Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-02 / 1. szám

1999. január 3. Sport mKllencedik oldal Olasz kosaras­győzelem Első alkalommal ren­deztek a nemzetközi if­júsági fiú kosárlabda­tornát a barcsi Dráva- Völgye középiskola sportcsarnokában. A végső győzelmet az Udlnel tartományi válo­gatott együttese sze­rezte meg a Matáv SE Pécs csapata előtt. — A Danone Honvéd szer­vezte és a barcsi önkor­mányzat rendezte azt a három napos tornát, me­lyen hat együttes csatázott a minél jobb helyezése­kért — mondta tegnap a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel kérdésére Horváth Gábor, a barcsi önkor­mányzat sportreferense. - A mezőnyt az olasz Udine tartományi válogatottja, a horvát Isztria tartományi válogatottja, a Magyar if­júsági válogatott, a Da­none Honvéd, a ZTE és a Matáv SE Pécs alkotta. A csoportküzdelmek és a középdöntő mérkőzései után az 5-6 helyért a Da­none Honvéd és az Isztriái válogatott csátázott. A magyarok 98-86 arányban nyerték a találkozót. A bronzéremért Magyar vá­logatott 78-76-ra verte a ZTE csapatát. A döntőben igen színvonalas, kemény küzdelmet láthatott a pub­likum. Hiába vezetett a második félidő közepéig a Matáv SE Pécs gárdája a hátra lévő időben az ola­szok megfordították az eredményt és így nem csak az összecsapást nyer­ték 81-78 arányban, ha­nem a végső győzelmet is megszerezték. Az I. Pólus kupa vég­eredménye: 1. Udinei tar­tományi válogatott, 2. Ma­táv SE Pécs, 3. Magyar if­júsági válogatott, 4. ZTE, 5. Danone Honvéd, 6. Iszt­riái tartományi válogatott. A torna „All Star” csa­pata: Silvestri Luca (Udine), Sági Péter (Matáv SE Pécs), Dénes Gábor (Magyar ifj. vál.), Borsos Tamás (ZTE), Simonffy Gábor (Danone Honvéd). A legjobb hárompontos dobó Elek Bálint (Matáv SE Pécs), míg a legjobb zsákoló Urbán Balázs (Matáv SE Pécs) lett. (Kun) A magam feje után Eredményesebb folytatásban bizakodik a vezetőedző Fonyód ás Siófok között alig fólszáz kilométer a tá­volság. Nagy László szá­mára mégis hosszú volt az út 35 év kellett, hogy meg­járja. Ennyi ideje indult el Fonyódról, hogy a hosszú Újpesti „kitérőver ismét közelebb kerülhessen gyermekkori otthonához. Karrierje gyors és szépen ívelő. Újpest, a csiszolás idő­szaka, ifi válogatottság, NB I- es bemutatkozás (micsoda csapatban), aztán mindjárt az elején a legnagyobb, az olim­piai bajnoki cím Mexikóban, egy évtizeddel később pedig a világbajnoki bemutatkozás Argentínában. Közben 352 NB I-es mérkőzés, kilenc OB arany, kilencvennégy góllal megspékelve, megannyi nemzetközi kupa-szereplés. Levezetőként belefért még egy kis svájci „kirándulás” is, majd megkezdődött az új élet, az edzősködésé. MTK VM, BKV Előre, majd a nagy ugrás, sikerei színhe­lyére Újpestre, ahol — újabb bravúr — ezüstös^ helyre ve­zényelte utódait. Ám az edzői (bal) sors gyorsan utolérte, érdeme jutalma a második otthon pofonja, majd útilapú. És ki más nyújtott ekkor se­gédkezet, mint „szülő” me­gyéjének reprezentáns klubja. Gyorsan meghálálta, remek sorozattal zárta első siófoki évét. De hamar rá kel­lett döbbennie, hogy a rózsák mellett tövisekkel is sűrűn te­lehintették az edzők útját. Mi tagadás, Nagy Lászlót az ősz­szel nem hordozták pajzson Siófokon. A „tövisek” szúr­hatták is a lábát. — Miként alszik mostaná­ban? — Jól, de keveset és nem a szereplés okán, hanem mert így szoktam meg. Nálam az éjszaka a meditációé. Nem gyötör álmatlanság, fittnek érzem magamat, de a sötét csendben rendre előjön a foci. Szerencsére jól rögződ­nek bennem a történések, így aztán hitelesen újra pörgetem az eseményeket, ízekre sze­dem a taktikánkat, keresem, kutatom a hibák okát. Virra­datra újra játszottam a mér­kőzést. — Sokféleképpen minősítik az edzőket. Lehet valaki ke­mény kezű, vagy engedékeny, avagy éppen szerencsés netán peches. Nagy László hova so­rolja magát? — Szerintem egyetlen kate­góriába senki