Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

1 SOMOGYI HÍRLAP 10 Kultúra 1999. január 23.,. szombat * i ______________________KÖNYVESPOLC L egendás irodalom Berda József (László Gyula rajza) Legendás irodalom. A cím már maga megfogja az olvasót. Pe­dig nem is az, amire eredetileg gondolnánk. Nem műfaji meghatározás, hanem a ma­gyar irodalom néhány nagy alakjához kapcsolódó legen­dák gyűjteménye. Tersánszky J. Jenő — ő is szerepel a kötet­ben! — híres visszaemlékezé­seinek címét is adhatnánk a gyűjteménynek: „Nagy ár­nyakról bizalmasan...” És a nagy árnyak kilépnek a kötet lapjairól, újra hús-vér ember­ként állnak előttünk. Termé­szetesen úgy, hogy a legendák is megmaradnak, hiszen ezek immár életük, életművük meghatározó alkatrészei. Ahogy a szerkesztő, az ismert irodalomtörténész és költő, Albert Zsuzsa írja: „Ez is iroda­lom, és mint az élet, gazdag. Hol tréfás és vidám, ahogy kezdetben elképzeltem, hol érdes és tragikus, amilyenné lennie kellett, ha igazat akar­tam mondani.” A felidézett nagy árnyak: Tersánszky J. Jenő, Berda József, Szerb An­tal, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Weöres Sándor, Végh György, Kormos István, Czibor János, Németh László és Pi­linszky János. Mindez termé­szetesen nem értékelési sor­rend, hanem a kötet beosztása. És a felidézők között is olyan neveket találunk — ma már ők is az égi mezőn járnak! — mint Cseres Tibor, Csorba Győző, Fodor András, Keresztury De­zső, László Gyula, Tatay Sán­dor, Vas István... Idézzünk fel most néhány legendát. Kopog­junk végig a visszaemlékezők (visszaemlékezések) lépcső­fokain... Tersánszky J. Jenő... A ma­gyar irodalom hórihorgas fe­negyereke, aki szinte rájátszott arra, hogy legendák vegyék körül... A Kakuk Marcival örökre beírta magát a magyar irodalomba. Ám mintha a töb­bi írását kezdenénk elfelej­teni... Vitriolos riposztjaiból álljon itt egy. Az 1950-es évek elején (a dátum fontos!) Révai József, a kulturális ügyek ak­kori atyaistene, a „triász” ne­gyedik tagja egy alkalommal így ordított rá: „Élég volt a ka- kukmarcizmusból!” — Mire Tersánszky: „Akkor majd írok maguknak kakukmarxiz- must...” Berda József. Az örökké életvidám, élethabzsoló költő. (A hangsúly a habzsoláson van...) Aki nagyokat rikkant- gatva, rövidnadrágban és ko­pott turistabakancsban vág­tázta körül Pest belvárosát is... Nincs még egy magyar költő, aki az evés hedonizmusáról annyi verset írt volna, mint ő... Domokos Mátyás, a jóbarát szerint a kor korifeusai pont ezt az életörömöt, ezt a sza­badságvágyat nem tudták elvi­selni benne. És azt, hogy min­dig, minden kinek megmondta a véleményét... Élőszóban csakúgy, mint versben .....Paj­z án angyalként”, ránk, olva­sókra kacsintva... Szerb Antal tragikus sorsát valamennyien ismerjük. A kor legnagyobb magyar irodalom- történészét (nemcsak a korét!) részeg, megvadult keretlegé­nyek verték agyon 1945-ben. Hiszen, mint kedvenc német költője, csak az irodalomhoz értett. „Csak” filosz volt, tehát haszontalan ember... A Le­gendás irodalom azt a legen­dás barátságot is elénk tárja, ami Szerb Antalt Halász Gá­borhoz és Sárközi Györgyhöz fűzte. Egyedül talán megszök­hetett volna. De nem akart. In­kább vállalta a sorsát... Befejezésül Németh László­ról, a „sajkódi Remetéről” vil­lantunk föl egy legendát. Egy legendát, amely nagyon is va­lóságos tényt rögzít. Az író oly sok éves, méltatlan mellőzése után, az 1950-es évek közepén a Szépirodalmi kiadó végre ké­szülhetett Németh László tör­ténelmi drámáinak a kiadá­sára. „Szerettem az igazságot!” Németh László ezt a címet szánta drámagyűjteményének. A pártközpont illetékese bő­szült bikaként reagált az el­képzelésre: „Erről szó sem le­het. Németh László nem sze­rethette az igazságot.” (És azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy századunk egyik legnagyobb alkotójának — aki immár több mint húsz éve ha­lott — egész életét és életművét újra mennyire körülveszi a csönd...) Hisszük, hogy a Le­gendás irodalom folytatódik. Albert Zsuzsa is jelzi ezt, hi­szen olyan páratlanul gazdag irodalmunk ezen a területen is. És ahogy a virág kinyílik, úgy válnak élővé ezek a sorok és sorsok is... Egyszerre nyújtva élményt és tanulsá­got valamennyiünk szá­mára... Dr. Sipos Csaba Könyvajánló GORDON JOHNSON: Az indiai világ atlasza Az emberiség majdnem egy­ötöde az Indiai-szubkonti- nens valamelyik országá­ban él. Atlaszunk ezt, az ősi idők óta összetett társadal­makkal benépesült régiót dolgozza fel. (Helikon-Ma­gyar Könyvklub 3980 Ft) NŐNIE NIESEWAND Előterek és nappalik A könyv ötletekkel szolgál a nappali berendezéséhez, az előtér, a lépcsőház hasznos és mutatós kiala­kításához továbbá a szín­összeállítás, a drapériák, bútorhuzatok megtervezé­séhez. (Park 2200 Ft) HUNG ZOFTING Doktor Dolittle és az állatok Az állatbarát Dolittle dok­tor kedvencei kedvéért az emberek gyógyításáról át­tér az állatok gyógyítására. A kedves mulatságos fan­tasztikus meseregényt kis- és nagyobb gyerekek egy­aránt a szívükbe zárják. (Ciceró 1200 Ft) SCOTT ADAMS Dogbert vezetői kézikönyve A szerző állandó szerző­társával, Dogberttel együtt új bibliával ajándékozza meg a menedzsereket. Dogbert szigorúan titkos vezetői kézikönyve sorra veszi a vezetés minden fontosabb kérdését a fax­masinák működésétől a vállalati leépítések mód­szertanáig bezárólag. (SHL 2400 Ft) EVELYN MARSH A máltai orvos Dávid Tay­lor, angol orvos végrendele­tében kizárólagos örökös­ként fiát jelöli meg, ha a fiú Máltára költözik és folytatja apja praxisát. A fiú némi habozás után elfogadja az örökséget... (Budakönyvek 629 Ft) A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvá­sárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóinknak további en­gedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt Kaposvár, Fő u. 13. 82=314-213. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24. 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944 Könyvesbolt, Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. Nyelvünk tisztaságáért „Nem mese az, gyermek...” „így feddi az apja” a fiút Arany Megújul az Uffizi János híres költeményének, a Családi körnek szereplője­ként, aki az elbeszélésében megálló „béna harcfit” arra kéri: „Meséljen még egyet.” Az elbeszél, elmond, elújsá­gol, ecsetel, mesél, elmesél igék rokonértelműségét nem tagadhatjuk, bár mindegyik­nek megvan a saját használati köre: elbeszélni valamilyen hosszabb történést, történetet szoktak, elújságolni friss hírt, az ecsetel választékos haszná­latú igében benne van az, hogy a beszélő színesen rész­letezi mondandóját. Mivel a mese költött elbeszélés, rend­szerint csodás elemeket is tar­talmaz, az elmesél, mesél igék elsősorban azt jelentik, hogy valamely kitalált dolgot mon­dunk el, csevegő modorban. A mesél ige első jelentése tehát: mesét, mesés történetet mond el valaki, használjuk olyan értelemben is, hogy me­seként, társalgó, könnyed mo­dorban beszélünk valamiről. A mesebeszéd szavunkkal pedig egyenesen alaptalan, koholt, költött vagy felelőtlen állítást szoktunk minősíteni. Arany János költeményé­ben az apa szelíd figyelmezte­tése helyénvaló volt: a „béna harcfi” elbeszélésének sem tartalmára, sem igazságérté­kére, sem hangvételére nem il­lett a mese, mesél szó haszná­lata. Napjainkban azonban — és nemcsak a bizalmas, min­dennapi társalgásban, hanem az elektronikus sajtóban is — igen gyakorivá vált, hogy az elbeszél, elmond és az elmesél használati és stiláris különb­ségét nem veszik figyelembe, olyankor is a mesél igével él­nek, amikor a beszámol, el­mond, elbeszél, közöl vagy ismertet volna helyénvaló. Az még csak meghökkenti, eset­leg megmosolyogtatja a hallga­tót, ha a riporter arra kéri be­szédtársát, hogy mesélje el, mi volt az eredménye az egyez­tető tárgyalásoknak. Néha azonban be is csapódik a néző, hallgató. Például amikor azt hirdeti a műsorújság: „Aki mesél: Sztankay István.” A néző gyermekműsort vár (an­nál is inkább, mert utána a Futrinka utca adása szerepel a programban). Kitűnő színmű­vészünk azonban az adásban nem gyérmekmesét mondott, hanem felnőtteknek beszélte el emlékeit, velük osztotta meg gondolatait. V. Raisz Rózsa A világ legrégibb múzeumá­ból a világ egyik legnagyobb múzeuma lesz - így lehetne röviden összefoglalni az Arno partjáról érkezett, a művé­szetbarátokat kétségtelenül megörvendeztető hír lénye­gét. Újjávarázsolják az I. Co- simo de Medici elképzelései szerint az 1560-ban elkészült palotát, amit Giorgio Vásári épített, méghozzá irodának. Ufficio olaszul irodát jelent és innen a képtár világhírű neve, az Uffizi. Az akkor hétezer négyzetméteres kiállítási te­rület a mostani átépítés nyo­mán 30 ezer négyzetméterre növekszik. Legalább százöt­ven olyan remekművet láthat ezután rendszeresen a kö­zönség, amelyek eddig a Pa­lazzo Pitti. raktáraiban poro­sodtak. Jelentős részük Con- tin Bonacossi gróf neves gyűj­teményéből származik. Kö­zöttük van El Greco „Szent Péter könnyei”, Goya „Egy torreádor arcképe” és Andrea dél Castagno Madonnát ábrá­zoló remekműve. 1999-ben az európai kul­túra újabb eddig elzárt szen­télye nyílik meg a nagykö­zönség előtt: a Vasaris-fo- lyosó. Ez egy kilométer hosz- szú titkos alagút, ami a Pa­lazzo Vecchiót összeköti az Arno folyó másik partján lévő Palazzo Pitti vei. Perelt a becsüs Jean-Claude Binoche becsüs beperelte a Le Figaro-t rágalmazás miatt, mert az újság cikksorozatban kérdőjelezte meg Van Gogh Jardin a Auvers című képének eredeti mivoltát. A kép 10,4 millió dollárért talált gazdára, s amikor a tulajdonos megpró­bálta eladni, a cikkek miatt még a kikiáltási árat sem akarták megadni érte fotó: feb A világ legnagyobb műalkotása Műholdas felvétel a világ legnagyobb műalkotásáról amely egy négy kilométer magas emberfigurát ábrázol, bevésve egy hegyoldalba, a Adela- ide-től hétszáz kilométerre északra. Nem lehet tudni, ki hozta létre. fotó: feb-reuters

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom