Somogyi Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-10 / 83. szám
SOMOGYI HÍRLAP 10 A KÖLTÉSZET NAPJA 1999. április 10., szombat Költő nem hallgathat Változatok József Attila verssoraira Ahogy a pedagógia csődje a pofon, úgy a politikáé és az egész életünké a háború — törte meg szavaival a XII. Költészet Nap pátoszát Nyári László költő, a balatonszárszói József Attila Általános Iskola udvarán rendezett ünnepségen. Balatonszárszó A tőlünk délre dúló háborútól ő sem tudta függetleníteni magát, mint beszédében hangsúlyozta: szörnyű, hogy az ártatlanok szenvedését csak az ártatlanok vére oldhatja fel. Vajon mit tehet ebben a helyzetben a költő; kell-e verset írnia, hallgathat-e ilyenkor? A Balatonszárszón megjelent költők nem hallgattak, mindenki hozott egy-egy verset, amellyel tisztelettel adózott a jeles ünnepnek. Sorrendben Simon Ottó, Tor- nay József, Matyikó Sebestyén József, B. Gyarmati László, Szirmay Endre olvasta fel írását. A versek közti szünetekben a Ránki György Zeneiskola szárszói tagozatának növendékei zenéltek. Az ünnepségen felszólalt még Po- mogáts Béla, az írószövetség elnöke és Fekete József a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet vezetője is. A megjelentek végül koszorúkat és virágokat helyeztek el József Attila szobránál és Fodor András emlékfájánál. A költészet napi rendezvényhez kapcsolódóan a megemlékezés után a polgármesteri hivatalban Feledy Gyula Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes Grafikusművész kiállításának megnyitójára került sor „Változatok József Attila verssoraira” címmel. Délután az általános iskolások vetélkedtek a helyi iskolában az első József Attila megyei szavalóverseny döntőjében. A versenyre a megye húsz iskolájából mintegy harmincnyolc diák érkezett. A hetedik-nyolcadik osztályosok közt a bogiári Muszti Anita lett a legjobb, megelőzve a leilei Isvánfi Ivettet és a harmadik helyezett siófoki Kovács Katalint. Az ötödik-hatodik osztályosok közt pedig a fonyódi Osváth Katalin végzett az élen, a leilei Somogyi Bence előtt. Ők öten utazhatnak majd Veszprémbe, a dunántúli versmondó versenyre. A csapat tartalékja a harmadik helyen végzett szárszói Gutmann Bea lesz. Az idén sem marad el a rendezvényhez kapcsolódóan a háromnapos középiskolás versmondó tábor sem, amelyre tegnap megérkezett a közel harminc Somogy illetve tolna megyei résztvevő. A gyerekek egyfajta versmondó tréningen vesznek részt, amely a vasárnap délelőtti versennyel zárul majd. Keszthelyi Zoltán Petőfi és Keats nyomdokán Csak kevesen gondolnák róla, hogy szabadidejének nagy részét Dakos Zsolt, a katolikus gimnázium végzős diákja a számítógépezés és a versírás között osztja meg. Állítja, ez a két alapjaiban eltérő tevékenység jól megfér egymás mellett, hiszen mindenkiben több lélek lakozik. — Nemrég egy lány megkérdezte, hogy ki is vagyok én, hiszen annyi arcomat ismeri — kezdte Zsolt egy történettel. — Erre válaszul megmutattam a verseimet, mert mindegyikben benne vagyok. Ezekben tudom igazán kifejezni az érzéseimet, gondolataimat. Mint mondta, egy furcsa véletlen folytán került szorosabb kapcsolatba a rímekkel. Még a somogyvári általános iskolás években kellett egy Toldi dolgozatot készíteniük. Ő lustaságból röviden, egy versben oldotta meg a feladatot. A várt dorgálás helyett azonban biztatást és újabb témákat kápott, így a csurgói református gimnáziumba már gyakorlott rímfaragóként érkezett. — Két éve döntöttem úgy, hogy átjövök Kaposvárra, a katolikus gimnáziumba,. de a kapcsolatom nem szakadt meg végleg Csurgóval. Ezt bizonyítja, hogy az ottani öregdiákok által kiírt pályázatra tavaly is elküldtem egy versemet. A Kedves című költemény a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ különdíját nyerte el. Emellett Zsolt a házi pályázatoknak is állandó nyerő embere, de az igazi elismerést persze nem a díjak jelentik az ifjú költő számára. — Nagyon jó érzés, ha egy-egy versem elhangzása után szívből jövő gratulációkat fogadhatok a diáktársaimtól, ennél már csak az a nagyobb elismerés, ha egy szakavatott ember tartja érdemesnek bírálatra a verseket. Ez történt meg velem nemrégiben, amikor Siposhegyi Péter, egy kaposvári születésű író összegezte így a műveket: egy tehetséges kezdő alkotásai. Dakos Zsolt példaképeinek: Petőfinek, Csokonainak és Keatsnek nyomdokain haladva már megtette a kezdő lépéseket. Következik a ballagás, majd — szándéka szerint — az újságírói pálya, bár úgy érzi, hogy a számítógép klaviatúrája sohasem válthatja fel végleg a tollat. Takács Zoltán Dakos Zsolt . fotó: lang Róbert Jordán Tamás, Nagy Feró, Major és Karádi is szaval József Attila élete és versei CD-n József Attila valamennyi versének szövegét és hangzó anyagát tartalmazó CD-t adott ki a Magyar Rádió Rt. a Hypermedia Systems Kft-vel karöltve. A rendkívül igényes, tetszetős kivitelű kiadvány részletes életrajzot, verselemzéseket, fényképeket, bibliográfiát is tartalmaz. A versek a megjelenés szerint, kötetbe rendezve találhatóak. A hangfelvételek, melyek a Magyar Rádió archívumából kerültek elő, kiváló versmondó mezőnyt vonultatnak fel Ascher Oszkártól Zelk Zoltánig. A legtöbb költemény Jordán Tamás, Galkó Balázs, Vallai Péter tolmácsolásában hallható, de emlékezetes vers előadásokkal szerepel Cserhalmi György és Major Tamás is. Sőt, egy-egy verset Karádi Katalin és Nagy Feró is elmond. További érdekesség, hogy akad néhány vers megzenésítés is a CD-n: Se- bőék, a Kaláka, Hobo, Cseh Tamás és más neves előadók felvételein. Külön is érdemes megemlíteni az Édosz Köz- ponü Énekkar és a Medicor Művek Magyar-Szovjet Barátság férfikarának előadását, bár az igazsághoz tartozik: a versfelvételek minősége lényegesen jobb a zenei anyagokénál. Állítható: a József Attila CD jól átgondolt, igényes kiadvány, amely igen ügyesen használja ki a digitális média lehetőségeit. Haszonnal böngészheti diák, irodalom és verskedvelő civil, profi irodalmár, de tanulhat belőle a jövőbeli multimédia-szerkesztő is. SZIRMAY ENDRE Zengő versek — A Költészet Napjának ünnepén — Lázasan lüktet a szó és röpteti, hirdeti lángja esendő szépségek hitét tetteiben tűnő végzetét ahogy az alkotás szülte világra... mert minden véres vágyat, igazat amit teremtett a lázas pillanat és dajkált a robotos idő a tépelődő, szívünkhöz érkező, hogy védjük a lelkünk szerinti szépet új világokat szülő emberséget... s a szellem fénye virágokat nyitott amelyek mind áradó dalba kezdte hitünk messze lobogó lángjával és művészetükkel megengeszteltek... — hisz egykor Szárszón a döbbenetén túl a vonatkerekek sikoltásán túl a szépség zászlaja lebegett élni és szólni tanított, hívott s áldozatával mindnyájunknak örökül hagyta a zengő verseket! KELEMEN LAJOS Getsemáné „aludva tatáid őket’’ Lk 22,45 Órákba telhet mire tiéid vacsora abbamaradt imádkozás után álmukból végre ébredezni kezdenek veríték vér súlyos aromáját érzékelik a kinyilvánítás mégis az lehet most ha láttatod ki térdel a kerti éjfél a megvilágosodott szenvedés fényében már mint sérthetetlen lélek tárulkozik várja a készülő napot tudva Isten nem ítél unos-untalan csak egyszer próba tárgya vehető-e egy név alá mindenek gyötrelme megváltása ROZSOS GÁBOR ✓ Április Betonút. Keskeny jégrepesztett hasíték: szürke medréből makacs fűszál emeli klorofill-szín tűhegyét. Hét sor haiku-témára Labdáját dobja — a szomszéd füvére pattan. A teraszról barna kislány fut érte. Együtt játszanak: drótkerítés hálója hiába közöttük. A jo vers eljut a címzetthez írókat, költőket kérdeztünk az irodalom- és az irodalmársorsról, s arról: válságban van-e a líra. Takáts Gyula Kossuth-díjas költő-műfordító: - A líra - akár csak az emberi természet - amíg él, nem lehet válságban. Vannak periódusok, amelyek nem értik az érzelmeket, s így a költészetnek a hangját és a hangulatát sem. A mai kor kedvez az íróknak, hiszen annyi könyvkiadó még soha nem volt mint ma. Igaz, a kisebbeknek nincsenek olyan tartalékaik, mint a régi nagyoknak voltak. Ezért nem is mernek kockáztatni. Sok esetben, ha meg is jelentetik a műveket, szinte csak a kiadást vállalják, a mecenatúrát nem. Simon Ottó fonyódi költő: - Úgy tűnik, hogy ebben a mai pénzhajhász világban mégis akadnak olyan emberek, akik szeretik a költészetet. A Fonyódi Helikonon és a balatonszárszói költészet napi randevún is azt tapasztaltuk: a gyerekek nagy áhítattal hallgatják a verseket. Akármennyire kiábrándító is a világ, szükség van arra, hogy a költők kiadják verseiket - akár öt-hatszáz példányban is -, s legyenek szerzői estek, közönségtalálkozók. A költészetből nem lehet megélni. Illyés és Csoóri sem ebből élt-él meg. Kell a polgári foglalkozás: a szerkesztés, a katedra. Engem depresszióval százalékoltak le, így fél évig egyfolytában verset írtam, aztán egy idő után azt mondta az agyam: elég volt! Amikor tanítottam és reggelente eszembe ötlött egy verssorrá formálható, szép gondolat, azt az iskolában kiverték a fejemből. A versírás nem egyenlő egy matematika feladat megoldásával, így a legjobb versek is elveszhetnek. Szerencsére én most nem hagytam elveszni őket, s ösz- szeállt új kötetem anyaga. Lotz Béla felsőmocsoládi tanár, költő: - Szerintem a líra továbbra is válságban van. Az egyik barátom megjelentetett egy könyvet - nem verseskötetet -, s én is elküldtem neki az én könyvemet, A rejtőzködőt. Azt mondta: ő nem szokott verseket olvasni, helyettük inkább novellákat olvas, és a barátai is az elbeszéléseket kedvelik. Furcsa volt ezt olyan szájából hallani, aki maga is könyvet adott ki. Sokat töprengek azon, hogy milyen a jó vers. Kevés olyan magyar költőt tudnék megnevezni, aki szerintem jó verseket ír. Azok is kevesen vannak, akik meg tudnák mondani, milyen a jó vers, s amit én írok, az jó vagy rossz. Ezért inkább vállalom a magányt, és néha eszembe jut, amit Katona József mondott, amikor a Bánk bánt nem úgy fogadták, mint szerette volna. A madár, ha látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, akkor éleleiemről gondoskodik, és elhallgat. Sok lírai típusú ember van, akik lehet, hogy jó verset írnának, de a fórumok, a bemutatkozási lehetőségek hiánya visszahúzza őket, s elrejtőznek. Úgy, mint én. Eörsi István író, költő, műfordító, a Csiky Gergely Színház dramaturgja: - Irodalmi fecsegés az, ha az ilyen vagy olyan műfaj válságáról beszélnek. Jó verset ritkán, nagy verset még ritkábban lehet írni, de minden korszakban akadhat erre példa. 1956 után megzavarodott az egyén és a közösség viszonyáról való gondolkodás. Felülkerekedett az az előítélet, hogy a személyi sors különválasztható a közösségi sorstól. Ezért a költők - akiket 1956 előtt kényszerrel akartak a politika szolgálatába fogni - azt hitték, úgy szabadulhatnak fel, ha személyes világukat a maga zártságában fejezhetik ki. Szerintem a költészet új fellendülése attól remélhető, hogy a szubjektív szféra - mint a nagy költészet korszakában annyiszor spontánul világnyivá tágul. Én most készítem elő össze, magam által érvényesnek tekinthető verseim gyűjteményét 1952-től máig. Egy másik kötetben pedig - ennek Versdokumentumok lesz a címe - olyan versformájú szövegeket szeretnék közölni, amelyeknek nem esztétikai, hanem dokumentum-értékük van. Ezek részben sztálinista, részben antisztálinista művek, s 1952-60 között íródtak. Mindegyikhez elemző esszét is közlök, és azt remélem, hogy ily módon ábrázolni tudom saját magam és részben talán az ország történetét is ebben az időszakban. Lőrincz Sándor
