Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-03 / 52. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. március 3., szerda Lopják a fát Ismeretlen tet­tesek csaknem nyolc köbmé­ternyi fát loptak el a mező- csokonyai erdőből. Ezzel 91 300 forintos kárt okoztak. Bérmálásra készülnek Huszonöt töröcskei, simon- fai, zselicszentpáli és zselic- kislaki 1-3. osztályos diák ké­szül a tavaszi első áldozásra. A nagyobbakat bérmálásra készíti fel a négy hitoktató Gárdonyi Máté zselickislaki plébános irányításával. Elemelték a kolbászt Ka­poskeresztúron egy lakáshoz tartozó füstölőbe ismeretlen tettesek hatoltak be és el­emelték az ott lévő kolbászt, szalámit. A váratlan vendé­gek mintegy 50 ezer forintos kárt okoztak a házigazdának. Surján menti dáridó A cse- rénfai kultúrházban szomba­ton este 6 órakor a környék vállalkozó szellemű, amatőr előadói lépnek pódiumra. A bőszénfai, a kaposgyarmati, a cserénfai és a gálosfai résztvevők vidám műsorral szórakoztatják a közönséget. A Surján menti dáridó bevé­telét a szentbalázsi iskola Szülőföldünk Alapítványára fizetik be a rendezők. Felújítják az iskolát Ebben az évben még 25 millió forin­tot költenek a kaposmérői Hunyadi János Általános Is­kola felújítására. Az épület teljes rekonstrukciója 62,5 millió forintra rúg. Á kapos­mérői képviselők úgy döntöt­tek: az utakra, járdákra 3 mil­lió forintot fordítanak, a sportra és a közművelődésre 2,4 millió forintot szánnak. A kaposmérőiek rendbe teszik a sportpálya, valamint a falu­ház környékét is. Teleház a könyvtárban Te­leházat alakítanak ki a szent­balázsi könyvtárban. A So­mogyi Munkanélküliekért Alapítvány pályázott a rend­szerre, és azt tervezik, hogy a környező falvakban alköz­pontokat hoznak létre. Korán jött kikelet Riba Lászlóné már készíti az erkélyládákat FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A bodrogiak nem várták meg a tavaszt, a télen megalakították közössé­geiket. A kikeletnek örül­nek a klubok megálmodói és a polgármester is. Bodrog A 480 lelkes településen a vö­röskeresztes klub mellett Együtt Egymásért elnevezés­sel létrejött egy, főleg közép­korú családanyákat és fiatal lányokat tömörítő klub. Ez a faluszépítéssel is foglalkozik számos más, a szebbik nemet érintő témákon kívül. A Bod­rog környezetéért címmel ala­kult klub tagjai felvállalták az illegális szemétlerakóhelyek felszámolását. Az egyik kö­zösség gerjesztőleg hatott a másikra, és olyan bodrogiak is vannak, akik több helyen tagok. A fiatalok is megtalál­ták a maguk közösségét, mi­ként ahogy a régóta színvona­lasan tevékenykedő nyugdí­jasok és a színjátszók. Az önkormányzat a kö­zelmúltban kerekasztal-be- szélgetésre invitálta a szerve­zetek vezetőit. Itt - mint Hei­zer Kornél polgármestertől megtudtuk - arról esett szó, hogy milyen, az önkormány­zatnak is fontos feladatokat vállalnak a közösségek.- Kevés pénzünk van, de széles körű összefogással ha­tékonyan dolgozhatunk - mondta a polgármester. - A kultúrház átépítésével kom­fortosabb körülmények kö­zött működhetnek majd a klubok. Az épületet a 60-as évek óta nem renoválták, ro­had a parketta, nedvesek a fa­lak. Közösségi házként mű­ködik majd, könyvtárral, kondigépekkel. A testület 3,5 millió forin­tos költségvetési hiánnyal számol, de költenek majd a közvilágítás korszerűsítésére és Somogyjáddal közösen megterveztetik a két falut összekötő utat. Bodrog egyik legszebb há­zában él Riba Lászlóné. Ka­posvárról költöztek ide há­rom éve. Megszerették a fa­lut; az asszony a nyugdíjas­klub elnöke lett, és bejutott a testületbe is. Azt mondja: jó a faluközösség, ezért sikerült gyorsan beilleszkedni. Férje megvette a faluban a fűrész­üzemet, s most 8 alkalma­zottja van. Fakitermeléssel, fafeldolgozással és -értékesí­téssel foglalkozik a cég. A szakma apáról fiúra száll. A faiparis srácnak egy asztalo­sipari műhelyt rendeznek be.- Törekvő nép él Bodrogon - mondta Lakinger Miklós, aki 30 éve nősült ide, de most munkanélküli. A mernyei fékdobosoktól küldték el, s az 57 esztendős, napcserzett arcú férfi nem tudja, mihez kezdjen. Felesége nem kap nyugdíjat, így neki minden­képpen dolgozni kell... A házaspár mindig tartott állatot. Az ólban hét disznó van, s néhány baromfi. Egy hektárnyi földjükbe kukori­cát, zabot vetnek. Bodrog a tavaszi verőfény­ben mutatja arcát. Rendezett a falukép; takaros porták, kiskertekben veteményező, fákat metsző emberek fogad­ják a látogatót. Ünnepre ké­szül a falu; március idusán átadják az orvosi rendelőt és kitüntetik azokat, akiknek szívügyük volt Bodrog fejlő­dése. Lőrincz Sándor Négy falu szennyvize VÁRDA Már tavaly megkezdődött a Somogyjádot, Várdát, Ma­gyaregrest és Somogyaszalót érintő szennyvízhálózat-épí­tés előkészítése. Varga Csaba várdai jegyző­től megtudtuk: a beruházás 1,2 milliárd forintra rúg. A pá­lyázat elkészült, a kivitelezési tervet most bírálják el. A szennyvízhálózat kiépítésé­nek költségeit javarészt ál­lami támogatásból szeretnék előteremteni. 80 százalékát különféle pályázati pénzek­ből szerzik meg, s a fennma­radó 20 százalékot saját erő­ből, illetve lakossági hozzájá­rulásokból finanszírozzák. Mint megtudtuk: a várda- iak 65 százaléka jelezte, hogy rá akar csatlakozni a rend­szerre. A jegyző elmondta: szeretnék, ha portánként 100 ezer forint alatt maradna ez az összeg. A négy falu szennyvize egyébként a kaposvári szennyvíztisztítóra csatlako­zik majd, s várhatóan négy év alatt készülnek el a beruhá­zással, amelynek Somogyjád a gesztora. L. S. Nemcsak a jogtárat, a szakácskönyvet is ismeri A jegyző néha békebíró Nemcsak a jogszabályok között érzi jól magát. „Ci­vilben” lakberendező, re­mek szakács és kertész. Lakását több mint kétszáz cserepes virág díszíti. A növényekhez való von­zalma a falun is érződik. Somogyjád Pirkhoffemé Szarka Ilona somogyjádi körjegyző har­minc éve dolgozik a közigaz­gatásban. A közelmúltban kapta meg a Magyar Köztár­sasági Ezüst Érdemkeresztet. Azt tartja: munkájának az adja a szépségét, hogy a szü­letéstől a halálig végigkövet­heti az élet állomásait. Ha a magzatnak kell jogi képvi­selő, akkor is ott van a bíró­ságon. Ha temetésre szól a harang, akkor meg készítik a segélyt. Egy jegyzőnek leg­alább négyezerféle jogkört, feladatot kell figyelemmel kí­sérnie. Egy ideig kívülről fújta a rendeletek számát, de most már inkább a számító­gép jogtárára hagyatkozik. Mindenki előtt nyitva az aj­taja - nem hiába mondták a kitüntetés átvétele után: - an­gyalom, a legjobb helyre ke­rült az érdemkereszt -, s a legkülönfélébb ügyekben ke­resik meg. Segítsen kitölteni az űrlapot vagy legyen „ítélő­bíró”. Gyakran nyilvános „gyónás” helyszíne az iro­dája. Legutóbb egy idős há­zaspárt békített össze, mi­után mindegyik elmondta neki: mi nyomja a lelkét. Pirkhoffemé szerint a szakmának árnyoldala is van, Pirkhoffemé harminc éve dolgozik a közigazgatásban fotó: kovács tibor hiszen előfordul, hogy a tes­tület a törvényesség őrétől olyanra is bólintást vár, ami nem jogszerű. Neki - szeren­csére - még egyik testülettel sem kellett ujjat húznia, pe­dig volt olyan időszak, ami­kor hat falu felett őrködött. De azt már megkapta: ezt akarja a testület, keress hozzá jogszabályt! A jegyzőasszony Somogy- jádon építkezett, ahonnan nem szívesen költözne el. Ha van szabad ideje, örökzöld­jeit, virágait gondozza, mert hisz az ősi szólásban, misze­rint kertész legyen, aki bol­dogságra vágyik. Barátai ké­résére pedig lakberendezési tanácsokat ad, és a fakanalat is gyakran kézbe veszi. Gyűjti a szakácskönyveket; a jelleg­zetes somogyi ízek mellett szívesen kipróbálja az ételkü­lönlegességeket is. (Lőrincz) Ifjú vállalkozó a pultnál Falun is meg lehet élni a vállalko­zásból. Legalábbis ebben bízik a somogyjádi Lóján Péter, aki nemrégiben fejezte be az iskolát, és úgy döntött, hogy a több mint másfél ezres faluban keresi szerencséjét. Bár disznóölé­sek idején kevés a forgalom, de a település húsellátásában je­lentős szerepet kaphat, hiszen a környéken nincs hentes. Ka­posvárról, valamint a jutái és a somogyfajszi vágóhídról szerzi be a húsféleségeket, s a vásárlók a legolcsóbb termékeket ke­resik: a húsoscsontot és az oldalast fotó: kovács tibor A galamblelkű álvadász KOVÁCS TIBOR A vadkacsák nyomában Göcsörtös botjára tá­maszkodva, lassú léptek­kel halad a vadász. A Ka- poskeresztúr felé vezető út hídján bandukol. Hát­rapillantva tűnik csak szembe: nő rejtőzködik a pufajkás kabátban. Lábán vízhatlan gumicsizma, fe­jén kucsma, vállán puska. Kaposkeresztúr — A páromat várom. Együtt megyünk vadászni. Lel- kemre kötötte: amíg nem ér ide, le ne menjek a folyó­partra, mert elzavarom a vadkacsákat. Ez csak a va­dászpuska tokja — mutat a vállára magyarázatképpen. Sovány Györgyné nyugdí­jasként él férjével Kaposszer­dahely legelső házában. Por­tájukat körbefonják az erdők, mégis naponta útnak indul­nak. A vadászat a szenvedé­lyük, és egy kicsit több is... — Csurgón, a Napsugár ktsz, a faüzem és a napközi­otthon konyháján dolgoz­tam. Elváltam a férjemtől, majd a 70-es évek elején új­ból frigyre léptem. Pár év múlva nagyon megbeteged­tem. Az idegeim fölmondták a szolgálatot, majd a csípőí­zületemet is megoperálták: protézist ültettek be. A pá­rom hívott: tartsak vele. A természet, a friss levegő és a sok mozgás meggyógyított. Azóta járom az erdőt. Olykor húsz kilométert is megteszek naponta. Az ura a Kapos Völgye Diana Vadásztársaság tagja. Nagyberkitől Patcáig erdőn- mezőn s a Kapos mentén űzik a vadat. — Legtöbb az őz, átvonu- lóban néhány szarvas, olykor vaddisznó is akad. A vadka­csának most nem igen ked­vez az idő, de ha már rászán­tuk magunkat, lövünk néhá­nyat. A Kapóson, a halasta­vakon és a tocsogókon úsz­kálnak. — Szeretik a vadkacsahúst? — Nagyon finom pecsenye. Amikor még a konyhán dol­goztam, vittem a társaimnak. Azt mondták: ilyen finomat még nem ettek. Porhanyós, enyhén pikáns ízű a húsa. Volt úgy, hogy ötöt is lőttünk. Néhányat a hűtőbe teszünk, mire jönnek a gyerekek. Az asszony élvezettel meséli vadászélményeit. Építettek egy ideiglenes magas lest, ahonnan sikerült megpillan­tania a vaddisznót. Szép zsákmány volt, akár csak néhány, jól fejlett őzbak. A kutya azonban hiányzik mel­lőlük. Van ugyan egy szálkás szőrű és egy magyar vizslá­juk, ám azokat csak a fácá­nok nyomába engedik. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem:- Nem sajnálja a kedves állatokat? — Nem — válaszol. — De az őzanyát és a gidákat sosem bántjuk. A házunk mögötti szőlőben naponta jár egy család: két gida az anyjával. Legelnek, majd békésen el­mennek. Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom