Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22 / 118. szám

Könyvbemutató Budán, régimódi csinnadrattával. A Kékgolyó étterem a Déli pályaudvar szomszédsá­gában van. Azért invitál­ták ide az érdeklődőket, mert sokan közülük vidék­ről, elsősorban az író sző­kébb pátriájából, Szatmárból jöttek, s így könnyebben találtak a színhelyre. Vezető iroda­lomtörténész és volt mi­niszter méltatja Végh An­tal negyvennyolcadik kö­tetét. A romániai Szatmárból érkezett barát pedig szilvapálinkát nyújt át az ünnepeltnek. A me­nü húsleves, sok tésztá­val, és marhapörkölt pet­rezselymes krumplival. Majd „természetesen” szatmári almából készí­tett kompótot kap a mint­egy százötven főnyi ven­dégsereglet. A szatmári témájú könyv ürügyén egy falatnyi Szatmár szorult a fővárosba. Kruzlics engem úgy segéljen Végh Antal beszél új regényéről- A „Kruzlics engem úgy segéljen” egy trilógia máso­dik kötete. Miért csak most, a hatvanhatodik évében szánta ár magát, hogy meg­írja a negyvenes éveket?- Ezernyi más témával foglalkoztam, ez igaz, de mindig csak ez izgatott. Ko­rábban viszont nem írhat­tam meg, miként is éltem át az orosz csapatok bevonulá­sát a szülőfalumba, Jánkmajtisra. ezt örökítet­tem meg tavaly, az Azt mondta, hogy igyi szudá cí­mű regényben. Most, a má­sodik kötetben meg azt, hogy 1944 végén, 1945 ele­jén, szatmárnémeti diák­ként hogyan éltem meg a ro­mán állam berendezkedését a túlnyomórészt magyarok lakta városban. Egy iroda­lomtörténész úgy fogalma­zott, hogy Végh Antalt a megszállás érdekli. Az, hogy 1994. március 19-én a németek, 1944 őszén az oroszok foglalták el Magyar- országot, most meg az, hogy nagyjából ezzel egyidőben a román köz- tisztviselők miként foglalták magyar Szatmár keleti ré­szét. A szívemből beszélt, tényleg az emberi lélek megszállása érdekel. A triló­gia utolsó kötetében, a fe­hérgyarmati diákoskodá- som ürügyén azt szeretném megírni, hogy a Rákosi-féle vezetés miként foglalta el a vidéki Magyarországot.- Mit vár a „Kruzlics en­gem úgy segéljen”-tői?- Elismerést. A szatmári­ak vagy a csillagos égbe visznek, vagy a pokolba. De el fogják olvasni, az biztos. Az a nemzedék, amelyik benne volt ebben a világ­ban, magára ismerhet.- A könyvpremieren nemzedéktársai felhívták a figyelmét néhány pontatlan­ságra.- Amikor írtam a re­gényt, minden mondatát új­raéltem. Közben olyan ösz- szefüggésekre jöttem rá, amelyek ötven éve szembe sem jutottak. Amikor példá­ul románul beszélgettünk a gimnáziumban. Voltak dol­gok, amiket kitaláltam, az­tán azon vettem észre ma­gam, mintha átéltem volna őket. Muzsnay Árpád bará­tom, a szatmárnémeti hely- történész bizonyára szét tudja majd választani a két réteget. De hogy mi történt bennem, a tizenegy-tizen- két éves gimnazistában, azt csak én tudom. Ha vannak ténybeli vagy nyelvi pontat­lanságok a könyvben, azo­kat majd a második kiadás­ban kijavítom.- Annyira bizakodó, hogy a második kiadásban is gondolkodik?- A könyvkereskedők már tízezer példányra jelen­tették be igényüket.- Tízezer példányt siker­nek vél az a magyar író, aki országos csúcstartónak szá­mít a szakmájában? Akinek egy focikönyve háromne­gyed millió példányban je­lent meg?- Húsz éve. Azóta a könyvpiac összeomlott. Egyébként is, az a könyv nem szépirodalom volt, ha­nem a fociról szólt.- Miért, a Fradi-könyve, a 47. kötete hány példány­ban fogyott el?- Eddig húszezerben. De még keresik.- Most megjelent regé­nyében tetszik, hogy egy kis­kamasz nézőpontjából lát­tatja a kor történéseit. És nem tetszik, hogy a hatvan­hat éves író is beviszi a szö­vegbe a maga utókori szem­pontjait.- Csak nem gondolja ko­molyan, hogy az Anti gye­rek szemléletmódjából hi­ányzik Végh Antal írói rafi­nériája?- A regénybeli Anti gye­rek nem olyan naiv, mint amilyennek látszik?- Ha annak látszik, akkor én ezt dicséretnek veszem. Ez ugyanis azt jelenti, hogy sikerült belőle kihoznom azt, amit belegondoltam.- Vajon mi történt volna, ha ez az Anti gyerek Szat­márnémetiben maradhat és elvégezheti a gimnáziumot?- Leérettségizett, majd hazaszökött volna Magyar- országra.- Mi maradt az egyéves kalandból?- Korábban a nyitottság az erdélyi irodalom iránt, most meg ez a regény.- A trilógia harmadik kö­tete lesz a negyvenkilence­dik könyve?- Nem, az ötvenedik lesz.- Hogyhogy?- Úgy, hogy készen van a negyvenkilencedik. A címe az, hogy Megmondom őszintén. Politikusokról ké­szítettem portrésorozatot, Deutsch Tamástól Thürmer Gyuláig.- Hány kiadásra számít? 1999. május 23.- Remélem, nem tiltják be.- És mikor jelenik meg a félszázadik kötete?- 2000-ben.- Gondolkodott-e már azon, hogy mi marad meg a huszonegyedik századra Végh Antal ötven kötetes életművéből?- Vagy tíz könyv. Az Er­dőháton, Nyíren című szo­ciográfia, amely a Magyar- ország felfedezése sorozat­ban jelent meg. A nincs bé­ke az almafák alatt című esszégyűjtemény a szatmári emberekről és a magyar me­zőgazdaságról. A Miért be­teg a magyar futball? és a Gyógyíthatatlan című foci­könyvek, amelyeknek a pél­dányszáma elérte az egy­milliót. A Könyörtelenül cí­mű dokumentumregény a balassagyarmati túszdrámá­ról, amelyből film is ké­szült. A Fekete szivárvány című regény, amelyben egy magamfajta falusi tanító át­éli 1956-ot. És persze, a mostani trilógia, amelyből még nincs készen az utolsó kötet.- Ez csak kilenc.- Aki kíváncsi lesz rám a következő évszázadban, bi­zonyára fellapozza majd az Akkor is, ha egyedül mara­dok című interjúkötetet, amelyben magamról vallók. Nem regényben, nem novel­lában, hanem kendőzetle­nül.- És a jövő századbeli di­ákok melyik könyvét forgat­ják majd?- Semelyiket. A középis­kolások nem fognak szép- irodalmat olvasni. Csak nyugdíjas mérnökök és megszállott huszonévesek veszik majd kézbe a köny­veimet. A politika leveszi a teret az irodalomtól.- Elégedett az életművé­vel, az írói sorsával?- Sokáig csak arra gon­doltam, hogy egykötetes író leszek. Amikor aztán meg­jelent az első könyvem, azt gondoltam, hogy kétkötetes író leszek. A huszonötödik­nél meg arra, hogy na, még kettő-három könyv kikerül a toliam alól. Önmagamhoz képest ezt az ötvenet iszo­nyatosan nagy teljesítmény­nek érzem. Az már külön öröm, hogy ezért az életmű­ért egy kitüntetést sem kap­tam. Ez ugyanis azt jelenti, hogy független maradtam a politikától. Zöldi László Több éves hallga­tás után közgyű­lést kezdeménye­zett a Balaton- fenyvesi Fürdő­egyesület. Azt gon­dolják, hogy talán a stégek becsalo­gatják a nyaraló tulajdonosokat. Nincs még egy te­lepülés a Balaton­nál, ahol négyszer annyi az üdülőtu­lajdonos mint az állandó lakos. az ■ Az érdekek ! egyesülete I Fenyvesen I I I I I I I I I I I I I _________________ a MflaEs üiáea Varsányi Tibor hívó szavára sem tudott összejönni tegnap annyi egyesületi tag, amennyi a határo­zatképességhez szükséges lett vol­na. Csak 21 üdülőtu­lajdonosnak kellett volna megjelenni, mert 40 tagdíjfizető­je van a civil szerve­zetnek. Lombár Gá­bor polgármester adatai szerint vi­szont 8000 a 2200 lelkes Fenyvesen az üdülötulajdonosok száma. Maga is örül­ne egy aktív civil szervezetnek, jól jönne a szellemi tő­ke, még akkor is, ha vitáznának eleget kurtaxáról és adókról. S 60 éve a Fürdőegyesület szor­galmának köszönhe­tő az önálló Fenyves. A kaposvári ügyész­ség is megelégelte, hogy semmilyen életjelet nem ad az egyesület. Ezt jelez­ték Varsányi Tibor­nak, akinél éppen az iratok vannak. Ő ma­radt meg abból az ügyvivő testületből, amelyet 1994-ben választottak, bár a mandátumát már két éve elvesztette. Talán az érdekek vagy éppen a stégek becsalogatják a tago­kat. Egyre többen je­lentkeztek a napok­ban, mert az új épí­tési jogszabály sze­rint csak jogi szemé­lyek létesíthetnek stéget a Balaton part­ján. Milyen jól jöhet erre a fürdőegyesü­let! A fenyvesinek amúgy szép céljai vannak: a falu szépí­tése minden évszak­ban, hogy a pihenés, a munka és a gyara­podás helyszíne le­gyen... G. M. IBímbkdeü D.Dr. Harmati Béla evangélikus püspök ad­ta át tegnap az új bala- tonboglári evangélikus templom kulcsát Mada­rász István templom­építő lelkésznek. Az evangélikusok fél év­századig a református templomban tartották istentiszteleteiket. Templomuk Nagy Ta­más Ybl-díjas tervező tervei alapján három és fél év alatt épült fel 94 millió forintból. A fő- vállalkozó Bérezés György volt, aki termé­szetes anyagokból, kő­ből és fából építette sok-sok helyi vállalko­zó közreműködésével a lélek reprezentatív há­zát. A SOMOGYI HÍRLAP VASARNAP REGGEL TARCAIA Az iskola vihara Megverték a tanítónőt. Délután rontott rá az egyik gyerek apja. Az igazgató azt mondta a fiatal pedagógusnőnek: a botrány nem hiányzott az intézmény­nek. Mivel ebben a félévben ez volt a harmadik összeütközése szülőkkel, azt ajánlotta: gondol­kozzon el azon, alkalmas-e pe­dagógusnak. Bejelentette, hogy azt a három tanulót, akiknek szüleivel vitája támadt, azonnal másik osztályba helyezi át, és reggel részt vesz első óráján, hogy elmagyarázza a gyerekek­nek, mi is történt. Reggel Anna - így hívták a ta­nítónőt - volt az első az osztály­ban. Úgy járt körbe, mint aki bú­csúzik. Elgondolkodott ugyanis a pályamódosításon, és hajlott arra, hogy itt hagyja az iskolát. Azon tűnődött, hol ronthatta el? Miért nem tudja elfogadtatni magát? Az első összeütközése Pistike szüleivel történt. A kül­sőre bűbáj kölyök maga volt a kisördög. Ordított, ha kellett, ha nem, verte a társait, és csak ak­kor dolgozott, ha kedve tartotta. Amikor ellopta egyik társa toll­tartóját behívatta az édesanyját. Kár volt, mert az anyuka vörös körmeivel majdnem kikaparta a szemét, és a lelkére kötötte: ne merje többé meggyanúsítani a fiát, az igazgatótól pedig meg­büntetését követelte. Pistikét Dani követte a kellemetlenségek sorában. Róla két hét alatt kide­rült, hogy képtelen eligazodni a számok világában. Azt tanácsol­ta szüleinek, hogy fogadjanak mellé korrepetitort, különben bukás lesz a vége. Erre rábólin­tottak, ám másnap az igazgató­tól azt hallotta vissza, hogy Da­nit — a szülők szerint — hülyé­nek akarja nyilváníttatni. Éz- után félredobta a magánéletét: Pistikének anyja helyett anyja próbált lenni, és rábírni, tartson valamiféle értékrendet. Danit kötelességén túl korrepetálta, és a gyerek hamarosan mindenben felzárkózott a közepesek közé. Ekkor jött Péter apja, és ütött. Pedig a fiú tehetséges és szorgal­mas volt, amire a szülők már már gőgösen büszkék voltak. Félév után azonban hanyatlani kezdett. Előbb nem figyelt az órán, később rendre „elfelejtet­te” megcsinálni a leckéjét, majd mintha megirigyelte volna Pisti­ke korábbi randalírozásait, egy­re gátlástalanabb lett. Kétszer üzent az édesapjának: jöjjön be... Az ellenőrzőkönyvben közvetített harmadik üzenetet — mint később kiderült — a gyerek sírva nyújtotta át otthon, és az­zal védekezett, hogy tönkre akarja tenni őt a tanító néni, mert pikkel rá. Az apa — az édesanyát meg sem várva — ro­hant az iskolába, és botrányt csinált... Minden jószándékú lé­pését félremagyarázták. Anna észre se vette, hogy már majdnem megtelt az osz­tály. A gyerekek igazgatónak szóló hangos „jónapotja” zök­kentette vissza. Az intézmény- vezető kimért fejbólintással üd­vözölte. A tanítónő semmit sem tudott leolvasni az arcáról. Pe­dig szerette volna tudni, hogy az intézményét féltő egykori tanár átérzi-e még a katedránál ülők boldogságos kínjait, azt a cso­dát, amikor egy emberpalánta megtanulja a társadalmi lét leg­fontosabb feltételét: az írást és az olvasást, és megérti, hogy az ember együttműködésre, becsü­letre, szeretetre született... — Itt van mindenki? — mor­dult az igazgató, és választ sem várva közölte: — Akkor lássunk hozzá! Ez arra késztette Annát, hogy majd csak óra után közölje fő­nökével: valószínű állás után néz. — Ajtót becsukni — fordult a gyerekekhez. A tüskéshajú Laj­tai ugrott, hogy eleget tegyen a felszólításnak. Ám hirtelen meg­torpant, és bizonytalanul nézett az előtte álló alakra, aki nem volt más mint Péter, a verekedő apa fia, akiről már tegnap sut­togták: ezen a reggelen más osz­tály tanulója lesz. — Péter, neked mától nem ide... — figyelmeztette a tanító­nő. — Hagyja! — intette le az igazgató, és a gyerekhez for­dult: — Miért ide jöttél, amikor tegnap megmondtam, hogy a B- be mégy? — kérdezte. — Azért igazgató bácsi, mert szeretnék továbbra is Anna né­nihez járni, és bocsánatot aka­rok... - szepegte, miközben válla felett megjelent egy szeg­fű. Hamar kiderült, ezt Dani tartja a kezében, aki igyekezett egyre beljebb nyomulni. — Én is szeretnék itt marad­ni — dadogta Dani, és hogy za­varát gyorsan elüsse, bejelentet­te: a virágot édesanyja küldi a tanító néninek. — Hát... most mit kezdjek ve­letek? — emelte fel hangját az igazgató, mert ugyancsak meg­lepte a gyerekek ragaszkodása. Nyilván, tegnap összebeszéltek — gondolta és hosszú szünetet tartott. — No jó, — szólalt meg végre beletörődőén — menjetek a he­lyetekre! — Én is bejöhetek? — buk­kant elő Pisti bűnbánó arca. Mi­vel az intézményvezető egyked­vűen bólintott, a fiú a helyére vi­harzott. Ekkor minden szem az igazgatóra szegeződött, aki vá­ratlanul felállt, és kifelé indult. Az ajtóban hirtelen visszafor­dult: — Kezdjék el az órát! — mondta hivatalosan, aztán el­nyelte a folyosó. Az osztályban pedig nagy csend támadt. Min­denki érezte, Anna nénire nagy bánat szakadt miattuk...- Gyerekek - mondta a taní­tónő — A mai óránk rendkívüli lesz: lazítunk kicsit, mindenki elmondhatja legkedvesebb ver­sét. Hangja bársonyos és szelíd volt, - mint régen. A tüskéshajú Lajtai mindezt látva meglökte Pétert, visszavett szomszédját: — Anna néni megbocsátott... — súgta oda, és örömében úgy rázta maga előtt kis öklét, mint aki nagy ajándékot kapott. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom