Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

1999. február 28csaft, bár vannak, akik erre is allergiásak. Ami az egyéb veszélyeket illeti, ma már egy jobb pearcingszalon higiénia feltételeinek tökéletesnek kell lenni, s kötelező tájékoztatni a vendéget az esetleges kockázatokról.

Veszélyek ide, kockázatok oda, egyre gyakoribb az utcán szembejövő, különleges helyeken viselt ékszerekkel feldíszített tinik látványa, és számuk a mintául szolgáló videoklippeket nézve várhatóan csak nő. Legalábbis az újabb divatőrületig. Takács Zoltán

Azóta a pearcing, azaz a test különböző pontjain elhelyezett ékszerek viselése elfogadott jelenséggé vált, a legjobb családban is előfordul egy-egy szemöldökbe, nyelvbe, mellbimbóba, esetleg még intimebb helyre belőtt ékszer. S ma már nem kell Nyugatra vagy a fővárosba utazni ha valakinek kedve támad egy kis test- lyuggatásra; nyugodt szívvel megteheti egy vidéki város erre szakosodott szalonjában is.

Kaposváron Müodáno- vics Róbert kezei közé kerül, aki helyben kívánja belövetni vagy kifúratni díszítésre szánt testtáját.

— Body pearcing annyit tesz, mint testbelövés — mondta Milodánovics Róbert. — Ősrégi az ékszerviselés ezen formája, és természetesen ez is Afrikából ered. A mai divathullám a hetvenes évek polgárpukkasztó angol punkjaitól indult, majd alternatív viseletből lassan köznapivá szelídült. Azt lehet mondani, hogy manapság ez jó üzlet is, bár kissé kiszámíthatatlan.

A kaposvári stúdiót főként nyáron keresik fel a kuncsaftok, elsősorban fiatal lányok. A 3500 forintos alsó határól induló ékszereket lövetik orrba, szájba, köldökbe, de előfordult már női és férfi nemi szervek „operációja” is.

— A legkirívóbb eseteket hozza magával az egyéni kreativitás. Volt aki egy bikatetoválás orrába kért karikát, akadt olyan is, aki a nyelvébe helyeztetett három gyűrűt, egymás elé. Sajnálatos , hogy még mindig akad olyan — leginkább az intim testrészekbe szurkálgató —, aki túl nagy az önbizalma vagy éppen szégyenlős, és

emiatt otthoni körülmények között kísérli meg ezt a műtéttel felérő beavatkozást.

Annak tudatában, hogy még a szakemberek többsége sem ismeri az akupunk- túrás pontokat, különösen veszélyes házilag átszurkál- ni testünk kényesebb pontjait. A fertőzésveszélyen túl kialakulhat idegi károsodás, gyulladás és allergia is egy rossz helyen vagy szakszerűtlenül elvégzett beavatkozás után.

— Fontos, hogy orvosi fémből készült, bőrbarát anyagot használjon a kunVagy tíz éve történt, hogy egyik ismerősöm Angliába utazott egy jól fizető munka után, majd pár hónap múltán hazatért: orrában gyűrűvel. Túl voltunk már a fél testet befedő tetoválások és a fülbevalós fiúk keltette össznépi ájulaton, no, de ez az eset akkoriban magasan túlszárnyalta a megszokott trendeket.

A lakásmaffia fenyeget

Csaknem egy éve, hogy a kaposvári lakásmaffia egyik vezetőjét hiába körözi a rendőrség, de a többiek ügyében sem fejeződött még be a nyomozás. A károsultakat továbbra is zaklatják: legutóbb egy kegyeletnyilvánítást kaptak — a saját halálukról.

A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel egy korábbi írása nyomán indult nyomozás egy ügyben, információnk szerint azóta 8-10 hasonló tartalmú bejelentés érkezett a rendőrséghez. A társaság tagjainak többnyire az a módszere, hogy az árverezésre ítélt ingatlanok tulajdonosainak „felajánlják”: néhány százezer forintért elállnak a licitálástól, vagyis nem srófolják föl az árat. Az sem gond, ha valaki nem tud előtte fizetni, vele ügyvéd jelenlétében szerződést íratnak, és vagy később zsebelik be a pénzt, vagy kiteszik lakásából az illetőt.

— Engem az árverezés előtti napon hívott föl telefonon Lebó Tibor, hogy egyezzünk meg, majd miután elutasítottam, megjelent a lakásomon

— idézte a történteket Lukics László.

— Másnap ott várt a végrehajtó irodájában, aki közölte, hogy kint egyezzünk meg. Ott megjelentek a társai, kénytelen voltam ötüknek összesen 200 ezer forintot adni. Először ötszázezret kértek.

Lebó Tibort több társával együtt kihallgatták a rendőrségen, mire azonban őrizetbe vették volna, eltűnt. Azóta sem találják. Az ügyészség azonban elrendelte a vizsgálat folytatását a többiek ellen. Fekete József, a kaposvári kapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta: a lapunk által is megírt ügyben öt gyanúsított ellen, zsarolás miatt folyik a nyomozás kihallgatásokkal, szembesítésekkel. A többi bejelentés kapcsán nem merültek fel olyan adatok, amelyek alátámasztották volna a

Homályos egyezkedések, fenyegetések

bűncselekmény gyanúját. Az őrnagy szerint a bírósági végrehajtók tanúként szerepelnek az ügyben, ellenük nem merült fel megalapozott gyanú.

Dr. Török Ilona, a megyei bíróság elnökhelyettese azt mondta: 13 önálló bírósági végrehajtó dolgozik Somogybán, ilyen bejelentést nem kaptak róluk. Tavaly mintegy 20 panasz érkezett a tevékenységükkel

kapcsolatban, részben végrehajtási kifogás, ám csak egy esetben indult büntetőeljárás. A végrehajtók valóban észlelik, hogy többen is megjelennek az árverezéseken, de végül csak egyvalaki licitál, a részvétel azonban nem bűncselekmény, tette hozzá a bírónő. Egyébként éppen most folyik egy vizsgálat, amely az árverezésből befolyt vételárral kapcsolatos intézkedéseket és a végrehajtók pénzkezelési gyakorlatát hivatott megvilágítani.

A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek sikerült szóra bírnia az ügy egyik főszereplőjét, aki azonban — érthető okból — nem adta a nevét.

— A törvény szerint a tulajdonosok saját nevükben nem vásárolhatják meg a lakásukat, ezért többnyire rokonokkal érkeznek, és gyakran ők ajánlanak föl pénzt, hogy ne licitáljunk. Volt, aki megfenyegetett, elvágja a torkunkat, ha elmegyünk az árverésre; a másik közölte, hogy ő sosem fog kiköltözni.

— Azt állítja, hogy nem a pénzkeresés szándékával jár a tárgyalásokra?

— Van, aki jó szándékkal megy oda, de tudok olyat is, aki drasztikusabb eszközökhöz nyúl.

— Hány árverezésen volt, és vett-e már akár csak egyetlen lakást is?

— Sokszor voltam, de lakást még nem vettem. Nézze, sok árverés elmarad, például fizetési halasztást kér a tulajdonos, ritka, hogy megtartják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem véletlenül árverezik ezeket az ingatlanokat: a tulajdonosok nem fizették a tartozásaikat. Arról nem tudok, hogy a végrehajtóval egyezkednének. Lebó Tibort láttam már többször árverésen, de nem voltam vele üzleti kapcsolatban. Én azt hallottam, erőszak nélkül ment be az általa megvett lakásokba, és közölte: hazaköltözöm. Másképp nem is megy, mert a bíróságon évekig elhúzódhatnak az ügyek.

Az egyik gyanúsított tehát még szökésben van, a licittárgyalások előtt nyilván továbbra is homályos „egyezkedések” zajlanak, a lakásmaffia pedig nemrég ismét üzent azoknak, akik ellent mondtak neki: szabályos nyomtatványon, fekete keretben, „mély fájdalommal” tudatták velük a temetésük időpontját. Katona József

Harmadik oldal

Jókedvű

széllel

Az, hogy a déli féltekén kopogtat az ősz, csak azok hiszik el, akik itt élnek. Akik idejöttek, szikrázó napfénnyel, csillaghullásos februári éjszakákkal találkoztak. Én például Aucklandban egy csodálatos park évszázados fái között. A gyep frissen nyírva, a bort kellemes hidegre hűtötték. Az új-zélandi főkormányzó fogadásán kabócák adják a háttérzenét. Nem lehet tudni, hányán zenélnek, de különös muzsikájuk betölti a parkot. Csak éppen annyira, hogy ne zavarjon, de annyira mégis, hogy ne lehessen nem észrevenni.

Vacsora után, már úgy elmenőben, a Dél Keresztjét keressük a felhőtlen égen, úgy, ahogy otthon augusztusi éjszakákon a Gön- cölszekeret szoktuk. Egyre nagyobb a kör, s a csillagképet csak nem leljük, mert - mondják - „eltakarják a fák”. Van, aki állítja, hogy a déli szigeten csak egy pillantás az égre, s már ott is van a Dél Keresztje, amelyet valaki hidegnek nevezett. Merthogy távolságtartó csillagkép ez, s a távolságot mutatja meg a Déli sarkot. Innen délre már nincs más, csak a Csendes-óceán meg a sarkkör.

Délelőtt a kikötőben jártam, ahol világversenygyőztes jachtok meg minden kényelmet biztosító hajók sorakoztak. S amikor vízre szálltunk, egy csöndes öbölben feltűntek a hadihajók. „Mind a két és fél” - mondta a kísérőm. Hármat számoltam meg. Szürkék voltak, jellegtelenek. A matrózok mosták a fedélzetet, tartott a nagytakarítás.

— Most jöttek meg - állítják a bennfentesek. - Kint jártak a Déli sarkon, egy kicsit megrendszabályozni az illegális halászokat.

— Nekik is a Dél Keresztje mutatta az utat?

— Az akciónak hírértéke van, legalábbis itt Aucklandban, hiszen itt működik az ország halfeldoigozó-iparának jelentős része. Ebből persze a látogató semmit nem vesz észre: tiszta, gondozott a város, nincs ipari hulladék. Az aucklandiak többsége amerikai vagy skandináv típusú kertes családi házba tér vissza a munkából esténként. Később egy statisztikában azt olvastam, hogy ezen a számunkra Isten háta mögötti, de Isten áldotta szépségű és gazdagságú szigeten öt épületből négy különálló ház, és minden második ház fából készült. A városmag itt is és a kisvárosi üdeségű fővárosban, Welling- tonban is egymásnak feszülő, magas házakból áll: szállodák, hivatalok, bankok. A földszintes szép kis családi házak pedig mögöttük, a hegyoldalon sorakoznak. Mert ez az ország tele van hegyekkel.

Azt mondják egyébként, hogy Wellington, a főváros a földkéreg egyik törésvonalára épült, s a családok többsége itt is faházakba költözik. A város csodaszép múzeumában is van egy faház. Amikor a látogató ebbe belép, két percen belül megtudja, hogy mi történik (mi történhet) egy földrengés alatt. Megvallom, a mély morajlás volt a legnehezebben elviselhető, a legfélelmetesebb. A szituáció tökéletesre sikeredett. Wellingtonban mégsem a földrengéstől tartanak. Itt a szél a napi téma. Jelzőt is akasztottak a város nevéhez, azt mondják, szeles Wellington. Merthogy itt mindig fúj valahonnan - rendszerint az óceán felől - a szél, s olyan erősen, hogy a gyakorlott wellingtoni megfogja a kalapját, mielőtt az utcasarokhoz ér, nehogy elsodorja. Az emberek itt is elmennek a múzeumba, végigszenvedik a földrengést, aztán beülnek egy sörre vagy - újabban - egy pohár borra valamelyik vendéglőbe, és jót beszélgetnek... A barátság természetes adottság itt. Mindenki mosolyog, mindenki udvarias, és senki nem akar rosszat a másiknak.

Miért akarna? A legközelebbi szárazföld, az ausztrál partok innen három és fél órai repülőútra vannak. Hajóval pedig napokig is tarthat. Amíg szárazföldet nem ér az ember, csak az óceán nyílt víztükre marad, minden veszélyével együtt. A víz nemcsak takar, hanem meg is őriz, meg is mutat mindent. Itt így aztán ismeretlen az autólopás, mert hova menjen lopott autójával a tolvaj? A házat sem igazán zárják. Ha pedig senkitől nem kell félni, félteni semmit, akkor félni sem kell. A Dél Keresztje egyébként hideg fényével ragyogva vigyáz erre az Isten háta mögötti, Isten áldotta tájra.

Új-Zéland azt is üzeni a világnak, hogy félni nem érdemes.

Wellington, 1999. február 27.

Kercza Imre