Somogyi Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-10 / 34. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. február 10., szerda Számítógépes képzés Nemcsak diákok, felnőttek is tanulnak a kadarkúti általános iskolában. Az intézmény számítógépes képzésnek ad otthon. A szeptemberben indított kurzuson a helyi és a környékbeli pedagógusok vesznek részt. Az iskola a jövő tanévtől szeretné bevezetni a gazdaság-informatikus, valamint a gépíró-szö- vegszerkesztő-képzést is. Buszmegállót szeretne elhelyezni a kazsoki önkormányzat a Szabadság és a Petőfi utcánál. Másfél millió forintba kerülne; ezt az összeget pályázaton szeretné előteremteni az önkormányzat. Bál a kultúrházban Hangulatos farsangi bált tartottak a fiatalok és a középkorúak a hét végén a sántosi kultúrházban. Az idősek klubjának tagjai - akik negyedévenként köszöntik egymást névnapjukon - február 13-án, szombaton tartják farsangi mulatságukat a klubban. Erdei iskola A szentbalázsi iskolában hagyomány, hogy a diákok erdei iskolában vesznek részt, így jutottak el egyebek között Lakitelekre és Debrecenbe. Az intézmény vezetői már szervezik az idei programot. A felsős tanulók Esztergomban, az alsósok pedig a Balaton partján töltenek öt napot, s ilyenkor a természetismeret tanítása kerül előtérbe. Az erdei iskola megszervezését a Szülőföldünk Alapítvány, a szentbalázsi iskola és az önkormányzat is támogatja, a szülőknek a tényleges részvételi díjnál jóval kevesebbet kell fizetniük gyermekük után. Magnót loptak Ismeretlen tettes látogatta meg az egyik somogyszili portát, s az udvaron parkoló személygépkocsiból rádiós magnót és akkumulátort lopott. A tolvaj - aki után a kaposvári rendőrök nyomoznak - harmincezer forintos kárt okozott. Frigyre léptek a négyek Szabó József, Póré László, Bodrog Gábor és Nyitrai István polgármester fotó: kovács Zselickislak, Zselicszerrt- pál, Simonfa és Bőszénfa első embere azt vallja: önállóan nem tudnának előbbre jutni, csak kézen fogva. Ezt néhány éve is belátták, amikor valós vagy vélt sérelmek közepette felvetődött a válás gondolata. Együtt maradtak, és frigyük erősítésére törekszenek. Zselickislak, Simonfa Szentpál, Bőszénfa A 15 ezer hektáros területen mindössze 1700 ember él, s néhol elszomorító körülmények között. Sáros utak, gyakran járhatatlan járdák a települések „jelképei”, s hiányzik a gáz és a csatorna is. Talán 2000-ben elindíthatják a nagy- beruházásokat. Sok a kényszervállalkozó, s bár mindenütt alacsony a munkanélküliségi ráta — 4-5 százalék —, az állástalanok száma jóval magasabb. Sokan ellátatlanok — így segélyekért is gyakrabban kuncsorognak. Nyitrai István bőszénfai polgármester szerint nem biztos, hogy minden esetben olcsóbb a társulás. Hiszi: az észszerűség a mozgatórugó, s a falvak differenciált anyagi hozzájárulása. Azt mondta: a társulás olyan, mint a köldökzsinór. Összeköti a településeket. Simonfa az „anyatelepülés”; itt van minden: körjegyzőség, óvoda, orvosi rendelő, védőnői szolgálat. Bodrog Gábor polgármester örül, hogy bővül az óvoda, s az ősszel negyven lurkóval új csoport indul. Az öt közhasznú munkásnak hasznát veszik, de a belvízkárok megakadályozására szervezett közmunkaprogramot, amelynek során gyakran találkoztak kártyázó, lődörgő munkásokkal, egyik polgármestertársával sem tartja üdvözítőnek. A belvízelvezetés Simonfán is gond; van úgy, hogy két hét alatt megtelik a derítő, s csak azért 2000 forint a szippantása, mert közös szennyvíztelepük van. Kaposvárról ötezer alatt nem jönne ki a kocsi. Jelentős infrastrukturális fejlesztés előtt áll Zselickislak is. Póré László, a falu új, fiatal polgármestere úgy véli: amíg nem emelkedik a település komfortja, addig a vállalkozók is messze elkerülik a kies vidéket. Pedig a Zselic kertváros vonzerejét a kislakiak is érez- hetnék; az átmenő forgalom a kereskedelmen, a vállalkozói kedven is nagyot lendítene. A polgármester hiszi: a társulásnak nagy az ereje. Az összefogás pedig megmozgatja a falulakókat; így újított fel a templomukat. A falusi turizmus is virágozhat - többen jelezték már, hogy szívesen foglalkoznának vendégfogadással —, de a si- monfai turistaház, a bőszénfai meseszálló „elszippantja” a forgalmat. Ennek ellenére próbálkoznak a helybeliek. Négy főiskolására büszke Szabó József zselicszentpáli polgármester. Őket is támogatja az önkormányzat, sőt még a pályázati lehetőségeket is figyelmükbe ajánlják. Azt szeretnék — bár tudják, hogy erre nincs biztosíték —, ha a diplomás fiatalok itt maradnának, és hoznának egy kis fényt a faluba. Mert amióta nincs iskola, és megszűnt a KISZ, szervezett közösségek sincsenek. A nyugdíjasklub ugyan jól működik, de a fiatalok is várják a rendezvényeket. Elkelne egy népművelő, aki felélesztené a falvakat, ám nem mostanában kötnek vele szerződést, hiszen mindenütt 10-11 millió forintos a forráshiány. Egyelőre marad hát a falunap, a zselici kupa, a baráti kör est, az idősek napja, s a fél éve odahelyezett, fiatal papba vetett hit, aki összefogja az ifjakat. Meg olykor a közöny, hiszen arról is beszámoltak a polgármesterek: olykor bizony, hiába nógatják a fiatalokat, mindegyik a másikra vár. De az is előfordult, hogy összefirkálták a középületeket, légpuskával belőtték a templomablakot, és sárral dobálták meg a községháza falát. Lőrincz Sándor Öreghegy halvány fényei SÁNTOS Régi vágyuk a sántosiaknak, hogy szilárd burkolatot kapjon az Öreghegyi út. Horváth József, Sántos polgármestere elmondta: szeretnék előteremteni a sporttelepig vezető út kivilágításához szükséges pénzt is, de a meglevő utak karbantartása, „megfejelése” is elodázhatatlan. Az önkormányzat 300 ezer forintért egy helyi vállalkozóval szerződést kötött, így az télen rendszeresen kotorja az utakat, és nyáron is karbantartja. Jó dolga van a juhásznak A cserénfai kukoricásban terelgeti nyáját Szőke János. A hatvanéves, taranyi férfi ha fú, ha esik, kihajtja a birkákat. Cserénfa-Hajmás — Világéletemben juhász voltam. Nemcsak én, hanem az apám, a nagyapám is ebből élt, sőt az egyik fiam is az — mondta Szőke János. — A juhászra mindig felnéztek az emberek; hogy most miként fogadnak, nem tudom, de azt igen, hogy ha húsz évvel fiatalabb lennék, elég lenne kétszáz birka, és élvezném az életet. Mert ebből nekem kevés jutott. Mindig az állatokkal voltam, nem mehettem sehova. Nem úgy, mint a mostani fiatalok... A félszáz birka egy kecskeméti gazdáé, akinek Hajmás-pusztán van a tanyája. Szőke János azonban itt, a cserénfai határban levő lakókocsiban hajtja álomra a fejét. — Van itt minden, hoz a gazda — jegyzi meg a napcserzett arcú férfi —; krumpli, tészta, bab, még tejföl is. Tegnap pörköltet főztem, maradt belőle mára is. Azt mondja: jól bírja a hideget, a metsző szelet is megszokta már. A terelésben kutyája és Zsuzsi szamara segít. Reggel nyolckor hajtja ki a birkákat, és sötétedéskor már a lakókocsija körül vannak. — Vírusos a levegő, s ez árt az állatnak. Kezelni kell őket, és a tisztán tartásuk is sok időt elvesz. Nézze, azok ott, hátul, kicsit bágyadtabbak. Tegnap gyógyítgattam őket. Szőke János ilyenkor, télvíz idején is órákig áll a kukoricás szélén. Ha előbújik a nap, azt énekli: Beszegődtem Tornácára juhásznak. / Jó legelője van ott a birkának... Azt mondja: gyakran gondol a fiatalságára, fiaira, lányaira, meg az asszonyra. Néhány nap múlva hazamegy; magas a vérnyomása, kezeltetni akarja. S hogy szereti-e a birkahúst? — Mindenféle húst szeretek. Nincs kedvenc ételem, de egy jó birkapaprikásra mindig kapható vagyok. Már mások is kérdezték tőlem, mi a birka- pörkölt titka. Én azt feleltem: legyen benne minden, ami kell. Egyszer egy lakodalomban azzal dicsekedtek: olyan jó birkapörköltet főzött egy kaposvári szakács, hogy a násznép nem is érezte rajta, hogy birkából készült. Akkor meg minek csinálta? Miért nem készített inkább kacsasültet? (Lőrincz) Szőke János a határban; félszáz birka gondos juhásza fotó: kovács tibor Fogadó az iskolából Apró, de szép település Hajmás. S még ha sokan idegenkednek is a falusi turizmustól, a Surján-völgyi községben van jó pár porta, amely alkalmas lenne vendégfogadásra. Hajmás Török Sándor polgármester szerint más „kitörési pontja” nincs a községnek, ám ehhez emelni kell a falu komfortját, hiszen nincs gáz, és hiányzik a szennyvíz is. Ez utóbbit a minap tartott falugyűlésen támogatta a lakosság, de a gáz bevezetését elvetette. Falusi vendégfogadásra egyébként alkalmas a régi iskolaépület is, amelyben egy háromszobás, kihasználatlan szolgálati lakás van. Ugyancsak helyreállítható a volt té- eszépület is. Most nyomoznak azután: ki a jelenlegi tulajdonosa, mivel nem szeretnék, ha a tavaszra gaztenger fogadná az ide látogatókat. Subosits Lívia: Jó bornak is kell a cégér fotó: kovács tibor Gálosfa A vendégfogadást, a sütés-főzést édesanyjától tanulta a va- rászlói faluszélen levő erdészlakban, ahol gyakran terítettek 90-100 személyre is. Subosits Lívia ma a gálosfai Kastély szálló igazgatója, de nem riad vissza a csapospulttól és a konyhai üstöktől sem. NéHiányzik a katedra - Hagyomány lesz a zselici napokból Földrajztanár a csapospultnál hány éve nem gondolta, hogy a katedra helyett egy kastélyban keresi majd a kenyerét. Először Szegedre jelentkezett, ahova nem vették fel, de örül, mert elvégezte a hitoktatóképzőt, s Nemesdéden és Nemesvidon hatvan gyereknek beszélhetett Jézusról és az evangéliumról. Időközben Szombathelyen elkezdte a földrajz-magyar szakot, ám beleszerelmesedett egy teológus hallgatóba, aki ma a férje. Subosits Tamás Innsbruckban tanult, és menyasszonya is utánament, akinek már csak néhány vizsgája van hátra, és kezében lesz a diploma. — Nehezen tudtam feldolgozni ezt a kapcsolatot — mondta Subosits Lívia. — Először úgy éreztem: elvettem az egyháztól egy papot, de az érzelmeink felülkerekedtek — szerelem volt ez, első látásra —, s végül Tamás döntött. Elvégezte a teológiát, de nem lett pap. A fiatal pár — átmenetileg — az egyik szállodai szobában c lakik, de vettek egy házat a ' közelben, s most újítják fel. Itt maradnak, mert megszerették Gálosfát. — Az a szívem vágya, hogy egyszer tanítsak — mondta Lívia. — A mostam munka kényszerűségből jött: a férjem gyakran van úton, mert ingatlanközvetítéssel is foglalkozik, de már belerázódtam. Olyannyira, hogy a borospincében senki sem mondaná meg a mosolygós arcú, népviseletbe öltözött fiatalasszonyról, hogy nem vendéglátós a szakmája. Miközben a zenészek húzzák, ő körbe járja a vendégeket, és jóféle bort, zsíros kenyeret kínál. Másfél éve végleg ide költözött, de — mint mondta — még csak egyszer teniszeztek a fedett csarnokban, és az udvari kis medencében sem volt ideje megmártózni. Utazási irodákkal tárgyal, túrákat szervez, s azon töri a fejét, mivel álljon elő az idei zselici napokon. Mert tavaly akkora sikere volt a rendezvénynek, hogy minden évben lesz folytatása. A helybeliek is megkedvelték már a kezdetben „faluforgatóknak” tartott párt, és egyre több gálosfai tér be hozzájuk. Közöttük számos jó barát, aki hasonlóan gondolkodik. Subositsék a konferencia-, a lovas és a borturizmusra alapoznak, és abban bíznak, hogy § német vendégek mellett egyre több magyar is fölkeresi őket. Már rajta vannak az interneten; legutóbb így foglalta le egy kaliforniai család azt az elegáns lakosztályt, amely vetekedik egy nyugati szállodáéval. Lőrincz Sándor
