Somogyi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-12 / 109. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. május 12., szerda Már lépcsőzik az újszíves Az újszíves, a Somogy szili Németh János már a lép­csőn is közlekedik a buda­pesti városmajori ér és szívsebészeti klinikán. Mint mondta: a minap megkívánt egy finom süteményt, s le­ballagott a klinika büféjébe. Naponta többször kisétál a folyosóra és élvezi, hogy ta­lálkozhat betegtársaival. A kastély új ruhája Negyven vendéget fogad a nyártól a Somssichok ősi fészke FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Budapest-Somogyszil- Olykor furcsán néznek rám, mert a fejem búbjától a lábam ujjáig fehérben vagyok, s úgy nézek ki, mint egy űrhajós a szkafanderben - mondta. - Legtöbben nem is sejtik, hogy szívátültetésen estem át, azt hiszik új vesét kaptam. Amikor elmesélem, mi tör­tént velem, csodálkoznak. Azt mondják, nagyon fürge vagyok. Kiengedtek az inten­zív, steril szobából, de sajnos, a fertőzésveszély miatt most is egyedül vagyok egy helyi­ségben. Szerencsére van tele­vízió és a folyosón is járkál­hatok. Németh János tíz kilót fo­gyott a műtét után. Étvágya azonban jó. Legutóbb is gu­lyást rendelt a nővérkéktől, akik készségesen elkészítet­ték a finom falatokat. Már két nagy darab hazai sonkát is el­fogyasztott, s- várja az után­pótlást. A műtétet végző or­voscsoport vezetője, dr. Mo- ravcsik Endre nagyon elége­dett az állapotával. Egy hét múlva a Korányi kórházban lábadozik, majd Mosdósra, onnan otthonába megy. Az egyetlen bánata, hogy újsá­got, könyvet még nem vehet a kezébe. A fertőzésveszély miatt ez túl kockázatos lenne. A híreket és az otthoni ízeket felesége és két nagyfia hozza. Tőlük tudta meg, hogy a so- mogyszili önkormányzat 50 ezer forinttal sietett bajba ju­tott családja megsegítésére, s hogy vadidegen emberek te­lefonon érdeklődnek állapota iránt s kifejezik együttérzé­süket az első somogyi újszí­vesnek. (Várnai) Virágzó vadgesztenyefák, óriásfenyők ölelik körül a szarkavári kastélyt, amelynek új gazdája van. A Somssichok ősi fészkét Esküdt Zoltán kaposvári vállalkozó vette meg, s azt tervezi: szállodaként üze­melteti a több mint 150 éves műemlék épületet. Szarkavár A felső szinten már az abla­kot tisztítják, és a míves, ko­vácsoltvas csillárok is a he­lyükre kerültek. A földszinti folyosón még rakásban áll a parketta. A szobákat újra le­rakják, de az 1945 utáni bur­kolatot felújítva megőrzik és a nagyterem eredeti, ám fa­vágás, tűzrakás nyomait őrző parkettáját is megmentik. Tavaly még a megyei dön­tőbe sem jutott be, most viszont harmadik lett a Mohácson megrendezett népdaléneklési versenyen Pap Tamás. A kaposmérői kissrác még csak hatodi­kos, de operaénekesnek készül. Azt mondta: sze­retne híres ember lenni. Kaposmérő Nemcsak énektanára, Lenczné Kálmán Gyöngyi, hanem szép hangú édesanyja is - aki ebédfőzés közben is gyakran dalol - segített a ver­senyre való készülésben. Pap Tamás zeneiskolába is jár; Esküdt Zoltán, a házigazda kalauzol. Tizenhárom felújí­tott, fürdőszobás lakrészt mutat, amelyekbe az ISDN- telefonokat is bekötik.- Megtetszett a környék - mondta -, s a család fantáziát látott a konferenciaturizmus­ban. Ezért vettük meg a tíz­hektáros területet, amelyben egy kéthektáros park van. Bár én nem vagyok vendéglátó szakember, de az alkotás öröméért belevágtam. Eddig több tízmillió forintot vitt el a felújítás. Megtudom: új ruhát kap az épület. Már keresik a külső falszínt. A műemlék- védelmi szakemberekkel egyeztetve, világossárgára meszelik majd a kastélyt, amelynek közelében egy málló vakolatú kilátó áll és Pap Tamás operaénekesnek készül zongorázik, és a diszkózene helyett klasszikusokat hall­gat. Kedvence a Bánk bán, s egy szép kápolna. A kaposúj- lakiaknak itt prédikál a szé­kesegyház egyik papja, de Is­ten hajléka is régen megérett már a rendbetételre. A kas­tély után ezek következnek, és talán megmenekül az enyészettől a mauzóleum is, amelynek bejáratánál Esküd­ték is gyertyát gyújtanak ha­lottak napján. A Kincstári Va­gyoni Igazgatóság munkatár­sai már elküldték a pályázatot a további rekonstrukcióra. A tervek szerint a nyár vé­gétől fogadja vendégeit a negyvenágyas panzió, ahol 10-15 alkalmazott lesz. A tu­lajdonos elsősorban a helybe- liket foglalkoztatja, ennek Rózsás Gyula kaposújlaki polgármester különösen örül, hiszen kevesebb állástalan lesz a faluban. Lőrincz Sándor képzeletben már sok opera­hős bőrébe belebújt. Eddig kitűnő volt, de biológiából és történelemből most négy­ötödre áll. Év végéig még be­lehúz, hátha összejön megint a színötös. Nemcsak a zongoraklavia­túra, hanem a számítógép bil­lentyűzete is lázba hozza. No, meg a szebbnél szebb népdalok, amelyeket még szennai dédnagyanyjától ta­nult. S hogy mi a kedvence a pöttöm gyereknek?- Ha felmegyek a budai nagy hegyre... - énekelte. Tamás még nem járt a bu­dai hegyekben, de abban bí­zik: az idén eljut oda is. L. S. Kincs van a torkában Tánccal élő hagyomány A párok, negyvenen innen, harmincon túl, eddig is összejártak Kaposfőn. A néptánc azonban még kö­zelebb hozta a családokat. Kaposfő Egy éve egyre erőteljesebben megfogalmazódott: létre kel­lene hozni egy hagyomány- őrző egyesületet. Az Újvidék környékéről származó, s Németországból ide települő Takac' Antun volt az egyik mozgatója az egyesületnek, amelynek tagjai a steinheimi vendégek előtt mutatkoztak be először. Akkor még köl­csön ruhákban és csizmák­ban léptek fel, de már varrják a népviseletet és a csizmák is készülnek. A német testvérte­lepülésen pünkösdkor már teljes díszben állnak közön­ség elé, és a Szerecz Róbert ta­nította somogyi számok mel­lett sváb táncokkal is fellép­nek. Ezeket Takács László ko- reografálta. Urbán László, az egyesület elnöke - aki civilben felvá­sárló - örül, hogy dr. Antal László polgármester is mellé­jük állt. A közelmúltban ép­pen a kísérőzene felvételénél bábáskodott. A 27 tagú egyesület tagjai­nak zöme középkorú, de 15 éves táncosuk is van. Pitz Já­nosáé adminisztrátor is vígan ropja, ám fellépés előtt vala­mennyien izgulnak. A bálo­kon már bizonyítottak; nem kell tartaniuk a leégéstől. Paládi Vincéné három gye­reket nevel, de marad ideje, hogy részt vegyen a heti két próbán a kultúrházban.- Nem vagyunk profik - mondta -, s elég nehéz volt megszokni, hogy gyakran fáj a gerincünk, a térdünk, de amikor színpadra lépünk, minden bajunk tovaszáll. A tánc pénzigényes műfaj. A kaposfői hagyományőrző­ket a helyi és a német nemze­tiségi önkormányzat is támo­gatja, s több helyre is pályáztak. Hogy elindulja­nak, az együttes tagjainak is mélyen a zsebükbe kellett nyúlni; havi ezer forint a tag­sági díj. Nem bánják a pénzt, mert a próbákon, a fellépéseken, a közös rendezvényeken jól ér­zik magukat. És büszkék arra is, hogy a Kaposfőért Egyesü­let, a nyugdíjasklub és a tűzol­tózenekar mellett - ezekkel gyakran szerveznek közös programokat - egy újabb civil- szerveződés alakult a magyar és a sváb hagyományok újraé­lesztésére. Ezért szeretnének egy állandó helytörténeti gyűj­teményt rendezni a Bödő-féle házban. Lőrincz Sándor Paládi Vincéné, Urbán László és Pitz Jánosné az ajándék kupával fotó: kovács HÍREK Pont, pont vesszőcske Ezzel a címmel nyílt kiállítás Zi- mányban. A napköziotthonos óvodában harmadik alkalom­mal rendezték meg a kiállítást az óvónők. A tárlaton az ovisok munkái láthatók. Iratokat lopott Egy kiskorpádi hölgy hiába kereste személy- gépkocsijában az iratait, mert egy ismeretlen tettes a pénzét is elvitte, s így 330 ezer forintos kárt okozott a tulajdonosnak. Az ügyben a kaposvári rendőrkapitányság nyomoz. Művésztelep Mezőcsokonyán Kertész Sándor kaposvári festőművész az ötletgazdája a Mezőcsokonyán július 12-19 között megrendezendő művésztelepnek. Érzelmi szálak fűzik a kis településhez, ahol csaknem másfél évtizedig tanított. Az alkotótelepre - amelyet évente megrendeznek -, elsősorban a festészet iránt érdeklődő felnőtteket várja a művész-tanár. A tehetséges zenész ötödik hangszerét koptatja fotó: kovács tibor Deep Purple-szám szaxofonon és szintetizátoron Vonzza a bárzene a pincért Hetedikes volt, amikor egy bált végigmuzsikált. Akkor még nehezen bírta az éjszakázást, ám az évek megedzették a fiatal zenészt. A kaposfői ifj. Wolstrommer István fel­szolgáló a Fortuna falato­zóban, de bálokban, lako­dalmakban is szívesen zenél és énekel. Kaposfő- Hogyan lesz valaki zenész?- kérdeztük a fiatalembert, aki néhány hét múlva az anyakönyvvezető elé áll kedvesével.- Elsősorban tehetség és kitartás kérdése. Édesapám is harmonikázott egy ideig, onnan a zeneszeretet. Ó vette a hangszereimet is. A mostani már az ötödik szin­tetizátorom, de ezt nem cse­rélem ki - mondta ifj. Wolst­rommer István. - Jártam egy magántanárhoz, és autodi­daktaként is rendszeresen képeztem magamat. Hét éve együtt muzsikálok Vörös Gá­borral, aki remek szaxofonos és jó barát. Sokat tanultam tőle.- Milyen számokat kedvel a mai bálok közönsége?- A nosztalgiaszámok - Szécsi Pál-dalok, Kovács Kati-slágerek - a menők, és Balázs Fecót is gyakran ké­rik, csakúgy, mint a kortárs külföldi előadók műveit. A bálokban egyébként a gyor­sabb, dinamikusabb számok a kedveltek, de én a bárzenét is szeretem; ilyenkor érzel­mesebb, lassúbb számokra táncolnak a párok.- A násznép mit kér leg­gyakrabban a dúsuláskor?- Általában régi hallgató­nótákat, a Homokórát, a Vén cigányt, de csárdást is gyak­ran rendelnek. Az egyik la­kodalomban extra kívánsága volt a vendégnek: a Deep Purple egyik dalát kérte. Mi azonban nem ismerünk le­hetetlent és élj átszőttük. Egy szintetizátoron és egy sza- xin. Ráismertek... (Lőrincz) 200 kilométer drótszamáron Gadár László fizika szakos tanár és két szülő vezeté­sével tizenhét szennai diák vette nyakába a megyét. Szenna A háromnapos kerékpártúra távja 200 kilométer volt, amit könnyűszerrel letekertek a fiatalok. Kadarkútra, Csoko- nyavisontára, Babócsára ve­zetett az útjuk, ahol bekap­csolódtak a Basakertben ren­dezett nárcisznapba, Barcson pedig megtekintették az ős­borókást. Istvándiba és Szu- lokba is eljutottak, s onnan indultak hazafelé. A lelkes csapat elhatározta: hagyományt teremt a túrából, és vélhetően hosszabb távon ülik meg a drótszamarat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom