Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

SOMOGYI HÍRLAP

12

Fiatalok

1999. január 30., szombat

a lányokon

Jeges tekintet és póthaj

Gál Gabriella és Zsoldos Katalin

Hétköznapi, alkalmi hajviseletet, nappali és kisfantázia sminket készítettek a diákok a fodrász- és kozmetikus tanulók versenyén. A gyakorlatban két kategóriában Gál Gabriella, az Iparművészeti Szakközépiskola harmadéves fodrász, valamint Zsoldos Katalin másodéves kozmetikus tanulója lett az első. Munkájuk volt a legszebb, legszembetűnőbb.

Katalin hat éves kora óta készül kozmetikusnak, noha a mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett. Az állatok iránti szereteténél nagyobb volt vonzódása a szépségipar felé. Tini lányként - kíváncsiságból is- rendszeresen járt Halmai Gyöngyi kozmetikájába, aki jelenleg mestere, és kritikusa is.

— A verseny előtt néhány héttel minden délután összeültünk mesteremmel, modellemmel, s a kiírás feltételeire koncentráltunk - meséli. - A Négy évszak témájára kellett a kisfantáziasminket elkészíteni. „Jégkirálynős” sminktervem nem sikerült, de továbbra sem mondtam le a télies arcról, amelyhez szőke hajú,

kék szemű, jeges tekintetű modell kellett. Erre unokatestvérem, Putnoki Petra vállalkozott.

Mint mondja, többszöri próbálkozás után sikerült az a smink, amit a versenyen is bemutatott: dekoltázsig hófehérre alapozott arcbőr, szemhéjpúderek, műszempilla, tus, rajzolt szemöldök, apró csillagok, némi rajzügyesség. Kati a kozmetikus mesterség minden csínját- bínját művészetnek, s a jó ápoltság jelének tekinti. S azt is, ha egy nőnek a rohanó hétköznapokban van ideje arcával foglalkozni.

Gál Gabriella kislányként órákig rendezgette haját a tükör előtt. Csodálattal figyelte a fodrászok által megalkotott hajkölteményeket. Tavaly irigykedve nézte végig tanulótársai versenymunkáit, s úgy döntött az idén ő is a zsűri elé áll modelljével. Mint mondta, nem volt egyszerű az indulás. Már a modellválasztásnál adódtak problémák. Húga hosszú haját rövidre kellett vágni, ám így is vállalta. Ebben Gabi mestere, Pásztori Zsuzsanna segített. A "modell hugi" frufrus, rövid haja két versenyszámban is szerencsét hozott. Szemet gyönyörködtető mégis a több színű, póthajjal megtoldott alkalmi frizurája volt, melyet farsangi bálokra ajánlott.

A fodrásztanuló a verseny után munkaajánlatot is kapott, bár még nem tudja éljen e ezzel a lehetőséggel. Zsoldos Katalin pedig egy hét pihenés után egy szekszárdi versenyre készül, ahol színházi- és koktélsminket készít majd.

Kovács Gabriella

Új évet új albummal nyit a Messenger

Rögös úton

A Messenger nem harcol semmi ellen. A rock számukra életforma fotó: török

A kaposvári Messenger zenekar szakmai berkekben országosan is ismert, és elismert: kaposvári színpadon azonban nem túl gyakran lép föl. Sőt, még a médiákban sem mutathatják meg, mit tudnak, pedig az együttes már a második albumával Jelentkezett. A már öt éve létező zenekar egyetlen „hibája”, hogy tagjai ragaszkodnak a power-trash műfajhoz. A rockzene pedig nem éppen divatos. De mikor volt az?