sem fér bele. Hosszú távon a fentiek ötvö­zetéből mindenki kiállítja a maga bizonyítványát. Abban hiszek, hogy a jó szakmai munka idővel megtermi gyümölcsét. Hit kell hozzá, és fanatizmus. — Önben ezek megvannak? — Azt hiszem igen, külön­ben már nem lennék Siófo­kon. — Pedig alkalmanként ér­ződött a bizonytalansága. Csak egy példa: korábban nem „foglalkozott” ennyit a játékvezetőkkel. — Való igaz ez nem volt rám jellemző. Bár ma sem vá­rom el tőlük, hogy segítse­nek, de az ellenkezőjét sem hallgathatom el. Bizony nem mindegy, hogy az a bizonyos „ág” a gazdag, avagy a sze­gény embert húzza. — Herrerától egyszer meg­kérdezték, hogy vannak-e ta­nácsadói? Azt válaszolta, hogy igen, mégpedig a pádon mellette illő tartalék játéko­sok. Nagy Lászlónak ki „súg”? — Bár a magam feje után megyek, azért meghallgatom a véleményeket. No és ott van az „ezerfejű cézár”, a szurko­lótábor. Ha száz ember egy­szerre kiált be valamit, arra il­lik oda figyelni. — Mennyiben segíti mun­káját, hogy olimpiai arany­érmes és sokszoros magyar bajnok csapat tagja volt egy­kor? — Ez nem lehet hivatkozási alap. A fényes múlt sem pó­tolhatja a felkészültséget, a tudást, a szerénységet, s a jó emberi kapcsolatokat. — Sok klubnál az edző nem „élt” volna túl ennyi kudar­cot, mint ön Siófokon. Úgy tűnik, hogy a sikertelenségek ellenére is stabil a helye. Mi­nek tulajdonítja ezt? — Siófokon — s ezt korább­ról tudtam — nagyszerű kö­zeg veszi körül a csapatot és a szakvezetést. Nem mérkőzé­sekben, hanem koncepciók­ban, távlatokban gondolkod­nak. Mikor idekerültem, sej­tettem, hogy mit vállalok föl, nem is ért meglepetés, ám azzal tisztában voltam, hogy itt egy két vereség után nem állítanak föl senkit sem a kis- padról. Siófokon nemcsak a sikerek idején volt egység, a gyengébb időszakból is vál­lalja mindenki a maga részét, tehát az „együtt sírunk és ne­vetünk” itt nem szólam csu­pán. És ez óriási erő, ebben nagy energia rejlik edző és já­tékos számára egyaránt. Ezért hiszek a felemelkedés­ben, amely meggyőződésem szerint ebben az új esztendő­ben nem marad el. Jutási Róbert Villámgyorsan sakkoznak A kaposvári Móricz Zslg- mond Művelődési Ház sakkszakosztálya idén is megrendezi a pénzdíjas „Első hétfő” elnevezésű sakk-villámversenyt. Az 1999-es torna nagy kér­dése, hogy folytatja-e győzelmi sorozatát Hor­váth Tamás, vagy a fiatal Néber Ákos lesz a végső befutó? Immár ötödször mérik össze tudásukat a sportág ézen ágának képviselői — július-augusztus kivételé­vel — minden hónap első hétfőjén a kaposvári Mó­ricz Zsigmond Művelődési Házban. Minden sakkozó­nak öt perc gondolkodási idő áll rendelkezésre, ez idő alatt kell minél jobb eredményt elérnie. Az egyes fordulókban min­denki kilenc partit vált. Az ellenfeleket számítógép­pel, svájci rendszerű sorso­lás szerint választják ki. A fordulókat külön is értéke­lik, de összesített ered­ményt is hirdetnek. A Somogyi Hírlap Va­sárnap Reggel kérdésére Bálint János, a Móricz Zsigmod Művelődési Ház sakkegyletének vezetője a holnap kezdődő viadalról a következőket mondta; — A sakkozók közül nem min­denki szereti a sportág e formáját. A több, mint tu­catnyi rendszeres induló azonban bizonyítja, hogy mégis van rá igény. Az asz­talhoz ülők a villámpartikon szerzett tapasztalatokat el­sősorban a hagyományos játszmák időzavaros hely­zeteiben tudják jól kama­toztatni. A versenyünk te­hát jó gyakorlási lehetőség is egyben. Az idei évben várhatóan kiemelkedik majd az eddigi sorozatok győztese Horváth Tamás (MZSMH Kaposvár) és a te­hetséges, egyre jobb ered­ményeket elérő Néber Ákos (Zalavolán) párharca. A fia­talabb korosztályban jó esé­lyekkel indul aa eddig is több meglepetés-győzelmet arató Székely Ferenc (MZSMH Kaposvár). (Kun) Korcsolyáztak, jégkorongoztak a Balatonon Több százan vették bir­tokukba tegnap az or­szág legnagyobb korcso­lyapályáját, a