Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-27 / 49. szám
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár impozáns épületébe lépve a bankokból már jól ismert látvány fogad. Biztonsági őrök a portán: fegyver a szíjon, tekintélyt parancsoló szürkéskék egyenruha, nyakkendős elegancia. Valami mégsem stimmel. Alaposabban szemügyre veszem az illetőt, s most már feltűnik: egy lány néz velem szembe. Szerencsére Andreának fegyvert még nem kellett használnia FOTÓ: LANG RÓBERT Kovács Andrea somogyasza- lói diáklány a továbbtanulás vészterhes időszakában mélyen a szülei szemébe nézett és kijelentette: márpedig ha törik, ha szakad, ő rendőr lesz. — Nem érte nagy meglepetés őket — meséli Andrea, — hiszen ahogy mondani szokták, mindig fiús alkat voltam. Sosem voltak babáim, annál több dugós puskát koptattam el gyerekkoromban. Rendszeresen fociztam és lövöldöztem a céllövöldében egy-egy búcsú alkalmával a falubeli fiúkkal, sőt a traktorozástól sem riadtam vissza apámék százhektáros birtokán. Ezek után a pesti rendőrgimnázium tűnt életem álmának, de ekkor még vissza tudott tartani a szülői szigor. A féltő anyai szív nem engedte az idegen környezetbe és szokatlan pályára törekvő Andreát tervei véghezvitelében, így maradt az élelmi- szeripari szakközépiskola. Az évek azonban villámgyorsan teltek és csakhamar újra napirendre került a hogyan tovább kérdése. Ám ekkor már nem lehetett gátat szabni a férfias amazon vágyainak. — A Rendőrtiszti Főiskolára adtam be a felvételi lapomat, de sajnos közben egy térdsérülés következtében meg kellett műteni a lábamat, így az alkalmassági vizsgára begipszelve bicegtem be. Mint később kiderült, ez pecsételte meg a sorsomat, hiszen hiába kézilabdázóm évek óta versenyszerűen, ott semmiféle igazolást nem fogadtak el. Ezek után arra gondoltam, hogy ha rendőr nem lehetek, akkor biztonsági őr leszek. El is mentem előbb egy egy székesfehérvári, majd egy kaposvári őrző-védő cég tanfolyamára, ahol megszereztem az alap, majd a középfokú személy- és vagyonőr minősítést. Persze mindez nem volt ilyen magától értetődő és természetes, hiszen az ifjú hölgy már feltűnésével is csodálkozást keltett az izmos és öntudatos férfinép körében. Önvédelmi edzéseken nem egyszer (pár hiányában) az edzővel kellett farkasszemet néznie, aminek olykor bizony ő itta meg a levét egy-egy padlóra kerülés formájában. Minden nehézség ellenére azonban sikerrel vette az előtte tornyosuló akadályokat, s amint megkapta igazolványát, azon nyomban munkába is állhatott.- Az első hetekben eléggé vad helyeken kellett szolgálatot teljesítenem, mivel éjszakai őrként alkalmaztak különböző szövetkezetek telephelyein. Nem mondanám, hogy féltem, inkább csak izgalmasnak tartottam ezeket a feladatokat, de azért jól jött a megüresedett hely jelenlegi munkahelyemen. Itt a rendtartás, a dolgozók ki- és bebocsátásának felügyelete a dolgom, ami azért nem tűnik olyan veszélyesnek, mint egy éjszakai őrjárat. Ahogy múltak a munkában eltöltött évek, úgy fogadták be folyamatosan az eleinte tartózkodó kollégák, akik mára teljes jogú tagként kezelik. — Mindent végre tudok hajtani ebben a munkakörben amit egy férfitársam, ezért nem érzek különbséget ezen a téren. A magánéletben persze előfordul, hogy fenntartással viseltetnek velem szemben foglalkozásom hallatán, de egy rövid beszélgetés után mindig elfogadják, hogy kicsit más vagyok, máshogyan gondolkodom mint általában a nőtársaim. Szerencsére a barátomat sem zavarja amit csinálok, talán még imponál is neki. Egyébként ő is falumbeli, szakmájára nézve pedig hentes, úgyhogy ő sem kifejezetten nőies beállítottságú. Arra a kérdésre, hogy vajon meddig lehet ezt csinálni, kapásból érkezik a céltudatos válasz: biztonságszervező menedzser szakra jár egy főiskolán, később a “frontvonal” helyett szeretne inkább irányítani. Bármilyen meglepő, azért a gyermekvállalás gondolata sem áll messze tőle, mindössze szakma és magánélet összehangolásának kérdése az egész. Búcsúzásként a helyzethez illőn kézfogóval válunk el: sok petyhüdt férfikéz után végre egy igazán karakán kézszorítás. Takács Zoltán 1999. február* 28. Közelről Hetedik oldal Megveszlek kilóra... Rendőrt bérelnék, magas fekete, kék szemű, húszéves izompacsirtát, aki vigyáz a házibulim biztonságára. Szükségem lenne egy rendőrre, aki civilben külföldre vagy akár a szomszéd bankig elkísérne. Az új kormányrendelet szerint a rendőrség szerződés alapján vállalhat különböző védelmi, őrzési feladatokat. A rendőrség most már maszekban szolgálhat és védhet. A dolog, sajnos, korántsem ilyen egyszerű. A rendelet nem teszi lehetővé, de nem is tiltja a magáncélú rendőri felhasználást. A rendőrök ára ezer és ötezer forint között mozog, a főkapitánytól függ, hogy kit mennyiért, milyen célra ad. Ezért a pénzért aztán nagyobb biztonságot kell nyújtania, mintha a fizetésért dolgozna vagy mint bármelyik más, erre szakosodott civil szervezetnek. A rendőrség a szerződési ajánlatot nem köteles elfogadni, azt indoklás nélkül elutasíthatja. Mérlegelnie kell, hogy szerven belül akad-e alkalmas szabad ember a feladat ellátására. Ha nem, akkor jöhet a feketemunka: megbízni egy rendőrt zsebből zsebbe, vigyázzon a házra, bulira. Nincs számla, engedély, egyéb macera, csak biztonság. Működni kezd a „megveszlek kilóra” effektus. Eddig a sportrendezvényeket kívül-belül védték, az új rendelet hatályba lépésétől már csak kívül. Ha csak a szervezők nem kötnek szerződést a rendőrséggel, ők külön pénzért vállalják a feladatot. Ha nincs szerződés és a kerítésen belül balhé van, akkor a rendőröknek kötelességük beavatkozni. A recept egyszerű: a rendőr mindig rendőr, akár fizetésért dolgozik, akár nem, akár egyenruhában van, akár nem. Frankberger Ferenc siófoki kapitányságvezető szerint a profi ligának és a rendőrségnek közös az érdeke: a futballhuliganizmus megfékezése. Nem retteghet egy város pár száz randalírozó szurkoló miatt. A biztonság mindenhol a világon pénzbe kerül; fizessenek a klubok, ha rendőrt akarnak a kerítésen belül. A biztonság nem lehet pénz kérdése, a rendőrséget nem lehet arra kényszeríteni, hogy költségvetésének jelentős részét sporthuligánok megfékezésére fordítsa. Dr. Király Ferenc alezredes, a megyei főkapitányság gazdasági igazgatója azt mondta: - A főkapitány akkor engedélyezi külön pénzért a rendőri biztosítást, ha a szervezőknek a saját biztosítása nem megfelelő vagy botrányszag van a levegőben. Hivatalosan nem vállalnak olyan körben megbízást, amelyiktől el kell különülniük. Akárki nem vásárolhat rendőrt. Csak arra várok, mikor lehet majd a tűzoltókat vagy a mentősöket is maszekban, külön pénzért kibérelni. Szarka Ágnes Megesett esetek Olvasóink újabb humoros történetekkel ajándékoztak meg bennünket. Közülük most hármat teszünk közkinccsé. Alma a lónak Az ősszel Kutason szerettünk volna almát venni. Már szürkület volt, amikor hazafelé jövet megálltunk a kedves - almát termelő és árusító családnál. Két kisgyermekünk már nyűgös, álmos volt, ezért nem nagyon válogattunk, csak földobtunk négy láda almát az utánfutóra és már mentünk is. Itthon aztán, amikor a kamrába rakosgattuk a ládákat láttuk, hogy három rekeszben gyönyörű almák mosolyognak ránk, a negyedikben viszont apró, sárgás-zöldes gyümölcsök voltak. Anyukám átment a termelőhöz, s ekkor derült ki: azt a kissé silányabb almát egy lónak válogatták össze. Jót mulattunk rajta, s visszavittük azt az egy láda almát. így a paci sem maradt finom csemege nélkül. Csalosné Szabó Andrea Görgeteg, Fő u. 69/B. Kígyó a dobozban A 80-as évek elején - munkánk miatt - sokat jártunk busszal dolgozni, többek között Nagykanizsára is. Hazafelé azonban mindig tömve volt a busz, nem volt ülőhely. Négyen voltunk munkatársak, s az egyik furfangos kollégánk már az induláskor közölte: ma lesz ülőhelyünk. Előtte bementünk a piacra és vettünk egy kartondoboz lila hagymát. Ahogy felszálltunk a buszra, kollégánk megkérte a sofőrt, hogy Inkén pihenőt tartson, mert a dobozban levő kígyót meg kell itatni. Ezt hallva a mellettünk ülők-állók eltávolodtak és a következő állomáson leszálltak. Kaposvárra érve a gépkocsivezető jelezte, hogy tudja: miért ürült ki Pogányszentpéterig a busz, ám most már mutassuk meg neki azt a vadállatot, amit szállítunk. Mi bevallottuk a buszsofőrnek csínytevésünket. Jót mulatott rajta. Csuka Albert Kaposvár, Kossuth L. u.24. Fogadás Barátommal vasárnaponként - Balaton- bogláron - labdarúgó mérkőzésre járunk. Félidőben az eredmény 0-1 volt az ellenfél javára. Mondtam a barátomnak: János, figyeld meg, hogy 4-1-re győz majd Boglár. Mire ő azt felelte: Te, Bandi, ha ez így lesz, akkor én a meccs végén meztelenre vetkőzöm és a pálya közepén diszkótáncot járok. Aztán jött az 50. percben az első bogiári gól: 1-1, az 54. percben pedig az eredmény már 2-1 volt. Hát van ilyen, ám a 60. percben már megszületett a harmadik bogiári gól is. Istenem, csak ne rúgjunk több gólt, mert még képes a barátom betartani az ígéretét. Végünk van - mondtam, amikor a 82. percben betaláltak a bogiáriak negyedszer is az ellenfél hálójába. A meccs vége előtt három perccel aztán szerencsére az ellenfél rúgott még egy gólt Soha nem örültem még ennyire más csapat sikerének. Soós Endre Balatonboglár, Bem u.2. Milliomos A legdrágább somogyi ló 14 millió forintot ér, legalábbis ennyiért vette nemrég külföldön egy Kaposvár mellett gazdálkodó tenyésztő. Az értékes csődörrel már fedeztettek is. Egy-egy ilyen akció 100 ezer forintba kerül, akár sikeres, akár nem, bárhogy is alakul aztán. Egyre gyarapodik a somogyi lótulajdonosok, lótartók száma, de a fejlődésnek gátat szab, hogy lósport mindenütt a világon a tehetősek sportjának számít. Nálunk egy úgynevezett hobbiló például átlagosan félmillió forintba kerül. Ehhez még legalább kétszázezerért kell megvenni a szükséges felszereléseket, szerszámokat és a lovaglóruha sem olcsó konfekció, ezért is legalább ugyanannyit kell fizetni. Sokak szerint mégis jó üzlet a lóüzlet. Csak a megyeszékhely környékén tucatnyi vállalkozás foglalkozik lovak bértartásával. Egy ló elhelyezésért, teljes ellátásáért átlagosan 15-30 ezer forintot kérnek. Ebben az abrak ára éppúgy benne foglaltatik, mint az ápolás és felügyelet díja. A lótulajdonosok többségének így elég minden másnap kimennie kedvenc hátasához, vannak közöttük azonban, akik a kezdeti lelkesedés után hónapokig az állat felé sem néznek, csak havonta átutalják a pénzt. — Aki lovat vesz, annak vagy az édesapja vagy a nagyapja lovakat tartott, esetleg saját gyermekkori élményei fűzik a lovakhoz. Vannak persze sznobok is, akiknek azért kell ló, mert divat vagy mert jó befektetésnek tűnik — mondta Kiss János, a kaposvári Zrínyi lovasiskola vezetője. - Ők előbb utóbb belátják, hogy rossz lóra tettek, amikor egy állat gondozálovak sáért felelősséget vállaltak. A lótulajdonosok általában jól ismerik egymást. Van is alkalmuk megismerkedni, hiszen szinte valamennyien rendszeres látogatói a tény észszemléknek, versenyeknek, állatvásároknak, még ha ez utóbbin elenyészően kevés sportló is talál gazdára. És még egy közös ismérvük van a lovasgazdáknak: általában városi emberek, akik természetközeli kikapcsolódásra vágynak. A statisztikák szerint érdekesen alakult a somogyi magán-lóál- lomány. Míg a falvakban csak elvétve találni lovakat, addig a városok közelében lévő telepek tele vannak bér- tartott hátasokkal. Míg például Zselicszentpá- lon például mindössze egy, vagy Szennában is csak két ló van, addig ma Kaposváron már csaknem kétszáz lótulajdonost tartanak nyilván. (Barna) Szívattak Mostanában nem a tűz, inkább a víz okoz munkát a somogyi tűzoltóknak: tegnap három településen is szivattyúzniuk kellett a pincékbe, szute- rénokba feltörő talajvizet. Csokonyavisontán négy, Somogytar- nócán és Görgetegen egy-egy alacsonyan fekvő helyiséget öntött el a talajvíz. Nem tudja elnyelni a talaj a sok csapadékot, így az utat talál magának: nemcsak a pincék, de a kutak is sok helyen megteltek vízzel. A tűzoltók az árkokba vagy a csatornákba szivattyúzva próbálták elvezetni a vizet. Bognár Tibor főhadnagy, megyei ügyeletes szerint gyorsan dolgoznak, hogy az épületek állagában a lehető legkevesebb kárt okozza a nedvesség.
