Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-07 / 5. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. január 7., csütörtök Megyei körkép 3 Az összetartó megye ünnepe Göncz Árpád: A múltat és a jövőt a jelen köti össze - Dr. Gyenesei István: Az élet legnagyobb ajándéka - Szászfalvi László: Hűséggel, áldozatvállalással - Szita Károly: Elválaszthatatlan a fejlődés Köszöntőlevél Tisztelt somogyi polgárok! Sok szeretettel köszöntöm a Somogy Megyei Önkor­mányzat ünnepi ülésének résztvevőit ezen a jeles ünnepen. A mai napon éppen 501 év telt el azóta, hogy II. Ulászló királyunk Vízkereszt napján a magyar vármegyék közül először adományozott címeres levelet és pecsétet Somogy vármegyének. Aki jártas a középkor diplomáciájában, az tudja, mekkora megtiszteltetés és elismerés volt ez akkori­ban. Hiszen a címeradományozás olyan kivételes elisme­rést jelentett a vármegyei közösség számára, mint a lovagi erények és vitézség után adományozott nemesi címer egy- egy család életében. A címer a család, a város, a megye és az ország életében ma is olyan kivételes erejű szimbólum, amely számunkra és az utódaink számára is tartást és a kiválóság megbecsü­lését jelenti. Ezeréves államiságunk és a kereszténység kétezer éves születésének évfordulója felé közeledünk. A magyarság ezeréves államisága során elért sikereit nem gyarmatbirodalmaknak, hódító háborúknak vagy kimerít­hetetlen ásványkincseknek köszönhette. A tehetségekben és szellemi javakban gazdag Magyarország polgárai voltak azok, akik kitartó, minőségre törekvő munkájukkal végleg megalapozták otthonunkat Európában. Nagyapáink idejében, amikor a vármegye határa is több napi járóföldre esett, a vármegyék voltak azok a helyi szel­lemiséget és értékeket összefogó egységek, amelyek az or­szágon belül, területenként is képesek voltak egyedi minő­ség megteremtésére. Ma valós esélyünk nyílik arra, hogy elődeink örökségét lakóhelyünkön is feltámasszuk. Ezen dolgozik a kormány, ezen munkálkodom jómagam és ezért dolgoznak az ország polgárai is. Csak akkor lehetünk méltóak elődeink nehéz időkben is megőrzött örökségére, ha a magunk részét is hozzáadjuk az övékhez. így építi a múlt és a jelen a jövő Magyarországát. Ehhez a közös munkához kívánok Önöknek állhatatos­ságot, kitartást és sikert Somogybán és az ország más me­gyéiben egyaránt. Budapest, 1999. január 05. Tisztelettel: Orbán Viktor miniszterelnök (Folytatás az 1. oldalról) A felhívást ünnepélyesen át­adták minden jelen levő me­gye képviselőjének és Göncz Árpád köztársasági elnöknek is. Az államfő megköszönte a megbízatást és ígéretet tett arra, hogy minden lehetséges eszközzel támogatja a doku­mentumban megfogalmazot­tak megvalósulását. Somogy mindig élére áll az előre mu­tató változásoknak. Somogy minden települése megkapja a megye zászlaját is. Dr. Gye­nesei István e kezdeményezés szellemében adta át a megye­zászlót megyénk legnagyobb és legkisebb települése kép­viselőjének, Szita Károly ka­posvári és UrrBéla hosszúvízi polgármesternek. Szita Ká­roly köszöntőjében az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta: a megye és a megyei jogú vá­ros fejlődése elválaszthatat­lan egymástól, eredményeik és hiányosságaik a lakosság komfortérzetét jelentősen be­folyásolják, ezért az összefo­gásnál nincs nagyobb erő. A választott testületek munká­ját is az minősíti majd, hogy mit értek el együtt, s nem pe­dig az, hogy mit nem tehettek meg az együttműködés hiá­nyában. Az ünnepi közgyűlé­sen Somogyért kitüntetést kapott dr. Kolber István ta­nácsnok, a megyei közgyűlés korábbi elnöke. Csáky Imre honvéd őrnagy A magyar ki­rályság történelmi vármegyé­inek címerei a XVIII.-XIX. században címmel tartott előadást és megnyitotta a mil­lennium jegyében megren­dezett reprezentatív kiállí­tást, amely a megyeháza galé­riában várja az érdeklődőket. A köztársasági elnök az ünnepséget követő sajtótájé­koztatón beszélt a megyék és régiók szerepéről. Mint mondta: a közigazgatási egy­ségek nemcsak tartalmilag, hanem területileg is folyama­tosan változtak az elmúlt századokban is, így van ez most is. Ez természetes vele­járója a fejlődésnek, amely nem hagyta érintetlenül a megyéket sem. XXI. század­ban nem lehet és nem is sza­bad számon kérni a korábbi századok eszmei mondaniva­lóját — hangsúlyozta. A köz- igazgatás korszerűsége, pol­gárközpontúsága, az önkor­mányzatiság és az ellenőriz­hetőség viszont ma is joggal elvárható. — Meggyőződésem — mondta a köztársasági el­nök — , hogy ma a megyék­nek egyik legfontosabb fel­adata a tervezési-statisztika régiók kialakulásával együtt újragondolni saját szerepüket és lehetőségeiket. Együttmű­ködve könnyebben eleget te­hetnek ennek a feladatnak. Ezt Göncz Árpád megerősí­tette a megyei közgyűlések elnökeivel való találkozó so­rán is. A megyei önkormány­zatok vezetőinek figyelmét az összefogás fontosságára hívta fel. Mint mondta: az önkor­mányzatok a polgároknak tartoznak felelősséggel, tet­teik éppen ezért számon kér­hetők. Az esélyek elmulasz­tása sem számít tehát bocsá­natos bűnnek. Az önkor­mányzatok akkor lehetnek valóban eredményesek, ha céljaik megvalósulása érde­kében közösen lépnek fel. Lengyel János Hírek Leszakadt a vakolat Tengődön az általános iskola új épületszárnyának egyik osztálytermében kedden jókora darabon leszakadt a mennyezeti vakolat. Az önkor­mányzat építészeti felügyelője megvizsgálta a tanterem mennyezetét, s várhatóan vizsgálatot kezdeményez a ki­vitelező cég ellen. Lángolt a szalma Tegnap a vései Rákóczi utcában ki­gyulladt egy melléképület. Elégett az ott tárolt széna és szalma, ám a kivonuló vései önkéntes-, illetve a marcali és a nagyatádi hivatásos tűzoltók megakadályozták a lángok tovább terjedését. A kár jelentős. A tűz okát még vizsgálják. Januári betakarítás Toponár és Őrei könyékén a lábon maradt kukoricát takarították be tegnap a Kapostáj me­zőgazdasági szövetkezet dolgozói. Ezúttal kistermelők­nek végeztek bérmunkát. Az elmúlt napokban mintegy 50 hektáron fejezték be a legsürgetőbb munkákat. A szövetkezet már korábban végzett a mintegy 800 hek­tárnyi saját termesztésű tengeri betakarításával. Őrizetben a kórházi szarka A nagyatádi és a siófoki kórházakban is kezeltette magát az az 50 éves férfi, aki a rendőrség feltételezése szerint évek óta fosztogatta a be­tegtársait az ország különböző kórházaiban és akit most a hatvani rendőrkapitányság körözése alapján Zalaeger­szegen fogtak el. A szélhámos egy régebbi műtétjéből eredő panaszra hivatkozva kérte felvételét számos kór­házba, most a lopások miatt — előzetes letartóztatása mellett — indult eljárás ellene. Több építési engedély Somogybán nőtt a lakásépítési kedv. Tavaly a harmadik negyedév végéig összesen 819 engedélyt hagytak jóvá, ami 17 százalékkal több az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Az új ottho­nok többségét, 513-at városokban építik, 306-ot pedig a községekben. A statisztikai hivatal adatai szerint Kapos­váron 96 engedélyt adtak ki. Megyénkben tavaly össze­sen 427 lakást vettek használatba. Bajomi könyvbarátok A nagybajomi könyvtárnak 600 olvasója van. Többségük általános- és középiskolás, ám számos főiskolás és felnőtt látogatója is akad a tékának. Tavaly mintegy 350 ezer forintért vettek könyveket, ki­adványokat. Az önkormányzat rendszeres támogatása teszi lehetővé az állomány folyamatos megújítását. Épül a kábelhálózat Hetesen folyamatosan építik a ká­beltelevíziós hálózatot. A településen található mintegy 350 épületből eddig több mint 110 házba vezették be. A tervek szerint rövid időn belül újabb utcákat csatlakoz­tatnak a hálózathoz. Rönkfát lopott Fonó határában 13 rönkfát loptak el. A kár 350 ezer forint. Lopás bűntettének alapos gyanúja mi­att a kaposvári rendőrkapitányság rendelt el nyomozást. Álma az összefogás volt Dr. Kolber István: A politikán kívül is van élet A megye bármelyik telepü­lésére megyek, az embe­rek szemébe tudok nézni. Rokonszenvet tapasztalok és az elmúlt években vég­zett közös munkánk elis­merését. Nem érzem azt, hogy bukott embernek tar­tanának. Dr. Kolber István, a megyei közgyűlés októberben lekö­szönt elnöke mondta ezt, aki a megyenapon vette át ön- kormányzati munkája elis­meréseként a Somogyért ki­tüntető díjat, a megye legma­gasabb elismerését.- Négy évvel ezelőtt ön adta át ugyanezt a kitüntetést dr. Gyenesei Istvánnak. Most visszakapta a kölcsönt? — Nem hiszem, hiszen te­lepülési önkormányzatok és a megyei közgyűlés tagjai java­soltak a kitüntetésre, s ezt a megyei közgyűlés egyhangú­lag megszavazta. A választá­sok során rideg politikai szempontok alapján döntöt­tek a közgyűlés tagjai, most, úgy gondolom, a lelkiismere­tük szerint. Tudják, hogy én nem csupán az elmúlt négy évben dolgoztam a megyéért, hanem két évtizede igyek­szem tenni Somogyért.- Tehát ez nem afféle vég­kielégítés? — Nincs okom kételkedni a kitüntetésben megnyilvánuló elismerés őszinteségében, azért sem, mert a választási fi­nisben azoknak a pártoknak a vezetői is elismeréssel szóltak nemcsak a munkámról, ha­nem a megye helyzetéről és a megyei önkormányzat tevé­kenységéről is, akik voltakép­pen vetélytársaim voltak.- Abban, hogy a választá­sokon alulmaradt, mekkora része volt önmagának és mennyi a pártjának? — Nem hiszem, hogy a szocialista párt bármiben is alulmaradt volna, hiszen eb­ben a megyében az MSZP kapta a legtöbb szavazatot a választóktól. Ebben az ered­ményben pedig, úgy gondo­lom, az én munkám is benne volt. Hogy így van, annak számos jelét tapasztalom a megyét járva, az emberekkel beszélgetve, s abból a több száz — köszönetét és elisme­rést kifejező — levélből is, amelyet az elmúlt hetekben kaptam. Jólesett az is, hogy nekem ítélték a Barcs Váro­sért kitüntetést. Tény viszont, hogy a választásokon az MSZP a kirekesztés politiká­jával szembesült. Ezt koráb­ban mi is megtehettük volna, de nem tettük. A személyes ideám, aminek alapján igye­keztem építeni ezt a megyét, épp az összefogás volt. Az, hogy a megye érdekében a különböző pártok együttmű­ködjenek. Egy út megépítése közös cél, bármi legyen is va­lakinek a politikai nézete. A választási időszakban tapasz­talt kirekesztéssel nem töb­bek lettünk, hanem keveseb­bek. Somogy ez esetben nem mutatott jó példát.- A választási kudarcban nem volt mégis része taktikai hibáknak? — Legföljebb azt az ideát lehet hibáztatni, amit említet­tem: a kirekesztésnél fonto­sabbnak tartottuk a közös ér­dekek alapján való együtt­működést. Egyedül az MSZP- nek volt választási programja, s ebben az foglalkoztatott bennünket: mi van, mi legyen a megyében. Úgy tartottuk, a politika megyei szinten fej­lesztéseket, életfeltételeket, életminőséget jelent. Csak­hogy közben — mint az or­szágban mindenütt — a „nagypolitika” leköltözött a megyékbe. Ami pedig engem illet: az, hogy a jelölésemet megakadályozták, jogilag ki­fogásolható, erkölcsileg pedig elítélendő. Még azt sem lehet tehát mondani, hogy a válasz­tásokat elveszítettem, hiszen erre lehetőségem sem volt.- Mégis a magyar közgon­dolkodásban az újra nem vá­lasztott vagy más beosztásba került vezető gyakran „bukott embernek” számít. — Nem érzem úgy, hogy bárki is bukott embernek tar­tana. Tudom, hogy a rokon- szenv, ami körülvesz nem Dr. Kolber István a megye legmagasabb elismerését vette át dr. Gyenesei Istvántól csupán a saját munkám, ha­nem korábbi közös sikereink elismerése is. Ezekért a máig ható sikerekért sok embernek tartozom köszönettel. A poli­tikán kívül is van azonban élet. Eltérő persze, hogy ki mennyire ragaszkodik a hata­lomhoz. Van, akinek a hata­lom elvesztése olyan trauma, hogy évekig járkál zavart te­kintettel. Esetemben ez nincs így. Nem tartom magam szü­letett politikusnak. A leg­szebb napjaim a megyei köz­gyűlés elnökeként is azok voltak, amikor egy-egy tele­pülésen járhattam, intézmé­nyekben, üzemekben, szóval életszerű helyzetekben talál­koztam az emberekkel.- Miben változott meg az élete? — Ami másnak fölfokozott tempónak számít, nekem a nyugalmasabb életet jélenti: több időm jut a családomra és önmagámra. Az elmúlt évek­ben ugyanis nem volt egyet­len ébren töltött órám sem, ami valamiképp ne munkával telt volna. Még a szabadsá­gom idején is elértek a telefo­nok, a gondok. Új munkahe­lyemen, az OTP Ingatlan Rt- nél új feladatokra készülök, s FOTÓ: LANG RÓBERT persze nem tudok elszakadni a közéleti szerepléstől sem. Továbbra is tagja vagyok a megyei közgyűlésnek és ve­zetője itt az integrációs bi­zottságnak, amelyben az EU csatlakozás útját egyengetjük a saját régiónkban. A közel­múltban — s ez szakmai elis­merést jelent számomra — megválasztottak a Magyar Közigazgatási Kar országos alelnökének. Emellett az MSZP országos választmányi tagja lettem. Szóval felada­tokban és új célokban to­vábbra sem szenvedek hi- <nyt. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom