Somogyi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-15 / 12. szám
SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. január 15., péntek Szélmalomharc jó döntésért, kényelmesebb a segély A mi falunk híres embere Mellőzik az okos cigányt Kacifantos köszöntők Károlyi János, a közösségi klub vezetője: Képzett roma politikusokat szeretnénk nevelni FOTÓ: PÖLÖSKEI TIBORNÉ Sikeres vendégszereplés Nagy sikert arattak a barcsi fúvósok a 115. éves viroviti- cai fúvószenekar jubileumi rendezvényén. A műsorban fellépett a petrinjai fúvószenekar is, és meghívta a barcsiakat petrinjai és zágrábi vendégszereplésre. Ellentmondásos falvak Munkaerőpiaci szempontból a legellentmondásosabb falvak közé tartozik Csokonya- visonta, Szülök és Homok- szentgyörgy. A látszatra jó helyzetű nagyközségekben az átlagosnál nagyobb a munkanélküliség. Szent- györgyön 20,6 százalékos, Szulokban 20 százalékos a munkanélküliség: Csokonya- visontán a falu munkaképes lakóinak 28 százaléka állástalan — és ennyien voltak már két éve is. Alapozzák az ebédlőt Hozzákezdtek az új ebédlő építéséhez a drávatamási szociális otthonban. A csaknem 30 millió forintos beruházás kivitelezését megkezdték. Kisgépeket vásárolnak Vállalkozást indít 10-12 munkanélküli roma bevonásával az istvándi cigány közösségi klub. Támogatást nyertek hozzá; 400 ezer forint már megérkezett. Erdőápolásra szerződnek önkormányzatokkal, szövetkezetekkel. A helyi önkormányzattal már megkötötték a megállapodást. Szülőklub az idén is A fejlődési rendellenességekről, a magzat méhen belüli fejlődéséről, a szűrővizsgálatok szükségességéről lesz szó a Szivárvány gyógypedagógiai központ szülőklubjának idei első találkozóján. Otven sérült gyermeket nevelő család részvételével indult tavaly a klub, s azóta egyre nagyobb az érdeklődés. Az ötlet az iskola tanáraitól származik, akik a szülőklubra a Sorostól és a fogyatékosok alapítványától 700 ezer forintot nyertek. Földmérő mérnök szeretett volna lenni. A felvételije jól sikerült, mégis egy termelőszövetkezetben kötött ki, segédmunkásként. Korán tapasztalta: itt a cigánynak nem sok babér terem. ISTVÁNDI Jó eszű ember Károlyi János, és felkészült roma politikus. Országos cigányképviselő, több megyei szervezet alel- nöke és a helyi cigányönkormányzat elnöke volt. Az októberi választásokon azonban már nem indult, s apránként a többi tisztségéről is lemondott. Mint mondta: megunta az állandó szélmalomharcot és az elszigeteltséget. — Most az istvándi cigányközösségi klubot vezetem; erről a szervezeti szintről legalább olyan hasznosan lehet dolgozni a A muzsika közösségi nyelv, és a lakócsai iskolában ápolják a népi hagyományokat. Amikor az ember énekel, hangszeren játszik, valójában alkot, s önmaga is formálódik. Csakúgy, mint a tamburaszakkör is, amely októbertől működik. Lakócsa Könnyű Katát táncba vinni — mondják. Ez itt is igaz, mert a gyerekek maguk is akarták a zenét, bennük van a hajlam. — A heti egyórás foglalkozás kevés, ezért havonta kétszer szombatonként tartunk majd faluért, mint korábban — mondta. — Ezenkívül arra is megfelelő hely, hogy a hozzákezdjek a fiatalok neveléséhez. Képzett romapolitikusokat szeretnénk nevelni, hogy ne tudjanak bennünket elintézni egy kézlegyintéssel. Szerencsére vannak olyan fiatalok, akikre alapozhatunk. Az elmúlt években sokat letett az asztalra. Istvándiban indult be először sertésprogram, 23 közhasznú munkást alkalmaztak, ami egy ilyen kis faluban nagyon szép szám, és támogatást szereztek a vízműre, az iskolára... — Milliókat hoztunk ide, s közben a települési önkormányzat semmiben nem volt partner — mondta a volt képviselő. — Máig nem tekintenek partnernek bennünket, pedig a munkánknak hasznát látták a magyarok is. Istvánoktatást — mondta Bunyevácz József iskolaigazgató, a szakkör vezetője. — Tizenkét felsőtagozatos jár ide, köztük roma és magyar gyerekek is. Később a kicsiket is szeretném bevonni. Először az alapokkal ismerkednek, például a kottaolvasással. Novemberben vették először kézbe a hangszert. Van elég, mindenkinek jut. Csonka Klaudia nyolcadikba jár; a szülei is beszélnek horvátul. Nagyon szereti a néptáncot, és szívesen beszél horvátul is. Ha végez, Pécsen a horvát iskolában kívánja majd folytatni a tanulmányait. — A szüleimnek, nagyszülediban is igaz: sokkal kényelmesebb segéllyel tömni és a jelenlegi szinten tartani a cigányokat, mint segíteni a beilleszkedésüket. Sehol nem szeretik az okos cigányt. Az általa vezetett civil szervezetnek már van mit felmutatni, pedig csak néhány hónap telt el. Pénzt nyertek iskolai számítógépekre, sportfelszerelésre, és mezőgazdasági gépekre is. Most hetven család számára pályáznak támogatásért. Megpróbálnák hasznosítani a jelenleg üresen álló istvándi tájházat úgy, hogy együttműködnek a barcsi Dráva múzeummal. Egyszerre lenne ez közösségi ház és tájház. Vitaesteket tartanának itt, és különböző kiállításokat is rendeznének. A hátsó épület pedig a cigányszervezetnek adna otthont. Nagy László imnek horvát az anyanyelve — mondta Petrinovics Tamás, a tamburazenekar tagja. — Muzsikálni jobban szeretek, mint táncolni. Eleinte a kotta olvasása, a húr, illetve a pengető fogása okozott nehézséget, de most már belejöttem. Nagyon várom a bemutatkozásunkat. Helyben és a szomszédos községekben szólaltatjuk meg a tamburát. Előtte azonban még sokat kell gyakorolnunk. Ottjártunkkor a horvát zene sajátos világából adtak egy kis ízelítőt. S hallgatva ezt a muzsikát és a táncosokat szemlélve megelevenedett előttünk a múlt. Gamos Adrienn Vízváron több érdekes ember él; Csizmadia János különösen az. Friss mozgású, idős ember, már a 90. évét tapossa. S mindenkihez van egy jó szava. Vízvár — Bélaváron születtem, utána költöztünk Vízvárra. Anyám korán megözvegyült; apámat baleset érte, agyonrúgta a ló, még mielőtt megszülettem — mondta Csizmadia János. — Aztán anyám ismét férjhez ment. Öten voltunk testvérek. — Vannak gyermekei? — Két lányom van, s volt egy fiam is; a háborúban halt meg 16 évesen. Négy unokám is van, és három dédunokám. Huszonegy évesen nősültem, s már az aranylakodalmunkat is megültük, több mint száz vendéggel. Hajnalig táncoltunk. A gyémántlakodalom már nem volt olyan nagy. S az idén megtartjuk a vaslakodalmunkat. — Átélte a világháborút. Volt katona is? — Pécsre vonultam be a légvédelmi tüzérséghez. Mentünk mindenfelé: Szabadkára, Kolozsvárra, Ungvárra, Kassára, majd Königbergbe, az Oderához. Onnan a nyugati frontra. Münchenben estem fogságba; Franciaországba vittek. Másfél évig dolgoztam ott, míg hazajöhettem. Amerika ígért 500 dollárt, de nem adták meg. Összesen hét évig voltam távol a családomtól. — Milyen volt régen a falu? —JK háború előtt nyugalom volt, utána azonban minden megváltozott. Elvették a földet, táblásították a mezőt... Ma meg nincs értéke a pénznek. Amit megtermelünk, nem lehet rendes áron eladni. — Nyáron kaszál-kapál; biciklin jár. Volt-e valaha beteg? — Nemrég volt epekövem.Ta- valy pedig megcsúsztam, s eltörött két bordám. Voltam kórházban is. Ott olyan kosz- tot adtak, hogy... A diétás ételben csak egy kis hámozat- lan krumpli meg egy kis zöldhagyma volt. Meg is szöktem, mikor jobban lettem. Volt egy diétás étlapom, de nem tartottam be, így újra kórházba kerültem. Most már nem árt meg semmi, de a húsos káposztát, sajnos, kerülnöm kell. — Hívő ember, és mindig ad cukorkát is a minisztránsok- nak. Mióta jár templomba? — Iskolás korom óta. Sajnos, a templomban olyan halkan prédikál a pap, hogy nem hallok semmit. Huszonöt évig voltam templomatya is. — Sok kacifántos köszöntőt, szólást ismer. Mondana egyet? — Például ezt: Szent karácsony fényes, tiszta,/ bőven terem mező, puszta./ Szent karácsony ködös, nedves: lesz a kenyér nagyon kedves. — Mit tegyünk, hogy mi is ilyen szép kort érjünk meg? — Mindig legyetek vidámak, és soha ne keseredjetek el! Mindig tudjátok: mi a kötelességetek, és tartsátok be. Ha felnövök sem feledkezem meg erről és a Csizmadia házaspár kedvességéről. S nem felejtem el János bácsi szemének fiatalos csillogását. Farkas Éva a barcsi Deák Ferenc Általános Iskola 6/a osztályos tanulója * * * Kedves gyerekek! Várjuk falutok, városotok híres, érdekes embereit bemutató írásotokat. A terjedelem kettes sortávolsággal gépelt, két oldalnál lehetőleg ne legyen hosszabb. A szerzőket megajándékozzuk, A borítékra írjátok rá: „A mi falunk (városunk) híres embere!" Gondozók az iskolapadban Kétéves képzés kezdődött Kas- télyosdombón egészségügyi főiskolai segítséggel a szociális otthon új dolgozóinak, akik még nem szerezték meg a munkájukhoz szükséges képesítést. Képünkön: a tanfolyamon egyebek között számítástechnikát is tanulnak. fotó: pölöskeiné Kisdiákok tamburával Dr. Török Zsigmond: Rend van az önkormányzatoknál fotó: pölöskeiné Helyzetbe szeretné hozni az önkormányzatokat Négy falu új jegyzője Jegyző nélkül maradt tavaly Drávatamási, Dráva- gárdony, Istvándi és Kas- télyosdombó. Ideiglenesen Daránytól kaptak segítséget, majd az új év végleges megoldást hozott a gondjukra. Drávatamási, Gárdony Négy Dráva menti falunak új körjegyzője van dr. Török Zsigmond személyében. Az új jegyző kinevezéséről Szilveszter napján döntöttek közös testületi ülésen, s a pécsi szakember január elsejével munkába állt. 44 éves, jogi és közgazdasági diplomája van, s Pécsről jár át a körjegyzőség darányi székhelyére. — Családi és baráti szálak kötnek ehhez a vidékhez — mondta dr. Török Zsigmond. — A dédapám Kastélyos- dombón volt jegyző, nekem pedig főleg Barcson van sok jó ismerősöm. Eddig kézilabda- és focimeccseken találkozhattak velem a somogyiak, játékvezetőként errefelé is sokan ismernek. A közigazgatási szakember elmondta: ez a néhány munkanap kevés volt az alaposabb vizsgálódásra, annyi azonban már látható: az ön- kormányzatok háza táján rend van, az idáig helyettesítő darányi jegyző jó munkát végzett. — A közigazgatási hivatalnak is hasonló a véleménye, csak a jegyzőkönyvek felterjesztésére, illetve a felküldési határidők betartására hívták fel a figyelmemet. A törvényeség betartatása az új jegyző fő feladata. S emellett igyekszik elősegíteni a falvak fejlődését is. — Szeretném elérni, hogy az eddiginél jóval többet pályázzanak a különféle támogatásokért ezek a települések. Szeretném egy kissé helyzetbe hozni őket. Az új körjegyző már ismerkedik a falvakkal. Drávata- másiban járt korábban, tegnap pedig az istvándi testületi ülésen vett részt. N. L. Pályázatoktól elzártan A kis településeken úgy látják: a pályázati feltételek változásával elzárták őket a fejlődéstől. SZENTBORBÁS Korábban volt némi lehetőség az előrelépésre - hatmillió forintos utat építettek pályázati pénzből -, hasonló beruházásban ma nem reménykedhetnek. — Tavaly elég volt önerőként felmutatni a költségek 10- 20 százalékát — mondta Dudás Jánosné polgármester —, most már a 30-40 százalékát kérik. Ennyi pedig nincs ilyen kis falvak kasszájában, hiszen az évi költségvetésünk alig hatmillió forint. Pedig volna itt feladat. Támogatás nélkül azonban erre gondolni sem érdemes. N.L.
