Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-13 / 110. szám

SOMOGYI HÍRLAP 12 Nyugdíjasok 1999. május 13., csütörtök A „nyughatatlanok” fóruma A múlt heti szekszárdi találkozó után tegnap Somogy volt a nyugdíja­sok dél-dunántúli fórumának házi­gazdája. A három megyéből mintegy száz egyesületi és klubvezető vett részt a bányai éietmódházban tar­tott tanácskozáson. Bánya Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szita Károly országgyűlési képviselő, Kapos­vár polgármestere szólt a résztvevőkhöz. - Ma is a szüléinkhez fordulunk, ha ta­nácsra van szükségünk - hangsúlyozta -, mert egyenesen, őszintén fogalmaz­nak, a segítség szándékával. Élettapasz­talatuk, aktivitásuk nélkülözhetetlen. Nagy taps közepette jelentette be, hogy a megyei közgyűlés elnökével közös alap­jukból 300 ezer forint támogatást adnak a szövetségnek. Ezután ár. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke tartott gondolatébresz­tő bevezető előadást. - Lelkiis- meretfurdalásom van - mondta -, mert a szükségesnél kevesebb időt tölthetek az idősek között. A találkozókon tapasztal­ható életkedv erőt ad, pihentet. Helyte­len maga a nyugdíjas elnevezés is, a Érdemi kérdésekről volt szó, a protokoll mellőzésével FOTÓ: TÖRÖK ANETT nyughatatlan sokkal találóbb volna. A megyei önkormányzati hivatal évi egymilliárdos költséggel működteti a szociális otthonokat, Berzencén bővítik, Kaposváron most alakítanak át egy épü­letet ilyen célra. A megye négyéves prog­ramjában külön fejezet foglalkozik az idősekkel kapcsolatos feladatokkal. A fi­gyelmesség, az apró dolgok üzenete a- zonban legalább annyira fontos mint a pénz, hangoztatta dr. Gyenesei István, majd arra kérte a nyugdíjas vezetőket, legyenek az alakuló régiós elképzelések támogatói, terjesztői. Dr. Blaskovich Erzsébet, a nagyatádi kórház osztályvezető főorvosa az Idős­ügyi Tanácsban folyó munkáról, hazánk népességének tragikus fogyásáról és a szeretet, a hit fontosságáról tartott óriási tetszéssel fogadott előadást. A dél-du­nántúli fórumsorozat hétfőn Pécsett zá­rul. K. Cs. Szemléletváltozás a gyógyításban Három megye nyugdíjasai fogadták szívükbe dr. Blaskovich Erzsébetet, a nagyatádi kórház krónikus osztályának vezető főorvo­sát. A múlt héten Szekszár- don tartott előadása után somogyiként jóérzéssel hallgattuk a fórum tolnai és baranyai résztvevőinek elragadtatott dicséretét. Egyszerű szavakkal, mélysé­ges empátiával és hittel szólt az idős emberekről és a szer­vezetükben végbemenő folya­matokról, sorra véve minden fontos porcikánkat, bőrünktől a lelkűnkig. Várható életko­runkat genetikai adottságaink, az orvosi ellátás színvonala és környezeti ártalmak befolyá­solhatják, de negyven száza­lékban rajtunk múlik, hogy meddig, s miképp élünk. Őriz­zük meg igényességünket, ön­ellátó képességünket, hogy ne betegen, kiszolgáltatottan, családunk terhére, emberhez méltatlanul teljenek idős éve­ink. Dr. Blaskovich Erzsébet tag­ja a decemberben megalakult Idősügyi Tanácsnak. Előadása után a testület munkájáról nyi­latkozott lapunknak.- Sok bírálat éri a kor­mányt, hogy fölszámolta a tár­sadalmi párbeszéd, érdek- egyeztetés intézményeit. Hogy működik az Idősügyi Tanács?- Az újjáalakult tanács dr. Dr. Blaskovich Erzsébet fotó: török Harrach Péter szociális és csa­ládügyi miniszter tanácsadó testületé. Hat országos nyug­díjas érdekképviseleti szerve­zet vezetője mellett tizenegy olyan szakértő tagja van a ta­nácsnak, akik hivatásuk gya­korlása során naponta szem­besülnek az idősek gondjai­val. Elsősorban is a társelnö­köt, a méltán nemzetközi te­kintélyű Iván László profesz- szort, a SOTE Gerontológiai Központjának igazgatóját és Zlinszky János professzort, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánját kell említe­nem, mellettük lelkész, magas rangú gyámügyi, nyugdíjinté­zeti, szeretetszolgálati és sta­tisztikus főtisztviselő vesz részt a tanács munkájában. Én a halmozottan hátrányos hely­zetű, beteg idős emberek kép­viseletét látom el. Szívesen be­szélek erről, mert a szakterü­letemen nem egészen fél év alatt sikerült jelentős szemlé­letváltozást elérni. Lehetővé vált, hogy orvosok szakvizsgát tegyenek gerontológiából.- Mi előnyük van ebből az öregeknek?- Ez igen nagy előrelépés, a hivatalos elismerése annak, hogy miként a gyermek, az idős ember is más megközelí­tésű orvosi ellátást igényel. Addig kell a gyógyításukat el­kezdeni, amíg szervezetük egyensúlya helyreállítható, mert később már csak az elfek­vő osztályok betegeinek szá­mát gyarapítják, tulajdonkép­pen lemondhatunk róluk. Az Idősügyi Tanács a megelőzést, aktív geriátriai osztályok létesí­tését támogatja, egy minőségi­leg jobb idős kor érdekében.- Ki határoz a tanács elé ke­rülő témákról?- Az első, decemberi ülésen kölcsönös javaslatok alapján készítettük el az idei év tárgya­lási menetrendjét. A múlt hó­napban például az egészség- biztosítás gondjait jártuk kö­rül, májusban a nyugdíjbizto­sítás helyzete lesz napirenden.- 1999 az idősek nemzetkö­zi éve...- És magyar nemzeti éve is, amelynek programját szintén az Idősügyi Tanács készítette el. Pályázatot írtunk ki, bírál­tunk el, február óta rangos tu­dományos rendezvényeket, orvosi konferenciákat tartunk az öregedés kérdésköréről, márciusban éppen Nagyatád volt egy ilyen tanácskozás helyszíne.- Somogy is részese lett így a nemzeti év programjának.- Nagyatád részt vett a pá­lyázaton, egész éves progra­mot nyújtott be, így a márciu­si tanácskozáson túl június­ban avatjuk azt az épület- együttest, ahol idősek napközi és bentlakásos otthona, nyug­díjas klub, és garzonház épül egy komplex intézményként. Az idősek világnapja, október elseje környékén jelenik meg egy antológia, amely nyugdí­jas amatőr alkotók munkáit tartalmazza, ezt méltó rendez­vény keretében szeretnénk be­mutatni. Több somogyi prog­ram is lesz tehát 1999-ben.- Összegezésül elmondha­tó, hogy a tanács az idősek va­lóságosgondjainak orvoslásán fáradozik?- Igen, ezt teljes határozott­sággal állíthatom. Arra nincs módunk, hogy holnaptól két­szeresére emeljük a nyugdíj összegét, nem is ez a felada­tunk. A tanács sokszínű szak­mai összetétele garantálja, hogy az időseket érintő min­den területet szemmel tartunk, s gondoskodunk arról, hogy - az adott lehetőségek között - a számukra legkedvezőbb dön­tések. Katona Csongor ______________________Hírek______________________ Á dándon hétfőn taggyűlést tartott a helyi nyugdíjas klub. Nagy Károly polgármester köszöntötte a megjelent idős embe­reket, majd Kovács Lajos, a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének elnöke tartott tájékoztatót a testület munkájáról, életéről. A közel negyven fős klubtagság úgy hatá­rozott, hogy felvételét kéri a szövetségbe. Az Asztmások Somogy Megyei Egyesülete szombaton délután 3-kor tartja anyák napi ünnepségét a Szent Imre utcai pártok háza nagytermében. A mosdósi kórház kis betegei műsorral köszöntik az édesanyákat, nagymamákat, majd az egészséges táplálkozásról hangzik el előadás. Kocogóversenyt rendez nyugdíjasoknak szombaton a Tókaji- parkerdőben a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Kaposvári Klubja. A távolsági pályaudvarról reggel 9-kor indul autóbusz, de a 3-as busz végállomásától is megközelíthető a helyszín. A verseny 10 órakor a 70 éven felüliek rajtjával kezdődik. A kaposvári egyesület háziasszony-klubjának hétfői találko­zóján az év második felének programját beszélik meg. Az ösz- szejövetel délután 3 órakor kezdődik a szokott helyen. A Vasas-nyugdíjasok egynapos kirándulásra mennek július 10-én az Őrségbe, Szentgotthárd, Őriszentpéter nevezetessége­inek megtekintésére. Az útra kedd délelőttönként az MSZOSZ- ház II. emeletén levő Vasas-irodában lehet jelentkezni. A balatonföldvári egyesület legutóbbi közgyűlésén az egész­ségi állapota miatt lemondott három elnökségi tag helyébe újakat választottak. Döntöttek a személyi jövedelemadó 1 százalékából befolyt támogatás felhasználásáról is. Az egyesület pénzével ki­egészítve, hat nehéz körülmények között élő társukon segítenek. Paksiak vendégségben Tetszett a városháza a paksi nyugdíjasoknak fotó: török anett A kaposvári egyesület meghívására a somogyi megyeszékhelyen vendé­geskedett szombaton a Paksi Nyugdíjas Klub ötven tagja. Kaposvár Szép múltú, huszonöt eszten­dős a több mint kétszáz tagot számláló paksi szervezet, tudtuk meg elnöküktől, Czetli Imrétől, aki egykori kaposvá­ri lakosként igencsak elcso­dálkozott a megváltozott bel­városon, a sétálóutca szépen helyreállított épületein, a sok virágon. Megnézték a színhá­zat, a városházát és a székes- egyházat, majd a Pannon Lovas-akadémián tartott látvá­nyos bemutatóban gyönyör­ködtek. Délután a Szent Imre utcai nagyteremben találkoztak a paksi és kaposvári nyugdíja­sok, a háziasszonyok szépen terített asztallal, sütemények­kel, üdítővel várták a vendége­ket. Igényes és hangulatos mű­sorral tisztelték meg egymást, nótáztak, beszélgettek, besöté­tedett már, mikor búcsút vet­tek.- Minden várakozásunkat felülmúlta a figyelmes vendég- szeretet - mondta a búcsúzás­kor Czetli Imre. - Már most törjük a fejünket, hogy jövőre milyen meglepetéssel várjuk kaposvári barátainkat. K. Cs. Kicsi falvak, nagy barátság Alig múlik el hétvége So­mogybán szomszédközsé­gek nyugdíjasainak talál­kozói nélkül. Szombaton két településen is ápolták ezt a kedves szokást. Fonó, Somogyjáp Fonóban a batéi, mosdósi és a nagyberki idősek találkoz­tak, és lelkesen megtapsolták egymás műsorait, majd há­lóztak az éjszakai órákig. Somogyjádon a jutái, várdai, hetesi és somogysárdi klub vendégeskedett, ott volt dr. Gyenesei István és Pásztohy András országgyűlési képvi­selő is. A produkciókat zsűri értékelte, de a kategóriák győztesei mellett minden szereplő emléklapot kapott. Szokás szerint a jádi találkozó is bállal ért véget fotó: kovács Kerékpárral az életen át A hamarosan 94 esztendős Sass Márton, a környék legidősebb lakója. Édesap­ját az I. világháborúban el­veszítette, korán kenyérke­resővé vált, már kilencéve­sen ökröket hajtott. Meg­szokta a szegénységet. Tótújfalu — A 30-as évektől a legnehe­zebb időszakot éltük át — mondja. — Eleinte napszámba jártam két pengőért. Jöttek a gyerekek, s velük a gondok. Nekem mindennél fontosabb volt az öt gyermekem. Kőmű­vesként léteztem, mentem ha esett, ha fújt. Kerékpárral jár­tam mindenhova, még a zord téli napokon, a jeges úton is. Naponta letekertem nyolcvan kilométert. Vittem magammal hátizsákomban a kőműves szerszámokat. Mindig úton voltam; ezért sokszor megkér­dezték, hogy mikor alszom. Nekem a pihenés a bicikli volt, nem bántam hát, ha nagy távolságot kellett megtennem. A legnagyobb élményének a Dráván töltött tizenkét évet nevezi. Vízi munkásként part­építést végeztek. Több mene­kültet hozott át az egykori Ju­goszláviából csónakkal a fo­lyón, és sok „huncut” magyart segített át a túloldalra is. Sass Márton közel kilencven évig Szentborbáson élt. Nyugdíjas éveit sem töltötte tétlenül: éj­jeliőr volt a pécsi bőrgyár szentmártoni telepén. Nyolc­vanhét évesen is hétvégeken tizenkét órát szolgált ott. A hétköznapokon sem pihent, kerékpárra ült, hogy hozzátar­tozóit segítse, meglátogassa, vigye a szükséges gyógyszere­ket. — Hol Lakócsán, hol meg Tótújfaluban bukkantam fel, sokan mondták: „Márton bá­csi, maga repül”. Sas vagyok, kell is repülni — feleltem erre. Kedve ma is a régi, de a ke­rékpárt már nem használja. Leánya családjával él Tótújfaluban. — Nagyon sze­rencsés vagyok, mert mindent kibírok. Az egészségemre nem panaszkodhatom, pedig hosszú utat tettem meg. Úgy érzem, még legalább öt évre jó vagyok... - búcsúzik kalap­ját emelve. (Gamos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom