Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

Kábulatban Negyedik oldal UHHÜHHH 1999. június 9. A hétvégi bulik láza éltet... Szombat éjjel van Pécsett, este ti­zenegy körül járhat az idő. Az egyik legnépszerűbb szórakozó­hely elé egymás után érkeznek az autók, szállnak ki belőle a tizen­éves fiatalok. A hangulat már a be­járatnál elég oldott, sokan már ala­poztak valahol - ki így, ki úgy. Ez a pultnál is felismerhető: van, aki a nem igazán olcsó whisky-kóla vagy márkás vodka- és narancs- koncentrátumot részesíti előny­ben, más csak ásványvizet kér. Er­re még azt is mondhatnánk, mi­lyen megfontolt, hiszen - kiskorú­ként - nem iszik alkoholt. Viszont az még a stroboszkóp fényénél is látszik, hogy igencsak elragadta a zene, a bejárat nagyobb fényénél pedig feltűnik: pupillája a többszö­rösére tágult. Talán tizenhét lehet.- Egy nagy „vébékát” légyszi’, három deci vörösbor és két deci kóla - próbálja túlkiabálni a zenét egy farmerdzsekis, hosszú hajú srác. - És a Miki is kér egy rumoskólát, deka rummal! Az asztaltársaság - hogy a helyi kifejezéseknél maradjunk - már be van nyomva, mint a rajzszög. A Diszkódrogok, diszkóbalesetek - az utóbbi években a híradásokból már hozzászokhat­tunk ezekhez a kifejezésekhez. A hétvégi „ön­feledt" szórakozás természetesen nemcsak a főváros kiváltsága. mellékhelyiségből egy amúgy ked­ves arcú, orrában ékszert viselő lány téblábol elő, láthatólag nehéz perceken van túl.- Akkorát hánytam, mint az állat - közli nyíltan az asztalnál. - Kiöb­lítem a számat egy sörrel. A füstöt szinte vágni lehet, ez még a kemény dohányosok szemét is csípi. Amikor egy újabb vendég lép be a helyiségbe, akkor áramlik némi levegő a teltházas kocsmába. A füst közé más is vegyül, mintha égne valami. . .- Megmondtam már, hogy ne fü- vezzetek - üvölt ki a pultossrác az egyik gárdához. - A főnök is szólt, hogy nem akarja becsukatni a bol­tot a hülyeségetek miatt! Némi morgás, a cigarettát elolt­ják. Kifelé menet azonban lehet látni, amint az egyik kapualjban kézről kézre jár a joint, azaz a fü­ves cigi. A megkérdezett, .ftéjcsí zépiskolásoknak átlagosan 31 szá­zaléka már kipróbált valamilyen kábítószert, 15 százalékuk csak egy, 16 százalékuk már több dro­got is. A tinédzserek csaknem fele rendszeresen lerészegedik. Ezek az adatok egy közelmúltban elké­szült felmérés eredményei. A Bara­nya Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának mun­katársai a Fact Intézet ,és a JMe' szociálpolitikai tanszékének HálT' gatói segítségével készítették el a kérdőíveket. A válaszokból több érdekes, de lehet mondani, meg­döbbentő tény is kiderült. Különö­sen, ha tudjuk, hogy 16-17 éves fi­atalokat faggattak. A válaszadók 2,2 százaléka rendszeres drogfogyasztónak val­lotta magát, viszont még egyetlen középiskolás sem kábítószerfüggő - legalábbis saját bevallása szerint. Eléggé eltérő viszont a használt anyag fajtája. Azon diákok között, akik családjuk anyagi helyzetét jó­nak és kiválónak minősítették, fe­lülreprezentáltak a viszonylag drá­gább LSD, amfetamin és kannabisz Az asztaltársaság már be van nyomva, mint a rajzszög (marihuána, hasis) fogyasztói. Ugyanakkor a kannabisz használa­ta éppúgy megtalálható a magukat szegényebbnek minősítő diákok között, de itt főleg különböző gyógyszerek mellett. Már pécsi kö­zépiskolás diákok is fogyasztottak az igencsak drága kokainból (a megkérdezettek 1,8 százaléka) és az ópiumszármazékokból (ópium, morfium, heroin, codein - 4,1 szá­zalékuk). A megkérdezettek mind­össze hat százaléka mondta azt, hogy a lakóhelyén lehetetlen amfe- tamint szerezni, ugyanakkor majd­nem háromnegyedük szerint ez meglehetősen könnyű vállalkozás. Ugyanez az arány marihuána ese- ntén ?,fy()£jye 63,3 százalék. ■ Hajnalodik. A diszkóból kifelé, áradnak a fiatalok.- Szállj be, átnézünk még vala­hová, én még nem álltam le - utal a további programokra egy tizenéves a kocsiból. - Nyugi, elférsz, majd hátul összehúzzák magukat - szól, és már fel is bőg a motor. Mások nagyobb csoportokban indulnak haza, van, aki kissé leszakad, mi­vel tántorogva nehezebben követi a tötí&eklémpóját. IU - Öyere már, lekössük a vonatot ‘ - sürgetik. Sokan vidékről jöttek, de kocsira nem mindenkinek telik. Az összes 15 és 18 év között el­hunyt több mint egyharmada köz­lekedési baleset áldozata lesz - ez is statisztika, és nem kevésbé ri­asztó, mint a drogfogyasztásról ké­szült felmérés. Nyaka Szabolcs ...csak hamar meghalnak yy Borban a vigasz? Több mint egymillió beteget és közel három­millió családtagot, rokont érint az alkoholbe­tegség Magyarországon.- Minden magyar 10,6 liter tiszta alkohol­nak megfelelő mennyiségű szeszes italt fo­gyaszt, és mint ismert, ezzel a világranglistán vezető helyen állunk - mondta el lapunknak dr. Pórszász Gertrúd, a pécsi Alkoholbetegek Szocioterápiás Intézetének vezető főorvosa. A hozzáértők állítják, évről évre korábbra toló­dik az ivási határ: egyre fiatalabbak nyúlnak a pohár után. A szakemberek szerint ráadásul a megelő­zés jóval kisebb hangsúlyt kap a szükséges­nél. Mint többen állítják, az állam egyik kezé­vel ad, a másikkal elvesz: bár kialakult az egészségügyben az alkoholbeteg-gondozás, az állam jelentős jövedéki bevételeket vár - és kap is - az alkohol forgalmazásából. Változást elérni csak úgy lehetne, ha például módosíta­nák a szeszes italok reklámozását, amely eu­rópai viszonylatban is nagy szabadságot en­ged a forgalmazóknak. Nem véletlen, hogy a kezeléseket és főleg a rehabilitációs munkát végző szervezetek, intézmények túlnyomó ré­sze civil szférához - alapítványokhoz, egyesü­letekhez - tartozik. Bár a szakrendeléseken csupán a betegek töredéke jelenik meg, nem túlzás azt monda­ni, hogy a belgyógyászati panaszokkal orvos­hoz fordulók problémáinak legalább huszonöt százalékát az alkohol okozza - állítja Pórszász Gertrúd - sokan a munkakieséstől és a felfe­dezéstől tartanak, ezért nem is keresik őket. Borivó nemzetből pálinkaivó nemzetté let­tünk - mondja a főorvosnő -, egyre jobban terjed a gyors, alkoholista ivásmód. T. G. Betépve piszkosul Boldogult ismerősöm - hagyománytisztelő lé­vén - az átkos mindennapjaiban leginkább szódaízű fröccsöket ivott. Békebeli egészség- védelem, reggel feles, délben vörös, este fröccs. Alkalmasint az almábor-sósborszesz párosítás is szóba jöhetett, ilyenkor aztán el­átkozta az összes hülyét, kormányt, város­atyát, futballistát egyaránt, de hetedíziglen. A napok meg teltek valahogy. Válogatott po­rokat azóta többen szednek, bár odáig nem jutottak sokan, hogy összecsavart százdollá­rossal szippantsák zsebtükörről a kokaint. Azt mondják a hozzáértők, hogy a fiatalok jelentős része kipróbált már valamilyen dro­got, sokan abba is hagyták azonmód. Néhá­nyon persze nem; ők azonban nem átkoznak már békebeli szidalmakkal senkit és sem­mit, mert a narkónak olyan hatalma van, hogy másra gondolni menet közben nem na­gyon enged. A törvények keményen koppintanak min­denki körmére, ha rendetlenkedik; a szak­emberek szerint eme bűncselekményért ki­szabható büntetés kíváncsi fiatalok százai­nak pályafutását törheti derékba. Félreértés ne essék, inni lehet, de a fűért bezárhatnak. Ezt legegyszerűbben úgy úsz­hatjuk meg, ha gyorsan énekelni kezdünk, meg kiadunk pár lemezt. Menni fog. * Tibay Gábor Téved, aki azt hiszi, hogy a magyar kábító- szeres szubkultúra a kilencvenes évek vé­gére a csúcsra ért. Egyre többen jutnak el egy nap arra a pontra, hogy azt mondják: ez a világ nem elég. Frigyre lépnek fűvel, speeddel, heroinnal. A pécsi Drogambulancia négyszáz gondozottjá­val sajátos találkozóhelye a dél-dunántúli dro­gosoknak. Az egy pszichiáterből és három szo­ciális munkásból álló „személyzet” jelenleg négyszáz gondozottnak próbál segítséget nyúj­tani. Az ambulancia gondozottjai közül a súlyo­sabb esetek kerülnek dr. Szemelyácz János pszi­chiáterhez. Egy átlagos terápia egyébként negy­venperces, és egy kívülálló számára meglepő módon nem elsősorban arról szól, hogy Te, öreg, hagyd már abba, mer’ nagyon veszélyes ám a drogozás!. „Mindenekelőtt az aktuális, na­pi problémákról beszélgetünk” - világosít fel Dóczi Eszter, az intézmény munkatársa. Első beszélgetőtársam, a 23 éves Róbert szin­te mindennap eltölt valamennyi időt a központ­ban, szívesen jár ide. Éppen leszokóban van, most csak füvezik, de volt több nagyon kemény speedes időszak is az életében. „Néztem magam a tükörben, és arra gondoltam, hogy milyen jó, nem kell ennem, nem kötődöm az élelmiszerek­hez. Megváltozott az értékrendem, csak azok a kapcsolatok maradtak meg, amelyeknek segít­ségével anyaghoz juthattam” - emlékezik Ró­bert. Vannak olyan hónapok, amikre nem is em­lékszik, napközben lótott-futott, hogy „cuccot” szerezzen. A drogfüggők nagy részétől eltérően nem kölcsönökből élt, hanem üzletelt, termé­szetesen kábítószerrel. „Ilyenkor nincsenek rendszerek. Váltják egymást az éjszakák és a nappalok, de én ebből nem sokat érzékelek. Egy szpinyós nem felkel, hanem lejön az anyagról, ilyenkor jön a para” - beszél a kábult hónapok enyhén szólva kellemetlen óráiról. Pécsett ma 2500-3500 forintba kerül egy gramm speed, ami általában egy-két éjsza­kára elég. Előfordult, hogy Róbert ötvenezret költött egy héten anyag­ra. Közben dolgozott, a buliból reggel rögtön a munkahelyére ment, ahol a vécében „tolta a port”. „A speedes tripek (a kábítószer hatása alatti idő) során - ma­gyarázza Róbert - zárt kapuk nyílnak ki az agy­ban, és az ember úgy gondolkodik, mintha egy kis Einstein lenne. Le is szoktam írni a gondola­taimat.” Felolvas egy szöveget, a precíz körmon­datok az anyagias szemlélet mindent felzabáló hatásáról, a látszat uralmáról szólnak. Róbert most azt mondja, vár az alkalomra. Külföldre akar menni, bár tudja, ott sem jobb: „Sehol nincs olyan hely, ami tiszta lenne.” Míg a következő gondozottra várok, egy húsz év körüli lány lép be a helyiségbe, a pszichiáter szobája felé igyekszik, nem tűnik túl kiegyensú­lyozottnak. Kérdezi, ki vagyok? Válaszolok. „Azt írd meg, hogy jó a drog, szeretik a fiatalok, csak hamar meghalnak.” Péter 22 éves, egy Pécs melletti községben szüleivel él, ahogy mondani szokták: rendezett családi viszonyok között. Öt éve kezdett el füvezni, aztán jöttek a szintetikus anyagok, az extasy, a divatos speed, amit elő­ször orrba szippantott, majd az intravénás mód­szer következett. Volt, hogy napi 3-4 grammot nyomott, nem csoda, ha egy év alatt több mint húsz kilót fogyott. Péter szerint a pécsi bulik­ban, függetlenül attól, hogy milyen zene szól, a fiatalok nyolcvan százaléka használ va­lamilyen szert. De vigyázni kell - mondja -, mert ma már Kal- mopyrinnel, keményítővel, tej­cukorral keverik - szaknyel­ven: ütik be - a speedet. „A le­szokás a néhány héten át állan­dóan jelentkező elvonási tüne­tektől eltekintve, nem volt olyan nehéz, ugyanis, amikor már muszáj volt nyomnom a szert, akkor már nem élveztem.” Péter tanul, mellette dolgozik. A fűről nem mond le, nagyon szereti. Úgy véli, azoknak, a nem drogosoknak meg kellene tanulni együtt él­ni a drogosokkal, és fordítva. A drogambulancia munkatársai szerint a ha­zai drogpiacon a jövőben egyre többen jelennek majd meg, egyre nagyobb lesz a kereslet. „Nem szeretem - mondja Dóczi Eszter -, ha azt kérde­zik, eddig hányán szoktak le a segítségünkkel. Én már azt is eredménynek tartom, ha a gondo­zottam nem hazudik nekem.” Nimmerfroh Ferenc Amikor ráálltam a szerre, lassú öngyilkosság vette kezdetét

Next

/
Oldalképek
Tartalom