Balaton je­gét. A partközeli vizeken nem ritka a több, mint ti­zenöt centiméter vastag jégtakaró sem, amely a biztonságos sportolás alapfeltétele. Sokan választották a ki- kapcsolódás e formáját a tegnapi viszonylag ked­vező időben. A korcsolyá­zók akár egyik településről a másikra is átcsúszhattak a partmenti jégen. Előke­rültek a jéghoki kellékei, az ütők, korongok is. A két sapka vagy kesztyű ké­pezte kapuba máris zápo­rozhattak a gólok. A helyi lakosok mellett a kirándu­lók, nyaraló-tulajdonosok is ellátogattak tegnap Bala- ton-partra. Az idősebbek fakutyázással, csúszkálás­sal múlatták az időt. A jégvitorlázás, jégszörfözés már a veszélyesebb sport­ágak közé tartozik, hiszen a járművek előtt a kisebb- nagyobb repedéseket, ne­tán lékeket nehezebb ész­revenni. Mindezek elle­nére néhányan ezekben a sportágakban is szerencsét próbáltak. A fonyód-ligeti strandon korcsolyázó Kőszegi Ákos barátaival Kaposvárról ér­kezett és mint mondta té­len is rendszeresen felke­resik a tavat. Azért részesí­tik előnyben a Balatont, mert jól ismerik a területet és a sekély, partmenti vi­zet fedő vastagabb jégta­karón biztonsággal halad­hatnak. Ha többen is ösz- szejönnek, akkor jégko­rong-meccseket vívnak, vagy különböző ügyességi versenyeket rendeznek. (Kun) _______________ÉREMÉRT MENNÉNEK OLASZORSZÁGBA - LEVÉL A MINISZTERNEK __________ N em elég egy görbe láb A sportág világbajnok­ságára készülnek a sió­foki távírászok; hét helybéli is tagja lenne a magyar válogatottnak, már ha a nevezési költ­séget össze tudják szedni ez év áprilisig. — Fejenként háromszázöt­ven amerikai dollár a neve­zési díj; ezt kellene előterem­tenünk saját erőből, hiszen az országos szövetségünk közölte: nincs pénzük, nem tudják kifizetni — mondta Turjányi József világbajnok, a siófoki rádióamatőr szövet­ség vezetője. — Egyszerre két levelet is fogalmazok jelen pillanatban. Egyiket Deutsch Tamás ifjúsági és sportmi­niszternek, a másikat a sió­foki városi önkormányzat­nak. Hathatós segítséget vá­rok mindkét helyről. Érthe­tetlen számomra, hogy a rá­dióamatőr sport miért nem élvez központi támogatást. Véleményem szerint, ha fel- állunk a világbajnoki dobo­góra, ugyanolyan dicsőséget hozunk az országnak, mintha ezt egy elismertebb sportágban tennénk. Márpe­dig dobogó-esélyesek va­gyunk most is; ha mind a hét siófoki ki tud utazni, akkor biztosra mondom, hogy ott leszünk az első három kö­zött. Pedig japánok, ausztrá­lok, amerikaiak is indulnak az olaszországi Pordenoné- ban, no meg a világelső oro­szok. A hírek szerint utób­biak számára is elsődleges probléma a nevezési díj elő­teremtése. Amennyiben ők távol maradnak akkor még elsők is lehetünk... Február­ban, márciusban készülne fel a válogatott nálunk, Sió­fokon, aztán áprilisban irány Olaszország, ahová termé­szetesen önköltségi alapon mennénk. Ha az a fránya ne­vezés nem lenne, én akár bi­ciklire pattanva is kikere­keznék a világbajnoki verse­nyek helyszínére. Turjányi József azt állí­totta: novemberre ígért a megyei önkormányzat némi támogatást, amit azóta is várnak. Előtte a megyei sporthivataltól mátraházi edzőtáborozáshoz kértek pénzt, ám elutasították őket. — Amikor világbajnoki címet szereztünk, akkor sem vettek figyelembe bennünket a megye legjobb sportolói­nak szavazásánál — tette hozzá a siófoki szövetség vezetője. — A siófoki rádió­amatőrök közül többen — remek eredményeiknek kö­szönhetően — ott van a világ első tíz versenyzője között. A mi sportágunkhoz nem elég egy görbe láb, aki ezzel foglalkozik alapos számító- gépes ismeretekkel, nyelv­érzékkel és halláskészséggel is kell rendelkeznie. (Fónai) Január 4-én nyílt nap 8-18 óráig Az első 50 bérlet kedvezményes! 'pót pcnma StúcUá Kaposváron a kultúrált testformáért CSAK NŐKNEK Kaposvár, Dózsa Gy. u. 15. Telefon: 412-136 (97350)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom