Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP 20 SZIRMAY ENDRE VERSEI Utas-csillag Álomlátások vagy fegyelmezett tudat összekötnek — olykor meg elválasztanak szitává formáznak, gyönggyé porlasztanak hogy tudjuk a tőliink-hozzám vivő utast; néha már az ismert csapásokon járunk máskor magunk vágunk a sűrűben rendet zenévé oldjuk föl a zsivajt, a csendet akár ujjongunk vagy fojtogat a gyászunk. Fölnyflt előttem minden lehetőség összetett valóság, szerény egyszerűség boldogan élek, mert mindig úton vagyok; nem is gondolhatok arra, hogy megállják s biztos, befejező űticélt találjak előttem az örök utas-csillag ragyog. Torzó A részek sejtetik az egykor teljeset a töredékek az ősi harmóniát a varázslatot, a mágiát, a szent csodát amit a szellem áhítata teremtett; A részek nekünk csak akkor igaz kincsek ha tudjuk, a vergődő vágy mire való ha halljuk, hogy kinek szól a muzsikaszó és hisszük, hogy a remények nem bilincsek. A végzet ege alatt még összeállhat a sorstanúsító történelmi távlat hogy győzelmessé tegye az igazságot, a napfényes réten nem bújhat meg árnyék veled poklokon át is hazatalálnék hogy hazámnak tudjam az egész világot. Vers-aforizmák — Hideg komputer ma már a világ, a gépek mögött ember foga rág! — Ismernem kell a tárgyak lényegét, hogy értsem az ember szemében a fényt. — Már nem készülsz? Jöhetnél velem, mért nem indulsz — én nem kérdezem... — Lángoló vértócsák felett lobogva virraszt az emlékezet. — Csak az marad végképp egyedül, aki a tények szorítása elől egykori múltjához menekül. — Emlékeinkbe senkit be nem avattunk, a múló időben tanúnak itt maradtunk. — Egyszerűsödik már minden bonyolult, akár megvirradt, akár ha alkonyuk... — Csak azok ismerik a titkok titkát, akik tudják, hogy a vak most mit lát. Karácsony 1998. december 24., csütörtök HÉTKÖZNAPOK A TÖRTÉNELEMBEN______________ Kaposvár kifosztása Az 1918. december 11-ről 12-re virradó éjszakán magasra csaptak a lángok a somogyi megyeszékhelyen. Rabló, fosztogató katonák és hozzájuk csatlakozó civilek lepték el Kaposvár utcáit. Az üzletek kirakatait betörték, néhol feldúlták a magánlakásokat Is. A korabeli megyei és országos sajtó címoldalon számolt be az eseményekről. A gyászos éjszakáról - jó két évtized elmúltával - Kora tavasz című regényében megemlékezett az eseményeket gyermekként átélt Illyés Gyula is. 1918 vészterhes őszén - az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával együtt - Magyarországon a közbiztonság teljesen felbomlott. A korabeli viszonyokat jól jellemzi, hogy az olasz frontról hazatérő Stromfeld Aurél ezredes, aki rémülten tapasztalta Kaposváron a hadsereg szétzül- lését, tehetetlenségében felpofozta a kaposvári Nemzeti Tanács titkárát, aki pökhendi hangon oktatta ki a sokat próbált hadfit a katonaság „szükségtelenségéről”. De mi is történt valójában nyolcvan éve Kaposváron? Az elnyomott, kisemmizett emberek lázadtak volna fel a gazdagok ellen? Vagy - ahogy egy legenda tartja - a falu üzent hadat a városnak? Igaz lenne, hogy az éhezők beüzentek Kaposvárra a kereskedőknek, hogy ha nem adnak a népnek enni, akkor erővel veszik el azt, amire szükségük van? A valóság sokkal prózaibb volt. A frontról hazatérő és az erélytelen kormányzati intézkedések miatt fegyvereiket megtartó katonák 1918 őszén és telén az országban mindenütt - Somogy megyében is - rabolni fosztogatni kezdtek. Ilyen, a fronton érzéketlenné, az emberi élet iránt közömbössé vált emberek dúlták fel Kaposvárt. A katonák nem az elszegényedett falu védelmében nyúltak fegyvereikhez, vettek tűzcsóvát a házakra. A történet december 11-én este azzal kezdődött, hogy két részeg baka hajba kapott egy kocsmai pincérlány miatt. A dulakodókat letartóztatták. A társaik azonban - akik időközben jócskán felöntöttek a garatra - kiszabadításukra indultak. A felfegyverkezett, indulatos tömet fenyegetései hatására megnyíltak a rend» őrségi fogház kapui, és a két duhaj legényt szabadlábra helyezték. Az összegyűlt tömeg azonban - megrészegedve az alkoholtól és önnön erejétől - ahelyett, hogy szétoszlott volna, lövöldözve és ordítozva végigvonult a kaposvári Fő utcán. Éjjel 3 órára már egymásra találtak a részeg katonák és a helyi „alvilág” kisstílű vagányai. Ekkor kezdődtek a fosztogatások, amelynek eredményeként 149 üzletet és 25 lakást feltörtek és felgyújtottak. Göndör Ferenc Az ember című lap 1919 karácsonyi számában megjelent híres cikkében így emlékezett vissza Kaposvár legszomorúbb éjszakájára: „A kaposvári fő utca meghalt. És meghalt a Korona utca és meghalt az Erzsébet úr, a Széchenyi tér, a Berzsenyi utca, meghalt ez az egész szomorú város.” A szabad rablás hírére szánokon érkeztek vidékről a „zabrálni” kész emberek. Csakhogy ezek már elsősorban nem katonák, hanem egyes, erkölcsileg meglehetősen mélyre süllyedt paraszt- gazdák voltak. A Vár utcai bordélyos és lányai is kivették részüket a fosztogatásból. A pirkadatkor elvonuló rablóhad karavánját aztán a kaposvári és a Tabi járás békés lakói is „megcsodálhatták”, amint részegen, ékszerekkel és drága kelmékkel elborítottan vándoroltak egyik faluból, pontosabban szólva kocsmából a másikba. Egy ilyen esetre jó példa az, ami december 12-én Igáiban történt. Reggel 9 órakor érkezett a községbe egy, a fentiekben említett karaván. A már megérkezésükkor sem józan zsiványbanda „megszállta” a helyi kocsmát, és az egykori betyárvilágra emlékeztető dáridót csapott. Az igaliak sokukat jól ismerték, hiszen a környező helységek lakói vagy éppen községbeliek voltak látogatóik. A karavánhoz tartozó nőkön drága ékszerek, gyönyörű kalapok, csodás cipők ékeskedtek. A férfiak zsebe dagadozott a bankóktól. Az igali főszolgabíró számukat 250-300 főre becsülte. A rend helyreállítására egy matrózkülönítmény érkezett a megyeszékhelyre. A matrózok aztán - nem éppen kíméletes módszereikkel - alig egy hónap alatt helyreállították a rendet mind Kaposváron, mind a vármegye más, fosztogatástól sújtott területein. December 17-én a kormány kihirdette a megyében a statáriumot. A rögtönítélő bíróságok felállítása már elegendő elrettentésül szolgált ahhoz, hogy a közállapotok lassacskán normalizálódjanak. A budapesti kormány matrózkülönítményén kívül azonban akadt még egy fegyveres erő, amely szívesen kivette volna a részét a „rendcsinálásból”. Az ebben az időben Pécset és Baranya majd’ egész területét megszállva tartó szerb katonai parancsnok is felajánlotta, hogy fegyveresen siet a megyei vezetés segítségére. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy a szerb csapatok megszállják Kaposvárt és környékét. A szerb „segítséggel” kapcsolatban Kacskovics Lajos alispán kérdést intézett a kaposvári főszolgabíróhoz. A főszolgabíró válaszából kiderült, hogy a legtöbb falusi körjegyző szerint a rend fenntartásához nincs szükségük idegen katonákra. Akadt azonban egy-két község, ahol a helyi vezetők elfogadhatónak tartották volna a szerb bevonulást. Szentbalázsról a bíró, a plébános és a tanító egyenesen azért folyamodott a főszolgabíróhoz, hogy az alispánnál „legyen kegyes a szerb csapatok kiküldését kieszközölni”. Ellenkező esetben attól tartottak, hogy „két nap múlva Szentbalázs lángokban lesz”. Kaposmérő körjegyzője bizalmas, valószínűleg futárral küldött levelében a szerb csapatok jelenlétét szükségesnek tartotta. A kaposmérői helyzetet jól jellemzi, hogy a jegyző levelét csak azután merte elküldeni, miután - megnyugtatandó a felbőszült helybelieket - feladott egy táviratot, amelyben elutasított mindenféle katonai beavatkozást. Mezőcsokonya jegyzője - bár saját községében nem tartott igényt idegen rendfenntartókra - „általánosságban) egyetértett a pécsi megszállók segítségének elfogadásával. A szerb segítség elfogadhatóságának kérdését azonban egyértelműen eldöntötte a honvédelmi miniszter december 14-i távirata, amelyben kategorikusan megtiltotta az idegen csapatok behívását. A megyeszékhely és környéke tehát elkerülte a megszállást. Egy szerb őrjárat azonban behatolt a Kaposvári járás néhány helységébe, és előretolta a demarkációs vonalat egészen Kisböszénfa és Gálosfa térségéig. Kaposvár kifosztása nem hirtelen támadt dühkitörés volt. A rablások, dúlá- sok októberben kezdődtek a somogyi vidéken. Az 1918 őszén hazatértő frontkatonák példáján felbátorodva október- november hónapokban sok helyütt a községi lakosok indultak el „zabrálni”. Célpontul elsősorban a gazdag béruradalmakat választották. A csurgói járásban lévő „Jolantamajor” teljes dohánykészletét és sok álltát a környékbeliekből álló kb. 70 fős csapat rabolta el. Marcaliban 40 helybeli tűzharcba keveredett a csendőrökkel is. A vészterhes idők újra előhívták az antiszemitizmust. Már szeptemberben érkeztek olyan jelentések, hogy a háborúért, a rossz gazdasági helyzetért az emberek sok helyütt a zsidókat okolják. A katonák fosztogatásainak első halálos somogyi áldozata november 5-én egy berzencei zsidó bérlő és annak lánya volt. Azt, hogy 1918 őszén a magyar katonák közül kiből lett a rabló és kiből a pandúr, többnyire a jó szerencse döntötte 1. Amikor például november 22-én - rendfenntartási céllal - Budapestről Gyékényesre érkezett a 32. pótzászlóalj, annak tagjai - rossznak találva a vacsorát - követelőzni, lövöldözni kezdtek. A duhajkodó bakák szerencsére annyira részegek voltak, hogy a náluk lévő gépfegyverbe nem tudták befűzni a töltény- hevedert, így 24 józanabb társuk lefegyverezhette a mintegy 116 fős randalírozó bandát. Az italnak egyébként minden esetben jelentős szerepe volt a fosztogatók harci kedvének kialakulásában. Mi- háldon például a randalírozó katonáknak egyetlen követelésük volt csupán, nevezetesen az, hogy a helyi kocsma nem zárhat be. A kaposvári események feltették a koronát az 1918. évi őszi somogyi zavargásokra. Ennek az évnek a súlyos megpróbáltatásait azonban nem valaminek a végét, hanem a kezdetét jelentették. A következő években proletárforradalom és ellenforradalom, ártatlanok meghur- colása és kegyetlenkedések követték egymást. 1918. december 11-ről 12-re virradó éjszaka a kaposvári polgárok csupán ízelítőt kaptak abból, ami a XX. századi történelem egyik meghatározó jelensége volt. Az erőszakból, az intolerancia diadalából. Ma nyolcvan éve Kaposváron is beköszöntött a huszadik század. Az a század, amelyről néhány történész így vélekedik: „az új barbárság kora”. Csáti Csaba A "KISVÁROS BANKJA" Kellemes karácsonyi ünnepet és eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván kedves ügyfeleinek: ßm *gjg| Siklós és Vidéke J* Takarékszövetkezet Kaposvári és Barcsi Fiókja Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Hegesztéstechnikai szaküzlet minden kedves ügyfelének. (97133) Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag boldog új évet kívánunk minden kedves vásárlónknak és leendő vásárlónknak. PRODUKTIV iroda Kaposvár, Petőfi tér 1. Építhet a Produktívra! JCö. oszonj vásáron és váriuÁ jövőre is s s 7éo ícfoy 7íarácsonyí) és persze ÁeKernes Á/s? "és nayyÉeuasarfásoKaí Áwan a
