Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-19 / 141. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. június 19., szombat Fiatalok 7 A tánc és az aerobic szerelmese Fiatalok, csinosak, fittek, nagy az akaraterejük és jó a ritmusérzékük. Ez jel­lemzi az öt fős Variobic aerobic tánccsoportot. Há­rom éve alakultak, s ma már szinte az összes na­gyobb somogyi települé­sen, sőt nemzetközi ren­dezvényeken is bemutat­ták zenés gimnasztika! gyakorlataikat. A „variobicos” lányok veze­tője, a huszonnyolc éves Ko­vács Klára. A városban jelen­leg ő az egyetlen olyan szak­ember, akinek nemzetközi step-aerobic oktatói képesí­tése van. Annak ellenére, hogy szaktudását eszköz és helyhiány miatt nehezen tudja kamatoztatni, mindent megtesz azért, hogy a Vario­bic csapat, - amelynek ő is tagja - minden alkalommal jó formában legyen.- Egyetemistaként tagja voltam egy aerobic csapatnak - emlékszik vissza Kovács Klára. - Már akkor elhatároz­tam, hogy nekem is lesz egy olyan csapatom, amely jó gondolkodású, kitűnő rit­musérzékkel, és akaraterővel rendelkező fiatalokból áll. Ez ugyanis elengedhetetlen fel­tétele ennek a sportnak. Spa- nenberger Csilla, Bene Ber­nadett, Báli Andrea, és Stach Renáta éppen ilyen lányok. Az öt lány szabadidejének nagy részét torna-, és kondi­termekben tölti, ahol hetente több órán keresztül edzenek. Az izzasztó és olykor szemet kápráztató gyakorlatok beta­nításán kívül Kovács Klára ügyel arra is, hogy ki mit eszik, milyen az erőnléte, hangulata és hogyan van sminkelve. A lányok elfogad­ják utasításait, hiszen önbi­zalmukat, magabiztosságu­kat neki köszönhetik. Mint mondta, van köztük olyan, akinek többet kell dolgoznia, mert alkatilag még nem a leg­tökéletesebb. Van, akinél a technikai fogásokat kell csi­szolnia. Szerinte az alaplépé­sek megtanulása nem nehéz. Az viszont már nagy "tudo­mány", hogy mind az öten egyszerre mozogjanak még olyankor is, amikor zenei anyaguk tévedésből gyors­ított, vagy lassított tempóban hangzik fel a fellépéseken. A kilencéves kora óta ver­senyszerűen atlétizáló Kovács Klára a sportot nem hobbi­nak, hanem elhivatottságnak tekinti. Ezért végzett a test- nevelési egyetemen, ahol az akrobatikus rock and roll mellett az aerobic szerelmese is lett. Klára célja, hogy 60 évesen is irigylésre méltóan fitt legyen. Munkahelyén is a mozgást hirdeti, ugyanis ő a rendőrség sportreferense. A hivatali, az edzői munka és a fellépések mellett aerobic tanfolyamot is tart Taszáron az amerikai katonáknak, a Honvéd utcai Általános Isko­lában pedig szülőnek, gye­reknek egyaránt. Kovács Klára és a Variobic aerobic­csapat legközelebb július 4- én lép fel Taszáron, az ame­rikaiak függetlenség napi rendezvényén. Kovács Gabriella Kovács Klára az aerobicot életformának tekinti FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Drogkép szűrőn át Ismerjük őket, vagy nem , találkoztunk-e már velük, vagy sem, véleményünk lehet, és van is a kábító­szerekről. Ezek többször szélsőségesek, és mindig szubjektivek. Egy biztos, nem árt, ha többet olva­sunk róluk.- Szerintem egy könnyű fü­ves cigi még egészségesebb, mint valami etilalkoholból, festékből meg aromából összekevert tömény ital - mondja a huszonegy éves, laza tartású Balázs. - Az ember elszív egyet-kettőt, az felpörgeti, és másnap nem fáj á feje. Nem is beszélve ar­ról, hogy olcsóbb, mintha rengeteg italt vennék. Az idősebb Ferenc véle­ménye: - Nem kell túlli­hegni, ha valaki kipróbálja a könnyű drogokat. Sok min­dent kipróbálunk egyszer- kétszer, aztán többé nem ér­dekéi. A serdülők sok min­dennel vannak így, a droggal miért lennének máshogy? A lényeg, hogy a szintetikuso­kat még egy próba erejéig se közelítsék meg. Mert egy rej­tett szívbajos egyetlen spe- edtől is meghalhat. Ákos két éve szerelt le. - Semmi értelme nincs folya­matosan kábítószerrel élni - mondja. - Sokan nem tud­ják, hogy egyetlen LSD-s bé­lyeg képes beépülni a ge­rincvelőbe, és feltáratlan, hogy mihez vezet később. Az ember máshogy is érez­heti jól magát. Társaság kér­dése szerintem, ha valakinek a környezetében nem dro- goznak, nem fog eszébe jutni. Én a seregben próbál­tam ki, a többiek hozták be, de leszerelés után eszembe se jutott kábítószert hajtani. Á gimnáziumba járó Mó­nika úgy véli, hogy nem fogja kipróbálni a későbbi­ekben. - Bővebb felvilágosí­tást kellene kapniuk a fiata­loknak, hogy mik a drogok későbbi hatásai. Én olvastam róluk, és ez tart vissza. Sze­rintem nem éri meg kockáz­tatni. Nem szólva arról, hogy ha egy lány gyereket sze­retne, felelősséggel tartozik iránta is. Adott esetben lehet hogy jobban érzi magát, fel­pörög, más a szex, de vala­hol öncsalás az egész. A főiskolás Ágnes barát­nője példáját hozza fel. - Az ember elveszti a személyisé­gét, és a kábítószer hatására tönkreteszi minden korábbi kapcsolatát. Aztán ott fog állni teljesen egyedül a dep­ressziójával és a függőségé­vel, amiből nehezen, vagy egyáltalán nem tud kilá­balni, mert ha nemet mon­dani nem tudott, akkor meg­tagadni még erőtlenebb lesz. Segítségre nem számíthat, mert felégetett mindent maga mögött. (Szélesi) Táncol, ugrál, integet, tá- tog. A Vadrózsa Bábcso­port tehetséges bábosai­nak kezei között szinte minden figura önálló éle­tet él. 15 éve a kaposvári Petőfi Sán­dor Általános Iskolában Sápi Endréné vezetésével megala­kult a Vadrózsa marionett bábcsoport. Iskolai rendezvé­nyeken, találkozókon, művé­szeti szemléken gyakran cso­dálhatta a közönség a damillal mozgatható strucc, kacsa-, zsiráf-, majom-, és sárkányfi­gurák zenés, táncos műsorát. A hazai megmérettetéseken kívül külföldi színpadokon is nagy sikerrel szerepelt a társu­lat. Miután a Petőfi iskola megszűnt a honvédség karolta fel a lelkes csapatot, melynek tagjai között 5-10 évesek, sőt olyan korosztály is van, akik a marionett figurák első lépése­inél is jelen voltak.- A marionett bábozásnál nincs is jobb szórakozás - ál­lítja Csutorás Éva, aki az ala­pító tagok egyikének számít. - Már hiányérzetem van, ha nem találkozom a csapattal, s nem bábozhatok. Olyanok va­gyunk, mint egy nagy család. Arra is van lehetőség, hogy a kicsiket mi, azaz a rutinosabb bábozók taníthassuk. Zenére ugyanis a marionettbáb olyan mozgásra is képes, amelyre az ember nem. Ezért nem mind­egy az, hogy melyik damilt A rutinosabb bábosok szívesen beavatják a kicsiket a marionettfigurák mozgatásának titkaiba merre és mennyire húzzuk meg. Balassa Csillát nővére csá­bította a társulatba évekkel ez­előtt. Eleinte csak csendes szemlélő volt, aztán kedvet kapott a játékra. Ma már állítja, cseppet sem ördöngösség a bábozás. Pillanatok alatt elsa­játítható az ujj és kézmozgás technikája. Legfontosabb mégis a türelem és a fegyelem. Sápi Endréné, a Vadrózsa Bábcsoport vezetője nemcsak tanítja a bábozást, hanem meg is alkotja a figurákat. Az évek alatt tucatnyi állatot készített. S ő az is, aki három éve egy fel­lépés alkalmával úgy döntött, beletanulnak a különös fény- technikával megoldott, foszfo- reszkáló jelmezt igénylő úgy­nevezett fekete színház játé­kába. Az ötletet megvalósítás követte. A Vadrózsa felvette a versenyt az ország egyetlen fekete színházat játszó társula­tával. Olyan népszerű lett, FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA mint a marionett figurák tánca. Ezt bizonyítja a napokban Székesfehérváron, a magyar honvédség által megrendezett amatőr előadóművészi feszti­válon nyújtott kiemelkedő tel­jesítményük is. A Vadrózsa Bábcsoport fekete színháza és marionett figurái legközelebb ősszel lépnek színpadra, ahol már újabb bábok, és újabb fe­kete ruhás szereplők szóra­koztatják közönségüket. Kovács Gabriella Bábokkal táncoló Vadrózsák Megszállottak világjáró szakosztálya Dávid János és Dóba László terve: egy nyárvégi spanyolországi körutazás fotó: török anett mikor 1986 szeptemberében Dávid János, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Taní­tóképző Főiskola természettudo­mányi tanszékére került, úgy érezte hiányzik valami a hallgatók életéből, ami neki megadatott az egyetemi évek alatt. Találkozott egy hasonló hiányérzettel küsz­ködő kollégával, Dóba Lászlóval, és máris készen állt a terv: létre kell hozni egy természetjárást kedvelő csoportot! Eleinte csak Kaposvár környékére merészkedtek néhány lelkes hallga­tóval egy-egy hétvége erejéig. Aztán átlépték a megyehatárt, sőt 1989-ben már az országhatárt is. Házi bélyeg­zőt, kabalafigurát készítettek és meg­alakították a főiskola sportkörének természetjáró szakosztályát... A logo megrajzolására Takács Zoltánt, a vi­zuális nevelés tanszék oktatóját kér­ték fel, aki egy vidám, túrázó fiatal­ember formájában alkotta meg az az­óta közismert figura alakját. — Mivel egyre több hallgató jelent­kezett a hétvégi természetjárásokra, megnőttek az igények is, így öröm­mel fogtunk bele nagyobb költségve­tésű, hosszabb túrák megszervezé­sébe — meséli a kezdetekről Dávid János. — 1989-ben Burgenland, 1990- ben Szlovákia, 1991-ben pedig Kárpá­talja volt a célállomás. Mivel a költsé­gek folyamatosan emelkedtek, meg­nőtt a pályázati lehetőségek és szponzori felajánlások jelentősége is. 1992-ben vállalkozott a szakosz­tály az első igazán hosszú, tizenöt napig tartó külhoni országjárásra, Ausztria hegyvidéki terepein. A kö­vetkező évben Svájcban jártak, bár felüdülésképpen leugrottak pár napra a francia riviérára is. 1994-ben az ad­digi leghosszabb, huszonegy napos körutazásra indultak Nyugat-Euró- pába. Ezt az utat a Benelux-államok- ban eltöltött idő teszi különösen em­lékezetessé. Egy évvel később aztán Dánia Svédország, Norvégia volt so­ron, majd a következő év Alpokbéli visszatekintője után ismét Skandiná­via vendégei voltak. Ekkor a kevésbé ismert Balti-államokon keresztül kö­zelítették meg Finnországot és Svéd­országot. A szisztematikus világjárás tavaly Nagy-Britannia feltérképezé­sével folytatódott. — A nagyobb túrák mellett évi 6-7 kisebb hétvégi természetjárásunkat sem adjuk fel. sőt. Az ezeken össze- kovácsolódott csapat alkotja rendsze­rint a nagy nyári terepgyakorlatun­kon részt vevő csoport gerincét is. Örömmel tölt el bennünket, egyre több oktató is csatlakozik hozzánk. A két oktató igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy egy terepgyakorla­ton az építészet, a kultúra és a törté­nelem mellett a természetes környe­zet csodáira is felhívják a figyelmet. Ennek érdekében nem csak a szerve­zést, hanem egy tudományos igényű felkészülést is felvállalnak egy-egy bevetés előtt. — A nyári túráink előtt kiadott, ka­balafigurákkal ellátott egyenpóló mel­lett tollat és jegyzetfüzetet is adunk minden résztvevőnek, hogy felje­gyezhessék tapasztalataikat, élmé­nyeiket. A füzet tartalmazza a részt­vevők neveit, a térképet és az út­irányt, valamint rengeteg hasznos in­formációt. Az útinapló nyomtatását főiskolánk nyomdája végzi. A fennmaradó költségeket viszont a pályázati és elenyésző szponzori pénzek mellett a hallgatók saját zseb­ből állják. S hogy miért lehet mégis aránylag olcsón megúszni a köruta­zásokat? Erre a kérdésre Dóba László adta meg a nem is olyan kézenfekvő választ. — A spórolásnak két formáját ve­zettük be. Mindenütt sátorral kem- pingezünk, ami a hallgatócsoport összekovácsolódásához is hozzájá­rul. Bevezettük az esti közös vacso­rát, amelyhez a hozzávalót itthonról utaztatjuk az elfogyasztási helyig. így kerül helyenként több mint egy má­zsa krumpli, harminc kilogramm tészta és a többi alapanyag előbb a busz, majd a túrázók gyomrába. Az alaposan megszervezett és ki­dolgozott túratervek sorában erre az évre a rövidebb lélegzetvételű baran­golások mellett egy nyárvégi spa­nyolországi körutazás jut, amelyre a fentiek igazolásaként — képletesen szólva — minden jegy elkelt. Takács Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom