Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-03 / 52. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. március 3., szerda Lopják a fát Ismeretlen tettesek csaknem nyolc köbméternyi fát loptak el a mező- csokonyai erdőből. Ezzel 91 300 forintos kárt okoztak. Bérmálásra készülnek Huszonöt töröcskei, simon- fai, zselicszentpáli és zselic- kislaki 1-3. osztályos diák készül a tavaszi első áldozásra. A nagyobbakat bérmálásra készíti fel a négy hitoktató Gárdonyi Máté zselickislaki plébános irányításával. Elemelték a kolbászt Kaposkeresztúron egy lakáshoz tartozó füstölőbe ismeretlen tettesek hatoltak be és elemelték az ott lévő kolbászt, szalámit. A váratlan vendégek mintegy 50 ezer forintos kárt okoztak a házigazdának. Surján menti dáridó A cse- rénfai kultúrházban szombaton este 6 órakor a környék vállalkozó szellemű, amatőr előadói lépnek pódiumra. A bőszénfai, a kaposgyarmati, a cserénfai és a gálosfai résztvevők vidám műsorral szórakoztatják a közönséget. A Surján menti dáridó bevételét a szentbalázsi iskola Szülőföldünk Alapítványára fizetik be a rendezők. Felújítják az iskolát Ebben az évben még 25 millió forintot költenek a kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola felújítására. Az épület teljes rekonstrukciója 62,5 millió forintra rúg. Á kaposmérői képviselők úgy döntöttek: az utakra, járdákra 3 millió forintot fordítanak, a sportra és a közművelődésre 2,4 millió forintot szánnak. A kaposmérőiek rendbe teszik a sportpálya, valamint a faluház környékét is. Teleház a könyvtárban Teleházat alakítanak ki a szentbalázsi könyvtárban. A Somogyi Munkanélküliekért Alapítvány pályázott a rendszerre, és azt tervezik, hogy a környező falvakban alközpontokat hoznak létre. Korán jött kikelet Riba Lászlóné már készíti az erkélyládákat FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A bodrogiak nem várták meg a tavaszt, a télen megalakították közösségeiket. A kikeletnek örülnek a klubok megálmodói és a polgármester is. Bodrog A 480 lelkes településen a vöröskeresztes klub mellett Együtt Egymásért elnevezéssel létrejött egy, főleg középkorú családanyákat és fiatal lányokat tömörítő klub. Ez a faluszépítéssel is foglalkozik számos más, a szebbik nemet érintő témákon kívül. A Bodrog környezetéért címmel alakult klub tagjai felvállalták az illegális szemétlerakóhelyek felszámolását. Az egyik közösség gerjesztőleg hatott a másikra, és olyan bodrogiak is vannak, akik több helyen tagok. A fiatalok is megtalálták a maguk közösségét, miként ahogy a régóta színvonalasan tevékenykedő nyugdíjasok és a színjátszók. Az önkormányzat a közelmúltban kerekasztal-be- szélgetésre invitálta a szervezetek vezetőit. Itt - mint Heizer Kornél polgármestertől megtudtuk - arról esett szó, hogy milyen, az önkormányzatnak is fontos feladatokat vállalnak a közösségek.- Kevés pénzünk van, de széles körű összefogással hatékonyan dolgozhatunk - mondta a polgármester. - A kultúrház átépítésével komfortosabb körülmények között működhetnek majd a klubok. Az épületet a 60-as évek óta nem renoválták, rohad a parketta, nedvesek a falak. Közösségi házként működik majd, könyvtárral, kondigépekkel. A testület 3,5 millió forintos költségvetési hiánnyal számol, de költenek majd a közvilágítás korszerűsítésére és Somogyjáddal közösen megterveztetik a két falut összekötő utat. Bodrog egyik legszebb házában él Riba Lászlóné. Kaposvárról költöztek ide három éve. Megszerették a falut; az asszony a nyugdíjasklub elnöke lett, és bejutott a testületbe is. Azt mondja: jó a faluközösség, ezért sikerült gyorsan beilleszkedni. Férje megvette a faluban a fűrészüzemet, s most 8 alkalmazottja van. Fakitermeléssel, fafeldolgozással és -értékesítéssel foglalkozik a cég. A szakma apáról fiúra száll. A faiparis srácnak egy asztalosipari műhelyt rendeznek be.- Törekvő nép él Bodrogon - mondta Lakinger Miklós, aki 30 éve nősült ide, de most munkanélküli. A mernyei fékdobosoktól küldték el, s az 57 esztendős, napcserzett arcú férfi nem tudja, mihez kezdjen. Felesége nem kap nyugdíjat, így neki mindenképpen dolgozni kell... A házaspár mindig tartott állatot. Az ólban hét disznó van, s néhány baromfi. Egy hektárnyi földjükbe kukoricát, zabot vetnek. Bodrog a tavaszi verőfényben mutatja arcát. Rendezett a falukép; takaros porták, kiskertekben veteményező, fákat metsző emberek fogadják a látogatót. Ünnepre készül a falu; március idusán átadják az orvosi rendelőt és kitüntetik azokat, akiknek szívügyük volt Bodrog fejlődése. Lőrincz Sándor Négy falu szennyvize VÁRDA Már tavaly megkezdődött a Somogyjádot, Várdát, Magyaregrest és Somogyaszalót érintő szennyvízhálózat-építés előkészítése. Varga Csaba várdai jegyzőtől megtudtuk: a beruházás 1,2 milliárd forintra rúg. A pályázat elkészült, a kivitelezési tervet most bírálják el. A szennyvízhálózat kiépítésének költségeit javarészt állami támogatásból szeretnék előteremteni. 80 százalékát különféle pályázati pénzekből szerzik meg, s a fennmaradó 20 százalékot saját erőből, illetve lakossági hozzájárulásokból finanszírozzák. Mint megtudtuk: a várda- iak 65 százaléka jelezte, hogy rá akar csatlakozni a rendszerre. A jegyző elmondta: szeretnék, ha portánként 100 ezer forint alatt maradna ez az összeg. A négy falu szennyvize egyébként a kaposvári szennyvíztisztítóra csatlakozik majd, s várhatóan négy év alatt készülnek el a beruházással, amelynek Somogyjád a gesztora. L. S. Nemcsak a jogtárat, a szakácskönyvet is ismeri A jegyző néha békebíró Nemcsak a jogszabályok között érzi jól magát. „Civilben” lakberendező, remek szakács és kertész. Lakását több mint kétszáz cserepes virág díszíti. A növényekhez való vonzalma a falun is érződik. Somogyjád Pirkhoffemé Szarka Ilona somogyjádi körjegyző harminc éve dolgozik a közigazgatásban. A közelmúltban kapta meg a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. Azt tartja: munkájának az adja a szépségét, hogy a születéstől a halálig végigkövetheti az élet állomásait. Ha a magzatnak kell jogi képviselő, akkor is ott van a bíróságon. Ha temetésre szól a harang, akkor meg készítik a segélyt. Egy jegyzőnek legalább négyezerféle jogkört, feladatot kell figyelemmel kísérnie. Egy ideig kívülről fújta a rendeletek számát, de most már inkább a számítógép jogtárára hagyatkozik. Mindenki előtt nyitva az ajtaja - nem hiába mondták a kitüntetés átvétele után: - angyalom, a legjobb helyre került az érdemkereszt -, s a legkülönfélébb ügyekben keresik meg. Segítsen kitölteni az űrlapot vagy legyen „ítélőbíró”. Gyakran nyilvános „gyónás” helyszíne az irodája. Legutóbb egy idős házaspárt békített össze, miután mindegyik elmondta neki: mi nyomja a lelkét. Pirkhoffemé szerint a szakmának árnyoldala is van, Pirkhoffemé harminc éve dolgozik a közigazgatásban fotó: kovács tibor hiszen előfordul, hogy a testület a törvényesség őrétől olyanra is bólintást vár, ami nem jogszerű. Neki - szerencsére - még egyik testülettel sem kellett ujjat húznia, pedig volt olyan időszak, amikor hat falu felett őrködött. De azt már megkapta: ezt akarja a testület, keress hozzá jogszabályt! A jegyzőasszony Somogy- jádon építkezett, ahonnan nem szívesen költözne el. Ha van szabad ideje, örökzöldjeit, virágait gondozza, mert hisz az ősi szólásban, miszerint kertész legyen, aki boldogságra vágyik. Barátai kérésére pedig lakberendezési tanácsokat ad, és a fakanalat is gyakran kézbe veszi. Gyűjti a szakácskönyveket; a jellegzetes somogyi ízek mellett szívesen kipróbálja az ételkülönlegességeket is. (Lőrincz) Ifjú vállalkozó a pultnál Falun is meg lehet élni a vállalkozásból. Legalábbis ebben bízik a somogyjádi Lóján Péter, aki nemrégiben fejezte be az iskolát, és úgy döntött, hogy a több mint másfél ezres faluban keresi szerencséjét. Bár disznóölések idején kevés a forgalom, de a település húsellátásában jelentős szerepet kaphat, hiszen a környéken nincs hentes. Kaposvárról, valamint a jutái és a somogyfajszi vágóhídról szerzi be a húsféleségeket, s a vásárlók a legolcsóbb termékeket keresik: a húsoscsontot és az oldalast fotó: kovács tibor A galamblelkű álvadász KOVÁCS TIBOR A vadkacsák nyomában Göcsörtös botjára támaszkodva, lassú léptekkel halad a vadász. A Ka- poskeresztúr felé vezető út hídján bandukol. Hátrapillantva tűnik csak szembe: nő rejtőzködik a pufajkás kabátban. Lábán vízhatlan gumicsizma, fején kucsma, vállán puska. Kaposkeresztúr — A páromat várom. Együtt megyünk vadászni. Lel- kemre kötötte: amíg nem ér ide, le ne menjek a folyópartra, mert elzavarom a vadkacsákat. Ez csak a vadászpuska tokja — mutat a vállára magyarázatképpen. Sovány Györgyné nyugdíjasként él férjével Kaposszerdahely legelső házában. Portájukat körbefonják az erdők, mégis naponta útnak indulnak. A vadászat a szenvedélyük, és egy kicsit több is... — Csurgón, a Napsugár ktsz, a faüzem és a napköziotthon konyháján dolgoztam. Elváltam a férjemtől, majd a 70-es évek elején újból frigyre léptem. Pár év múlva nagyon megbetegedtem. Az idegeim fölmondták a szolgálatot, majd a csípőízületemet is megoperálták: protézist ültettek be. A párom hívott: tartsak vele. A természet, a friss levegő és a sok mozgás meggyógyított. Azóta járom az erdőt. Olykor húsz kilométert is megteszek naponta. Az ura a Kapos Völgye Diana Vadásztársaság tagja. Nagyberkitől Patcáig erdőn- mezőn s a Kapos mentén űzik a vadat. — Legtöbb az őz, átvonu- lóban néhány szarvas, olykor vaddisznó is akad. A vadkacsának most nem igen kedvez az idő, de ha már rászántuk magunkat, lövünk néhányat. A Kapóson, a halastavakon és a tocsogókon úszkálnak. — Szeretik a vadkacsahúst? — Nagyon finom pecsenye. Amikor még a konyhán dolgoztam, vittem a társaimnak. Azt mondták: ilyen finomat még nem ettek. Porhanyós, enyhén pikáns ízű a húsa. Volt úgy, hogy ötöt is lőttünk. Néhányat a hűtőbe teszünk, mire jönnek a gyerekek. Az asszony élvezettel meséli vadászélményeit. Építettek egy ideiglenes magas lest, ahonnan sikerült megpillantania a vaddisznót. Szép zsákmány volt, akár csak néhány, jól fejlett őzbak. A kutya azonban hiányzik mellőlük. Van ugyan egy szálkás szőrű és egy magyar vizslájuk, ám azokat csak a fácánok nyomába engedik. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem:- Nem sajnálja a kedves állatokat? — Nem — válaszol. — De az őzanyát és a gidákat sosem bántjuk. A házunk mögötti szőlőben naponta jár egy család: két gida az anyjával. Legelnek, majd békésen elmennek. Várnai Ágnes
