Somogyi Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-09 / 132. szám
Kábulatban Negyedik oldal UHHÜHHH 1999. június 9. A hétvégi bulik láza éltet... Szombat éjjel van Pécsett, este tizenegy körül járhat az idő. Az egyik legnépszerűbb szórakozóhely elé egymás után érkeznek az autók, szállnak ki belőle a tizenéves fiatalok. A hangulat már a bejáratnál elég oldott, sokan már alapoztak valahol - ki így, ki úgy. Ez a pultnál is felismerhető: van, aki a nem igazán olcsó whisky-kóla vagy márkás vodka- és narancs- koncentrátumot részesíti előnyben, más csak ásványvizet kér. Erre még azt is mondhatnánk, milyen megfontolt, hiszen - kiskorúként - nem iszik alkoholt. Viszont az még a stroboszkóp fényénél is látszik, hogy igencsak elragadta a zene, a bejárat nagyobb fényénél pedig feltűnik: pupillája a többszörösére tágult. Talán tizenhét lehet.- Egy nagy „vébékát” légyszi’, három deci vörösbor és két deci kóla - próbálja túlkiabálni a zenét egy farmerdzsekis, hosszú hajú srác. - És a Miki is kér egy rumoskólát, deka rummal! Az asztaltársaság - hogy a helyi kifejezéseknél maradjunk - már be van nyomva, mint a rajzszög. A Diszkódrogok, diszkóbalesetek - az utóbbi években a híradásokból már hozzászokhattunk ezekhez a kifejezésekhez. A hétvégi „önfeledt" szórakozás természetesen nemcsak a főváros kiváltsága. mellékhelyiségből egy amúgy kedves arcú, orrában ékszert viselő lány téblábol elő, láthatólag nehéz perceken van túl.- Akkorát hánytam, mint az állat - közli nyíltan az asztalnál. - Kiöblítem a számat egy sörrel. A füstöt szinte vágni lehet, ez még a kemény dohányosok szemét is csípi. Amikor egy újabb vendég lép be a helyiségbe, akkor áramlik némi levegő a teltházas kocsmába. A füst közé más is vegyül, mintha égne valami. . .- Megmondtam már, hogy ne fü- vezzetek - üvölt ki a pultossrác az egyik gárdához. - A főnök is szólt, hogy nem akarja becsukatni a boltot a hülyeségetek miatt! Némi morgás, a cigarettát eloltják. Kifelé menet azonban lehet látni, amint az egyik kapualjban kézről kézre jár a joint, azaz a füves cigi. A megkérdezett, .ftéjcsí zépiskolásoknak átlagosan 31 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert, 15 százalékuk csak egy, 16 százalékuk már több drogot is. A tinédzserek csaknem fele rendszeresen lerészegedik. Ezek az adatok egy közelmúltban elkészült felmérés eredményei. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársai a Fact Intézet ,és a JMe' szociálpolitikai tanszékének HálT' gatói segítségével készítették el a kérdőíveket. A válaszokból több érdekes, de lehet mondani, megdöbbentő tény is kiderült. Különösen, ha tudjuk, hogy 16-17 éves fiatalokat faggattak. A válaszadók 2,2 százaléka rendszeres drogfogyasztónak vallotta magát, viszont még egyetlen középiskolás sem kábítószerfüggő - legalábbis saját bevallása szerint. Eléggé eltérő viszont a használt anyag fajtája. Azon diákok között, akik családjuk anyagi helyzetét jónak és kiválónak minősítették, felülreprezentáltak a viszonylag drágább LSD, amfetamin és kannabisz Az asztaltársaság már be van nyomva, mint a rajzszög (marihuána, hasis) fogyasztói. Ugyanakkor a kannabisz használata éppúgy megtalálható a magukat szegényebbnek minősítő diákok között, de itt főleg különböző gyógyszerek mellett. Már pécsi középiskolás diákok is fogyasztottak az igencsak drága kokainból (a megkérdezettek 1,8 százaléka) és az ópiumszármazékokból (ópium, morfium, heroin, codein - 4,1 százalékuk). A megkérdezettek mindössze hat százaléka mondta azt, hogy a lakóhelyén lehetetlen amfe- tamint szerezni, ugyanakkor majdnem háromnegyedük szerint ez meglehetősen könnyű vállalkozás. Ugyanez az arány marihuána ese- ntén ?,fy()£jye 63,3 százalék. ■ Hajnalodik. A diszkóból kifelé, áradnak a fiatalok.- Szállj be, átnézünk még valahová, én még nem álltam le - utal a további programokra egy tizenéves a kocsiból. - Nyugi, elférsz, majd hátul összehúzzák magukat - szól, és már fel is bőg a motor. Mások nagyobb csoportokban indulnak haza, van, aki kissé leszakad, mivel tántorogva nehezebben követi a tötí&eklémpóját. IU - Öyere már, lekössük a vonatot ‘ - sürgetik. Sokan vidékről jöttek, de kocsira nem mindenkinek telik. Az összes 15 és 18 év között elhunyt több mint egyharmada közlekedési baleset áldozata lesz - ez is statisztika, és nem kevésbé riasztó, mint a drogfogyasztásról készült felmérés. Nyaka Szabolcs ...csak hamar meghalnak yy Borban a vigasz? Több mint egymillió beteget és közel hárommillió családtagot, rokont érint az alkoholbetegség Magyarországon.- Minden magyar 10,6 liter tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű szeszes italt fogyaszt, és mint ismert, ezzel a világranglistán vezető helyen állunk - mondta el lapunknak dr. Pórszász Gertrúd, a pécsi Alkoholbetegek Szocioterápiás Intézetének vezető főorvosa. A hozzáértők állítják, évről évre korábbra tolódik az ivási határ: egyre fiatalabbak nyúlnak a pohár után. A szakemberek szerint ráadásul a megelőzés jóval kisebb hangsúlyt kap a szükségesnél. Mint többen állítják, az állam egyik kezével ad, a másikkal elvesz: bár kialakult az egészségügyben az alkoholbeteg-gondozás, az állam jelentős jövedéki bevételeket vár - és kap is - az alkohol forgalmazásából. Változást elérni csak úgy lehetne, ha például módosítanák a szeszes italok reklámozását, amely európai viszonylatban is nagy szabadságot enged a forgalmazóknak. Nem véletlen, hogy a kezeléseket és főleg a rehabilitációs munkát végző szervezetek, intézmények túlnyomó része civil szférához - alapítványokhoz, egyesületekhez - tartozik. Bár a szakrendeléseken csupán a betegek töredéke jelenik meg, nem túlzás azt mondani, hogy a belgyógyászati panaszokkal orvoshoz fordulók problémáinak legalább huszonöt százalékát az alkohol okozza - állítja Pórszász Gertrúd - sokan a munkakieséstől és a felfedezéstől tartanak, ezért nem is keresik őket. Borivó nemzetből pálinkaivó nemzetté lettünk - mondja a főorvosnő -, egyre jobban terjed a gyors, alkoholista ivásmód. T. G. Betépve piszkosul Boldogult ismerősöm - hagyománytisztelő lévén - az átkos mindennapjaiban leginkább szódaízű fröccsöket ivott. Békebeli egészség- védelem, reggel feles, délben vörös, este fröccs. Alkalmasint az almábor-sósborszesz párosítás is szóba jöhetett, ilyenkor aztán elátkozta az összes hülyét, kormányt, városatyát, futballistát egyaránt, de hetedíziglen. A napok meg teltek valahogy. Válogatott porokat azóta többen szednek, bár odáig nem jutottak sokan, hogy összecsavart százdollárossal szippantsák zsebtükörről a kokaint. Azt mondják a hozzáértők, hogy a fiatalok jelentős része kipróbált már valamilyen drogot, sokan abba is hagyták azonmód. Néhányon persze nem; ők azonban nem átkoznak már békebeli szidalmakkal senkit és semmit, mert a narkónak olyan hatalma van, hogy másra gondolni menet közben nem nagyon enged. A törvények keményen koppintanak mindenki körmére, ha rendetlenkedik; a szakemberek szerint eme bűncselekményért kiszabható büntetés kíváncsi fiatalok százainak pályafutását törheti derékba. Félreértés ne essék, inni lehet, de a fűért bezárhatnak. Ezt legegyszerűbben úgy úszhatjuk meg, ha gyorsan énekelni kezdünk, meg kiadunk pár lemezt. Menni fog. * Tibay Gábor Téved, aki azt hiszi, hogy a magyar kábító- szeres szubkultúra a kilencvenes évek végére a csúcsra ért. Egyre többen jutnak el egy nap arra a pontra, hogy azt mondják: ez a világ nem elég. Frigyre lépnek fűvel, speeddel, heroinnal. A pécsi Drogambulancia négyszáz gondozottjával sajátos találkozóhelye a dél-dunántúli drogosoknak. Az egy pszichiáterből és három szociális munkásból álló „személyzet” jelenleg négyszáz gondozottnak próbál segítséget nyújtani. Az ambulancia gondozottjai közül a súlyosabb esetek kerülnek dr. Szemelyácz János pszichiáterhez. Egy átlagos terápia egyébként negyvenperces, és egy kívülálló számára meglepő módon nem elsősorban arról szól, hogy Te, öreg, hagyd már abba, mer’ nagyon veszélyes ám a drogozás!. „Mindenekelőtt az aktuális, napi problémákról beszélgetünk” - világosít fel Dóczi Eszter, az intézmény munkatársa. Első beszélgetőtársam, a 23 éves Róbert szinte mindennap eltölt valamennyi időt a központban, szívesen jár ide. Éppen leszokóban van, most csak füvezik, de volt több nagyon kemény speedes időszak is az életében. „Néztem magam a tükörben, és arra gondoltam, hogy milyen jó, nem kell ennem, nem kötődöm az élelmiszerekhez. Megváltozott az értékrendem, csak azok a kapcsolatok maradtak meg, amelyeknek segítségével anyaghoz juthattam” - emlékezik Róbert. Vannak olyan hónapok, amikre nem is emlékszik, napközben lótott-futott, hogy „cuccot” szerezzen. A drogfüggők nagy részétől eltérően nem kölcsönökből élt, hanem üzletelt, természetesen kábítószerrel. „Ilyenkor nincsenek rendszerek. Váltják egymást az éjszakák és a nappalok, de én ebből nem sokat érzékelek. Egy szpinyós nem felkel, hanem lejön az anyagról, ilyenkor jön a para” - beszél a kábult hónapok enyhén szólva kellemetlen óráiról. Pécsett ma 2500-3500 forintba kerül egy gramm speed, ami általában egy-két éjszakára elég. Előfordult, hogy Róbert ötvenezret költött egy héten anyagra. Közben dolgozott, a buliból reggel rögtön a munkahelyére ment, ahol a vécében „tolta a port”. „A speedes tripek (a kábítószer hatása alatti idő) során - magyarázza Róbert - zárt kapuk nyílnak ki az agyban, és az ember úgy gondolkodik, mintha egy kis Einstein lenne. Le is szoktam írni a gondolataimat.” Felolvas egy szöveget, a precíz körmondatok az anyagias szemlélet mindent felzabáló hatásáról, a látszat uralmáról szólnak. Róbert most azt mondja, vár az alkalomra. Külföldre akar menni, bár tudja, ott sem jobb: „Sehol nincs olyan hely, ami tiszta lenne.” Míg a következő gondozottra várok, egy húsz év körüli lány lép be a helyiségbe, a pszichiáter szobája felé igyekszik, nem tűnik túl kiegyensúlyozottnak. Kérdezi, ki vagyok? Válaszolok. „Azt írd meg, hogy jó a drog, szeretik a fiatalok, csak hamar meghalnak.” Péter 22 éves, egy Pécs melletti községben szüleivel él, ahogy mondani szokták: rendezett családi viszonyok között. Öt éve kezdett el füvezni, aztán jöttek a szintetikus anyagok, az extasy, a divatos speed, amit először orrba szippantott, majd az intravénás módszer következett. Volt, hogy napi 3-4 grammot nyomott, nem csoda, ha egy év alatt több mint húsz kilót fogyott. Péter szerint a pécsi bulikban, függetlenül attól, hogy milyen zene szól, a fiatalok nyolcvan százaléka használ valamilyen szert. De vigyázni kell - mondja -, mert ma már Kal- mopyrinnel, keményítővel, tejcukorral keverik - szaknyelven: ütik be - a speedet. „A leszokás a néhány héten át állandóan jelentkező elvonási tünetektől eltekintve, nem volt olyan nehéz, ugyanis, amikor már muszáj volt nyomnom a szert, akkor már nem élveztem.” Péter tanul, mellette dolgozik. A fűről nem mond le, nagyon szereti. Úgy véli, azoknak, a nem drogosoknak meg kellene tanulni együtt élni a drogosokkal, és fordítva. A drogambulancia munkatársai szerint a hazai drogpiacon a jövőben egyre többen jelennek majd meg, egyre nagyobb lesz a kereslet. „Nem szeretem - mondja Dóczi Eszter -, ha azt kérdezik, eddig hányán szoktak le a segítségünkkel. Én már azt is eredménynek tartom, ha a gondozottam nem hazudik nekem.” Nimmerfroh Ferenc Amikor ráálltam a szerre, lassú öngyilkosság vette kezdetét
