Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-16 / 13. szám

Negyedik oldal 1999. január 17. A képviselő csúcsai Dr. Szabó József Andor fideszes országgyűlési kép­viselő a rinyaszentkirályi szarvasfarm állatorvosa, de ha szépen megkérik: macs­kát és malacot is heréi. Leg­utóbb a sántosi expol- gármester kedvence került a kése alá. A parlament mező- gazdasági bizottságának tagja a szakdolgozatát most írja politológiából, hogy ősz­szel végre túl legyen az ál­lamvizsgán. Szabad idejé­ben vadbiológiával foglalko­zik és hegyet mászik. Feltér­képezi, hogy melyik kapos­vári parkerdőben lehetne létrehozni egy vadasparkot, ahol a hiúzzal és farkassal is találkozhatnának az állat­barátok.- A berlini akadémia meghívásá­ra a közelmúltban Németország­ban járt és a mezőgazdaság hely­zetéről, az EU-s csatlakozás fel­tételeiről tájékozódott. Mit hozott haza?- Brandenburgban a minőség­re és a higiéniára hívták fel a fi­gyelmet, ami nem ugyanaz. Tele vagyunk zugvágóhidakkal, bizo­nyos helyeken gondot jelent az élelmiszer-árusítás is. A kapos­vári Billát is bezáratták, pedig az egy jelentős cég.- A parlamenti és a bizottsági ülések miatt ritkábban van a rinyaszentkirályi szarvasfar­mon. Mikor gyógyított utoljára állatot?- Gyógyítgatok a szarvasfar­mon, ám magánpacientúrám nincs. Legutóbb a sántosi ex pol­gármesterasszony macskáját he- réltem ki, mert össze-vissza je­lölte a szobáját. Akkor még a fa­lu első asszonya volt, s azt mondtam neki: nem tudom, hogy mit tehetek a falujáért eb­ben a négy évben, de ezt - már­mint a macskaherélést - már megtettem. Egyébként az or­szággyűlési választás reggelén malacot heréltem Töröcskén. Este képviselő lettem.- Ilyen lovat akart?- Igen. Én végigéltem a Fidesz radikális, avantgárd és nyakken- dős korát is. Ez a nemzeti-liberá­lis vonal nekem megfelel, hiszen erdélyi emberként belém nevel­ték a nemzeti értéktudatot.- Nem mindegyik politikus ta­nul politológiát, s nem is mind­egyiknek csak a szó a fegyvere...- A hozzám hasonló, fiatal nemzedéknek nem igazán van­nak sérelmei. Egzisztenciálisan sem félünk a jövőtől. Mi lesz, ha a legközelebbi ciklusba nem ju­tunk be? Akkor is élnünk kell. Szerintem felesleges görcsösen ragaszkodni a hatalomhoz és el­taposni mindenkit.- Mivel oldja a stresszt?- Szeretek olvasni, kedvelem a vadbiológiát, a természetfil­meket és írok is. Arról, hogy mi történik a farmunkon, amiből kettő van az országban. Volt egy olyan szarvastehenünk, amely­nek agancsa nőtt. Csak egy szá­rú volt, és érdekes módon meg­maradt barkósnak. Komoly árat fizettek érte, amikor elvitték. Vannak ikerellések is, ami nem gyakori a szarvasoknál. Tenyésznaplót vezetünk és fo­lyamatosan figyelem az állato­kat.- Nem gondolt még arra, hogy Kaposváron jó volna egy vadas­parkot létrehozni?- De igen, bár ehhez sok Szabó József Andor farkassal, hiúzzal kacérkodik FOTÓ: TÖRÖK ANETT pénz kell. Valamelyik parkerdő is alkalmas erre, ahol szabadon járkálhatnának az állatok. Zöm­mel növényevőkre gondolok, de a farkast és a hiúzt is idehozhat­nánk. Nem kell félni tőlük, mert kellően etetve nem támadnak.- Jut idő a hegymászásra?- Főleg nyáron űzöm ezt a hobbimat egy orvos barátom­mal, de télen is szeretnénk mászni. Több mint ötven egyéni csúcsom van. Karinthia 3246 méteres csúcsára is feljutottam, jártam Szlovénia legmagasabb csúcsán és megmásztam már az Olümposzt is. Nem kedvelem a klasszikus alpin technikákat, a falmászást, inkább a csúcsmá­szást szeretem.- Mit érez a csúcson?- Azt, hogy sikerült, és azt, hogy a csúcsról mindig lefelé ve­zet az út.- Vagy magasabb hegyoromra?- De oda nagyobb erő és felké­szültség kell, s ezt a politikusok általában elfelejtik. Egyébként a csúcson maradni a legnehezebb, hiszen 3000 méter felett jó, ha egy fél órát kibírunk a metsző szélben. Nem úgy, mint egy száz méter magas dombon, ahol az ember szívesen elüldögél és sze­di a virágokat. Lőrincz Sándor Megesett esetek V érfagyasztó, ha az «mbar hátranéz és azt látja, hogy a vízbe fúlt ember Jön mögöt­te. Az Is, ha a tettre hívott vállal­kozik a feladatra. És legalábbis mosolyogtatá, ha a busz utasai tudják, hogy mlárt szállt le me­net közben kát férfi. Meg az Is, hogy ha valaki a próbababát öle­li magához. Mindez megtörtént olvasóinkkal, s a megtörtént ese­teket most megosztják velünk. Azokból a humoros történetekből válogattunk, amelyeket a Somo­gyi Hírlap Vasárnap Reggel múlt heti számának felhívására küld­tek. íme, a történetek: Jelentkezett Kánya Falusi disznóölésre voltam hivatalos. A társaság egy része már ismerte egy­mást, a bemutatkozási formaságokkal nem sokat törődtünk, mindenki tette a dolgát a legjobb igyekezete szerint. Mígnem egyszer - már nem is emlék­szem miért - tán a víz borult ki vagy a kolbásszal szaladt el a macska, felkiál­tottam: b....on meg a kánya! A háziak egymásra néztek és a böllér, aki amúgy nem volt túl bőbeszédű, megszólalt: meg is tenném, csak az asszony meg ne tudja! Majd bemutatkozott: Kánya Sándor vagyok. Szentgyörgyvári Zoltánné, Balatonlelle Áruló jel Buszon utaztam. Út közben két férfi lekéretőzött. Visszaérve egy néni meg­szólalt: ezért kár volt leszállni, itt is el­végezhették volna” ugyanis lent nagy szél fújt, és mind visszafújta a nadrág­jukra; csurom „vizesek” voltak. Fodor Béláné, Barcs Szellem voltam A temető mellett lakom. Ősszel ott ége­tem el az elszáradt virágaimat. így esett meg, hogy egy este fürdés után háló­ingben kimentem megnézni, hogy a parázs rendesen kialudt-e. Sötét volt. Egy férfi állított oda mellém.- Mondja, maga nem fél? - szólított meg.- Féltem, amíg éltem - válaszoltam. A férfi végignézett rajtam, megakadt a szeme a hosszú hálóingemen. Úgy megiramodott a sírokon keresztül, hogy vissza sem mert nézni. Biztosan kísértetnek gondolt. Ágoston Ferencné, Marcali Fellökött a próbababa Egy forró nyári délután bementem a városba körülnézni. Vásárolni szeret­tem volna egy kosztümöt. A nagy áru­házakban nem találtam megfelelőt, így elmentem több butikba is. A törté­nethez tudni kell, hogy nyáron Siófo­kon a járdán egy gombostűt sem lehet leejteni, olyan tömeg van. Besodródtam a tömeg közé, s nagy lendülettel összeütköztem valakivel. Elpirultam, s zavaromban gyors bo­csánatkérést rebegtem el. A mellettem levők furcsán néztek rám. Visszafor­dultam, tán fellöktem az illetőt? Akkor vettem észre, hogy a járda szélére ki­állított kirakatbabától kértem bocsá­natot. Haszon Lajosné, Siófok Katonazsargon Az időpont 1984. március, a Magyar Néphadsereg egyik dunántúli helyőr­sége. Az újonnan bevonult kiskatonák kiképzésének kezdetén. Aki volt kato­na, biztosan tudja, hogy az első órák az ismerkedéssel kezdődnek. Század­parancsnokunk egy kb. 160 centimé­ter magas, nagyhangú őrnagyi rang­ban levő „elvtárs” volt, szakmájára nézve fahegesztőfü!) Arra volt a leg­büszkébb, hogy a hadseregben előfor­duló összes rövidítést fejből ismeri és ennek megfelelően azokat alkalmazza és használja is. Néhány példa: H. V. H. K. Sz. (háborús veszély harcké­szültség), G. K. P. K. (gépkocsi pa­rancsnok) stb. Az egyik katonatársam, akinek a humorért nem kellett a szom­szédba menni, kijelentette, hogy ezt kipróbálja. Hogy hogyan, azt nem árulta el. Következő alkalommal, ami­kor az őrnagy et. megint rébuszokban beszélt, a társam megkérdezte tőle, hogy a kiképzési tervben egész hó­napban szereplő H. K. Sz. Cs. P. rövi­dítés mit jelent. Az őrnagy et. válasza az volt, hogy az valószínű, az egység- szintű harckészültségi csapatpróba lesz, de megígéri, hogy a szünetben pontosan utánanéz. Biztosan tudja, hogy van ilyen. Erre katonatársam je­lentkezett szólásra. A világ legtermé­szetesebb hangján csak annyit mon­dott: „Na fáradjon, őrnagy et. a H. K. Sz. Cs. P. nem jelent mást, mint hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek. Leírhatatlan volt a hatás mindkét részről. Farkas Ferenc Vigyázz! Jön a hulla! A téglaiparban dolgoztam, mint mun­kavédelmi osztályvezető. A hetvenes évek végén, amikor még csak minden második szombat volt szabad, a kéthelyi téglagyár jelentkezett, hogy az egyik roma fürödni akart a bánya­tóban. Ruházata a partján maradt. Utasítást adtam, hogy az esetet azon­nal jelentkezik a marcali rendőrség­nek és tűzoltóságnak. A gyárvezető a két rendőrrel és a roma tisztviselőtelep 40 tagú kíséreté­vel jött vissza a tóról az iroda felé. Alig lehetett szót érteni, mert a tömeg sira­tott: Jaj a Lajos, jaj, a Lajos, az a drága jó gyerek. Csatlakoztam a visszafelé vonuló tömeghez, a gyárvezetőhöz és a rendőrökhöz. Alig tettünk meg 10 métert, így szól a gyárvezető a rendőr­höz: „vigyázz, ne nézz hátra, mert jön a hulla!” A rendőr megfogta a gumibotját és úgy jöttünk csak tovább, hogy minél közelebb kerüljön hozzánk a hulla. A hulla ugyanis tiszta meztelen volt és nemcsak a teste, hanem még az arca is be volt sározva. Olyannyira megkö­zelített bennünket, hogy a sorból ki­ugró rendőr a derekára tudott csapni. A hulla elszaladt. A testvéröccsét kap­tuk el, azt, aki bejelentette a vízbe fú- lást. Kérdeztük: miért tette?- Azért - felelte -, mert a Lajos bátyjával előre megbeszélték, hogy a ruhája a tóparton marad és ő bejelen­ti a vízbe fulladást, mert a fűzbokrok között besározza magát és végig akar­ja hallgatni, hogy a rokonsága hogyan siratja? Lajosunknak a megrendezett halálesete több mint két havi fizetésé­be került. Ma is élnek és virulnak az öccsével együtt a munkanélküliség forgatagában. Csuka Albert, Kaposvár Ha jő a télapó Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy az utcában december 5-én meglepem a lakókat és a gyerekeket egy télapóval. Este beöltöztünk és krampusz bará­tommal elindultunk a házakhoz. Ter­mészetesen mindenhol ámulat és meglepetés. Az egyik helyen kemé­nyen zörgetjük az ajtót, bent nagy tár­saság. Végre kijön az egyik ismerő­söm, vidáman kinyitja az ajtót és döb­benten mered ránk. Én kérdezem: Szervusz, kisfiam, jó voltál? A válasz:- Hát höööö, mrhm. Közben bentről kiszól az asszony.- Ki az, apukám?- Hát a télapó. A kemény hang visszaszól: - Mi­nek iszol annyit. Már megint kit lát­tál? Közben kijön az asszony és az is lemerevedik. Bevonulunk és a gyere­kek legnagyobb örömére a felnőttek­kel énekeltetjük el a Hull a pelyhes fe­hér hó című dalt. Hát ez hatalmas de­rültség volt, még évek múltán is vidá­man kacagunk rajta. Resch János, Balatonboglár Kutyahűség Pár évvel ezelőtt a Somogyi Hírlap ki­hordását vállaltam Somogyvár külte­rületére. Első napom már meglepő él­ményt hozott. Több falu érintésével, pöfögő kis trabantommal megérkez­tem Barátihegyre, ahol újra félelme­tes ugatással fogadtak az addig néma csendben levő kutyák. Itt gyorsan vé­geztem. De még hátra voltak a ta­nyák. Némi bátorságot vettem, aztán folytattam az utamat. Jött az igazi meglepetés. Hűha! Megjelentek az úton vad csaholással, mint valami farkashordák az ebek. Megvallom, szűkült a fenekem. Megtorpantam, de nem ijedtem meg. Beszélgetni kezdtem velük: - Drága kis kutyáim, én nem a postás vagyok, hanem Feri bácsi, az újságos jött meg. Támadt egy ötletem. Zsebemben volt pár da­rab keksz. Odadobtam a legjobban csaholónak, azzal a kiáltással: Rex! Itt a keksz! Elfogadta, majd sűrű farokcsóválással végigkísért az uta­mon. Már nem féltem. Novinetz Ferenc, Somogyvár Óra visszafelé Ha nem velünk történik meg az eset, talán el sem hiszem. A Dédász végel­számolása túl magas volt 1998 szep­temberében (59 600 forint). Ezért reklamáltam, és kértem, küldjék el az órát hitelesítésre. 1999. január 11-én jött meg az alábbi eredménnyel. (Dél-Watt Kft Pécs). A mérési eredmények alapján a fo­gyasztásmérő az Országos Mérésügyi Hivatal Által előírt követelmények­nek nem felel meg. (Mi lenne, ha megfelelt volna?) Indoklás: A fogyasztásmérő a megjelölt terhelési ponton a megen­gedettnél kevesebbet mér. Üresjárás­ban a névleges feszültség 120 száza­lékán visszafelé indul. Kérdezem: mi lett volna a végel­számolás összege, ha ez az óra nem visszafelé jár? Megjegyzés: A fogyasztó azon rek­lamációja, hogy a fogyasztásmérő többet mér, nem indokolt. Ilyenkor hová tud fordulni egy lai­kus??? Varga Gézáné, Siófok A történeteket a jövő heti Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelben foly­tatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom