Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-31 / 75. szám
SOMOGYI HÍRLAP 8 VÉLEMÉNYEK 1999. március 31., szerda Kéményseprőkre szükség van A Somogyi Hírlap Január 27-én megjelent Jogosan sepernek című írására érkezett a következő levél. Nagyon sajnálom, ha megalapozatlan állítással illettem a Somogy Megyei Kéményseprő Kft-t, de mentségemre szolgáljon, hogy tájékozatlanságomat a településünk jegyzőjének tájékozatlansága okozta, akihez - úgy látszik - a közgyűlés 15/1996. (XII. 23.) számú határozata a levélben állítottak ellenére nem jutott el. Azt hiszem, ragyogó találmány a négyévenként kötelező műszaki felülvizsgálat is, legalábbis a bevétel szempontjából, mert én például 30 éve vagyok kapcsolatban a kéményseprőkkel, de még egyszer sem említették létezését ennek a lehetőségnek, és a 15/1995. (XII. 23.) számú rendelet mellékletében előírt szakvélemény igazolását sem láttam, melyet - gyanítom - minden műszaki felülvizsgálatnál meg kellett volna kapnom. A megyei közgyűlés azon gyakorlatával egyetértek, mely a szolgáltatás díjának megállapítására kizárólagos jogot formál, csupán a kéményseprők díj megállapítási kérelmének egyes tételeit vonom kétségbe, melyek a mindennapi életben nem léteznek (például négyéves ellenőrzés), és mi mégis fizetünk értük. Ehhez nyújthatna a lakossági észrevétel segítséget. Az említett levél további részében leírtak az anyagi motiváció jegyében íródtak. Érvekkel próbálja írója alátámasztani, hogy a BM rendeletben szereplő évi egyszeri gázké- mény-ellenőrzés Somogybán miért nem elég. Egyetlen döntő érv, hogy a törvény ezt megengedi számukra. A többi érv bizony nem állná ki a visz- szakérdezések próbáját. Ezért azt hiszem, a törvény alapjaival, azaz a hiteles információ beszerzésével van baj. A gázkémények ellenőrzésének eszközigényéről szóló állítás pedig teljesen hamis, ugyanis manapság építkezésnél fémbélés nélkül nem is készítenek kéményt, ha remény van a földgáz bevezetésére. A régi kéményeket is ki kellett bélelni, mivel a gáz égésterméke a vízgőz, ami a vakolatot és a téglát tönkreteszi. Nálam is ez történt tíz éve, amikor is a kéményseprő megadta a gázkazán rákötési engedélyt a béleletlen kéményemre (talán éppen hiányzott, amikor a tanfolyamon a gázfűtést oktatták). Majdnem egy hétig ürült az égéstermék a kazánházba. De nem tettem feljelentést kontárkodás címén ismert tettes ellen. A fentiekből adódóan a fémmel bélelt kéményekből nincs mit kikefélni; idézet egy szakkönyvből: „A gázkazánok kéntartalma egészen minimális, így az égéstermék korróziót nem okoz. A tökéletes eléghetőség következtében pedig sem füst, sem korom nem keletkezik.” Ezért kamerával nincs mit megnézni. Nem beszélve arról, hogy a kamerát felülről kell a kéménybe engedni (a Somogyi Hírlap egyik számában megjelent fénykép alapján), ezért a falusi házaknál csak kosaras darus kocsival lehetne alkalmazni. Végezetül szeretném leszögezni, hogy a kéményseprőkre szükség van, mert a hagyományos tüzelőrendszerek ezt igénylik. De tudomásul kell venni, hogy a modern (gáz) tüzelőanyagoknak nincsenek szilárd égéstermékei (pl. gáztűzhely a lakótérben), ezért nincs szükség a gázkémények seprésére, az ellenőrzés ritkításait pedig a fémbélések időtállósága indokolja. Ezért tartom visszataszítónak, hogy tisztességtelen (a fizika törvényeibe ütköző) érvekkel vegyék rá a hatóságokat rájuk nézve kedvező anyagi előnyökkel járó törvények meghozatalára. (Név és cím a szerkesztőségben) • • Üzenet kutya- lopóknak 1999. január 23-án este háromnegyed tízkor Nemeskisfaludról ellopták két hathónapos - fajtatiszta welsh terrier - kiskutyámat. A kutyalopók fehér, új típusú Lada vagy Fiat személyautóval négyen voltak. Ketten átug- rották a kerítést és kiadták a kutyakölyköket a barátaiknak, majd mind a négyen elfutottak az autójukhoz és gázt adva elrobogtak. Imádkozom, hogy megbűnhődj enek. Egyébként azt javaslom a kutyalopóknak, hogy attól lopjanak, aki ilyen embereket nevelt a társadalomnak. Bokor Zoltán A Kaposkábel elnézést kér A Somogyi Hírlap március 29-i számában megjelent, Kaposká bel-szakadtáig című írására, mely azzal foglakozott, hogy a kaposvári Géza utcaiak a hét végén a Kaposkábel hibájából adás nélkül maradtak, a következő észrevétel érkezett: A Kaposkábel Kft a Géza utca lakóival 1999 januártól folyamatosan köti meg a kábeltelevíziós hálózathoz csatlakozó és a szolgáltatásra előfizetői szerződéseket. Az utcában 41 csatlakozó közül három címen nem tudtunk szolgáltatásra szerződést kötni, s a hét végén e három előfizető szolgáltatási kapcsolatát megszüntettük. Az érintettekkel március 29-én rendeztük viszonyunkat, a szolgáltatást igényük szerint biztosítjuk. A reklamáció any- nyiban megalapozott — s ezért az érintettektől elnézést kérek —, hogy két hónap türelmi idő és az üzletkötő többszöri eredménytelen megkeresése után ismételten nem hívtuk fel az érintetteket szerződéskötésre. A hasonló esetek elkerülésére intézkedtem, hogy munkaszüneti napokon nem lesz új bekötés, illetve az a még szerződéssel nem rendelkezők számára szóbeli és helyszíni nyilatkozat alapján történjen meg. Nagyon bízom abban, hogy hasonló eset nem fordul elő. Dr. Orosz László a Kaposkábel Kft ügyvezetője A szebb környezetért Kisberény 70 százaléka cigány, s a megélhetés számukra alig lehetséges. Az útra épített kunyhókban laknak, ezért az utat emiatt nem tudjuk használni. Örülhetnénk, hogy a külföldiek fellendítik a falut, de akik már vettek itt házat, azok sem szívesen jönnek; a cigányok nemcsak az itt lakókat zaklatják, hanem azokat is, akik pihenni jönnek. Kéregetnek, s még az udvarra is bemennek. Sajnos, az erdőkben is nagy kárt tesznek: a fiatal fákat derékban levagdalják. Szeretnénk, ha valaki felfigyelne és segítene megoldani ezeket a gondokat, mert a falut csak úgy lehet szebbé tenni, ha a kunyhók megszűnnének. Talán akkor a külföldiek is szívesebben jönnének, hisz a falu szép, csendes helyen van, s még a Balaton-partról is eljönnek ide sétálni és tavasszal hóvirágot szedni. Orsós János Kisberény, Dózsa u. 1. Járható utat! Azért kerestük fel Önöket panaszunkkal, mert hiába fordultunk a balatonföld- vári és a pusztaszemesi önkormányzathoz, évek óta nem találtunk meghallgatásra. Január közepén levelet is írtunk a falu jegyzőjének, ám ő válaszra sem méltatott. Az utcánkban hét ház van, ebből hatban laknak, a hetediket nyaralónak használják. Ha esik az eső vagy olvad a hó, bokáig érő sárban járunk. Idős emberek is laknak az utcában, akiknek ha mentőre lenne szüksége, az nem tudna kijönni, mert elsüllyedne. Két iskolás korú gyermek jár ilyenkor sárosán az iskolába, és van egy csecsemő is, akit nem lehet babakocsival levinni a faluba tanácsadásra. A helyi önkormányzat erre az útra évek óta egy fillért sem költ azzal az indokkal, hogy nincs rá keret. A Dózsa György és a Petőfi utcát két év alatt nyolcszor csinálták, a régi, még elfogadható járdát újra cserélték, csak a Kishegy utca maradt ki mindebből. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy kétmillió forint megtakarítása volt a falunak tavaly. Nem hisz- szük, hogy ebből nem lehetne nekünk is járható utat csinálni. A polgármester új irodát kapott új bútorokkal, amely biztosan nem két fillérbe került. Ez fontosabb volt, mint a mi utunk meg- csináltatása? A polgármesterünket soha nem lehet látni, hogy járná a falut és kérdezné az embereket az elképzeléseikről, panaszaikról, vagy egyáltalán csak beszélgetne velük. Az elmúlt öt évben ebben az utcában még csak nem is járt. Reméljük, hogy panaszunk végre meghallgatásra talál. Várnái Csilla és 3 aláírás Kérjük a vonalkódot ide ragasztani! Tel efon szám Április 1-től a vonalkódokat a postákon található Szenzációs 100 millió borítékokban küldheti be. Mézesmadzag Más kárán tanul az okos - tartja a közmondás. Én sajnos, a saját káromon tanultam, mert - úgy látszik - a hiszékenységem és a kíváncsiságom az eszem fölé kerekedett. Mások okulására írom le a történteket. Február 3-án este a férjem azzal fogadott, hogy egy telefonos játékkal nyert egy kétszemélyes üdülési lehetőséget Mezőkövesdre. Utólag bánom, hogy nem volt szerencsém otthon lenni, mert a három kérdés közül egyre - hol gyártják a Ferrarit? — nem tudtam volna a „Torinóban” választ adni. A kedves női hang közölte még, hogy a nyereményt személyesen, pontosabban a párjával együtt kell átennie Kaposváron a megadott címen. Két lehetőség közül választhatunk: pénteken este 6 órakor vagy szombaton délelőtt 10 órakor. Beszélje meg velem a férjem - mondta -, ő majd este újra hív bennünket. Miután nincs kocsink, sem késő esti haza jutási lehetőség vonattal vagy busszal, a pénteki időpont szóba sem jöhetett; megállapodtunk a szombatban. Másnap este - mivel némi aggályaim támadtak: hátha tréfát űz valaki velünk - felhívtam a hölgyet, s megkérdeztem: mikorra szól az egyhetes beutaló. Azt mondta, egy hónap áll rendelkezésünkre, hogy kiválasszuk a nekünk megfelelő időpontot. Még hozzátette, hogy a nyeremény átvételével összekapcsolt előadás, tájékoztató körülbelül két órát vesz igénybe. Szépen elterveztük a szombatot: férjem gondoskodott a helyettesítéséről, mert egyébként dolgozott volna; ha 12 óráig tart a rejtélyes program, még ebédelni is el tudunk menni, mert a vonat 13 óra 26 perckor indul Fonyódra. A tízórás - átszállásos - vonatos kirándulásunk szépnek ígérkezett. A meglepetés lépésekben ért bennünket. Megtudtuk, hogy az üdülési lehetőség csak a szállást - reggeli nélkül - foglalja magában. (A szervezők szerint ez is kb. ötvenezer forint lenne.); április 15-ig vehetjük csak igénybe a péntektől péntekig szóló beutalót; nem ruházható át a „Nyaralási bón” sem rokonra, sem ismerősre; egy hónapon belül érvényesíttetni kell - ugyancsak személyesen, bár akkor már nem szükséges mindkettőnknek - Kaposváron. Az ügyintéző fiatalember túlórázott, mert a két órából majdnem három lett, így a kényelmesen, vendéglőben elfogyasztott ebéd álom maradt. (Egy gyorsbüfében 500 forintért 5 percre valót ettünk.) Próbálta megmagyarázni, mennyire megéri - nekünk? -, ha belépünk az üdülési és építési részvénytársaságukhoz klubtagnak. Ez körülbelül egymillió forint. Sajnálattal közöltem, hogy nincs annyi pénzünk, de ha lenne sem fektetnénk be ilyen célra. Azt hiszem, mindhárman csalódottak voltunk: ő nem tudott új klubtagot szerezni személyünkben, mi pedig becsapottnak éreztük magunkat. Mindenesetre elhoztuk a budapesti központú rt nyaralási bónját, hátha meggondoljuk magunkat. A meglepetések sora nem fejeződött be. Itthon áttanulmányoztam a papírt, amelyen az áll, hogy „adminisztrációs és szervezési költségként az előadáson résztvevők személyenként 95000 forint + 12 százalék áfát (két személy részére az érvényesítéskor kérjük, fizessen be a helyi kirendeltségünkön...” Vasárnap délután - kedvezményes a telefon - felhívtam a megadott panziót, s így megtudtam, mibe kerül március végén két személy részére egy reggelimentes éjszakázás: 2630 forint. Nem vagyok matematika szakos, de azért remélem, nem csúszott hiba a számításomba: ha hét napra a szállás 16 410 forintba kerülne, eny- nyit ér a nyeremény. Az „ajándék” igénybevételével így alakulnának a kiadásaink:- szervezési költség 10 640 forint. (A papír szerint ennek duplája lenne, de az rt-t felhívtam, s így megtudtam, hogy félreértés, nem kell személyenként, a kettő egynek számít...). Kaposvári utazási költségeink: 2256 forint (ha a férjem érvényesíttetné - és nem én a bónt, akkor 564 forinttal több, mert nincs félárúja”. Ebéd 500 forint. Telefon 400 forint (két kaposvári, egy mezőkövesdi hívás). Összesen 13 796 forint. Elesünk ugyan 2614 forintnyi ajándéktól, mégsem fogjuk érvényesíttetni a kapott papírt. Bár az áll rajta, hogy „töltse ki a bónt” (s ez magába foglalja az átruházás lehetőségét), de ezt a helyszínen az ügyintéző végezte, nekünk csak alá kellett (szabadott) írnunk. Kaposvári kirándulásunk 2592 forintba és egy napba került, amit nem sokallnánk, ha az Elite Rt eljárását korrektnek éreznénk. Bernné dr. Schneider Mária Zamárdi, Vak Bottyán u. 11.
