Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-08 / 106. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Fiatalok és remények 1999. május 8., szombat Ballagtak a tanítóképzősök Felcsendült a Gaudeamus a tanítóképző főiskola falai között is. A ballagó főiskolásokat Leitner Sándor főigazgatón kívül a gyakorló általános iskola első osztályosai is elbúcsúztatták. A negyedévesek előtt azonban még áll néhány próbatétel: a júniusi államvizsga és a szakdolgozatvédés. fotó: lang Róbert V w Üzenet a ballagóknak Tegyétek kicsit félre az asztalról az érettségi tételeket! Persze akinek eddig még nem akadt ilyen a kezébe, e levél olvasása után sürgősen vegye elő a tankönyveket és a papírhalmokat! (Legalább addig, amíg a szülők a közelben vannak) Hiszen itt most — ha nem is vérre — de papírra megy a dolog. Ám észbe vésendő: az érettség nem feltétlenül jár együtt a bizonyítvánnyal, az érettség nem zárható bőrkötésbe. A vizsgától pedig nem kell félni, nem fog fájni. Én csak tudom, hisz alig két éve még én is ott remegtem a vizsgabizottság előtt. Egyszer mindenki átéli ezt a riasztó dolgot, hogy most, a ballagással valaminek vége lesz. Ám idézgetnék egy kicsit, ha megengeditek. Ha még nem unjátok a rengeteg okos gondolatot, amit kaptatok és kapni fogtok. „A látóhatár, amit az ember szeme megpillant, sohasem a végső part, mert ezen a látóhatáron túl van még egy másik, azután egy következő, mindvégig”— így Flaubert. Nem fűznék hozzá kommentárt, hisz hamarosan érettségiztek. Ha gondoljátok, azért gyakorlásképpen elemezgethetitek a költői eszközöket. Ügyesek legyetek! Andrics Lívia FILMAJÁNLÓ Vizesnyolcas sikere [The Waterboy, amerikai filmvígjáték) Ko-ko-komédia, amelyet a Mama is megnézhet, és vele minden fiacskája, ha vizesre akarja röhögni a szemét. Baseball a téma, és lelki defektusok, amelyek blokkolnak, de amelyeket ha a főhős leblokkol, blokkolhat ő maga is a pályán. És tombol a stadion, és imádkozik az ellenfél játékosa, ne hozzá kerüljön a labda. Kathy Büfésnek (Mama) jól áll a kezében a hússzeletelő bárd, ezt már régen tudjuk, Adam Sandlemek (Vizesnyolcas) pedig a kisfiús dadogás, mert a fiú ugyan harmincegy, de nem teljesen nyolc. Am ki lehet mindent nőni, még az imádnivaló Snoopy-s pizsomát is, ha vannak barátok, és ha van nő, aki képes kinyírni az érettségi bizottságot a siker érdekében. A Szűz és a Nyilas persze összejönnek, és a Mama kimarad a buliból. Cserébe végre elintézheti a Papát. Elképzel hető, hogy mókus lesz aznap is a kígyóvacsora mellé desszertnek. A poénok a helyükön ülnek, a fogak szétállnak, a lányok kifekszenek a piától. Kiváló karikatúrája a film filmeknek, koroknak, embereknek, lelki sérüléseknek és baseball csapatoknak. „És mi a tanulság, fiúk? Hogy ne narkózza- tok!” (Szélesi) Otthon, édes otthon A Gyivi - az intézményt sokan ma is ezen a néven ismerik -, 1998-ban Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatra, azaz TE- GYESZ-re változott. A szakszolgálat Toponáron a vasúti töltés alatt fekszik. Az érkezésem láthatólag senki nem zavar. Az épület kívülről kicsit lestrapált - szocreál - itt sem dúskálnak a pénzben. Ülök az aulában és várok. Fiatal gyerekek és lányok jön- nek-mennek, látszólag jó ke- délyűek. Megérkezik Pécsi Gyuláné, csoportvezető. Kedves, látszik, nem kényszerből végzi ezt a munkát. Elmondom neki, hogy az intézet lakóiról szeretnék beszélni egy nevelővel. Azonnal felajánlja segítségét. Felmegyünk az első szintre. Rácsok állják utunkat - meglepő - ez nem egy lakóotthon?!- Szükséges, hogy rácsokkal zárják el a szintet? - kérdezem értetlenül.- Sajnos, kell, mert a nemrég ide került gyerekek egy része nehezen viseli azt, hogy hirtelen megszűnik a korlátlan szabadsága. A folyosó sötét és sivár, gyerekek hangját lehet hallani. Egy szobába lépünk - pár szék, kisebb szekrény és egy íróasztal... ennyi a berendezés. Az ablakon itt is rá'cs... Egyre többet hallunk hátrányos helyzetekről, hányatott sorsokról.- Az előítélet mennyire érinti az otthonban nevelkedőket? - kérdezem. A nevelő szeme felcsillan. Látom, szinte örül a kérdésemnek.- Régen is volt és sajnos ma is van előítélet az állami gondozott gyerekekkel szemben. A rendszerváltás előtt más volt a helyzet. Az akkori szocialista brigádokban bekerült gyerekeket felkarolták, teljesen mindegy volt, hogy cigány származásúak-e vagy sem. A gyerekeknek lehetőségük volt arra, hogy négyvagy hatórás munkaidőben dolgozzanak. Ma ilyen lehetőség nincs, hiszen a családok is két-három munkahelyen dolgoznak, hogy fenn tudják tartani önmagukat. Az állami gondozott gyerekek nagy részének nincsen szakmája, így helyzetük még hátrányosabb, munkahelyi leépítéseknél legelőször őket küldik el. Az előítélet napjainkban egyre erősebb, pedig a gyerekek egy része nem tehet arról, hogy kiskorában eldobták, vagy nem biztosították számára a megfelelő környezetet. Ezt a sorsot nem ők választották, hanem kapták. Sajnos még a szakmával rendelkezőknek sem egyszerű az elhelyezkedés. A munkahelyen adódó konfliktushelyzetekre sokkal érzékenyebben reagálnak, mint egy családban nevelkedő fiatal. Beilleszkedésük sokkal nehezebb, ebből következik, hogy fiatal koruk ellenére, gyakran még négy-öt munkahelyük is van. Belép az ajtón egy cigány származású fiú.- Miért vagy itt? - kérdezi tőlem barátságosan. Valószínű azt hiszi várom, hogy engem is felvegyenek az otthonba. Illetődöttségből nem tudok mint mondani, de nem is vár választ. Elkezdi mesélni, hogy a munkahelyén rosszul bánnak vele és megkülönböztették. Egyébként csak a személyijét, a Tb kártyáját adja le.- Nem lehetne, hogy a személyi nálam maradjon? - kérdezi nevelőjétől. A válasz: nem, de nem elutasító. Látszik, kapcsolatuk mélyebb, már a legcsekélyebb arckifejezésből is megérti, hogy semmi esélye. Mosolyogva kimegy. Ismét nem értem, mi történt az előbb, ez látszik rajtam, ezért kérdés nélkül kapom a választ.- Ezeket nem tarthatják maguknál. Könnyebb a szökés és jobban veszélyeztetve vannak a kinti életben. Személyigazolvány nélkül a rendőrnek sem mondhatják, hogy eltávozáson vannak. A társadalmi előítéletet, melyet nem lehet megváltoztatni rendeletekkel, törvényekkel. Szemléletváltásra lenne szükség, mivel ezek a fiatalok ugyanolyan értékes emberek, mint bárki már.- Az itt élő gyermekek többsége lelki sérült. Hogyan segítenek rajtuk?- Fizikálisán, szellemileg, mentálisan, és szociálisan éretlenek sok esetben. Legfőbb feladatunk, hogy a gyermekek lelki válságát mentálisan helyre hozzuk. Bekerülésük után szabadság és biztonságérzetük nagymértékben csonkul. Általában neurotikus tünetek jelentkeznek náluk, így a bennük lévő belső feszültséget orvosolni kell. A gyermekek tudják azt, hogy ez csak egy átmeneti otthon, nem a végleges helyük, és ha lehetőség van rá, visszakerülnek a családba. Ha ez valamilyen okból nem lehetséges, megpróbálunk nekik olyan helyet találni, (nevelőotthont, nevelőszülőt), ahová kikerülve folytatni tudják tanulmányaikat. Mivel belső - intézeti - iskola nincsen, csak korrepetálás, szinten tartás folyik az intézményben. Az elhelyezési lehetőségek egyre inkább beszűkülnek, így az átmeneti otthonokra több feladat hárul. Csörög a telefon. Könyvekről van szó, amelyeket tulajdonosuk itt, a gyermekotthonban tud átvenni. Mint kiderül az itt lakó gyerekek mozi után a buszállomáson egy szatyor értékes könyvet találtak, amit valószínűleg egy egészségügyi főiskolai hallgató hagyhatott el. Minél előbb szeretnék ezt visszajuttatni. Elgondolkodom: mi történik ha nem ezek a gyerekek találják meg a szatyrot, akik annyi negatív bélyeget hordanak magukon?- A nevelőket mennyire fogadják el, mint ideiglenes, „mintát adó" szülőket?- Egy kisgyermek, aki nagyon szeretetigényes, és bizonyos esetekben durva környezetből kerül ide, nehezen, de elfogadja ezt az állapotot. Nem biztos, hogy mindenkit elfogad, de biztos, hogy talál egy felnőttet, aki szimpatikus, akivel megoszthatja problémáit. Az viszont kellemetlen lehet, ha valakihez nagyon szorosan kötődik, mert itt a gyermek csak átmenetileg tartózkodik. Próbáljuk őket érzelmileg megerősíteni, de igazából a három lépés távolságot megtartjuk, hogy az áthelyezés ne okozzon ismét érzelmi törést. Vannak gyermekek, akik nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni az intézeti viszonyokhoz, de van, aki az első három-négy napban teljesen visszahúzódó, és szinte meg sem lehet közelíteni.- Mi lesz a tizennyolc éven felüli fiatalokkal?- Az intézmény lehetőséget biztosít nekik egy úgynevezett utógondozásra. Ez ajándék számukra, mivel továbbra is itt, vagy a nevelőszülőknél tartózkodhatnak - 24 éves korukig -, valamint a munkavállalásban is megpróbálunk segítséget nyújtani.- Hogy viszonyulnak a munkáltatók ezekhez a gyermekekhez?- Finoman bár, de érzékeltetik az előítéletet a gyermekkel, ha őszintén nem is mondják ki. Bizonyos esetekben mi javasoljuk a neveltnek, ne mondja meg, hogy ő is állami gondozott, talán úgy könnyebb lesz neki elhelyezkedni. Ez azonban nem maradhat örökké titok. Van munkáltató, aki tolerálja mindezt, a másik elbocsátja valamilyen okot keresve. A gyerekek önértékelése az elutasítások miatt nagyon lecsökken, ez a kisebbségi komplexusukat egyre inkább megerősíti. Hiába próbálunk tanácsokat adni a problémák megoldására, nagyon sok esetben feladják és nem képesek harcba szállni önmagukért. Mindezek mellett sajnos, az itt lévők kilencvenöt százaléka cigány származású és ezek nyolcvan százaléka fogyatékos. A debilitás felső szintjétől az inbecibilitás alsó szintjéig mindenki megtalálható ebben a skálában. Kopogtatnak, ismét benéz egy fiú, ő már félénkebb. Elnézést kér, becsukja az ajtót és elmegy.- Milyen a gyermekek iskolázottsága?- Az utóbbi években egyre több a fogyatékos gyermek. Egy részük nem veleszületetten fogyatékos, hanem a környezeti hatás által alakult ki bennük valamilyen károsodás. Például nem tanultak meg írni, így normál általános iskolai képzésre alkalmatlanok. Ha viszont bekerülnek egy fogyatékosokat kezelő intézménybe, felhozhatják őket a megfelelő szintre és átvehetik egy általános iskolai alsóbb osztályba. Mindezt egy tanulmányi vizsgálat előzi meg. A kisebbség számára nem érték a tanulás. A gyermekektől a szüleik nem kívánják azt sem, hogy az általános iskolát elvégezzék, mivel ők is aluliskolázottak.