Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-10 / 133. szám

SOMOGYI HÍRLAP 8 Nyugdíjasok 1999. június 10., csütörtök Osztályidegen az orvosegyetemen Dr. Kárpáti Kálmán, a köztiszte­letnek örvendő szülész-nőgyó­gyász főorvos, nyugdíjasként a kaposvári egyesület szociális és egészségügyi bizottságát irá­nyítja fáradhatatlanul. Gyakori találkozásaink egyikén egye­temi éveiről mesélt. A szinte hi­hetetlen történet megörökítésre érdemes, mert hajlamosak va­gyunk elfelejteni, milyen világ volt itt alig ötven évvel ezelőtt.- Apám Csökölyben volt főjegyző, meghurculása 1945. június 30-án kezdődött - meséli a főorvos a csa­ládja sorsát. - A falu legszemetebb embere jelentette fel, egy részeges suszter - akit koldulásból tartott el a felesége -, mert állítólag úgy hal­lotta, hogy apám egy hatósági bizo­nyítványért kétszer kérte el a két pengőt. A másik vádpont az volt, hogy náci érzelmű, a könyvtárunk­ban talált német nyelvtankönyv lett erre a bizonyíték. Igazoló bizottsági eljárás alá vonták és azonnali állás- vesztésre büntették. Később még kétszer népbíróság elé citálták, azo­kon ugyan elmarasztaló ítéletet már nem hoztak, de sorsa és persze öt gyermekének jövője is meg volt bé­lyegezve. Ikszesek lettünk, osztály­idegenek. Apám a kőműves szakmát tanulta ki később, úgy próbálta né­pes családját eltartani. Kárpáti Kálmán származása miatt és anyagiak hiányában a továbbta­nulásra nem gondolhatott. Zsákoló­ként a malomban vállalt állást. Az­tán jóakarók segítettek rajta.- Levelet kaptam egy dr. Cserháti nevű teológiatanártól, hogy jelenjek meg a pécsi orvostudományi egye­temen, mert felvételt nyertem. Ugyanakkor jött egy másik értesítés is a Nagy Lajos kollégiumból, hogy ott helyet biztosítottak számomra. Nem értettem az egészet, mondtam édesanyámnak, dobja el azokat a papírokat. Végül, hatvan forinttal a zsebemben mégis elindultam. Való­ban úgy volt, szerepelt a nevem a pótfelvételisek között. A diákszálló­ért 15 forintot kellett havonta fi­zetni, de kosztot nem kaptunk. A ciszterciták Szent Mór kollégiumá­ban egy forint húsz fillérért adtak ebédet. Egyházi közösségeket ke­restem meg támogatásért, bátyám és öcsém is küldött néha tíz-húsz fo­rintot. Valóságos koplalással teltek el a diákévek, de bíztam Istenben és azt mondtam, nem hagyom ott az egyetemet akkor sem, ha éhen ha­lok. Tetézte gondjaimat, hogy a harmadik évtől tandíjat kellett fizet­nem, óriási pénzt, félévenként négyszáz forintot, vizsgát sem te­hettem addig, amíg azt nem rende­zem. Voltak tandíjmentes hallgatók, én persze nem tartoztam közéjük. Reménytelenségemben ismét az egyház segített. A cisztercita rend­ház igazgatója üzent, hogy kifizetik helyettem a tandíjat, ma sem tu­dom, kitől értesült kilátástalan hely­zetemről. A professzoraim egyéb­ként nem éreztették velem osztály­idegen voltomat, sőt volt olyan taná­rom, aki talán éppen ezért tisztelt meg rokonszenvével. Tanulmá­nyaim végén még hasznomra is volt megbélyegzett családi hátterem, mert a munkás és paraszt szárma­zású medikusokat katonaorvosnak küldték, nekem viszont megenged­ték, hogy szülész legyek... Az ősz főorvos itt szünetet tartott, úgy tűnt, végére ért a történetnek. Töprengett kicsit - mondja, ne mondja -, majd újra beszélni kez­dett.- Abban az időben kenyeret, cuk­rot, lisztet, petróleumot, egyszóval mindent jegyre adtak. Az igazoló bizottsági eljárás során apámat a közellátásból is kizárták, élelmiszer- jegyet így ő nem kaphatott. Kér­vényt adtunk be ennek törlésére. Úgy emlékszem Rajk aláírásával azt a választ kaptuk, hogy apámat ha­lottnak kell tekinteni. És a hatóság ezt komolyan is vette. A kedvezmé­Dr. Kárpáti Kálmán FOTÓ: TÖRÖK nyes utazásra jogosító diákigazol­ványomat így állították ki: Özvegy Kárpáti Kálmánná Kálmán nevű fia részére... Miképp a bevezetőben jeleztem: a történet ma már szinte hihetet­len. Katona Csongor Négyszázan a színpadon A kaposfürediek kórusa népdalokat adott elő, és továbbjutott fotó: kovács tibor Hírek A Sárközben jártak szom­baton a Tájak, Korok, Mú­zeumok kaposvári klubjá­nak tagjai. Decsen a Padlás­múzeumban a sárközi szőttes készítését, a cserec- pusztai vadászházban a táj élővilágát bemutató kiállí­tást és a vadasparkot néz­ték meg. Szekszárdon meg­látogatták a Babits-házat. Talán a legnagyobb él­ményt Mattiáni Eszter Eu­rópában szinte egyedülál­ló, színes márványdara­bokból és féldrágakövek­ből készült hímeskő-mun- kái jelentették. Búcsúzóul a szőlőfürtös kilátóból gyö­nyörködtek a borvidék pa­norámájában. A bőszénfai önkormányzat országjáró kiránduláshoz biz­tosított autóbuszt, csak az ét­kezés költségeit kellett fizet­nie a falu harminckét nyugdí­jasának. Kétnapos útjuk so­rán megnézték a főváros és Miskolc nevezetességeit, a beregi részen a túristvándi műemlék vízimalmot, Szat- márcsekén a Himnusz költő­jének síremlékét. Debrecen­ben történelmi események színhelyén, a Nagytemplom­ban jártak. Hazafelé még ju­tott idő a kalocsai székesegy­ház és érsekség kincseinek megtekintésére is. A bécsi szafariparkba tervezett autóbuszos kirán­dulást június 18-án a ka­posvári egyesület, kellő ér­deklődés hiányában azon­ban elmarad. A jelentke­zőknek a befizetett előleget visszafizetik, vagy másik utazásba beszámítják. Kialakult az őszi megyei kulturális vetélkedő végle­ges mezőnye, szombaton megtartották az utolsó te­rületi selejtezőt is. Hatvan­egy műsorszám kerül majd színpadra szeptember 25- én a sportcsarnokban. Kaposvár Viharos taps köszöntötte a mikrofonhoz lépő házigaz­dát, Szita Károly polgármes­tert. - Ha politikus kollégáim itt lennének most, megérte­nék, hogy miért járok szíve­sen a nyugdíjasok közé. Azért, mert minden szavuk­ból, mozdulatukból sugárzik a szeretet, és ők is tudják, ér­zik, hogy ez kölcsönös. Nem kell itt protokolláris szónok­latot, cifra szóvirágokat mon­danom, csak azt, amit a szí­vemben érzek, az őszinte, egyenes beszédre kíváncsiak. Nem kell itt örökké magam mögé néznem, hátat fordítha­tok bárkinek, nem szúrnak belém alattomban - utalt a polgármester a közelmúltban őt ért vádakra, vastapsot arat­va. - Őrizzék meg sokáig élet­erejüket, vidámságukat, meg­tisztelnek, hogy a barátjuk­nak tekintenek. Érezzék jól magukat Kaposváron. Szita Károly megnyitója után közel kilencórás színpa­di kavalkád vette kezdetét, mintegy négyszáz szereplő­vel. Tizennyolc klub és egye­sület csoportjai és szólistái bi­zonyították, hogy a fárasztó próbákra, gyakorlásra fordí­tott idő nem volt hiábavaló. Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke, végignézte a csurgói, a látrányi és termé­szetesen a kaposvári elődön­tőt is. Tapasztalatait így fog­lalta össze:- A négy éve kezdett nyug­díjas Ki mit tud? kulturális ve­télkedő nem remélt sikersoro­zat lett. Idősek ezreit foglal­koztatja, mozgatja egész éven át. A színvonal emelkedése is szembetűnő. Az idei selejte­zők közül említenék néhá­nyat, ami hirtelen eszembe jut, a teljesség igénye nélkül. Az iharosberényiek Verdi-kó- rust énekeltek kitűnően, a mernyeiek aratást bemutató színpadi jelenete a hagyo­mányőrzés ékes bizonyítéka, ízes humorú az andocsiak száztagú cigányzenekara, a táskái asszonykórus pedig, számos hazai aranyérem után, immár határainkon túl is ismert. Megemelem a kala­pomat a somogyi nyugdíjasok teljesítménye előtt. A Hornung Józsefné drámapedegógus vezette zsű­rinek most sem volt könnyű a döntés. Eredetileg húsz mű­sorszám továbbjutását tervez­ték, aztán harmincegy lett be­lőle. Míg a zsűri hosszasan ta­nácskozott, a nyugdíjasok ad­dig sem tétlenkedtek: cimba­lomszóra járták a táncot, fá­radhatatlanul... K. Cs. Pusztaszeri látogatók Alig van Somogybán tele­pülés, ahonnan ne indult volna nyugdíjasokkal ki­ránduló autóbusz az ópusztaszeri emlékpark­ba. Az államalapítás közel­gő ezeréves évfordulója csak sűrítette a járatokat. A kaposvári egyesület már több mint egy tucat utat szervezett, és a legutóbbin Székely Sándor elnök újabb időpontot kért, amikor fo­gadni tudják a következő csoportot. Ez csak szeptem­berre sikerült, mert méltán nagy az érdeklődés történel­münk jeles helyszíne iránt. Feszty Árpád monumentális műve mindenkit lenyűgöz, a panoptikum, a promenád te­le látogatókkal. Csete György jurtamúzeumai, az erdő temploma, a világ magyarsá­gának temploma készteti áhítatra a betérőket és elcso­dálkoznak a közel ezernyolc­száz éves mamutfenyő- törzsön, amely valaha nyolc­vanhat méteres magasságá­val hirdette a természet fen­ségét. Kis ékszerdoboz a századeleji tanyai iskola. A parasztportán, iparos házak­ban a célszerűség és az igé­nyes kézművesség ezernyi nyoma. A honfoglaló lovasok bemutatója is nagy látvá­nyosság. Ami igazán szembetűnő más nagy forgalmú helyek­kel ellentétben, az a példás rend és tisztaság. És a sok­sok iskolás gyerek. Talán megérintik őket honfoglaló, államalapító őseink dicső tet­tei. K. Cs. Félelmetes honfoglaló lovasok szilaj vágtája Falusi esték Somban Megszűnt az idősek szo­ciális étkeztetése Som­ban. Korábban egyetlen igénylő volt, mára ő is el­költözött a faluból. Som A falu éves költségvetése huszonhárommillió forint. Nyolcmilliót használnak fel segélyezésre, amelyből az időseknek is jut. Som legidő­sebb lakója a rövidesen 93. születésnapját ünneplő Meszlényi Jánosné. Egy esz­tendővel fiatalabb csak nála özvegy Osváth Jánosné. A harmadik legrégebben szü­letett a legkorosabb férfi Ma­jor István. — Kilencvenhatan túlél­ték már a hatvanöt évet, százharmincketten pedig idősebbek hatvannál — mondta Lenkey Tibor pol­gármester. — Klubjuk nincs, de Falusi esték címszóval Il­lés Tiborné rendszeresen tart foglalkozásokat szá­mukra. Ilyenkor elbeszél­getnek, lemezeket hallgat­nak, megköszöntik egymást névnapokon. Kiránduláson jártak már Ópusztaszeren, az aggteleki cseppkőbarlangban és a jeli arborétumban is. Pedig töb­ben közülük mozgáskorlá­tozottak. A helyi önkor­mányzaton kívül a Vöröske­reszt és a Som Községért Alapítvány is támogatja őket, hozzájárul kiadásaik­hoz. Most majd szünet követ­kezik a találkozásokban, mert sok a munka kertek­ben. S a somi öregek ugyan­csak tevékenyek. Segíteni kell az unokákat is. (Czene) Hivatal az ügyfelekért A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság - az egészség- biztosítási pénztár munka­társaival közösen - már vi­déki városokban is tart ki­helyezett ügyfélszolgálatot. Somogy megye Májusban Tabon, Balaton- földváron, Siófokon, Barcson és Marcaliban fogadták az embereket, júniustól már a csurgóiak és a nagyatádiak is helyben intézhetik nyugdíj- biztosítással, egészségbizto­sítással kapcsolatos ügyeiket.- A tapasztalataink igen kedvezőek - tájékoztatott Ikafalvi-Farkasné Kisdeák Mária, a nyugdíjbiztosító igazgatónője. - Annak ellené­re, hogy még nem mindenki tud erről a lehetőségről, az öt városban hetvenkét ügyfél kereste fel kihelyezett iro­dánkat. Számuk várhatóan növekedni fog, ha ismerteb­bé válik tevékenységünk. Leginkább rokkantsági és öregségi nyugdíjigényeket vettek fel kollégáink, sokan kérték szolgálati idejük meg­állapítását, segély és méltá­nyossági emelés ügyében is voltak érdeklődők. Többen a nyugdíjuk összegéről kértek hiteles igazolást. A polgár- mesterek mindenhol kész­séggel biztosítottak megfele­lő helyiséget, zavartalan kö­rülményeket. A vidéki ügyfélszolgálat szükségességét erősíti meg Tihanyi Péter, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrzési osztályának veze­tője is. Bár a járulékfizetés az Apeh feladatkörébe került, így is havonta ötszázan kere­sik meg az intézet munkatár­sait a vidéki fogadóórákon családtámogatási ellátások igényfelvétele, táppénzes ok­mányok, útiköltség-utalvá­nyok, statisztikai jelentések átadása, nyomtatványok be­szerzése céljából.- Egy család vasárnapi ebédje kitelik ma már abból az útiköltségből, amit a hiva­talos ügy kaposvári intézésé­re kellene elkölteni, de az ajánlott levél is egy kenyér ára. Az ügyfeleink érvelnek így a vidéki fogadóórák mel­lett - mondta Tihanyi Péter. K. Cs. Szerződés a Elnökségi ülést tartott hétfőn a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének elnöksége. Az ellenőrző bizottság lemondott vezetője helyére Németh Ru­dolfot, az ügyvezető elnökség új tagjának Halmos Lászlót, a jelölő bizottság vezetőjének barátságra dr. Szabó Árpádnét javasol­ták, a választmányi ülés hatá­roz majd erről. Eldöntötték azt is, hogy a horvátországi Kapronca nyugdíjasaival kö­tött megállapodás után a kár­pátaljai Técső egyesületével is barátsági szerződést írnak alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom