Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

a Németh János jóízűen fogyasztotta el a son­kát tojással. Az 53 éves somogyszili vállalkozó nem otthonában gyűrte le a finom, de nem túl­ságosan könnyű falato­kat: egy héttel azt köve­tően tálalták föl neki a városmajori szívsebé­szeti klinika steril szo­bájában, hogy új szívet kapott. Az áhított, nagy darab son­kát meg a 30 tojást előző nap felesége vitte be, s a nővérek varázsoltak belőle finom ételt. Németh János telefonon mondta ezt el a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek, mert hogy a sterilszobába nem léphet be utcai ember - ahol őr­zik.- Már csak egy pohár, jó pezsgő hiányzik! - mondta a sonkás tojás után. - Erre azonban még egy kicsit várnia kell. Az első somogyi új szí­ves az egész falunak és minden érte aggódónak megköszöni az együttér­zést.- A mandulaműtétem­kor, 26 évesen többet szen­vedtem. Az operációt köve­tően úgy ébredtem, mintha semmi sem történt volna, s még aznap este föl is kel­tem. A gépeket levették ró­lam, csak egy EKG-készü- lék vigyáz rám. Egész nap járkálok a szobában, televí­ziót nézek és várom, hogy a hét végén átköltöztesse­nek egy másik szobába, ahova már más is bejöhet. A napokban meglátogatott a feleségem is. Mindketten sírtunk. Itt mindenki na­gyon vigyáz rám és min­dent megtesznek értem. Mégis alig várom, hogy ha­zamehessek. Mosdósra szeretnék visszajutni. Ők indítottak útnak és nagyon sokat tettek értem. Szemé­lyesen is szeretnék köszö­netét mondani érte. — Hogy működik az új szív? — Az orvosok szerint a lehető legjobban. Kelle­mes, könnyű érzés. Min­den nap tornásztatnak egy kicsit. A gyógytornászom azt mondta: ilyen jó beteg­gel még nem is találkozott. Hiszem: akármilyen idős egy ember, ha a szíve fiatal, mindig ifjú marad. Németh Jánosné, a som­ogyszili ház asszonya ne­hezen jutott szóhoz. — Már tud mosolyogni — mondta. — Nem mehet­tem be a steril szobába. Az ajtóban álltam, talpig fe­hérben. Egy szót sem tud­tunk szólni, csak néztük egymást és sírtunk. Később kérdeztem: van-e fájdalma? Azt felelte: szinte semmi. Csak az emberek, a társak hiányoznak mellőle. Kicsit megsápadt és fogyott is, de a tekintete már bizakodó volt. Nagyon akarja a gyógyulást. Az adjunktus úr is azt mondta: ilyen erős akaratú emberrel talán még nem is találkozott. Az asszony arca meg­gyötört. 1999. május 2. Közelről Hetedik oldal Németh János bízott a műtét sikerében fotó: lang — El sem tudja képzel­ni mit éltünk át az utóbbi tíz évben: sokszor föl sem mertem venni a telefont, hogy érdeklődjek, olyan rossz állapotban került a kórházba. Nagyon akart élni, legyőzni a betegsé­get. Gyakran töltötte ülve az éjszakát, úgy feltellett vízzel, hogy már a vízhaj­tó sem használt, csak amit a kórházban, vénásan ka­pott. Olyankor nyolc kiló is lement róla. Sokszor búcsúzott azzal, hogy meghal, nem látjuk többé egymást. Kértem: gondol­jon a gyerekekre. Kellett neki a segítség, a lelki tá­masz. — Jani, meg kellene mosni a hajadat — mond­tam egy kórházi kezelés alkalmával. - Nem kell. Vigyél haza! — válaszolt mogorván. A nővérektől kértem lavórt, s addig kö­nyörögtem míg megen­gedte, hogy ülve az ágy­ban megmossam a haját. Utána megeredt a nyelve, érdeklődött az otthoniak­ról. A Korányiban említet­ték a szívátültetést. Hal­lottunk róla, hogy van ilyen, beleegyeztünk. Egy évet vártunk a megfelelő donorra. A műtét napján nem mertem érdeklődni. A há­ziorvosunkat kértük meg erre. Egész éjjel le sem hunytam a szemem. Haj­nalban hívtam föl a klini­kát. Mondták jól van, le­vették a lélegeztető-gép- ről, dobog az új szíve. Somogyszil lakói meg­sejtették: nem vakbélmű­tétről van szó. Igazából azonban nem tudták mi történik akkor, amikor egy ember szívet cserél. Várnai Ágnes ■Kútsors i i i i i i i n vízsu Ha valamit naponta lát az ember, egy idő után már oda sem figyel rá. De ha el­veszíti, valami furcsa űr tá­mad, amit addig szinte ész­re sem vett, egyszerre hiá­nyozni kezd... Valahogy így van ez a kaposvári Zsolnay- kúttal is. Annak idején egy Fürtös György nevű szobrászművész álmodta meg és öntötte formába a kecses vonalakat. A pécsi Zsolnay-gyár- ban készült, vöröses pirogránit díszkutat 1988-ban adták át, a sétálóutcával egyidőben. Azóta a kaposváriak többsége szinte na­ponta elsétált mellette. Olyan ter­mészetes volt, hogy az arra járó itt a legnagyobb hőségben is eny­hülést talált: az arcára locsolhat­ta a kút friss, hideg vizét, ihatott néhány kortyot. Vagy például re­mekül le lehetett öblíteni a fagy­lalttól ragacsos kis „mancsokat”. És milyen szép, amikor a zöld eozin díszítésen és a csobogó vízsugáron megcsillan a nap... Hat éve egyszer már megron­gálták, tavaly pedig az eozin-má- zas kosfejeket lopkodták le. A vá­ros mind megjavíttatta. Most vi­szont egy ámokfutó autós neki­tolatott, s a díszkút darabokra tört. Ezt már valószínűleg nem lehet megjavíttatni. A kaposváriak, akik eddig si- ettükben legfeljebb egy pillantást vetettek rá, most döbbenten áll­nak meg az összetört, csonka oszlopok előtt. Szívszorító a lát­vány. Mozgalom indult, hogy mi­nél előbb újjáépüljön a díszkút, egyelőre azonban még nem lehet tudni, hogy lehet-e egyáltalán ja­vítani, vagy újra kell gyártatni az egészet, s mindez mennyibe ke­rül. A napokban Kaposváron járt a pécsi Zsolnay Porcelán Rt szak­értője, aki azt ígérte: hamarosan elküldi a gyár árajánlatát. Csak egy kút, ami bármennyi­be kerüljön is, amire ha gyűjteni is kell, valószínűleg mindenki szívesen áldoz. S talán akkor majd jobban is vigyázunk rá... (Jakab) Világrekord-kísérlet Egy nap váltott lovakon Buffalo Bili hazudott Félig sikerült csak Veres Esz­ter tóközpusztai Guiness vi­lágrekord kísérlete, aki Buffalo Bili egy nap alatti öt­száz kilométeres lovaglás! re­kordját próbálta megdönteni. Huszonnégy órát nyeregben töl­tött, de az ötszáz kilométer sok volt. Összesen négyszáznegyven kilométert tudott teljesíteni. A szervezők egy húsz kilométeres pályát jelöltek ki Veres Eszternek, ezen kellett egy napon át váltott lovakkal lovagolnia. Megérkezé­sekor mentősök és az újságírók várták a kimerült lovast. Mint Felker Ferenc mentőstíszt megfo­galmazta, kellő fáradtsággal kissé eufórikus állapotban, a fizikai tel­jesítménynek megfelelő vérnyo­mással érkezett meg. Igazi lovashoz méltóan sörrel és cigarettával fogadta a gratulá­ciókat. Mint elmondta háromszáz kilométer megtétele után érezte igazán azt, hogy feladja. Az utol­só húsz kilométerre már szinte önkívületi állapotban vállalko­zott. A rekord megdöntése vi­szont továbbra is vonzza, ha kipi­heni magát és elfelejti a kínlódást akkor talán újra megpróbálja. Közvetlenül a megérkezés után, mikor lesegítették a lováról vicce­sen megjegyezte: Buffalo Bili ha­zudott. (Keszthelyi) Tortaóriás tűzii átékkal Végy 940 tojást, 40 kiló lisztet, 54 kiló cukrot, 12 kiló kakaóport, ugyanennyi csokoládét... Minden kell ahhoz, hogy akkora születésnapi tortát készíthessünk, mint amekko­rával a Hotel Solár ünnepelte 10. szü­letésnapját Nagyatádon. Tíz éve Losonczi Pál vágta át az új szálloda szalagját, most az ünnepi tortát. Az államfő, aki az elmúlt másfél évtizedben kerülte az újságírókat, munkatársunknak elmondta, hogy szívesen fogadta a meghívást, hiszen van némi köze Nagyatádhoz: 1971- ben a várost, tíz éve a szállodát avat­ta. A Hunguest Portfoliókezelő Rt igazán kitett magáért ezért a hétvé­gén. Háromnapos majálist rendeztek a jeles évfordulóra emlékezve. A kö­szöntőkben is elhangzott a város nél­kül nem lenne a szálloda, a hotel nél­kül viszont nem lenne akkora a város idegenforgalma. A színpadon a Benkó Dixieland Band muzsikált fel­idézve az 1990-es Hotel Solárban tar­tott koncert sikerét is. Akár csak ak­kor, most is tombolt a publikum. Az esti tűzijáték csak a nap végét jelez­te, tegnap folytatódott a vígalom, mint ahogy folytatódik ma is, a foci­pálya mellett felállított sátorváros­ban. Nagy Jenő j i- Az egész ház és a vállalkozás terhét is az asszony viseli FOTÓ: KOVÁCS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom