Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-26 / 96. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. április 26., hétfő Kaposvár 5 Két évtized Magyarországon Ritka pillanat: végre együtt az egész család fotó: horváth Mónika HÍREK Jegyzők kollégiuma A kaposvári képviselők is egyetértettek abban, hogy a megye- székhely térségében is megalakuljon a jegyzők együttműködését szolgáló Város- környéki Kistérségi Jegyzői Kollégium. Ezen a fórumon Kaposvárt és a polgármesteri hivatalt teljes jogkörrel dr. Kéki Zoltán jegyző képviseli. Programajánló Ma 18 órakor az evangélikus templomban folytatódik az ökumenikus imaóra, ezúttal Varga László, a Szent Imre templom plébánosa tart előadást. Moziműsorok SZIVÁRVÁNY: 5, 8: AZ ŐRÜLET HATÁRÁN (am.) Feltűnő személyiség, látásból sokan ismerik. Azt is tudják róla, hogy aneszteziológus a kórházban,s hogy nigériai származású. A nevét viszont nehéz kimondani: Ekpenyong Edét. Csuha Valéria, Ekpenyong Edét felesége előre jelzi, hogy a férje szeret sokat beszélni. Edét eleinte szabódik, aztán mesélni kezd, színesen, érdekesen. Kiderül, hogy feleségének volt igaza: hiába, jól ismeri, kilenc év, amelyet együtt töltöttek, elég idő ehhez. Edét húsz éve érkezett Magyarországra, orvosi egyetemre az UNESCO keretében, ösztöndíjasként. Nyolc testvért hagyott otthon Nigériában, és egy teljesen más világot. Budapesten szeretett volna tanulni, de Pécsre került, ott szerezte meg alapdiplomáját. Szülészetre akart szakosodni, de az élet Kaposvárra vezette, ahol éppen altatóorvosra volt szükség. így lett aneszteziológus, és így lett kaposvári is, teljes szívvel. Tizenkét éve él itt. Hat éve Marcaliba kellett mennie két hónapra, az ottani kórházban volt szükség a munkájára. A két hónapból aztán két és fél év lett, de nem lett hűtlen Kaposvárhoz, visszajött. — Érdekes kisváros — mondja Edét. — Már tízenhét éve, amikor először jártam itt, akkor is megfogott a hangulata. Mostanra pedig igazi otthonomnak érzem. A munkáján és a családján kívül még egy „szerelme” van: a sport, a mozgás. Teniszezik, atlétizál, futballozik. Ezt még otthonról hozta magával. Meséli, hogy mezítlábasán, narancshéjból készült labdával fociztak: levágták a narancs tetejét, kiették a belsejét, ebből lett a narancs-labda. A sportot igyekezett megszerettetni a gyerekeivel is: a nyolcéves Jennifer két évet járt sportgimnasztikára. Kedvenc tantárgya a testnevelés és a magyar. Az ötéves Kevin úszik és biciklizik, és egyelőre rendőrnek készül. Az anyja csak „házi Herkulesnek” becézi. A gyerekek kétnyelvűek, apjuk gyakran angolul szól hozzájuk, anyjuk magyarul. Edét az itt töltött húsz év alatt mindössze kétszer járt otthon, egyedül. A családját még nem tudta hazavinni. Mondja: legalább három hónapra kellene menniük, hogy megismerjék Nigériát. Egy hét kevés, annyi még neki is kell, hogy újra hozzászokjon az éghajlathoz, és az ételekhez. Mert papírja ugyan nincs róla, de a gyomra már tudja, hogy magyar. Szélesi Sándor A karnagy díja Mohácsról érkezett az elismerés Emlékplakett, az áldozatos munkáért Valószínűleg kevés ember van Kaposváron, aki ne ismerné Dorogi István nevét. Ha máshonnan nem is, onnan bizonyosan, hogy hosszú évek óta a legrangosabb kaposvári eseményeken lép fel nemzetközi hírű kórusaival. Az elismerés mégsem Kaposvárról és nem külföldről, hanem Mohácsról érkezett... Évente rendezik meg Mohácson a Schneider Lajos nép- dalversenyt, amelyen megyénként 2-3 fiatal vesz részt. Somogy hosszú évek óta képviselteti magát az országos hírű találkozón, szép sikerekkel. Az idén ítéletidő tombolt a verseny előtt, Dorogi István, a Toldi gimnázium énektanára- karvezetője talán nem is ment volna el, ha nem közlik vele, hogy feltétlen elvárják megjelenését. Ennek okát azonban csak ott tudta meg: „kimagasló szakmai tevékenysége, a népFOTÓ: HORVÁTH MÓNIKA dalversenyek előkészítésében és szervezésében, a magyar népdalkincs népszerűsítésében, átörökítésében, valamint a népdalos utánpótlás nevelésben végzett példaértékű munkája elismeréseként” átvehette a Schneider Lajos-em- lékplakettet. — Szívesen foglalkozom népdalokkal — mondja a harmincöt éve tanító pedagógus- karvezető. — Ha versenyen nem is, de felkérésre magam is énekelek népdalt, legutóbb a fafaragó kiállításon léptem fel. Az emlékplakett és az oklevél számomra annak a munkának elismerését jelenti, amit szív- vel-lélekkel csinálok. Az a célom, hogy a gyerekekhez közel hozzam a zenét, és örömmel tapasztalom, hogy egyre többen vesznek részt versenyeken. Dorogi Istvánnak jól kezdődött ez az év: az első három hónapban kórusával két versenyt is megnyert. (Szélesi) Megújul a Tourinform Új feladatokkal, egyre inkább a térség turizmusának szervezőjeként működik majd a Kaposvári Tourinform Iroda. A profilbővítéshez szükséges szerződésekről, pályázatokról a legutóbbi közgyűlésen döntöttek a városatyák. Mivel a Magyar Turizmus Rt elődjével, az Országos Idegen- forgalmi Hivatallal 1992-ben kötött, szerződés lejárt, ez jó alkalom arra, hogy a Kaposvári Tourinform Iroda működését, szerepét átgondolják a város vezetői. Úgy vélik: az elmúlt években kiemelt szerepet kapott a turizmus fejlesztése, s így az iroda is „kinőtte” hatáskörét. Ez már tulajdonképpen megegyezik a Magyar Turizmus Rt által megfogalmazott Területi információs és marketing iroda feladatkörével, vagyis a turisták tájékoztatása mellett a települések, ü- letve a kistérség információit gyűjti, továbbítja, szervezi a turizmust, kiadványokat készít, kiállításokon jelenik meg. A megújult iroda új név- használati szerződésének aláírására a polgármestert hatalmazta fel a közgyűlés, és az irodavezetői munkakörre is új pályázatot ír ki a város. Kátránypapír a védett templomon Ki kellett cserélni a kapós- füredi Őrangyal római katolikus templom tetejét. Az új tető azonban nem mindenkinek tetszik: volt, aki sérelmezte, hogy olyan tetőt raktak fel, amely nem illik a kétszázéves, műemléki jellegű templomra. Virányi István, városi főépítész szerint teljesen jogos a felháborodás. Ugyanis a városrész több mint kétszáz éve épült templomára — ha nem is műemléki, de helyi védelem alatt álló építészeti érték — nem szabad olyan hullámpalát feltenni, amely kátránypapírból készült, a leggyúlékonyabb és nem is túl esztétikus. Ezzel az anyaggal és ezzel a módszerrel legfeljebb az állattartó helyiségeket ajánlatos lefedni. Mint megtudtuk: az egyház- közösség a munkálatok megkezdésekor nem is kérte ki a építészeti iroda véleményét. Zalai Ferenc esperesnek mindezzel szemben más a véleménye. Nem érti az építészek felháborodását. Ő a hívek érdekeit, akaratát és pénztárcájukat tartja szem előtt. — A téli időjárás úgy tönkretette a régi cserepeket, hogy azok hullottak, s be is ázott a templom épülete — mondja az esperes. — Ezért döntött úgy az egyházközösség, hogy kicseréli a tetőcserepeket a hívek és a részönkormányzat anyagi támogatásából megvásárolt hullámpalára. Ez a tetőpala a célnak meg fog felelni, vagyis nem ázik át. A tetőcsere nemrégiben megtörtént. Virányi István szerint, ha a füredieknek mindez megfelel, akkor kénytelenek az ügyet annyiban hagyni. Ennek ellenére bízik abban, hogy a helyiek felismerik a dolog fontosságát, s előbb- utóbb olyan borítás lesz a templomon, amely a történelmi múltú épülethez méltó. Az építészeti iroda az ügyben hatósági eljárást sem kíván indítani. (Kovács) > • • • ’ »• v í! >Í CriM i Ü li cV\t I I > «■>: A családot pótolja a napközi A város általános iskoláiban a szülők többsége él a napközi otthon adta lehetőségekkel. Mintegy ötezerötszáz kisgyerek ül az iskolák padjaiban, s közülük minden másodiknak csak délután ötkor ér véget a „munkaidő”. A napköziben a gyerekfelügyelet mellett a helyes napirend megtervezése, a tanulási- , étkezési-, és higiéniás szokások kialakítása is fontos nevelői munka. Emellett a kulturális-, sport-, és művészeti programok is színesítik a délutánt. — Minden tanév elején félünk attól, hogy a térítési díjak emelkedésével kevesebb szülő íratja be gyermekét a napközibe - mondta Varga János, az oktatási iroda főmunkatársa. — A statisztika szerint azonban évről évre növekszik a napközi otthonos ellátás iránti igény. A Kodály iskolában például már 12 napközis csoport működik, a Gárdonyi iskolában viszont a gyerekek többsége hazamegy a délelőtti tanórák után. A négyosztályos Kaposfü- redi Általános Iskolának jelenleg jelenleg három napközis csoportra van engedélye, a negyediket önerőből működtetik. Kovács Zoltán igazgató szerint ma már elképzelhetetlen, hogy a gyerekek délután összevont osztályokban tanuljanak. A Pécsi utcai Általános Iskola alsó tagozatán négy napközis csoport működik 15-20 fővel. And- rássy Tibor igazgató szerint a szülők többsége azért nem íratja napközibe gyermekét, mert nem tudják fizetni a térítési díjakat, holott a háromszori étkezést sosem tették kötelezővé. A nem önkormányzati fenntartású iskolákban, így a Nagyboldogasz- szony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskolának az idei tanévben beindított első osztályában is minden kisdiák napközis, sőt még a gimnázium 6. osztályában tanulók többsége is az iskolában tölti a délutánt. Pedagógusok, oktatási szakemberek véleménye szerint a napközi fontos feladatot lát el: egy kicsit a családot is pótolja, kiegészíti, bővíti a tanítási órán végzett nevelői munkát, s olyan pluszt is ad, amely kiszorul a délelőtti tanóráról is. (Kovács) Vásári forgatag, eső után Vásárló kevés volt, nézelődő annál több, úgyhogy a portékára vigyázni kellett fotó: ung Róbert Jót tett a kaposvári vásár nak a múlt hét végi eső. A „notórius” vásárjárók végre kedvükre portyázhattak a délelőtti verőfényben. A vásározóknak szerencséjük; a vásárjáróknak pedig vásárlókedvük nem volt az előző hétvégeken — vagy az ünnepek utáni üres pénztárca, vagy a zord időjárás miatt. Tegnap viszont benépesült a vásártér — igaz, többnyire csak nézelő- dőkkel. Az esőfelhők mögül ki-kibukkanó napfény — úgy tűnik — a vásárlók eszébe juttatta a közelgő nyarat, s ezzel összefüggésben persze a nyári ruhatár felfrissítését is. A „szemlézésre” jó alkalom volt a tegnapi vásár, mert néhány helyen igazán szemrevaló holmit kínáltak, elérhető árakon. Egy-egy divatosabb nyári felső például 1500-2000 forintba került, ennél valamivel többért adták a divatos, nagymintás selyem blúzokat, a szivárvány minden színében. Az idén még divatos spandecs anyagú nadrágok, szoknyák is 3000 forint körüli áron találtak vevőre. Cipőket — igaz, műanyag talpú, műbőr topánokat — 4-5 ezerért kínáltak. S akinek a tavaszról és a ruhatárról a felesleges kilók is eszébe jutottak, és netán kedve támadt némi sportolásra, szabadidő- ruhából és edzőcipőből olcsóbbat, drágábbat is választhatott, kezdve az 1-2 ezer forintos kínai tucatárutól a hatezer forint körüli majdnem márkás holmikig. Persze, az igazi háziasszonyoknak a tavaszról a háztartás, a nagytakarítás és a lakás szépítése jut eszébe. Sejthették ezt a kereskedők is, mivel sok helyen kínáltak tisztítószereket, lakás- felszerelést, műanyagárut;.