— A második albumunk, az Élsz, ahogy élsz szövegei már finomabbak, zenei szerkezetük egységesebb. Az első albumunkra, a Pokoli világra rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk ugyan, ám a szövegeket túl keménynek találták

— mondja Nagy László, az együttes énekese. — Kiadóhoz nem fordultunk, a stúdiót, a sokszorosítást és a terjesztést magunk oldjuk meg. Az előző album, a Pokoli világ eladása

annyira jól sikerült, hogy a nyereség nagy része fedezi a mostani kiadásainkat. Általános, hogy a kiadók „lekaszálják” a zenekarokat, és a haszonnak is csak nyolc százalékát kapnánk meg. A Messenger tagjai elküldték az anyagot a helyi rádiókba, de visszautasították, mondván: ez nem oda való zene. Pedig szerintük lenne hallgatótábora... Nem támogatást várnának, csupán nyitottságot minden zenei irányzat felé. Bosszantónak tartották, hogy a Pepsi- sziget után a következő hangzott el: az egyetlen somogyi vonatkozása a rendezvénynek az volt, hogy egy nagyatádi srácot a színpadra „rántott” a Boney M. Pedig ők is ott játszottak, nem kis közönség előtt, nem kevés sikerrel...

— A komolyzene is rétegzene, mégis több lehetőséget kap, hogy eljusson közönségéhez, pedig a rocknak is megvannak a maga gyökerei — mondja Nagy László. — A zenei adók is csak a mai popzenével vannak tele, így egy idő után a legrosszabb nótából is lehet sláger, hiszen akaratlanul is dúdolgatni kezdi az ember.

— Az országban rengeteg helyen koncerteztünk már, sokan hívnak most is. Mint vendégzenekar többször jártuk már az országot, és az ösz- szes profi zenekarral játszottunk már. Sajnos a régi nagyokból csupán néhány csapat létezik. A zenekarnak lehetősége lett volna egy országos Tankcsapda turnéra, azonban a négy hónapos utazást túl

hosszúnak találták. Ráadásul nem is lett volna olcsó mulatság. Szervezés alatt van azonban májusra egy buli a Petőfi Csarnokban.

Hogy ennyit elértek, köszönhető a szponzorok segítségének is. A videoklip forgatására például pénzt pályázat útján nyertek a megye és város közös alapjától. Több húzóember is van a zenekarban, ez a sikerük másik titka. A legfontosabbnak pedig azt tartják, hogy mindig a saját, olykor rögös útjukat járják.

(Andrics)

Milyen a memóriád?

Napjainkban, amikor a komputer szinte beköltözött az életünkbe, a naphosszat monitor előtt ücsörgő, a „világhálón” oda-vissza száguldó tinédzserek álmukból felriasztva is rávágják, milyen memóriával rendelkezik a számítógépük. De gondolnak-e arra, hogy a saját memóriájukat fejlesszék? A feledékenynek és szétszórtnak szidott fiataloknak szolgálunk memóriafejlesztő ötletekkel.

Először tapasztald ki, melyik érzékszerveddel tudsz a legtöbb dolgot megfigyelni és megjegyezni. A tegnap esti vacsorából például mire emlékszel a legélesebben: az ételek illatára, az abrosz színére, a kistestvéred csám- csogására, a bekebelezett kiflik számára, az evés közbeni testtartásodra, az alattad nyikorgó székre, a vacsora alatti beszélgetés foszlányaira... Most hunyd le a szemedet, és gondolatban képzeld el végig az utat, amit a szobádból, az íróasztalod mellől, vagy a tévé elől a terített vacsoraasztalig megtettél... Mit hagytál éppen félbe? Nyitva maradt a könyved? Égett-e a lámpa? Müyen műsor ment a tévében? Melyik szőnyeg rojtjában botlottál meg? Milyen hangok szűrődtek fel az utcáról? Ült-e már valaki az asztal mellett? Milyen ruhát viseltél, és mi volt másokon? Az első szavad mi volt, és kihez intézted? Kedvedre való vacsora várt-e, vagy olyan, amit nem igazán szeretsz? Zavart-e az asztalnál valami? Emlékeztetett ez az este a többire, vagy adott valami újat? Miközben ettél, eszedbe jutottak-e a napközben történtek.

Ugye, mennyi memóriafejlesztő kérdés akad egy vacsora kapcsán? Fontos, hogy gondolatban megtanuld felidézni életed minden apró részletét, mert ezekből emelheted ki az elraktáro- zandókat, és teheted félre a lényegteleneket. A tárolásra való dolgokat „el kell mentened” agyad komputerében. Úgy, mint a számítógépben... Nyiss egy „könyvtárat”, amiben az együvé soro- landókat tárolod, majd adj minden részletnek valamilyen „filenevet”, aminek alapján a sok közül alkalmasint könnyedén elő tudod keresni.

Kapcsold össze a szorosan, vagy csak laza szállal összetartozókat: jellegzetes

színekkel, számokkal, illatokkal, hangokkal, formákkal, kitapintható felületekkel, hozzájuk kötődő helyekkel. Figyeld majd meg, hogy a képzettársítás - vagyis az asszociáció - milyen furcsa módon fog működni! Ha például arra gondolsz, hogy valami piros, gömbölyded és illatos, akkor nem csupán egy mosolygós jonatán alma jut az eszedbe, hanem mondjuk egy gombostű... Az a tű, aminek a gömbfeje ugyan sárga, de épp olyan napsárga, mint a reggel bekebelezett, illatos rozmaring-alma. Ezt a gombostűt azért szúrtad be a kedvenc posztered sarkába, hogy el ne felejtsd átvenni a barátodnak a képen látható banda legújabb nótáját... Tehát irány a magnó, a társítás jól működött!

A tanulást az is segítheti, ha például minden könyvet és füzetet más színű papírba csomagolsz, vagy valamilyen emlékeztető matricával megjelölsz. Ha szokásod, hogy a tankönyvben aláhúzod a lényegesebb dolgokat, vegyél különböző színű „kiemelőket”. Az emlékezőtehetséget segíti, ha egyszerű ábrákat találsz ki magadnak. A „király” jele például apró karika, rajta a koronaféle, a „pápa” fején süvegforma egy kereszttel, a szemben álló „seregeket” két-három álló vonal mutatja, és amelyik a harcban elbukik, az a következő ábrán már vízszintesen. „elfekszik”... A „pálcika-emberes” vagy a saját jelrendszerrel működő emlékeztető „puska” is hasznos lehet más tantárgyaknál. A tanulandó- ból írd ki a legfontosabb 10- 15 kulcsszót, évszámot, számadatot, és az ismert társasjátékhoz hasonlóan pró-( báld egymás után elsorolni ezeket. Ha többször megismételve felidézed a listát, mint valami „csontvázra”, rárakódik a „hús” is! Ilyen pompás kapaszkodót nyújt, ha a versek „bebiflázása” helyett a versszakok első néhány szavát rögzíted az agyadban. Dolgozatírásra, felelésre vagy vizsgára készülődve „dekoráld ki” az egész lakást kis papírjegyzetekkel. A fürdőszoba tülkére bigy- gyesztett tatárjárást, az előszobafalon fityegő rendhagyó angol igeragozást, az állólámpára erősített matematika-képletet annyiszor bevési emlékezeted, ahányszor ránézel, vagy csak elmész mellette, és ha majd mondani kell, azonnal beugrik.

Hangtalanul milliókat

Egy igazi zenészember anno akár egy szál gitárral plusz a saját hangjával elvarázsolhatta közönségét. A mai fiatalok már nem elégednek meg eme őskori találmánnyal. Kell a legmodernebb technika, az effektek, miegymás, hogy egyik ámulatból a másikba essünk, hogy ez igen, micsoda művész. Az élő zene varázsa fokozatosan halványul. A mai sztárok nem csekély ösz- szegért vállalják a színpadra lépést. A legkifizetődőbb: a play-back. Ezt a törzsrajongó vagy észreveszi, és elnézően mosolyog rajta: bálványa sem tökéletes, vagy becsapottnak érzi magát.

De vajon mindenki tudja-e, hogy mennyiért lépnek fel a mai sztárok? A nagy Demjén Rózsi például egy estét 160 ezerért tá- tog végig. (Mentsége legyen: a szervezőiroda is részesedik ebből az összegből.) Egy élő fellépése már jóval borsosabb: a nyári turné 2 órájáért- hisz viszi a saját technikáját - egymillió fellett kér a szervezőiroda. Horváth Charlie play - back bulijáért szintén 160 ezer forintot kell fizetni. Aztán jön sorban a fiatalabb generáció, az ő percdíjuk már jóval kedvezőbb. Az Ufó beéri 71 ezerrel, az Animal Cannibals hetvenhatezret kér. Baby Sisters: 88 ezer, Shy Guys 93 ezer, Ámokfutók 98 ezer forint. Minderre persze még rácsapják a benzinköltséget is, ami a járműtől függően ötven vagy hetven forint kilométerenként. Vajon felállni a színpadra és mozgatni a szánkat anélkül, hogy hangot adnánk ki, ennyire megerőltető lenne? (Andrics)

Képzelt riport egy fánkkal

Bernát ránézésre olyan, mint bármelyik társa, de ő tud valamit. Valamit, amiről még riporter nem kérdezett fánkot.

A reggel álmos volt és tompa, kint még kopogott az eső. Már kettő óra óta esik. Sablonok: cigaretta, víz, a tükör, villany. A konyhában a fánkokat nézem, ahogyan széles tányéron kuporognak. Ám az egyik odébb a többitől, nem sokkal, de látható a különbség. Biztos mereng valamin. Megszólítom:

— Jó reggelt. Nekem riportot kell írnom, kérdezhetek tőled?

— Hát persze. Bernát vagyok. Bernát, a fánk. Itt mindenki ismer!- társaira mutat, fején vanília és mazsola, ebben nem lenne semmi, hisz milyen is legyen egy fánk. De a többiek csokisak.

— Látom, egyedül vagy.

— Á, dehogy, csak tudod, én elmélkedem az élet dolgain.

— Az életén?- nézek rá bambán- Milyen a sorsod, hol születtél, diákévek? - hadarok gyorsan, nincs sok időm, de felcsigázott.

— Nem messze egy pékségben, most reggel meggyúrtak, és a kemence meleg szele lehelt lelket belém. De mi nem tanulunk, mi mindent tudunk. Ne nézz rám így! Mindent.

— Akkor miért nem szóltok?

— Kinek? Meg különben is, azért köztünk sem mindenki bajnok. Én faszenes kemencében sültem, békebeli módon. Mások, kik modern ipari termékként jöttek a világra, csak egymással tartják a kapcsolatot, de akkor sem sokáig. De tudod, nem mindenki szólít meg minket, sokan csak orális hiányuk leküzdésének eszközét látják meg bennünk.

— Érdekes — álmodom, vagy mi van? Önkéntelenül sercen a gyufa a kezemben. Rágyújtok, mégsem álom.

— Egészségtelen!- mondja Bernát, miközben fel-le mozog a mazsola a tetején.

— Tudom, lépnem kellene.

— Mindig van lehetőség váltani, én például színes kavics leszek. Már mindent elterveztem.

— Ne haragudj, öltöznöm kell. Jaj, mindjárt indulok. De rögtön jövök!

Gyorsan készültem, a gondolatok és a kérdések ezerszám kavarogtak a fejemben. Mire a konyhába értem, a fánkom már eltűnt, csak a morzsák és némi vanília maradt utána. Csak velem beszélt, de nem eleget. Hiányozni fog. Aznap reggel munkába menet színes kavicsot találtam, de senkinek sem szóltam. Ki hinné el ezt a képtelen történetet? Sándor P. Balázs