Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. december 24., csütörtök Karácsony Betyárnyomon (Bűnözés és rendszerváltás a múlt században...) Éppen 130 esztendeje történt. 1868. december 4-ének hajnalán Lakatos János, Zala vármegye Karos községének polgára egy idegen csavargót talált a háza melletti pajtában, aki azonnal pálinkát bort és ebédet követelt tőle. A hívatlan vendég mindent megkapott, de mikor a gazda közölte vele, hogy jobb lesz távoznia, mert ha marad, azzal „mind magának, mind pedig neki bajt szerez”, a csavargó förtelmes káromkodásban tört ki. Olyan erőszakosan viselkedett, hogy Lakatos János sietve elhagyta a terepet, s jobbnak látta, ha segítséget kér két testvérétől. A felfegyverkezett fivérek kisvártatva együtt tértek vissza az istállóhoz. Ki volt ez a kellemetlen csavargó, aki a készülő csapdáról mit sem sejtve falatozott egy zalai faluvégen? Juhász András, aki - a betyárvilág egykori neves kutatója, Gönczi Ferenc szavaival - „a Patkó testvérek után a legnevesebb és egyúttal a legnépszerűbb betyár volt Somogybán”. A haramiát akkor már 7 hónapja hiába üldözték a szomszédos Somogy vármegye pandúrjai, főszolgabírái, a királyi biztos és a kirendelt katonaság. Pályakezdet - gyilkossággal Nem egyedül Juhász folytatta akkoriban a rablók olykor jövedelmező, de mindig veszedelmes mesterségét. Az osztrák-magyar kiegyezés, az alkotmányosság visszaállítása utáni hónapokban-években olyan események történtek Szeged környékén és a Dél- Dunántúlon, amelyek megmutatták, hogy a problémák a közbiztonság terén sem szoktak maguktól megoldódni. Míg az Alföldön Rózsa Sándor gyarapította tovább saját legendáját, addig Somogy megyében Juhász András használta ki, hogy az elnyomó rendszert jelképező zsandárság megszüntetésével ijesztően meggyengült a köz- biztonsági szervezet. A nevéhez illő foglalkozással felhagyó Juhász András 1868 májusában követte el első rablásait Somogybán. A megye által irányított rosszul felfegyverzett és még rosz- szabbul fizetett pandúrok, bár sorkatonasággal is támogatták őket, képtelenek voltak hatékonyan fellépni. Nem tudtak beavatkozni akkor sem, amikor Juhász emberei élén bemasírozott Oszto- pánba, és Szován György volt községi bírót - régi haragosát - a saját házában lőtte agyon... A lakosság tehetősebb része rettegett, a megyegyűlés tajtékzott, a belügyminiszter pedig finoman érdeklődött, hogy vajon (képesnek érzi-e magát a vármegye a közbiztonság helyreállítására?” A hatóságok kapkodó igyekezetének aztán az lett az eredménye, hogy Mezőcso- konya közelében, a Nyiresi csárdánál kirobbant tűzharc során a katonák nemcsak az ismét megugró betyárokat, hanem - a vizsgálat megállapítása szerint „véletlenül” - a pandúrokat is tűz alá vették... A lövöldözésben rablóküldözése céljából életre hívott, önkéntesekből álló pandúrcsapat parancsnoka, a mexikói polgárháború veteránja, Bogyay Vince súlyosan megsebesült, kocsisa meghalt. Juhászék virágkora Egy pillanatfelvétel a korabeli sajtó segítségével 1868 forró nyaráról: „Annak dacára, hogy katonaság kéretett a közbiztonság helyreállítására Somogyba, a Juhász-féle rablóbanda folyvást garázdálkodik, s rémületben tartja a vidék lakosait. Annyi ravaszsággal, ügyességgel űzi viselt dolgait, s még több szerencsével, hogy a legnagyobb erőfeszítés dacára sem sikerült ■ kézre kerítése (legalább ez óráig nem, midőn e sorokat írjuk). Közelebbi napokban Ecsenyben raboltak délután7 óra tájban, a legnagyobb vakmerőséggel és elszántsággal, amit ily nemben hallottunk...” A dolog már kínos kezdett lenni, hiszen az alkotmányos korszak, a kiegyezéssel megteremtett új politikai rendszer hajnalán történt mindez. Az egykorú hivatalos magyarázat persze - egyébként jogosan - a hatóságok szembeszökő tehetetlenségére nem politikai okokat talált. Úgy vélték, hogy a pandúrok alkalmatlanok ugyan a „közbátorság” fenntartására, de dolgukat különösen megnehezíti, a betyárokét pedig megkönnyíti, hogy Somogybán „még napokig eljár a rabló, tolvaj anélkül, hogy mást látna, mint erdőt”. A betyárok ezenkívül sok pénzzel rendelkeztek, s a lakosság bizonyos rétegeiben - mint azt a vármegye vezetése is elismerte - támogatásra találtak. ,Még annyit sem sikerült kitudni - panaszolta egy kortárs újságíró -, hogy e gazembereket kik és hol élelmezik, kik látják el tiszta ruhával, amire okvetlenül szükségük van. ” A hanyatlás 1868 szeptemberében a betyárok Zala megyébe húzódtak, s csak október elején lépték át újra a somogyi megyehatárt. Ekkor azonban elhagyta őket a szerencséjük: pandúrokból és katonákból álló vegyes őrjárat ütött rajtuk egy Berzencéhez tartozó pusztán. Az éjszakai összecsapás során gyakorlatilag megsemmisült Juhász rablóbandájának magva. Az ezúttal „hősileg” viselkedő pandúrok, akiket most hatásosan támogatott a katonaság, végül szabályos ostrommal vették be a szobát, ahol a betyárok meghúzódtak. A veszteségek: egy- egy katona és haramia meghalt, egy rabló fogságba esett. Juhász András viszont, ha sebesülten is, de elmenekült... Visszatért Zalába, bár már tudhatta, hogy nem sok esélye maradt. Időközben (szeptember 26-án) gróf For- gách Móric nyugalmazott ezredest a személy- és vagyonbiztonság helyreállítása végett kinevezték Somogy és Zala megyék királyi biztosává. A gróf hatalmas vérdíjat tűzött ki Juhász fejére... Az űzött vadként, magányosan bujdosó rablóvezér azért még megpróbált a régi eréllyel fellépni. November elején jövetelét előre bejelentve látogatott el egy Zala megyei pusztára, s ételt-italt rendelt magának a kertek alá. A katonaság azonban itt is utolérte, s a tűzharc után örülhetett, hogy ép bőrrel menekült. A vég December 4-én Zalakaroson lapult meg a híres zsivány, s nem is sejtette, hogy fegyveres falusiak leselkednek rá a Az alsónyíresi Betyárcsárda az udvar felől 21 Iszogató betyárok Lakatos-porta istállójánál. Amikor aztán Lakatos János egy óvatlan pillanatban a jászol előtt félkönyéken fekvő rabló mellébe vágta a fejszéjét, a múlt század egyik legnevezetesebb és népdalokban is megénekelt betyárhistóriája a végéhez érkezett. A hivatalos beszámoló szerint a zsivány „az első vágás után mellette volt fegyverét fölkapta jobb kezével, és baljával Lakatos Jánosnak fülét ragadta meg: ez szintén egyik kezével a puskacsövet igyekezett magától eltávolítani, míg a másikkal a csavargó hajába markolt...” Ekkor érkezett meg Lakatos János rokonsága, s a magas vérdíjtól feltüzelt parasztok rövid, de heves kézitusában agyonverték a rablót. A holttestet kiadták Somogy vármegyének. Juhász András földi maradványait 1868. december 8-án temették el Nagybajomban, a rablások ügyében megalakított vizsgálóbizottság székhelyén. A zalakarosi lakosi lakosok jelentkezhettek a jutalomért... A vizsgálatban részt vevő somogyi tisztviselők egyike a betyár agyonveretésének részletes ismertetése után az eset erkölcsi tanulságát eképpen igyekezett megfogalmazni. „Ez tehát története Juhász András híres rablófőnök kimúlásának: nem dicsőséges ugyan a kimúlás e nemes, de annál borzasztóbb és rémítőbb a Juhász-féle emberekre, mert beláthatják azt, hogy ha mindjárt sikerül is nekik bizonyos időig bűnös cselekvéseiket űzni és a békés polgárokat rémületben tartani; végük nem lehet más, mint gyalázatos kimúlás. ” Epilógus A történetet mi mégsem tudjuk befejezni az igazság és a jogrend maradéktalan győzelmét ünnepelve. Felmerülhet ugyanis a kérdés: valóban olyan kiváló ember volt a betyárt ártalmatlanná tevő Lakatos János? Csépán Antal somogyi alispán ugyanis már a haramia halála után egy héttel arról beszélt, hogy Juhász András rablóvezér „mint most már tudva van, orgazdái s bűnrészesei által” veretett agyon. Ez a vizsgálat során részletesebben nem indokolt körülmény mindenesetre érthetővé tenné, hogy Juhász miért éppen az ő istállójukban húzódott meg, hogy miért adott hangot felháborodásának „förtelmes” káromkodások formájában, amikor Lakatos János távozásra szólította fel, s talán megmagya: rázza azt is, hogy a Lakatos fivérek miért verték meg annyira, hogy már nem lehetett kihallgatni... A Juhász András alakját övező rejtély máig sem oldódott meg véglegesen... Nagy Zoltán Kellemes ünnepeket, nagyon boldog, békés, sikeres új esztendőt kíván a Winterthur BIZTOSÍTÓ Kaposvár, Zárda u. 21. Telefonszámok: 06/30-913-6191,06-30-901 -0687. írsAf mi Ha acél Akkor Somogyi Acél Centrum! Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánunk minden ügyfelünknek. Vásároljon nálunk 1999-ben is. Kaposvár, Cseri út 2. Tel.: 82/422-507, 427-632 (96943) Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves ügyfelének (97101) (96733)