- Ezek szerint nem érzik szükségesnek, hogy egy magasabb szintű egzisztenciát alakítsanak ki maguknak. - vonom le a következtetést.- Addig igénylik, amíg érzik azt, hogy valaki tud nekik segíteni. Hiába vannak a fiatalok tíz - tizenkét évig ebben a rendszerben, ha huszonnégy évesen az utógondozásuk megszűnik, és a beilleszkedésük folyamán olyan problémával találkoznak, amit nem képesek önállóan feldolgozni. Ha nincs mögöttük támogatás, ugyanúgy visszasüllyednek abba a rétegbe, amelyből menekülni próbáltak. Kiszolgáltatottak ezek a gyerekek: sok esetben hiába van családi hátterük, nincsen megfelelő kapcsolatuk a szüleikkel, ha pedig van, az visz- szahúzó erővel hat rájuk. Horváth Balázs Hígtrágya-kezelés és anyanyúl-szoptatás hozott TDK-sikert Győztes kisállattenyésztők A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári karáról tizenegy hallgató vett részt a 24. Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Közülük nyolcán értek el dobogós helyezést, amivel az intézmények rangsorában messze az első helyen végeztek. A tanszékek közül a kisállattenyésztők lehetnek a legbüszkébbek: két Induló, két első hely. Knoch Lívia a kar negyedéves hallgatója az agrárkörnyezetvédelmi szekcióban lett a legjobb. Téma: állattartó telepi szennyvíz hasznosítási lehetőségei víziökológiai rendszerben. Kemény szavak ezek, különösen egy törékeny szőke lány szájából. Lívia azonban nem tartja furcsának, hogy a hígtrágya fel- használással foglalkozik szabad idejében. — Úgy gondolom, ehhez elhivatottság kell, mint minden más munkához — mondta nagyon komoly arccal Lívia. — A környezetvédelem mindig is foglalkoztatott, a tanszék munkája és a tanár úr témája pedig igazán érdekesnek látszott. Ezt már Körmendy Sándor sem állta szó nélkül: — Ezek olyan környezetvédelmi problémák, amit ha komolyan gondoljuk a uniós csatlakozást, hamar meg kell oldanunk. Nagyon örülök, amikor a fiatal kollégák átérzik egy-egy téma fontosságát, és hajlandók időt, energiát áldozni a kutatásokra. Beszélgetésünkkor az ifjú győztes éppen csomagolt: Ir- mapuszta helyett, fél évig egy Németországi halastónál mellett dolgozik majd. Mint mondja, ez már nála tényleg komoly, a diplomamunkáját is ilyen témában írja, és utána is hasonló területen marad. A fanatizmus úgy látszik jellemző a tanszékre. Persze lehet, hogy csak a kívülállóknak tűnik fanatizmusnak, hogy ti- zen-huszonéves lányok hónapokig az anyanyulak szoptatását figyeljék. Gyarmati Tünde és Papp Gyöngyi ugyanis a „Naponta egyszer és kétszer szoptatott nyulak termelésének összehasonlítása” című dolgozatával nyert. — A téma és a módszer is világújdonság, éppen ezért nagyon érdekes volt részt venni ebben a kutatásban — mondták a lányok. — Szendrő Zsolttal pedig fantasztikus együtt dolgozni. — A téma valóban egyedülálló, de az is, ahogy a lányok a munkához hozzáálltak — mondta Szendrő Zsolt tanszékvezető. — Sok munka lesz még ebben, de az eredménye is sokat jelenthet: két héttel rövidülhet a nevelési idő, ami alaposan javíthatja a nyúlte- nyésztők nyereségességét. A TDK győzelemmel nem ért véget Tünde munkája, aki mint elsőéves PhD-hallgató folytatja a kutatást a tanszéken. Gyöngyi számára pedig — aki végzős állattenyésztő üzemmérnök — A TDK-siker jeles záróvizsga és jeles diplomadolgozati eredményt is hozott. Ezért elhittük, hogy meggyőződésből mondták: a csúcs ez a tanszék. V. O.
