Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-13 / 110. szám
SOMOGYI HÍRLAP 12 Nyugdíjasok 1999. május 13., csütörtök A „nyughatatlanok” fóruma A múlt heti szekszárdi találkozó után tegnap Somogy volt a nyugdíjasok dél-dunántúli fórumának házigazdája. A három megyéből mintegy száz egyesületi és klubvezető vett részt a bányai éietmódházban tartott tanácskozáson. Bánya Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szita Károly országgyűlési képviselő, Kaposvár polgármestere szólt a résztvevőkhöz. - Ma is a szüléinkhez fordulunk, ha tanácsra van szükségünk - hangsúlyozta -, mert egyenesen, őszintén fogalmaznak, a segítség szándékával. Élettapasztalatuk, aktivitásuk nélkülözhetetlen. Nagy taps közepette jelentette be, hogy a megyei közgyűlés elnökével közös alapjukból 300 ezer forint támogatást adnak a szövetségnek. Ezután ár. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke tartott gondolatébresztő bevezető előadást. - Lelkiis- meretfurdalásom van - mondta -, mert a szükségesnél kevesebb időt tölthetek az idősek között. A találkozókon tapasztalható életkedv erőt ad, pihentet. Helytelen maga a nyugdíjas elnevezés is, a Érdemi kérdésekről volt szó, a protokoll mellőzésével FOTÓ: TÖRÖK ANETT nyughatatlan sokkal találóbb volna. A megyei önkormányzati hivatal évi egymilliárdos költséggel működteti a szociális otthonokat, Berzencén bővítik, Kaposváron most alakítanak át egy épületet ilyen célra. A megye négyéves programjában külön fejezet foglalkozik az idősekkel kapcsolatos feladatokkal. A figyelmesség, az apró dolgok üzenete a- zonban legalább annyira fontos mint a pénz, hangoztatta dr. Gyenesei István, majd arra kérte a nyugdíjas vezetőket, legyenek az alakuló régiós elképzelések támogatói, terjesztői. Dr. Blaskovich Erzsébet, a nagyatádi kórház osztályvezető főorvosa az Idősügyi Tanácsban folyó munkáról, hazánk népességének tragikus fogyásáról és a szeretet, a hit fontosságáról tartott óriási tetszéssel fogadott előadást. A dél-dunántúli fórumsorozat hétfőn Pécsett zárul. K. Cs. Szemléletváltozás a gyógyításban Három megye nyugdíjasai fogadták szívükbe dr. Blaskovich Erzsébetet, a nagyatádi kórház krónikus osztályának vezető főorvosát. A múlt héten Szekszár- don tartott előadása után somogyiként jóérzéssel hallgattuk a fórum tolnai és baranyai résztvevőinek elragadtatott dicséretét. Egyszerű szavakkal, mélységes empátiával és hittel szólt az idős emberekről és a szervezetükben végbemenő folyamatokról, sorra véve minden fontos porcikánkat, bőrünktől a lelkűnkig. Várható életkorunkat genetikai adottságaink, az orvosi ellátás színvonala és környezeti ártalmak befolyásolhatják, de negyven százalékban rajtunk múlik, hogy meddig, s miképp élünk. Őrizzük meg igényességünket, önellátó képességünket, hogy ne betegen, kiszolgáltatottan, családunk terhére, emberhez méltatlanul teljenek idős éveink. Dr. Blaskovich Erzsébet tagja a decemberben megalakult Idősügyi Tanácsnak. Előadása után a testület munkájáról nyilatkozott lapunknak.- Sok bírálat éri a kormányt, hogy fölszámolta a társadalmi párbeszéd, érdek- egyeztetés intézményeit. Hogy működik az Idősügyi Tanács?- Az újjáalakult tanács dr. Dr. Blaskovich Erzsébet fotó: török Harrach Péter szociális és családügyi miniszter tanácsadó testületé. Hat országos nyugdíjas érdekképviseleti szervezet vezetője mellett tizenegy olyan szakértő tagja van a tanácsnak, akik hivatásuk gyakorlása során naponta szembesülnek az idősek gondjaival. Elsősorban is a társelnököt, a méltán nemzetközi tekintélyű Iván László profesz- szort, a SOTE Gerontológiai Központjának igazgatóját és Zlinszky János professzort, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánját kell említenem, mellettük lelkész, magas rangú gyámügyi, nyugdíjintézeti, szeretetszolgálati és statisztikus főtisztviselő vesz részt a tanács munkájában. Én a halmozottan hátrányos helyzetű, beteg idős emberek képviseletét látom el. Szívesen beszélek erről, mert a szakterületemen nem egészen fél év alatt sikerült jelentős szemléletváltozást elérni. Lehetővé vált, hogy orvosok szakvizsgát tegyenek gerontológiából.- Mi előnyük van ebből az öregeknek?- Ez igen nagy előrelépés, a hivatalos elismerése annak, hogy miként a gyermek, az idős ember is más megközelítésű orvosi ellátást igényel. Addig kell a gyógyításukat elkezdeni, amíg szervezetük egyensúlya helyreállítható, mert később már csak az elfekvő osztályok betegeinek számát gyarapítják, tulajdonképpen lemondhatunk róluk. Az Idősügyi Tanács a megelőzést, aktív geriátriai osztályok létesítését támogatja, egy minőségileg jobb idős kor érdekében.- Ki határoz a tanács elé kerülő témákról?- Az első, decemberi ülésen kölcsönös javaslatok alapján készítettük el az idei év tárgyalási menetrendjét. A múlt hónapban például az egészség- biztosítás gondjait jártuk körül, májusban a nyugdíjbiztosítás helyzete lesz napirenden.- 1999 az idősek nemzetközi éve...- És magyar nemzeti éve is, amelynek programját szintén az Idősügyi Tanács készítette el. Pályázatot írtunk ki, bíráltunk el, február óta rangos tudományos rendezvényeket, orvosi konferenciákat tartunk az öregedés kérdésköréről, márciusban éppen Nagyatád volt egy ilyen tanácskozás helyszíne.- Somogy is részese lett így a nemzeti év programjának.- Nagyatád részt vett a pályázaton, egész éves programot nyújtott be, így a márciusi tanácskozáson túl júniusban avatjuk azt az épület- együttest, ahol idősek napközi és bentlakásos otthona, nyugdíjas klub, és garzonház épül egy komplex intézményként. Az idősek világnapja, október elseje környékén jelenik meg egy antológia, amely nyugdíjas amatőr alkotók munkáit tartalmazza, ezt méltó rendezvény keretében szeretnénk bemutatni. Több somogyi program is lesz tehát 1999-ben.- Összegezésül elmondható, hogy a tanács az idősek valóságosgondjainak orvoslásán fáradozik?- Igen, ezt teljes határozottsággal állíthatom. Arra nincs módunk, hogy holnaptól kétszeresére emeljük a nyugdíj összegét, nem is ez a feladatunk. A tanács sokszínű szakmai összetétele garantálja, hogy az időseket érintő minden területet szemmel tartunk, s gondoskodunk arról, hogy - az adott lehetőségek között - a számukra legkedvezőbb döntések. Katona Csongor ______________________Hírek______________________ Á dándon hétfőn taggyűlést tartott a helyi nyugdíjas klub. Nagy Károly polgármester köszöntötte a megjelent idős embereket, majd Kovács Lajos, a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének elnöke tartott tájékoztatót a testület munkájáról, életéről. A közel negyven fős klubtagság úgy határozott, hogy felvételét kéri a szövetségbe. Az Asztmások Somogy Megyei Egyesülete szombaton délután 3-kor tartja anyák napi ünnepségét a Szent Imre utcai pártok háza nagytermében. A mosdósi kórház kis betegei műsorral köszöntik az édesanyákat, nagymamákat, majd az egészséges táplálkozásról hangzik el előadás. Kocogóversenyt rendez nyugdíjasoknak szombaton a Tókaji- parkerdőben a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Kaposvári Klubja. A távolsági pályaudvarról reggel 9-kor indul autóbusz, de a 3-as busz végállomásától is megközelíthető a helyszín. A verseny 10 órakor a 70 éven felüliek rajtjával kezdődik. A kaposvári egyesület háziasszony-klubjának hétfői találkozóján az év második felének programját beszélik meg. Az ösz- szejövetel délután 3 órakor kezdődik a szokott helyen. A Vasas-nyugdíjasok egynapos kirándulásra mennek július 10-én az Őrségbe, Szentgotthárd, Őriszentpéter nevezetességeinek megtekintésére. Az útra kedd délelőttönként az MSZOSZ- ház II. emeletén levő Vasas-irodában lehet jelentkezni. A balatonföldvári egyesület legutóbbi közgyűlésén az egészségi állapota miatt lemondott három elnökségi tag helyébe újakat választottak. Döntöttek a személyi jövedelemadó 1 százalékából befolyt támogatás felhasználásáról is. Az egyesület pénzével kiegészítve, hat nehéz körülmények között élő társukon segítenek. Paksiak vendégségben Tetszett a városháza a paksi nyugdíjasoknak fotó: török anett A kaposvári egyesület meghívására a somogyi megyeszékhelyen vendégeskedett szombaton a Paksi Nyugdíjas Klub ötven tagja. Kaposvár Szép múltú, huszonöt esztendős a több mint kétszáz tagot számláló paksi szervezet, tudtuk meg elnöküktől, Czetli Imrétől, aki egykori kaposvári lakosként igencsak elcsodálkozott a megváltozott belvároson, a sétálóutca szépen helyreállított épületein, a sok virágon. Megnézték a színházat, a városházát és a székes- egyházat, majd a Pannon Lovas-akadémián tartott látványos bemutatóban gyönyörködtek. Délután a Szent Imre utcai nagyteremben találkoztak a paksi és kaposvári nyugdíjasok, a háziasszonyok szépen terített asztallal, süteményekkel, üdítővel várták a vendégeket. Igényes és hangulatos műsorral tisztelték meg egymást, nótáztak, beszélgettek, besötétedett már, mikor búcsút vettek.- Minden várakozásunkat felülmúlta a figyelmes vendég- szeretet - mondta a búcsúzáskor Czetli Imre. - Már most törjük a fejünket, hogy jövőre milyen meglepetéssel várjuk kaposvári barátainkat. K. Cs. Kicsi falvak, nagy barátság Alig múlik el hétvége Somogybán szomszédközségek nyugdíjasainak találkozói nélkül. Szombaton két településen is ápolták ezt a kedves szokást. Fonó, Somogyjáp Fonóban a batéi, mosdósi és a nagyberki idősek találkoztak, és lelkesen megtapsolták egymás műsorait, majd hálóztak az éjszakai órákig. Somogyjádon a jutái, várdai, hetesi és somogysárdi klub vendégeskedett, ott volt dr. Gyenesei István és Pásztohy András országgyűlési képviselő is. A produkciókat zsűri értékelte, de a kategóriák győztesei mellett minden szereplő emléklapot kapott. Szokás szerint a jádi találkozó is bállal ért véget fotó: kovács Kerékpárral az életen át A hamarosan 94 esztendős Sass Márton, a környék legidősebb lakója. Édesapját az I. világháborúban elveszítette, korán kenyérkeresővé vált, már kilencévesen ökröket hajtott. Megszokta a szegénységet. Tótújfalu — A 30-as évektől a legnehezebb időszakot éltük át — mondja. — Eleinte napszámba jártam két pengőért. Jöttek a gyerekek, s velük a gondok. Nekem mindennél fontosabb volt az öt gyermekem. Kőművesként léteztem, mentem ha esett, ha fújt. Kerékpárral jártam mindenhova, még a zord téli napokon, a jeges úton is. Naponta letekertem nyolcvan kilométert. Vittem magammal hátizsákomban a kőműves szerszámokat. Mindig úton voltam; ezért sokszor megkérdezték, hogy mikor alszom. Nekem a pihenés a bicikli volt, nem bántam hát, ha nagy távolságot kellett megtennem. A legnagyobb élményének a Dráván töltött tizenkét évet nevezi. Vízi munkásként partépítést végeztek. Több menekültet hozott át az egykori Jugoszláviából csónakkal a folyón, és sok „huncut” magyart segített át a túloldalra is. Sass Márton közel kilencven évig Szentborbáson élt. Nyugdíjas éveit sem töltötte tétlenül: éjjeliőr volt a pécsi bőrgyár szentmártoni telepén. Nyolcvanhét évesen is hétvégeken tizenkét órát szolgált ott. A hétköznapokon sem pihent, kerékpárra ült, hogy hozzátartozóit segítse, meglátogassa, vigye a szükséges gyógyszereket. — Hol Lakócsán, hol meg Tótújfaluban bukkantam fel, sokan mondták: „Márton bácsi, maga repül”. Sas vagyok, kell is repülni — feleltem erre. Kedve ma is a régi, de a kerékpárt már nem használja. Leánya családjával él Tótújfaluban. — Nagyon szerencsés vagyok, mert mindent kibírok. Az egészségemre nem panaszkodhatom, pedig hosszú utat tettem meg. Úgy érzem, még legalább öt évre jó vagyok... - búcsúzik kalapját emelve. (Gamos)
