Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999.május 3., hétfő Fiatalok 11 Fórum Fiatalok! Ez itt a ti oldalatok! Ha gáz van a suliban vagy otthon, senki nem ért meg titeket, meg szeretnétek osztani valakivel élményeiteket, vagy egyszerűen csak krónikus véleménynyilvánítási kényszeretek van, írjatok nekünk! Címünk a következő: 7401 Kaposvár Pf:31. e-mail cím: somo- gyihirlap—@ -axels.hu. A rabló bank Ha már megnyerte a taní­tóképzőt a Budapest Bank, akkor gondolhatott volna arra, hogy a diákok szám­lájára nem -milliókat utal az iskola, hanem csak az ösztöndíjat, s megalkud­hattak volna egy kedve­zőbb kondícióban, ha már a BB ekkora ügyfelet ka­pott ki magának. Történt, hogy pénzt szerettem volna felvenni az automatából- ha már végre működőképes álla­potban találtam-, amikor elnyelte a gép a gyönyörű epres kártyámat, és azt semmilyen gomb nyomá­sára nem volt hajlandó ki­köpni. A pénzintézetben egy hölgy hosszasan pü- fölte komputerét, mire rá­talált a budapestiek segít­ségével a keresett számlá­ra, mert a folyószámla- szám nem jó, a kártyának is van külön száma, s az természetesen nem volt kéznél. Nem olyan régen küldte az iskola az ösztön­díjat, szinte még pénzt sem vettem le az összeg­ből, amikor az ügyintéző közölte: csak 2300 forintot tud kifizetni a majd' öt­ezerből. Felháborodtam, s csak azt kérdeztem: miért? Mosolyogva közölte: hogy ezer forint a kártyacsere, ötszáz forint amiért letil­totta a gép a plasztik­darabot. Dühösen repli- káztam vele, hogy ez nem igazság, meg hogy nem az én hibámból nyelte el az epreimet, különben is, még érvényes volt, nem rossz PIN kódot adtam meg. Persze a nőt nem ha­totta meg, hogy én kispén­zű, szerencsétlen diák va­gyok, akinek semmi szük­sége bankszámlára. így utólag már tudom: rá kel­lett volna bírnom, hogy menjen ki egy dolgozó az automatához, és ellenőriz­ze, kinek a hibájából tör­tént mindez. Megnyugta­tásul még odabökte: min­den más bank így járna el, úgyhogy vihetem a szám­lámat, ahova akarom. Saj­nos nem nagyon ugrálha­tok, mert a főiskolának csak két bankkal van szer­ződése. Ügyes! Józsa Alexandra A Nagyatád és Vidéke ÁFÉSZ 1999. június 1. napjától bérleti üzemeltetésre, vagy vételre kínálja a Nagyatád, Árpád utcai (Penny üzlet melletti) 460 m2-es üzlethelyiséget 300 m2-es zárt aszfaltburkolatú udvarával. A pályázatot 1999. május 25-ig lehet írásba benyújtani az Áfész központi irodájába: 7500 Nagyatád, Mártírok u. 16. A pályázatnak tartalmaznia kell a felajánlott bérleti díjat, illetve vételárat. Részletes felvilágosítást a kereskedelmi osztály ad. Telefon: 82/351-466 (76i3) Nagyatád és Vidéke Kiváló minőségű járműipari termékeink U BERNER ertekesitesere keresünk főállású A teljesítmény összeköt TERÜLETI KÉPVISELŐ (NŐ) KÉT Somogy megye területére. Ideális esetben Ön 25-45 éves, kreatív, dinamikus és ambiciózus, aki értékesítési tapasztalattal, az adott ágazatban szakmai gyakorlattal, vezetékes telefonnal és az induláshoz személygépkocsival rendelkezik. Munkáját teljesítményarányos jövedelemmel (fix fizetés + jutalék), folyamatos továbbképzésekkel, a későbbiekben szolgálati személygépkocsival honoráljuk. Fényképes jelentkezését „TK-KE6" jeligével az alábbi címre várjuk: Bemer Kft., 1476 Budapest, Pf. 156 Farkasok üvöltése A Fehér Farkasoknak aszurkolás a hobbijuk FOTÓ: LANG RÓBERT A nevük: White Wolves (fe­hér farkasok). Éppen olyan kitartóak, mint a far­kasok, a hangjuk is leg­alább akkora mint egy fal­kának. Szinte minden foci- , röplabda- és kosármecs- csen részt vesznek. A szur­kolás a szenvedélyük. — Csak így