Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-22 / 67. szám

SOMOGYI HÍRLAP 8. A VÍZ VILÁGNAPJA 1999. március 22., hétfő Kaposvár ivóvize Az ezredforduló küszöbén Kaposvár ivó- vízellátása 98 százalékos, míg szennyví­zelvezetés, -tisztítás tekintetében 75 százalékos ellátottsági színvonalat ért el. Az urbanizáció fejlődésével bővült a közműellátás, mindazokkal a sajátossá­gokkal, amelyek a fejlődés különböző időszakaira jellemzőek. Az egyes fejlő­dési szakaszok olykor pesszimisták, máskor túlzottan optimisták voltak. Tény, hogy a közműves ivóvízellátás sokkal dinamikusabban fejlődött, mint a szennyvízelvezetés, -tisztítás; a „közmű­olló” 1995-ig mindinkább kinyílott. Milyen ma Kaposvár vízközmű ellátása? Egy szóval jellemezve: felemás. Minden utcában megépült az ivóvízvezeték, a lakások és a por­ták közel 100 százalékban közműves ivóvízzel ellátottak. A hálózat hossza megfelelő, de di­menzióban nagyon eltérő képet mutat. Még üzemel az 1930-as években épített NA 80 mm- es öntöttvas vezeték, de egyes utcákban indo­kolt lesz a 70-es évek végén lefektetett NA 200 mm-es KM-PVC csövek cseréje. A lakások ellá­tásánál még — elsősorban a történelmi belvá­rosban - jelentős az ólom anyagú bekötőveze­ték, folyamatosan cserélni kell a horganyzott anyagúakat. 1996-tól már korszerű technoló­giával és anyagokkal épülnek az új bekötések, a szükséges cserékkel együtt. A város helyi vízbázisa mennyiségi szem­pontból megfelelő. A kutak rekonstrukciója 1994-ben megkezdődött és azóta is folyamato­san napirenden van. A nagyszámú kút elhe­lyezkedése eléggé szétszórt, egymástól sok­szor nagy távolságra vannak. A város ellátását biztosító két legtávolabbi kút egymástól mért távolsága meghaladja a 20 kilométert. A nyo­mászónák ellátását biztosító vízműtelepek átmeneti helyzetet teremtenek. A helyi vízbá­zisra alapozva a zónák megnyugtató vízellá­tást biztosítanak, de a műszaki állapotuk nem mindig megfelelő. Megkezdődött és folyamat­ban van a mélyfúrású kutak gépészeti és vil­lamos berendezéseinek értéknövelő felújítá­sával párhuzamosan a vízműtelepek felújítása is. Befejeződött a IV. számú fácánosi és a VII. számú Szigetvári utcai vízműtelepek szivaty- tyúinak cseréje. A közel 30 éves korszerűtlen szivattyúkat a mai igényeknek megfelelő szi­vattyúkra cseréltük. Folyamatban van a város ellátásában meghatározó jelentőségű VI. számú sántosi vízműtelep gépészeti felújítása is. A telepeken a helyi tárolók belső gépészeti berendezései is folyamatos felújításra kerül­nek. A város ivóvízellátásának mennyiségi gondja ma már a múlté. A rendszerváltás, a privatizációs folyamat és az árak racionalizá­lása következtében a vízfogyasztás jelentősen csökkent. így a helyi vízbázisok biztosítani tudják a teljes körű ellátást. A vízminőség javí­tásának megoldása folyamatban van. Meg­épültek a vízkezelő berendezések a vízműte­lepekről kikerülő ivóvíz vas- és mangántar­talma nem haladja meg a 0,1 mg/1 értéket. El­készült az ivóvízhálózat tisztítása is. Az elmúlt években a kezeletlen vizekből kicsapódott va­siszap eltávolításra került. Maradt azonban egy jelentős NA 600 mm acél vezetékszakasz 6,3 kilométer hosszan, melynek a takarítása nem történt meg, jelentős költségtöbblet for­rásának hiánya miatt. A vízművek üzemeltetését a Kaposvári Vízművek Kft végzi. A város bel- és külterüle­tén, valamint a város környékén jelenleg 95 kút biztosítja a város vízellátását, s évszázad során megépített vízműtelepek közül - a szükségletet figyelembe véve — 8 üzemel. Ezek kapacitása és víztermelése a következő: A táblázat adatai jól mutatják, hogy a város 22 693 m3/nap kapacitásból naponta mintegy 10 644 köbméter a kitermelt vízmennyiség. Tehát szükség esetén lehetőség van a víztermelés je­lentős növelésére. A nagyobb ipari üzemek, intézmények technológiai és kommunális ivóvíz-igényüket saját kútjaikból elégítik ki, míg a Kaposvári Vízművek Kft a város teljes kommunális vizét és a külön vízművel nem rendelkező ipari üzemek és intézmények igényelte vizet szol­gáltatja. A város domborzati viszonyai miatt koráb­ban három vízellátási zónát alakítottak ki. Ezek közül a II—III. zónát összevonták, így je­lenleg a város ivóvízhálózata a vízművekkel együtt a hálózatban uralkodó nyomásviszo­nyok alapján két zónára osztható fel. A belvá­rost és a keleti ipartelepet az I. zóna látja el, melynek vízbázisai: az I. sz. toponári, a IV. sz. fácánosi és a VI. sz. sántosi vízmű. E vízter­melő telepek szívóoldali medencéinek össztér- fogatai sorrendben 200, 1000 és 2250 köbmé­ter. A zóna ellennyomó tározója a Kecel-hegyi 1500 köbméteres víztorony. Az észak-nyugati városrészt, a Béke-Füredi és a Kinizsi lakótele­pet, továbbá a donneri és a cseri városrészt az összevont II—III. zóna látja el. Vízbázisa a II. sz. Füredi utcai, a VII. sz. szigetvári utcai vízműte­lep, valamint az Iszák utcai és a töröcskei kút- csoport. A II. sz. Füredi utcai vízműtelep szí­vóoldali medencék össztérfogata 2500 köbmé­ter, a VII. sz. Szigetvári utcaié 500 köbméter. A zóna ellennyomó tározója a csordahegyi 5000 köbméter térfogatú tároló. A kaposfüredi és toponári városrész ellátá­sába szükség esetén a helyi mélyfúrású kutak is „besegítenek”, a toponári városrészben 200 köbméter térfogatú, a kaposfüredi városrész­ben 100 köbméteres víztoronnyal. A város vízhálózata kör- és ágvezetékes rendszerű, je­lenlegi hossza 253,5 kilométer. Kaposvár csatornahálózata elválasztó rend­szerű. A város szennyvízelvezető hálózata a század eleje óta folyamatosan — egyes idősza­kokban mérsékelt, máskor nagy ütemben bő­vült, főleg a belvárosban és a lakótelepeken épült minden utcában szennyvízcsatorna. Az utóbbi években a város egyes csatornázatlan területein is jelentős volt az előrelépés. A hálózat hossza jelenleg 112 kilométer, főleg körszelvényű, a főgyűjtő tojásszelvényű gravitációs csatornából és 8 kilométer hosszú nyomóvezetékből áll. A rendszeren 10 darab átemelő berendezés üzemel. A régi építésű (főleg belvárosi) hálózat csőanyaga kőagyag, ezek átmérője 20-25, illetve 30 centiméter. A lakótelepeken a hálózat általában 30 és 40 cm átmérőjű, ezek anyaga beton, azbeszt-ce­ment vagy műanyag. A szennyvízcsatornák a 0-0-0 jelű főgyűjtő csatornába, illetve az É-0-0-0 jelű főgyűjtő csatornába csatlakoz­nak. Az előbbi 60/90 és 50/75 cm méretű to­jásszelvényű (vas)beton csatorna, az utóbbi 50 cm átmérőjű körszelvényű KG-PVC anyagú csatorna. E főgyűjtő csatornák szállít­ják az egész város szennyvizét a régi szenny­víztisztító telepre, ahol átemelő szivattyúval nyomják a szennyvizeket az új szennyvíz- tisztító telepre. A város szennyvizeinek tisztítása során két szennyvíztisztító telep működéséről lehet beszélni. A tulajdonképpeni tisztítást az új szennyvíztisztító telepe látja el, amely me­chanikai és mélylégbefúvásos finombuboré­kos biológiai tisztítási fokozattal és iszapsűrí­tővel rendelkezik. Hidraulikai kapacitása napi 25 000 köbméter, jelenleg ez a tisztító- kapacitás 50 százalékban terhelt. A telepről elfolyó tisztított szennyvíz minősége az előírt követelményeknek megfelel. Az új telepről a sűrített iszapot — átmeneti tárolás után - korszerű injektálásos technológiával mező- gazdasági célra hasznosítják. A régi szenny­víztisztító telep az odaérkező szennyvizek átemelését végzi az új szennyvíztisztító te­lepre. E mellett itt történik a napi mintegy 150 köbméter szippantott szennyvíz kezelése is. A város belterületéhez tartozó kaposfü­redi, toponári és töröcskei városrészek köz­műves szennyvízelvezetése és -tisztítása megoldatlan. A csatornázatlan település ré­szeken a szennyvizeket elszikkasztják, vagy szennyvíztározó medencékbe gyűjtik és on­nan szippantó kocsikkal szállítják el. A főbb tennivalók, jövőkép A város demográfiai folyamatainak figye­lembe vételével a következő évtizedekben nem valószínűsíthető a lakosság olyan növe­kedése, amely jelentősen befolyásolná a víz­felhasználást. Az ipari üzemek és az intéz­mények vízigénye azonban remélhetőleg nö­vekszik. A lakosság életszínvonalának javu­lása esetén a fajlagos vízfelhasználás növe­kedésével lehet számolni. Ezért a távlati víz­igények számításánál nem szabad a jelenlegi alacsony vízfogyasztást alapul venni, hiszen egy város akkor életképes, ha működőképes ipari háttere is van, ez pedig vízfogyasztással jár. A város vízellátása hosszú távon saját kút- jairól biztosítható. Alapvető probléma azon­ban az elavult ivóvízhálózat. A hálózat re­konstrukciója — jelentős költség igénye miatt — csak lépésről lépésre oldható meg, mivel az A vízmű helye Napi 22 óiás kapacitás Átlagos napi víztermelés m3/ nap l.sz. toponári vízműtelep 2002 312 II. sz. Füredi utcai vízműtelep 2167 1514 IV. sz. fácánosi vízműtelep 2351 765 VI. sz. sántosi vízműtelep 9141 3647 VII. sz. Szigetvári utcai vízműtelep 3850 2840 Töröcskei vízműtelep 1100 824 Iszák utcai vízműtelep 1548 639 Kaposfüredi vízmű 270 103 Toponári vízmű 264 _ Összesen: 22693 10644 ivóvízhálózat nagy része, körülbelül egy- harmada felújításra szorul. A rekonstrukció során a nem szabványos méretű vezetékeket szabványosra kell cserélni. A hálózat továb­bépítésénél a körvezetékes rendszer kialakí­tására kell törekedni, az ágvezetékeket a pangó vizek elkerülése miatt, ahol lehetsé­ges, meg kell szüntetni. Feltétlenül szükséges az ivóvízhálózat számítógépes hidraulikai felülvizsgálata szaktervező bevonásával, s ennek eredmé­nyét a hálózatrekonstrukció során figye­lembe kell venni. Az Európai Unióhoz csatlakozás napjaink­ban fokozottan előtérbe helyezi a környezet- védelmet, így a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának megóvása céljából a szenny­vízcsatornázás fejlesztését. E programot a központi szervek is támogatják. így a város víziközmű-ellátásában az elkövetkező évek legfontosabb feladata a közműolló fokozatos záródásának biztosítása, a szennyvízcsator­názás kiépítése a város teljes közigazgatási területén. A következő 4-5 évben megvalósul a toponári és a kaposfüredi városrész szennyvízcsatornázása, mintegy 21 kilomé­ternyi gravitációs szennyvízcsatorna, 8 kilo­méter nyomóvezeték és 11 szennyvízátemelő építésével, közel 2000 házibekötéssel. A Kisgát, a Cser, a Kecelhegy és a Donner városrészben, illetve a Virág és a Mező utca környékén 25 kilométeres gravitációs szennyvízcsatorna és 1,5 kilométer hosszú nyomóvezeték épül, 6 szennyvízátemelővel, mintegy 1600 házibekötéssel. A város további, ma még csatornázatlan te­rületeinek bekapcsolása is várható III. ütem­ként, 2002-ig. Számítások szerint, ha a város teljes szennyvízcsatorna-hálózata kiépül, a tisztí­tókapacitás akkor is lehetővé teszi újabb terü­letek szennyvizeinek az elvezetését, illetve tisztítását. Ezért a környékbeli kis települé­sek önkormányzatainak igénye alapján meg­valósítható akár több kistérségi szennyvíz- gyűjtő rendszer kiépítése, például Sántos, Szentbalázs, Őrei, Baté, Mosdós, bevonásá­val. Megoldásra vár, hogy mi legyen a régi szennyvíztisztító telep túlnyomórészt" üze­men kívül helyezett műtárgyaival. Mert folyik a Sió Ha valaki ma a siófoki főutcán átuta­zóban áthalad a Sió-hídon, három dolgot tapasztalhat. Ha üres a csa­torna medre, az azt jelenti, hogy ala­csonyabb a Balaton vízszintje a kívá­natosnál. Ha a megengedettnél ma­gasabb a tó szintje, akkor lecsapol­ják, tehát a Sióban vízeresztés van. Ha minden a legnagyobb rendben van, akkor a Kiliti térségében kiépí­tett duzzasztómű táblája van csupán felemelve, hogy Siófok belvárosában ne az üres meder jelentsen a szemlé­lőnek kellemetlen látványt. Ilyenkor a Sióban áll a víz. A mai siófokiak a Balaton vízszintjének szabályozásá­ból tulajdonképpen csak ennyit ész­lelnek. Ez a jelenlegi szabályozás nem régi keletű, csak 1973 óta kény­szerülnek a vízügyi mérnökök 30 centiméternél kisebb vízszint inga­dozást „engedélyezni” a Balatonnak. Ennek a legfőbb oka, hogy tavunk környezete teljesen beépült üdülő ingatlanokkal, így nem engedhető meg — károkozás nélkül — a tó víz­szintjének nagyobb ingadozása. Nem így volt ez a történelem előtti korban, amikor az itt lakó emberek számára szükséges volt és a bizton­ságot jelentette a magas vízállás. A római birodalom számára viszont már közlekedési akadályt vagy kato­napolitikai hátrányt jelentett a tó ma­gas vízállása. Jelenlegi ismereteink szerint a Balaton vízszintjének sza­bályozására a III. század végén Gale- rius császár idejében került sor. Ga- lerius a mai Szófia környékén szüle­tett, és gyermekkorában pásztor volt. Mint légionárius hamarosan kitűnt rátermettségével és a pannóniai lé­giók főparancsnoka lett. Időszámítá­sunk után 293-ban Diocletiánus csá­szár feleségül adta hozzá leányát, Va­lériát s ugyanakkor fiává is fogadta. Galerius, aki Agustus néven 311-ig császárként uralkodott, ismereteink szerint Siófokon építtetett zsilipet a Balaton vízszintjének szabályozá­sára, biztosítva ezzel a Fenékpusztán áthaladó hadiút használhatóságát. Meg kell jegyeznünk, hogy e zsilip meglétének tényét a mai történészek erősen vitatják, mind az időpontját, mind a helyét tekintve. Egy azonban bizonyos: Galerius császár annyira szerette a Balatont és környezetét, hogy azt feleségéről Valériának ne­vezte el. A népvándorlás korában a római vízszabályozás megszűnt, a Balaton vízszintjének szabályozása eltörpült a történelem viharos ese­ményei mellett. A geológiailag viszonylag fiatal, 15-20 ezer éves tó az emberi haszná­lat szempontjából nem is jelentett gondot, míg 1863-ban meg nem épült a Budapestet Trieszttel összekötő vasútvonal. Ennek az építése több éves száraz periódusban történt és később a Balaton a pályatestet jelen­tős mértékben veszélyeztette. A mai zsilip elődje ekkor épült. Feltétlen meg kell említenünk a tö­rök hódoltság idejéből Evlija Cselebi török utazó 1660-66. közötti utazá­sait és annak adatait is. Cselebi azt írta: „a tó keletről nyugatra hosszá­ban terül el, és kerülete 47 mérföld..., a tónak a vize tiszte... ezernél több­féle halfajta van benne, és ezek ízle- tesebbek mint más országbeliek... E tónak lefolyása is van, amely a budai útba eső Szekszárd vára közelében Jeni Palánka hídja alatt a Duna folyó­val egyesül”. 1863-at követően a Balaton víz­szintjének szabályozását egyértel­műen a kiépített környezet határozta meg. A siófoki zsilip és a Sió csatorna vízemésztő képességének növelése folyamatos feladat a vízépítő mérnö­kök számára. Mai formáját a siófoki zsiliprendszer 1947-től érte el és a másodpercenként 50-60 köbméter vízlevezető képességgel elérhetővé vált, hogy a tó éves vízszintingado- zása ne haladja meg a már említett 30 centimétert. A tó vlzszintjének sza­bályozása az „égi áldások” szabá- lyozhatatlansága miatt csupán a zsi­lipek megnyitásával alakítható. Ezért folyik a Sió. Soha Szilveszter A zsilip fontos szerepet játszik a Sió életében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom