a tető és a belső burkolat javítása mintegy 4 millió forintba kerül. A mun­kák egy részét még tanév­kezdés előtt elvégzik az épü­leten. (bm) Vita a tejpiacról A Szarvas­marha-tenyésztők országos választmányának ülésén részt vett a tej terméktanács két megyei küldötte Vonyó Katalin és Baranyai Sándor. A tanácskozáson — egyebek mellett — áttekintették a tej­piaccal kapcsolatos anomáli­ákat, kitértek a felvásárlásra, a fogyasztás alakulására és a szabályozás legfontosabb kérdéseire, (hm) Virágos Tarany Nyolc nagy­méretű virágtartót helyeztek el Taranyban a falu leglátvá­nyosabb területein. A társa­dalmi munkában készült hatszögletű fa tartókba a vi­rágok is részben önkéntes felajánlásként kerültek, ami­hez az önkormányzat is hoz­zájárult. (bm) Nyaralótolvaj Az ajtót feszí­tette be, s úgy jutott az épü­letbe az a betörő, aki egy balatonmáriai nyaralót fosz­tott ki. Az ismeretlen tettes készpénzt és műszaki cikke­ket lopott el, mintegy 375 ezer forint kárt okozva ezzel. A fonyódi rendőrkapitányság lopás bűntett miatt indított ellene nyomozást, (je) Villámcsapta lak Száz mé­ter vezeték égett ki egy dar­vaspusztai házban, amikor az antennába csapott a vil­lám. Több, mint két hétig víz és áram nélkül maradt az öt­gyermekes család, akik szá­mára 12 ezer forint gyorsse­gélyt utalt a kaszói önkor­mányzat. (bm) Eltűnt virágvázák Két nagy­méretű bronz virágvázát lo­pott el ismeretlen tettes az andocsi temetőből. A lopás­sal okozott kár nyolcvanezer forint. A tabi rendőrség is­meretlen tettes ellen, lopás vétségének alapos gyanúja miatt, nyomozást rendelt el az ügyben, (kj) Először a cirkuszban A nagyatádi etnikai szervezet és a cigány kisebbségi ön- kormányzat közös szervezé­sében 35 gyermek vehetett részt egy cirkuszi előadáson. A szervezetek anyagi gondja­ik ellenére is kifizették a be­lépőjegyeket, a roma gyere­kek többsége életében elő­ször látott manézst. (ni) Az építész lát megoldást az épület - vízkárok kivédésére Eső után is köpönyeg Az idei árvíz és özönvíz- szerű esőzés hatására az épületek hamar megad­ták magukat. Ezt jórészt megelőzhetnénk — állítja Schiller Pál építész, a Schiller Építész és Mér­nök Iroda vezetője, igaz­ságügyi szakértő. A sok éves tapasztalat, hogy egy településen belül is sok olyan hely akad, amely ve­szélyt jelent az épületek biz­tonságára. Nagyatád mé­lyebben fekvő területein építkezők pincéiben például előbb-utóbb biztosan megje­lenik a víz. Ám gyakran a fej­lesztés, a modernizáció is előmozdítja a károk keletke­zését. Toponárnak Őrei felé eső részén a vezetékes víz­hálózat megépítésekor nem alakították ki a szennyvízel­vezető rendszert. Ennek kö­vetkeztében megnövekedett a talajvíz, a löszös talaj ve­szített stabilitásából, és az épületek megrepedtek. Egyébként általában a fejlet­tebb, bebetonozott talajú te­lepüléseken sokkal nagyobb gondot okoz a csapadék, mint a mezőn. Az építész szerint az ott­hon alapítók sem igen veszik figyelembe a vízi veszélyt. Pedig sok mindent tehetné­nek. Az Amazonas árterüle­tén az indiánok gondtalanul éldegélnek cölöpökre épült házaikban, mert ezek ott be­váltak. Cölöpökre (vasbeton­elemekre) modern épülete­ket is lehet emelni. Ám — mutatott rá Schiller Pál — a történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legtöbb­ször azért nem éltek az em­berek az ilyen lehetőségek­kel, mert nem volt meg az anyagi erejük a nagyobb biz­tonságot jelentő technológi­ákhoz. A legtöbb ember ab­ban bízik, hogy majd csak megússza. Csakhogy a Föld most egy olyan korszakát éli, amikor is világszerte megnövekedett a csapadék, és bizonyíthatóan emelke­dett a talajvíz, tehát nőtt a veszély. Arra a kérdésre, hogy mi védheti meg az állampolgárt otthona megsemmisülésétől, súlyos károsodásától, az épí­tész azt mondta: a gondosan kimunkált település, rende­zési terv, és a törvények szi­gorú betartatása sokat segít­het. Minden önkormányzat­nak el kell készítenie a ren­dezési tervet, amelynek ki­dolgozásában egyebek kö­zött építészek, épületgépé­szek, talajmechanikusok vesznek részt. A jól elkészí­tett rendezési terv, tehát vi­szonylag nagy biztonságot jelent az építkezőnek. Saj­nos az önkormányzatok — kevés kivételtől eltekintve — nem fordítanak gondot erre, és nem foglalkoznak kellően az építési területek vízveszé­lyeivel. E téren régi gondok is nyomasztják őket. — Kaposváron például igen jelentős csapadékvízel­vezető hálózat van. Ám — ta­pasztalatból tudom — hogy igazában megbízható, átfogó képünk sohasem volt róla. Rendszerint akkor foglalkoz­tunk vele, amikor valahol baj támadt. A másik biztosíték az egyén, a háztulajdonos gon­dossága. E téren is sok a kí­vánnivaló. Nem tisztítják ki a lefolyókat, és elnézik, hogy a tetőkről a házak falai mellé csorgó csapadék idővel telje­sen alámossa a talajt. Nem nyitnak utat a vizeknek, a szomszédok nem működnek együtt a közös gondok meg­oldásában. Az építész szükségesnek tartja, hogy ezekkel a na­gyon is fontos kérdésekkel társadalmi szinten az eddigi­nél jóval többet foglalkozza­nak. Ha az nem is várható, hogy a legkorszerűbb építési technológiákat minden eset­ben gyorsan alkalmazzák, felvilágosítással, gondosság­gal, az egyén és a hivatal összefogásával a bajok jó ré­sze megelőzhető. Itt is érvé­nyes: eső után nem sokat ér a köpönyeg. Szegedi Nándor Elrepültek a Lódarazsak Tegnap hajnaltól folyamatosan szálltak fel a taszári bázisról , s - küldetésüket befejezve - hazaindultak az amerikai tengerészgyalogos repülőszázadok F 18-as vadászbombázói. Több mint 220 bevetést hajtottak végre: százezer kilónál több lézer irányítású bombát dobtak le a szerb hadi célpontokra. fotó lang Róbert Semmelweis Ignáczra emlékeztek Tiszta kézzel és lelkiismerettel Elnöki oklevelet kaptak a legjobbak FOTÓ: LANG RÓBERT A181 éve született, újító szel­lemű gyógyítóról, Semmelwe­is Ignácról emlékeztek meg tegnap Somogybán. A megyei önkormányzaton az egész­ségügyben és a szociális ellá­tásban kiemelkedő munkát végzett 48 intézményvezetőt, orvost és szakdolgozót, a Mosdósi Tüdő-és Szívkórház­ban pedig az intézmény dol­gozóit köszöntötték. Kaposvár-Mosdós Riez Ferenc, a megyei önkor­mányzat főtanácsnoka el­mondta: a korszakos felfedezés emlékére az UNESCO ezt az évet Semmelweis-éwé nyilvá­nította. — Meg kell teremteni az egészségügy és szociális ellátó- rendszer emberhez méltó foga­dóképességét. Ez nem csekély energiájába kerül a dolgozók­nak, hiszen köztudott, hogy olykor még a múlt kihívásainak sem felelnek meg az intézmé­nyek. A csatát, csak embersze­retettel vívhatják meg, s a pénz­hiányt is ezzel kompenzálhat­ják — hangsúlyozta dr. Gyenesei István, a megyei köz­gyűlés elnöke. Bár a megyei önkormányzat évi költségve­tésének 60 százalékát költi az egészségügy fejlesztésére és a felújításokra, ez nem elég. A forrásbővítés érdekében hazai és nemzetközi fórumokon kell lobbizni. Dr. Gyenesei István megköszönte a dolgozók helyt­állását, majd a legeredménye­sebb munkát végző 48 szakem­bernek átnyújtotta az összesen másfélmillió forint pénzjutal­mat és az elnöki oklevelet. — Mostanában - úgy vé­lem — sokat gondolunk Sem­melweis Ignácra. Ahogyan az ő korában a maradiság és a te­kintélyelvű szemlélet vetett gáncsot a gyógyítás, az orvos- tudomány fejlődésének, a mai magyar egészségügynek és orvostársadalomnak is meg kell küzdeni az elharapódzó monetáris szemlélettel — ezt Dr. Jakab Ferenc, a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház főorvosa mondta a mosdósi munkaér­tekezleten. Emlékezésében kiemelte Semmelweisnek a betegség megelőzésének el- sőbbrendűségét hangsúlyozó, máig ható üzenetét. Esküt tett az intézmény 21 új dolgozója, majd dr. Gynrkovits Kálmán c. egyete­mi tanár, igazgató főorvos szólt elismeréssel a betegellá­tás folyamatosan magas szin­tű teljesítményéről. Egyre több beteget látnak el, az eredményeket mégis az alulfi­nanszírozottság mellett, a többletteljesítmény elismeré­sének hiányában érték el. A működési kiadások megha­ladják a bevételeket, s ez a legújabb finanszírozás mel­lett tovább gyengül. Mind­ezek ellenére fegyelmezett gazdálkodás, átlag feletti ápo­lási színvonal, a szabályozók és rendeletek határidős betar­tása jellemzi munkájukat. A fönnállásának 50. évfor­dulóját ünneplő kórház tevé­kenységének legnagyobb elis­merése az a kórházfejlesztési szakmai koncepció, melyet a megyei önkormányzat és az érintett 5 szakmai kollégium is elfogadott. Várnai Agnes NEMERE ISTVÁN KALANDREGÉNYE (11.) A legnagyobb kockázat- Ebben a szobában eddig Ön volt a legfontosabb személy - érvelt Bert ked­vesen. - Most viszont jöttem én. Tudja, miért? Hogy én legyek Ön.- Tessék? Ezt nem értem - rázta fejét amaz és nyugtalanul körülnézett. Vannak szemtelen alakok, akik túlságo­san is modem dolgokkal kereskednek ilyen szép régi városban - jutott még eszébe, és mosolygott. Igen jól érezte magát. Könnyű nyári kockás ing, far­mernadrág és egy diplomatatáska - alig­ha nézték volna fegyverkereskedőnek. De hát nem mindegy? Ahová igyekszik, mindenféle szakadt vagy annak álcázott alakok is járnak. A legtöbbször emigrán­sok és másfélék. Barna hajával, napbar­nított bőrével ugyan nem látszott afrika­inak vagy ázsiainak, de tudta, nem fog­ják kidobni. Két embere járt itt tíz perc­cel korábban, és visszaszóltak rádión: jöhet. így aztán Bert kilépett a mikro- buszból és elindult. A járműben ott ma­radt egy társa a készülékekkel. Minden szót hallani fog, amit Beit majd beszél - hisz a kockás ing legfelső gombja ki­csiny mikrofon is egyben, a másik gomb pedig az adókészülék. Felment a folyosóra. Tiszta falak, gyö­nyörű ajtók, a rézkilincsek csillogása nem juttatta eszébe a gyermekkorát. Sokkal csúnyább környéken nőtt fel. „Talán attól lettem ilyen dörzsölt, és már semmivel sem lephetnek meg az életben", gondolta. Bár, ki tudja... Min­den még lű nem nyitott ajtó mögött rej­tőzhet valami meglepetés, sőt éppen­séggel maga a halál is. Az újabb réztábla láttán megtorpant és tisztelettel kopogott. Valahol lent ismét nyílott az ajtó - a társai jöttek utána, hogy biztosítsák. Ha Mr. Reggis testőrt tart az irodában, lesz egy kis kompliká­ció, de megoldható - gondolta még.- Entrée! - mondta odabent valaki fran­ciául. Ez ő lesz. Bert szép lassan tolta maga előtt az ajtót, mosolya arcára fa­gyott. Jó álarc ez. A szoba közepén egy modem íróasztal mögött ült Reggis. Ismerte látásból - társai két napja követték a férfit és fotó­kat is készítettek róla. Göndör, itt-ott őszes haj, zakó és nadrág. Mellette te­lefon, néhány papír, egy naptár. Az iro­da berendezése szerfölött spártai volt. Aki ide belépett és értette a dörgést, mindjárt sejthette: innen keveset intéz­nek el valójában. Legfeljebb telefonon vagy faxon, mert az is árválkodott a te­lefon mellett.- Jó napot! - biccentett Beit és nagyon megnyerőén mosolygott. Legalábbis így remélte. - Mr. Reggishez van sze­rencsém?- Igen! Beit örült, hogy nincs testőr. Egy volt, de az nyilván kiment, és már aligha tud visszajönni. A fiúk őrködnek. Mr. Reggis arca elvörösödött:- Kicsoda maga és mit akar?- Hát így fogadják itt a legfontosabb ügyfelet? - kérdezte Beit szemrehá­nyóan. Nem tudta elrejteni igazi alap- természetét. Ez pedig a gunyoros vi­dámság volt. Nem hagyta sohasem, hogy a szakmája és az a temérdek vér, amit eddig látott, elrontsa a kedvét. „Mindez az élethez, az életemhez tar­tozik, és kész” - mondogatta magának hol Afrikában, hol Ázsiában. Hol meg „itthon" a jó öreg Európában. Csak Ma­gyarországon nem járt két éve. Akkor is csak egy hetet töltött otthon. Hiszen már nincs senkije, kihez is menne...? Becsukta maga mögött az ajtót. Na­gyon udvarias volt. Baljában a diplo­matatáska, jobbal gesztikulált. Főleg azért, hogy Reggis lássa: üres a keze. Túl korai lenne gyanút fognia.- Nem válaszolt a kérdésemre - Reggis felállt. Nem tart titkárnőt, nem tart sen­kit. Ez az iroda csak falból van itt, tud­ta Bert. Talán még rendesen adózik is valami textilkereskedelemért, amit nem is művel. Ilyenek ezek a fegyver- kereskedők- Elmondom még egyszer - Bert ezalatt odaért az asztalhoz. Előtte állt, majd­nem vigyázzban, mint egy jólnevelt beosztott. Reggis csak nézte. Nem is­merte, nem ismerhette őt. - Mostantól kezdve én leszek Ön. Mr. Reggis, az il­legális fegyverkereskedő.- Félrebeszél! Ön, én, ön...? És miféle fegyverkereskedést emleget? - Reggis felkapta a telefonkagylót. Bert szeré­nyen mosolygott:- Nem találja meg őt. E pillanatban ép­pen a fejét tömi a közeli büfében. Az első és hátsó kijáratnál két-két emberünk várakozik. Amint kilép, letartóztatják.- Letartóztatják? Maga... rendőr? - Reggis visszatette a telefonkagylót és arcára ravasz vonás ült ki. Bért sejtette, miben sántikál: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom