Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

1999. február 28­csaft, bár vannak, akik erre is allergiásak. Ami az egyéb veszélyeket illeti, ma már egy jobb pearcingszalon hi­giénia feltételeinek tökéle­tesnek kell lenni, s kötelező tájékoztatni a vendéget az esetleges kockázatokról. Veszélyek ide, kockáza­tok oda, egyre gyakoribb az utcán szembejövő, különle­ges helyeken viselt éksze­rekkel feldíszített tinik látvá­nya, és számuk a mintául szolgáló videoklippeket néz­ve várhatóan csak nő. Leg­alábbis az újabb divatőrüle­tig. Takács Zoltán Azóta a pearcing, azaz a test különböző pontjain elhelye­zett ékszerek viselése elfo­gadott jelenséggé vált, a leg­jobb családban is előfordul egy-egy szemöldökbe, nyelvbe, mellbimbóba, eset­leg még intimebb helyre be­lőtt ékszer. S ma már nem kell Nyugatra vagy a fővá­rosba utazni ha valakinek kedve támad egy kis test- lyuggatásra; nyugodt szívvel megteheti egy vidéki város erre szakosodott szalonjá­ban is. Kaposváron Müodáno- vics Róbert kezei közé kerül, aki helyben kívánja belövet­ni vagy kifúratni díszítésre szánt testtáját. — Body pearcing annyit tesz, mint testbelövés — mondta Milodánovics Ró­bert. — Ősrégi az ékszervise­lés ezen formája, és termé­szetesen ez is Afrikából ered. A mai divathullám a hetvenes évek polgárpuk­kasztó angol punkjaitól in­dult, majd alternatív viselet­ből lassan köznapivá szelí­dült. Azt lehet mondani, hogy manapság ez jó üzlet is, bár kissé kiszámíthatat­lan. A kaposvári stúdiót fő­ként nyáron keresik fel a kuncsaftok, elsősorban fia­tal lányok. A 3500 forintos alsó határól induló ékszere­ket lövetik orrba, szájba, köldökbe, de előfordult már női és férfi nemi szervek „operációja” is. — A legkirívóbb eseteket hozza magával az egyéni kreativitás. Volt aki egy bika­tetoválás orrába kért karikát, akadt olyan is, aki a nyelvé­be helyeztetett három gyű­rűt, egymás elé. Sajnálatos , hogy még mindig akad olyan — leginkább az intim testrészekbe szurkálgató —, aki túl nagy az önbizalma vagy éppen szégyenlős, és emiatt otthoni körülmények között kísérli meg ezt a mű­téttel felérő beavatkozást. Annak tudatában, hogy még a szakemberek többsé­ge sem ismeri az akupunk- túrás pontokat, különösen veszélyes házilag átszurkál- ni testünk kényesebb pont­jait. A fertőzésveszélyen túl kialakulhat idegi károsodás, gyulladás és allergia is egy rossz helyen vagy szaksze­rűtlenül elvégzett beavatko­zás után. — Fontos, hogy orvosi fémből készült, bőrbarát anyagot használjon a kun­Vagy tíz éve történt, hogy egyik ismerősöm Angliába utazott egy jól fizető munka után, majd pár hónap múltán haza­tért: orrában gyűrűvel. Túl voltunk már a fél tes­tet befedő tetoválások és a fülbevalós fiúk kel­tette össznépi ájulaton, no, de ez az eset akkori­ban magasan túlszár­nyalta a megszokott trendeket. A lakásmaffia fenyeget Csaknem egy éve, hogy a ka­posvári lakásmaffia egyik ve­zetőjét hiába körözi a rendőr­ség, de a többiek ügyében sem fejeződött még be a nyomozás. A károsultakat továbbra is zak­latják: legutóbb egy kegyelet­nyilvánítást kaptak — a saját halálukról. A Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel egy korábbi írása nyomán indult nyomozás egy ügyben, informáci­ónk szerint azóta 8-10 hasonló tar­talmú bejelentés érkezett a rendőr­séghez. A társaság tagjainak több­nyire az a módszere, hogy az árve­rezésre ítélt ingatlanok tulajdonosa­inak „felajánlják”: néhány százezer forintért elállnak a licitálástól, va­gyis nem srófolják föl az árat. Az sem gond, ha valaki nem tud előtte fizetni, vele ügyvéd jelenlétében szerződést íratnak, és vagy később zsebelik be a pénzt, vagy kiteszik la­kásából az illetőt. — Engem az árverezés előtti na­pon hívott föl telefonon Lebó Tibor, hogy egyezzünk meg, majd miután elutasítottam, megjelent a lakásomon — idézte a történteket Lukics László. — Másnap ott várt a végrehajtó irodá­jában, aki közölte, hogy kint egyez­zünk meg. Ott megjelentek a társai, kénytelen voltam ötüknek összesen 200 ezer forintot adni. Először ötszá­zezret kértek. Lebó Tibort több társával együtt kihallgatták a rendőrségen, mire azonban őrizetbe vették volna, el­tűnt. Azóta sem találják. Az ügyész­ség azonban elrendelte a vizsgálat folytatását a többiek ellen. Fekete Jó­zsef, a kaposvári kapitányság bűn­ügyi osztályvezetője elmondta: a la­punk által is megírt ügyben öt gya­núsított ellen, zsarolás miatt folyik a nyomozás kihallgatásokkal, szem­besítésekkel. A többi bejelentés kap­csán nem merültek fel olyan adatok, amelyek alátámasztották volna a Homályos egyezkedések, fenyegetések bűncselekmény gyanúját. Az őrnagy szerint a bírósági végrehajtók tanú­ként szerepelnek az ügyben, ellenük nem merült fel megalapozott gyanú. Dr. Török Ilona, a megyei bíróság elnökhelyettese azt mondta: 13 önálló bírósági végrehajtó dolgozik Somogybán, ilyen bejelentést nem kaptak róluk. Tavaly mintegy 20 pa­nasz érkezett a tevékenységükkel kapcsolatban, részben végrehajtási kifogás, ám csak egy esetben indult büntetőeljárás. A végrehajtók való­ban észlelik, hogy többen is megje­lennek az árverezéseken, de végül csak egyvalaki licitál, a részvétel azonban nem bűncselekmény, tette hozzá a bírónő. Egyébként éppen most folyik egy vizsgálat, amely az árverezésből befolyt vételárral kap­csolatos intézkedéseket és a végre­hajtók pénzkezelési gyakorlatát hi­vatott megvilágítani. A Somogyi Hírlap Vasárnap Reg­gelnek sikerült szóra bírnia az ügy egyik főszereplőjét, aki azonban — érthető okból — nem adta a nevét. — A törvény szerint a tulajdono­sok saját nevükben nem vásárolhat­ják meg a lakásukat, ezért többnyire rokonokkal érkeznek, és gyakran ők ajánlanak föl pénzt, hogy ne licitál­junk. Volt, aki megfenyegetett, el­vágja a torkunkat, ha elmegyünk az árverésre; a másik közölte, hogy ő sosem fog kiköltözni. — Azt állítja, hogy nem a pénzke­resés szándékával jár a tárgyalások­ra? — Van, aki jó szándékkal megy oda, de tudok olyat is, aki drasztiku­sabb eszközökhöz nyúl. — Hány árverezésen volt, és vett-e már akár csak egyetlen lakást is? — Sokszor voltam, de lakást még nem vettem. Nézze, sok árverés el­marad, például fizetési halasztást kér a tulajdonos, ritka, hogy meg­tartják. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem véletlenül árverezik eze­ket az ingatlanokat: a tulajdonosok nem fizették a tartozásaikat. Arról nem tudok, hogy a végrehajtóval egyezkednének. Lebó Tibort láttam már többször árverésen, de nem vol­tam vele üzleti kapcsolatban. Én azt hallottam, erőszak nélkül ment be az általa megvett lakásokba, és kö­zölte: hazaköltözöm. Másképp nem is megy, mert a bíróságon évekig el­húzódhatnak az ügyek. Az egyik gyanúsított tehát még szökésben van, a licittárgyalások előtt nyilván továbbra is homályos „egyezkedések” zajlanak, a lakás­maffia pedig nemrég ismét üzent azoknak, akik ellent mondtak neki: szabályos nyomtatványon, fekete keretben, „mély fájdalommal” tu­datták velük a temetésük időpont­ját. Katona József Harmadik oldal Jókedvű széllel Az, hogy a déli féltekén kopogtat az ősz, csak azok hiszik el, akik itt élnek. Akik idejöttek, szikrázó napfénnyel, csillaghullásos februári éjszakákkal találkoztak. Én például Aucklandban egy csodálatos park évszáza­dos fái között. A gyep frissen nyírva, a bort kellemes hidegre hűtötték. Az új-zélandi fő­kormányzó fogadásán kabócák adják a hát­térzenét. Nem lehet tudni, hányán zenélnek, de különös muzsikájuk betölti a parkot. Csak éppen annyira, hogy ne zavarjon, de annyira mégis, hogy ne lehessen nem észrevenni. Vacsora után, már úgy elmenőben, a Dél Keresztjét keressük a felhőtlen égen, úgy, ahogy otthon augusztusi éjszakákon a Gön- cölszekeret szoktuk. Egyre nagyobb a kör, s a csillagképet csak nem leljük, mert - mond­ják - „eltakarják a fák”. Van, aki állítja, hogy a déli szigeten csak egy pillantás az égre, s már ott is van a Dél Keresztje, amelyet vala­ki hidegnek nevezett. Merthogy távolságtar­tó csillagkép ez, s a távolságot mutatja meg a Déli sarkot. Innen délre már nincs más, csak a Csendes-óceán meg a sarkkör. Délelőtt a kikötőben jártam, ahol világ­versenygyőztes jachtok meg minden kényel­met biztosító hajók sorakoztak. S amikor vízre szálltunk, egy csöndes öbölben feltűn­tek a hadihajók. „Mind a két és fél” - mond­ta a kísérőm. Hármat számoltam meg. Szür­kék voltak, jellegtelenek. A matrózok mos­ták a fedélzetet, tartott a nagytakarítás. — Most jöttek meg - állítják a bennfente­sek. - Kint jártak a Déli sarkon, egy kicsit megrendszabályozni az illegális halászokat. — Nekik is a Dél Keresztje mutatta az utat? — Az akciónak hírértéke van, legalábbis itt Aucklandban, hiszen itt működik az or­szág halfeldoigozó-iparának jelentős része. Ebből persze a látogató semmit nem vesz észre: tiszta, gondozott a város, nincs ipari hulladék. Az aucklandiak többsége amerikai vagy skandináv típusú kertes családi házba tér vissza a munkából esténként. Később egy statisztikában azt olvastam, hogy ezen a számunkra Isten háta mögötti, de Isten ál­dotta szépségű és gazdagságú szigeten öt épületből négy különálló ház, és minden második ház fából készült. A városmag itt is és a kisvárosi üdeségű fővárosban, Welling- tonban is egymásnak feszülő, magas házak­ból áll: szállodák, hivatalok, bankok. A föld­szintes szép kis családi házak pedig mögöt­tük, a hegyoldalon sorakoznak. Mert ez az ország tele van hegyekkel. Azt mondják egyébként, hogy Welling­ton, a főváros a földkéreg egyik törésvonalára épült, s a családok többsége itt is faházakba költözik. A város csodaszép múzeumában is van egy faház. Amikor a látogató ebbe belép, két percen belül megtudja, hogy mi történik (mi történhet) egy földrengés alatt. Megval­lom, a mély morajlás volt a legnehezebben elviselhető, a legfélelmetesebb. A szituáció tökéletesre sikeredett. Wellingtonban még­sem a földrengéstől tartanak. Itt a szél a napi téma. Jelzőt is akasztottak a város nevéhez, azt mondják, szeles Wellington. Merthogy itt mindig fúj valahonnan - rendszerint az óce­án felől - a szél, s olyan erősen, hogy a gya­korlott wellingtoni megfogja a kalapját, mie­lőtt az utcasarokhoz ér, nehogy elsodorja. Az emberek itt is elmennek a múzeumba, végig­szenvedik a földrengést, aztán beülnek egy sörre vagy - újabban - egy pohár borra vala­melyik vendéglőbe, és jót beszélgetnek... A barátság természetes adottság itt. Mindenki mosolyog, mindenki udvarias, és senki nem akar rosszat a másiknak. Miért akarna? A legközelebbi szárazföld, az ausztrál partok innen három és fél órai re­pülőútra vannak. Hajóval pedig napokig is tarthat. Amíg szárazföldet nem ér az ember, csak az óceán nyílt víztükre marad, minden veszélyével együtt. A víz nemcsak takar, ha­nem meg is őriz, meg is mutat mindent. Itt így aztán ismeretlen az autólopás, mert hova menjen lopott autójával a tolvaj? A házat sem igazán zárják. Ha pedig senkitől nem kell félni, félteni semmit, akkor félni sem kell. A Dél Keresztje egyébként hideg fényé­vel ragyogva vigyáz erre az Isten háta mögöt­ti, Isten áldotta tájra. Új-Zéland azt is üzeni a világnak, hogy félni nem érdemes. Wellington, 1999. február 27. Kercza Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom