Somogyi Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

Kalóriaszegény táplálkozás és edzés a zsírpárnák ellen 4 Felébredünk téli álmunkból növekszik a „kifelé” igyekvők szá­ma, és szinte mindenki kertápolási vagy növényültetési szakkönyvet lapoz elmerülten. Csak el a kőren­getegből, a megszokottól, hogy a miénk lehessen a természet egy falatkája... A baráti társaságokban - minden mást félretolva - legfőbb téma a „kiskertünk” lesz, ami behelyette­síthető akár egy nagyobb gyümöl­csössel, akár egy apró balkonnal, virágládástól, muskátlistól, csere­pes gyógynövényestől. És a házi­asszonyok - mintegy mellékesen odavetve - azt mesélik barátnőik­nek, hogy a „mi cseresznyénkből” készülhet a legjobb pite, vagy a „mi tujánk” legalább tíz centivel magasabbra nőtt a szomszédéké- nál... Apró, emberi örömök. Tava­sziak. Semmihez sem foghatók. Levegő, napfény, mozgás minden korosztálynak és minden ésszerű mennyiségben! Aki nagy túrákat képes megtenni, máris induljon. Aki nehezebben mozdul, az is ve­gyen erőt magán, zárja le a televízi­ót, hogy legalább a háztömb körül tegyen egy kis sétát, naponta egy­szer vagy többször. A „műsorról” majd a tavasz gondoskodik: fák­kal, virágokkal és madarakkal. Csak a sétálónak legyen hozzá bel­ső antennája, hogy mindezt a szépséget „fogni” tudja - élőben! És még valami, amiről nem szabad megfeledkezni. A télen született ap­róságokra mindenki azt mondja: téli gyerekek. Pedig dehogy... Csak kilenc hónapot kell visszaszámolni! Az a vágy testesül meg bennük, amit a tavasz ébresztett fel. Somos Ágnes mellett az embereket is fel kell éb­resztenie hosszú, téli álmukból, és fokozatosan fel kell készítenie őket az elkövetkező hónapokra. Nem volna „nyerő”, ha télidő után rög­tön a temperamentumos, forró nyár következne. Újabban ugyan szoktuk mondogatni: milyen kár, hogy alig egy-két napig tartott az igazi tavasz! Máskor meg azért morgolódunk, hogy a szeszélyes arcát mutatja: havat ráz, elfa­gyasztja a rügyeket, és többször is megárasztja a vizet, mint ahány­szor szeretnénk... A tavasz sokak véleménye szerint olyan, mint a szeszélyes nő! Nem véletlen, hogy férfialakban soha, sehol, senki nem ábrázolta. A divat tavasszal mindig inkább a nőknek kedvez, bár már a férfiak is felfedezték, hogy szabad köny- nyedén, színesen öltözködniük. A nők egyébként is óvatosabbak a lenge, tavaszi viselettel, mint a fér­fiak, akik ilyenkor egyetlen laza mozdulattal sutba vágnak minden melegebb holmit. Pedig a tavaszi nátha nagyon kellemetlen dolog, és ha történetesen a teremtés ko­ronájának kezd folyni az orra, máris a „halálán” van. A nők leg­többje télen is törődik bőre ápolá­sával, időnként eljár a szolárium­ba, jobban vigyáz haja épségére, mint a hetykén, sapka nélkül köz­lekedő férfiak. Sok férfi nem gon­dol rá, hogy a túl korai kopaszo­dást a hajhagymák téli megfázása is okozhatja. Ez az évszak minden embert türel­metlenné tesz, és mozgásba lendít. Vajon mi van a kiskertben? Gye­rünk, nézzük meg... Milyen fajta magvakat vagy palántákat ültes­sünk, és hogyan csináljuk, hogy le­hetőleg szakszerű legyen? A met­rókon, buszokon, vonatokon meg­József Attila Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, a vén Duna karcsú gőzösökre gondol, tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Hem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! A tavaszról már mindent elmond­tak, ami elmondásra érdemes. Mi­ből élnének a lírai költők, miben lelnék gyönyörűségüket a festők, a szobrászok, ha nem lenne örök témájuk ez az évszak, és vele együtt a szerelem? A közszájon forgó, és minden bi­zonnyal népi eredetű mondóka úgy hangzik, hogy „január, febru­ár, itt a nyár!”... De a télbe belefá­radt és megújulásra vágyó embe­rek titokban ilyenkor mégis az előbb beköszöntő tavaszra gondol­nak. Ez az évszak a nyár előszobá­ja, amit az emberek semmi pén­zért se hagynának ki. Inkább ma­rasztalnák, ha lehetne, úgyis min­dig az örök tavasz után ácsingóz­nak. A legmogorvább embert sem hagy érintetlenül egy rügyező ág, egy virágba borult fa látványa, vagy az a semmihez sem hasonlít­ható, illatos levegő, amibe ilyenkor legszívesebben beleharapnánk. Az évszakok felsorolásában min­dig a tavaszt tesszük első helyre, így van ez, amióta világ a világ! Mi­ért? A válasz kézenfekvő: a tavasz az újrakezdés, a nekirugaszkodás, a kibontakozás, az egymásra talá­lás időtlen megtestesítője. Ezek olyan fogalmak, amelyek minden­kit képesek - nemtől és kortól füg­getlenül - megfiatalítani és felpezs­díteni! Mindenkinek azt sugallják, hogy azok tudnak igazán fiatalo­san jó karban maradni, akik nem csukódnak be, és nem a múlton rágódnak, hanem azon törik a fejü­ket: hogyan tudnának megújulni. Ez persze nem az évszaktól függ. Önvizsgálat, komoly elhatározás kérdése. Ha egy év leforgása alatt elfelejtettük a tavaszt, jogo­san bánkódhatunk, hogy nem készültünk fel időben a fogadásá­ra - diétával, sportokkal, rendsze­res mozgással, testünk-lelkünk ápolásával. Van az esztendőnek két pillanata, amikor az emberek mindenfélét megfogadnak. Az egyik ilyen szil­veszter éjszakáján köszönt be, a másik pedig a tavasszal együtt ér­kezik. Ilyenkor szélesre tárjuk az ablakokat, szétnézünk, majd ha­tározott léptekkel a szekrényünk­höz sietünk, és találomra kive­szünk valamilyen könnyű holmit, amit már húznánk is magunkra... De a ruha legtöbbször szűk, és a színes holmikban olyan petyhüdt, fehér a bőrünk, mintha csak be­liszteztük volna. Érdekes dolog, hogy a tavasz be- köszöntével tett fogadkozásainkat - mert ilyenkor apait-anyait bele­adnánk, hogy mielőbb karcsúak, vonzók, szebbek legyünk - jobban betartjuk, mint szilveszteri ígérge­téseinket. Ennek egyszerű oka van: a tavasz minden erejével, esz­közével segít nekünk! Már korán reggel kizavar az ágyból, hogy fus­sunk, kiránduljunk, pompás han­gulatban kezdjük a napunkat. Éb­resztőszolgálatként ablakunk elé küldi a madarakat, orrunkat meg­csiklandozza sugaraival, virágai­nak illatával, és ha nehéz, téli, fű­szeres ételeket ennénk, akkor az üzletekben és a piacokon szinte in­cselkedve mutatja felénk az üde, harsogó színű, friss zöldségeket, a korai gyümölcsöket. Ezeknek nem lehet ellenállni! Ha bánja is a pénztárcánk, legalább a gyerekeknek veszünk néhány szem primőrt, hogy elmondhas­suk nekik: kóstold meg, ilyen ízű az idei első cseresznye, az első zöldhagyma, az első retek! Ami drága primőr volt, az előbb-utóbb kilóra is megvehető. Már belakmá- rozhatunk a finomságokból, és láss csodát: tavalyi ruhánk is köny- nyedén felhúzható. A tavasz nem beszél rá senkit semmilyen diétára - csak megadja a hozzávalókat. Mint minden évszaknak, a tavasz­nak is van „hivatása”: a természet utessel győz Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Kapható a gyógyszertárakban és a gyógynövény szaküzletekben. Forgalmazza: 2046 Törökbálint, (Depó) Pf 8. Tel.: 06 (23) 336-131,06 (23) 336-333 A KOCKÁZATOKRÓL ES A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTAJEKOZTATOT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT. GYÓGYSZERÉSZÉT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom