Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
SOMOGYI HÍRLAP 18 Dacolva Egy kollégiumi ételmelegítőben ismertük meg: életre szóló barátságok rendszerint ilyen helyeken kezdődnek. Kata németet tanult volna, én meg földrajzot. Tanulás helyett azonban hajnalig beszélgettünk. Eminens tanuló volt és sosem feledte egy percre sem a céljait — pedig amikor először láttam, gyengének hittem. Tanult, esténként futni járt, és az igazi szerelemről álmodozott. Kitűnőre érettségizett, és egy tanulmányi versenynek köszönhetően felvételi nélkül kezdett neki a főiskolának. Kata — nevezzük így — életre szóló barátság ide vagy oda, aztán eltűnt egy időre. Később persze kiderült, amit addig is sejtettem: találkozott a nagy szerelemmel. Legközelebb akkor láttam, amikor vége lett. Csalódott volt, mert nem így képzelte. Jött ismét a szerelem. A második, és akkor még nem sejtette, hogy ez az utolsó. Egyre ritkábban találkoztunk. Leveleiből azonban tudtam: jól érzi magát. Télen gyengélkedett egy kicsit, de „meggyógyult”. Hosszú idő után tavasszal láttam újra. Izgalommal vártam, furcsa izgalommal. Amikor telefonált, furcsa hangon mondta, mesél majd valamit. Amikor megérkezett, fáradtnak látszott és szomorúnak. Nem adott puszit, pedig már nagyon régen látott; leült, és elkezdett sírni. Hat éve ismertem akkor, láttam nehéz helyzetekben is, de sírni még sosem. Annyira sírt, hogy beszélni sem tudott. Kata, amikor végre szóhoz jutott, elmondta, hogy HIV-pozitív. A vírust élete második szerelmétől kapta. Diploma előtt állt, nagy tervei voltak. A fiú azóta a férje. Szeretik egymást, egyikőjük sem haragszik a másikra. A kapcsolatuk azonban megváltozott. Már nemcsak a szerelem köti össze őket. Sokkal nagyobb figyelemmel vannak a másik iránt, amióta igazán érzik, hogy vigyázni kell egymásra, mert az emberi élet múlandó... Kata és András egyébként sikeresek. Környezetükből senki sem sejti, hogy fertőzöttek. Bíznak abban, hogy legyőzhetik a kórt. Küzdenek a sorsuk ellen, mert amióta fertőzöttek, azt is tudják az ember legnagyobb ajándéka, hogy életet kapott, és ezért cserébe, bizony, néha küzdenie is kell... — Egy ártatlan allergiavizsgálat után derült ki — meséli Kata. — Rutinból csinálták meg az AIDS- tesztet is. — Mit éreztél akkor? — Szörnyű volt. Persze én is feltettem a kérdést, hogy miért pont én? Azt mondják, sokan ilyenkor bosszút akarnak állni vagy öngyilkosok lesznek. Ezek a dolgok meg sem fordultak a fejemben. Az első pár hét irtózatos volt. Emberek közé sem tudtam menni, csak sírtam napokig. A férjem bátorított; amikor ő keseredett el, akkor meg én őt. Az a legborzasztóbb, hogy mind a ketten fertőzöttek vagyunk, mert így, amikor már nappkig eszembe sem jut az én bajom, akkor az jut eszembe, mi lesz akkor, ha vele történik valami. A legnehezebb az volt, hogy nem mondhattam el a családomnak. Titkolózunk, rejtegetjük a gyógyszereket, nem azért mert gyáva vagyok, hanem mert belegondoltam, hogy nekem milyen nehéz volt feldolgozni. Szerintem ezt egy anya sosem tudná megemészteni. Amikor felocsúdtam az első döbbenetből, amit a betegségemről szóló hír okozott, rájöttem, hogy minden látszat ellenére mennyire értéktelen volt az életem. Szereztem két nyelvvizsgát, van diplomám, és azokkal a lehetőségekkel is éltem, amiket az élet addig kínált: külföldi ösztöndíj, jól fizető idegenvezetés. A szabadidőmben idegenvezetőnek tanultam. Szereztünk annyi pénzt, hogy vehettünk egy lakást. Ugye, ezek manapság a sikeres életet jelentik? Akkor aztán rájöttem, hogy valójában semmit nem jelentenek. Lelki- ismeret-furdalásom lett hirtelen, hogy elhanyagoltam a szüléimét, hogy nem töltünk elég időt együtt a kedvesemmel, hogy csak praktikus dolgokat tanultam és keveset tudok a világról. Úgy éreztem, nagyon kevés az időm, akkor is, ha szerencsém van és addig húzom, amíg csak lehet. Azóta másképp élek. Nem idegeskedem semmin, nem sietek sehova, figyelek másokra és Karácsony magamra is. Nincsenek már világra szóló terveim az életben, csak szeretnék a lehető legtovább a szeretteim között lenni. — Amikor hallod, hogy folyik a kutatás és közel van az ellenszer, akkor reménykedsz? — Havonta járunk ellenőrzésre, és mindig azt mondják, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint aki most lesz fertőzött, már nem halhat bele az AlDS-be. Nem tehetek mást, mint elhiszem. Amikor még nem tudtam a bajomról, sokszor belegondoltam: lehet, hogy nem is szeretnék megöregedni. Most már szeretnék; azóta hogy ez így van, sokkal jobban szeretek élni. Egyetlen vágyam pedig az életben az, hogy meggyógyuljak. — Mit gondolsz, hogyan viselkedne a környezeted, ha tudná, hogy fertőzött vagy? — Azt hiszem, félnének tőlem. Mivel szerencsére nálunk ez még nem olyan természetes, mint néhány másik országban, de aggodalomra nincs ok. Nagyon körültekintőek vagyunk. Orvoshoz is csak abba a kórházba járunk, ahol kezelnek bennünket. — Az AlDS-világnapon sokat beszéltek arról, hogy félnek az emberek a szűréstől, mert nem teljesen garantált az anonimitás? Te átélted az ezzel járó procedúrát. Lehet alapja a félelmeknek? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy igen. Nekem óriási erőfeszítéseimbe került, hogy ne értesítsék a háziorvosomat és a területileg illetékes bőr- és nemibeteg-gondozót a betegségemről. Egy néhány ezer lelkes településen élek. Nem maradt volna titokban. Amikor pedig az első mintám pozitív lett, anyukámat hívták fel, hogy menjek vissza még egy vizsgálatra, mert baj van. Szerencsére el tudtam hitetni otthon, hogy csak félreértés volt. Hát ennyit az anonimitásról... Kata amíg beszélgettünk, egyszer sem nézett a szemembe. Rám sem. Szép zöld szemével valahova a hátam mögé révedt. Mintha egy másik dimenzió képeit kémlelte volna riadtan. Egy olyanét, amelyben ő és a férje egészségesek, egy olyanét, amelyben nem fut tele könnyel a szeme, amikor meglát egy boldog fiatal édesanyát... E. F. 1998. december 24., csütörtök Ünneplőben a lélek FOTÓ: TÖRÖK ANETT karácsonyi és sikerekben gazdag új évet kívánunk minden kedves utasunknak és partnerünknek! Idegenforgalmi és Kereskedelmi Részvénytársaság 8600 Siófok, Batthyány u. 2/b. Tel.: 84/313-111 Fax: 84/310-803 E-mail: siotour@mail.datanet.hu . SIOTOUR RT. Boldog, békés karácsonyt és eredményes új évet kíván Önnek az évezred utolsó évében Internet cím: www.szuv.hu isnzu------------------------------------B ékés, boldog karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak minden tagjának és minden ügyfelének a Somogy megyei Takarékszövetkezetek Kaposvár, Baross G. u. 8-10. Tel./fax: 82/434-889 A MEGYE LEGNAGYOBB SZÖNYEGÁRUHÁZA Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván minden kedves vásárlójának Köszönjük, hogy minket választott. Várjuk Önöket 1999-ben is! 2,5-3 hónapon belül beköltözhető az építési engedély megszerzését követően a NÉMET MH Gmbh. könnyűszerkezetes lakóháza. A főfalak szigeteléssel együtt 32 cm vastagok, élettartamuk megegyezik a téglából építettel, a földrengéssel szembeni ellenállásuk nagyobb. A felhasznált anyagok minősége I. osztályú, gyártásuk kompjútervezényelt. A kivitelező 30 év garanciát biztosít. A könnyűszerkezetes lakóház első bemutató példányát Balatonföldváron, a Rét u. 20. szám alatt építettük fel, ott megtekinthető További információk a helyszínen, illetve a 84/341-050 Hl?RÁ "és 30/9470-075 ——niiiiwwiiíC^wi tplpfonon *1 sitii Ingatlan Bt. mmtmmümM /rmmeit-i mmé