teljes az életünk. Sokan csak azért jönnek el egy meccsre, hogy megmu­tassák magukat. Az a célunk, hogy kiváljunk a passzív tö­megből, sokan furcsán is néz­nek ránk emiatt — mondja Bo­gyó Patrik, a több mint 20 ta­gú szurkolótábor egyik szó­szólója. Követendő példának a látványos, dallamos olasz Ultra stílust tartják. — Magyarországon 1992 körül kezdődött az igazi szur­kolómozgalom, és azóta ro­hamosan fejlődik. Lassan minden kisebb tábor kialakít­ja a saját koreográfiáját - me­séli Porteleki Gábor, a másik fehér farkas. Ahova lehet, el­kísérik a kaposvári csapato­kat, a legszívesebben olyan helyekre utaznak, ahol az el­lenfél tábor is szívvel- lélek­kel szurkol. Minden vesztes meccset tragédiaként élnek meg. — Jó kapcsolatot alakítot­tunk ki az ellenfél táborokkal, akadnak köztük barátok is. Megvetjük az erőszakot, de ha kell, megvédjük magun­kat. Ezt az életformát csak ajánlani tudjuk mindenkinek. A Rákóczitól kaptunk egy klubhelységet, alakítottunk egy szurkolói klubot. Szeret­nénk, ha minél többen csatla­koznának hozzánk, és nem félnének vállalni önmagukat (Andrics) Legyen magabiztos, türelmes és jóképű a fiú Táncos éves fortélyokkal Négyévesen, édesanyja kérésére vette fel először a fehér pörgős szoknyát, hogy megtanulja az ovisok népi táncát. A tánc és az éneklés rendszeressé vált Kerekes Ágnes életében. Most huszonegy éves, tag­ja a Somogy Táncegyüttes­nek, s táncot oktat kisis­kolásoknak. Kerekes Ágnesnek, a kaposvá­ri tanítóképző főiskola har­madéves hallgatójának tizen­öt éve a néptánc a mindene. A Somogyi Apróknál kezdte, ti­zenévesen pedig a Somogy Táncegyüttes tagja lett. Taná­raitól időközben elleste a táncoktatás minden fortélyát, s a tanítóképző mellett jelent­kezett a Magyar Táncművé­szeti Főiskola néptánc­pedagógus szakára, ahol ő a legfiatalabb végzős hallgató. Mint mondta, neki a néptánc olyan, mintha az ember jól beszél egy idegen nyelvet. Tudásra, kultúrára és bará­Kerekes Ágnes fotó: király tokra lel. Kerekes Ágnesnek az évek során tucatnyi tánc­partnere volt. Ez az idő na­gyon kritikussá tette. Előny­ben csakis a magabiztos, tü­relmes, figyelmes, jóképű fiú­kat részesíti. Ágnes nem éri be a napi néhány órás moz­gással: iskolai teendői, a Cantus énekkari próbái és a tánc mellett vállalta azt is, hogy aerobicot oktasson a ta­nítóképzőben. Ágnes most néptáncoktatói záróvizsgájá­ra készül. Hetente pár órára a „néptánc tanító néni” szere­pébe bújik, s első osztályo­soknak tanít népi kör- és vo- nulós játékokat. Mint mond­ta, júniusi államvizsgáján nem hatévesek lesznek tanít­ványai, hanem a táncművé­szeti főiskola növendékei, akiket majd mezőségi férfi­táncokra kell tanítani. A ki­csikkel való gyakorlás min­denképpen jót tesz neki. A ta­nítás izgalmát, feszültségét legjobban ők tudják benne feloldani. Tervezi, hogy Hol­landiába utazik. A nyelvtanu­lás mellett szeretné megis­merni a holland gyerekek né­pi játékait, táncait is. Hivatása a néptáncoktatás lesz — már most biztosan tudja. Csak azt nem, hogy gyerekeket vagy felnőtteket oktasson-e a tánc szépségére. (Kovács) Lüktetés Tűz a nap, csicseregnek a madárkák. Szerelmespár­ok lebegnek a föld fölött kéz a kézben a parkokban (merészebbek a földön, pokrócon): tavasz-feeling. Rózsaszín köd és lamur. Dübörgés a szívben és a zsigerekben. Hormontúl- tengés, elővillanó dekoltá­zsok. Önreprodukciós fel- fokozottság és (vagy) tru- badúros érzelmek. A nő nőbb, a férfi bikább. Hívo­gató mosolyok, ismerke­dés, majd mély árok a szem alatt, akár egy átta­nult éjszaka után. Boldog mosoly az arcokon. No stressz, no problem. Árt a libidónak. (Andrics) Szerelmes fruska Esőmentes, verőfényes nap végre. Az esti langy- melegben a Fonyódról jö­vő utolsó vonatra várok az öreglaki állomáson egy ti­zenöt év körüli szép ci­gánylánnyal. Miniszok­nya, piros, kivágott, feszü­lő pulóver a formás kis bo­szorkányon.- Utazik, vagy vár vala­kit? - szólítom meg, hogy feltörjem a városban szinte ismeretlen csendet. Töpreng kicsit, válaszra méltasson-e, majd anélkül, hogy felém fordulna, any- nyit mond: - Csak várok...- A barátját?- A fiúmat... Csengő csörren a forgal­mi irodában, a lány tudja a jelentését: - Indul a vonat Tátiból, onnan jön a fiúm.- Nagy a szerelem?- Hiszen tavasz van! - veti fel nevetve a fejét, gyöngyfogain csillog a pe­ron pisla fénye.- Mi lesz, ha nem jön el?- Kikaparom a szemét! - válik egy pillanat alatt fúri­ává. Hamar elhessenti ezt a lehetőséget, mert azt mondja: - Anyám ígérte, vesz nekünk egy kis házat. Az lesz csak a nagy boldog­ság... Bekattog a piros viciná­lis, félszeg mozdulattal bú­csút int. Jött-e az a legény, vagy sem, sose tudom meg. Ki­néztem az induló vonat ablakán, de a piros puló­vert, a szerelmes kis frus­kát már nem láttam sehol. Katona Csongor A Nemo CD-je május végén jelenik FOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA A „Senki” Orbányos Tibor kezd mesélni: — 1993 elején alakítottuk a zenekart, Pap Nórával, Pálffy Gáborral, ez a kemény mag. Négy éven keresztül Extract néven szerepeltünk, amely nevet a Somogyi Hírlap újságírójá­nak köszönhettük: még csak ötlete­ink voltak, de az első riportban ne­vet kellett kapnunk. Az újságban ol­vastuk, hogyan is hívnak minket. Saját zenét csináltunk, de a rockze­nének nincs manapság hallgatótá­bora. Immár Nemo néven két éve Sebesi Tamással, Dorogi Ákossal, és Nagy Zsolttal készítettünk egy CD-t. Ez május végén fog megjelenni an­gol és magyar nyelven, habár már csak Tamás van velünk. A szövegét Nóra írta, a zenéjét én. Jelenleg a hetvenes-kilencvenes évek jobb rockzenéjét játsszuk, talán ezzel ta­lálunk támogatókat, amelyek mosta­zenéje mindenkinek nában a műanyagnadrágos, bőr­zacskós fiukat futtatják, akik öten összeállva tornagyakorlatokat vé­geznek a színpadon. — Először zongoráztam, de nem szerettem, mert a szüleim ötlete volt, ilyenek a gyerekek... — mondja Pap Nóra, aki a párjával együtt autó­szerelő. Mellesleg a zenekar próba­termében a hangszigetelést ő fúrta fel a falra. — Dobolni kezdtem, és már tíz éve csinálom. Takács Tamás az együttes legfia­talabb tagja, a billentyűs, még tanul, a többiek nagyon örülnek neki, hogy vele végre összeállt a csapat. Sebesi Tamás énekel, ő egy blues- zenekarban játszott, amikor a többi­ek ráakadtak. Ügyel, hogy egyénisé­ge megjelenésében is tükröződjön. Pálffy Gábor most benzinkutas, bár kiemeli, hogy csak akasztott em­ber nem volt életében: kipróbált fagyialtos, segédápoló, villanyszere­lő, favágó, bolti eladó. A basszusgi­tárt nyúzza a Nemoban. — Csiszoló­dik a fiú — ez Tibor véleménye, aki azt tartja, hogy gyakorlással mindig jobb és jobb lehet az ember. A Nemo nevet a latinszótárból válasz­tották: azt jelenti, “senki”. — Akár- hová mentünk, nem volt profi me­nedzsment a hátunk mögött, emel­lett a stúdiók is budapestiek, ezért nem figyeltek ránk. így lettünk Nemo, ami jobb név az Extractnál, amit műfogsorral nem is lehet ki­mondani. A jó zene azonban, re­ménykedem, utat tör magának. Ma este nyolc órakor egy halálos kon­certet adunk Sárváron. Utánunk a Beatrice zenél, ha még lesz kedvük hozzá egyáltalán. Szélesi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom