Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-23 / 300. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi Tájak 1998. december 23., szerda Reményük is odalett a csődeljárás után Vagyon ebek harmincadján Ács József és Mike József már nem reménykedik fotó: kovács tibor Már csak negyven refor­mátus ballag isten- tiszteletre Gigében. Fogy a falu népe; egyre többen eszik a nyugdíja­sok keserű kenyerét. Az ősi mesterségek képviselőinek szerszá­mai rendre a sarokba kerültek. Nincs kinek foltozni a cipőt, faragni bútort. Gige Pedig — mint azt az élő őslakosok elmondták —, még a két világháború között is gazdag falu volt Gige. Olykor 220 tehenet is hajtottak a legelőre. Most jó, ha tíz árválkodik az udvarokban. — Itt született az üköre- gapám is. Mondhatom: nem fejlődött ez a falu semmit. Inkább visszaesett — fakadt ki keserűen Mike József nyugdíjas. Ács Józseffel a buszmegálló környékén taposták a havat, s vitatták éppen a falu ügyes-bajos dolgait. Az idegen előtt sem rejtették véka alá, mi nyom­ja a szívüket. — A téeszben dolgoztunk, megéltünk a mezőgazdaság­ból. A csődeljárás során azonban szétosztottak min­dent. Semmink sem maradt. Már a tejcsarnok meg a kocsma sem a mienk. Még erdőnk sincs; nem kaptuk meg a részünket. A zabunk a kadarkúti szárítóban ömlesztve; nem kell sen­kinek. Százhetven forintot adnak a disznóhús kilójáért. Nekünk többe van. Mi végre tartsuk akkor? — tekint rám kérdőn Mike József. — Miből élnek? — Fogalmam sincs. Abból a kevés nyugdíjból, amit 32 év kemény munkája után hoz a postás. Nevelek még 16 disznót. Most kéne lead­ni. Ennyi pénzért? Inkább megesszük... A feleségem két éve meghalt. A kisebbik lányommal, vömmel és a három unokámmal élek egy födél alatt. A lányom mezőgazdasági technikus volt a téeszben, a vöm anyagbeszerző. Most egyiknek sincs munkája. Huszonötezret kapnak a gyerekek után. Ez van, meg a nyugdíjam. Ebből kell kijönni. — Mitől remélnek vál­tozást? — Elvárnánk, hogy a mini­szterünk ne csak Pesten üldögéljen, hanem nézze meg a falvakat is. Lássa a sorsunkat, s tegyen valamit a nyomorúság ellen. Acs József szerint rossz lépés volt, hogy elváltak Csökölytől. — Új, fiatal vezetőséget választottunk, lí íz tunk ben­nük. Az elnök azonban egy szép napon beadta a kul­csot. Azt mondták: 48 millió forint az adósság. Idegenek voltak a vezetők, az volt a baj. Azóta bíróságon van az ügyünk, de a mai napig egy fillért sem kaptunk. Az ügyvéd még egy kártyát sem küldött, hogy értesítsen: mi van a vagyonúnkkal. A 79 ezer forint vagyonrész meg az 5 ezer forint üzletrész is elszállt. Csak az egyik volt képviselő járt jól; 260 ezer forintért megvette az egész téeszpalotát. Mi már sem­miben sem reményked­hetünk. Ács József szerint a hivatalt sem kellett volna Csökölyből Gigébe telepíteni, mert az önkor­mányzati dolgozók bére elviszi az egész költ­ségvetést. — Minek nekünk a hivatal, ha csak háromszázhatvanan vagyunk? Ez a kis népesség nem tud eltartani egy hivatalt. Az útjaink s az egész gigei határ is más tu­lajdonában van. Hova te­kintsünk? Várnai Ágnes gáztervek Holt kincs az esperes gyűjteménye Táj házat akarnak a parókiából Hírek Kemence az iskolának Or­szágos pályázatokon is szép eredményeket érnek el a szentbalázsi általános iskola tanulói, akinek körében nép­szerű a kézművesszakkör. Egy kemence már van a mű­helyben; ebben az agyagból készített tárgyakat égetik ki. Nemrég azonban egy tűz- zománcégetőt is vásároltak a Douwe Egberts Omnia pályá­zatán nyert összegből. Évkönyv az oktatásról Az osztopáni Tallián Andor Kör­zeti Általános Iskola 125. szü­letésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból megjelentettek egy jubileumi évkönyvet. A tantestület közösen készítette Bierer János és az Osz- topánért alapítvány anyagi tá­mogatásával. Az évkönyv fel­öleli az osztopáni oktatás tör­ténetét, és felsorolja az utób­bi ötven év végzős diákjainak a nevét. Személyes vallomá­sokkal és anekdotákkal meg­elevenedik az iskola jelene is. A kötetet Ungvári Judit mű­vész-tanár tervezte. Hetesi segítség A kárpátal­jai árvízkárosultak javára szervezett gyűjtést a hetesi önkormányzat, a KDNP és a FKGP helyi szervezete, a Somssich Imre Általános Is­kola és Óvoda, a védőnői szolgálat valamint a reformá­tus egyházközösség. A csak­nem hetven zsák ruhát, vala­mint a tartós élelmiszereket és a pénzadományt a Vörös- kereszt kaposvári szervezeté­nek adták át. Nyugdíjasok karácsonyfája Százhetvenöt idős embert kö­szöntött a nyugdíjasok klubja és az önkormányzat Sánto- son. A művelődési házban látták vendégül őket egy pár virslivel, sörrel, és itt adták át a személyenkénti ezer forin­tot. A sántosi gyerekek és nyugdíjasok, valamint a Do­rottya standard tánccsoport szórakoztatta a meghívotta­kat. Az este a gyerekeknek rendezett diszkóval zárult. Illékony Elég pénz és készség sem volt az emberekben eddig a gáz­program kiteljesítéséhez. így vélekedett négy település ön- kormányzati képviselője annak kapcsán, hogy a tavaly meg­kezdett tervek továbbra is csak tervek maradtak. Rinyakovácsi Csököly, Gige, Rinyakovác­si, és Jákó polgármesterei most ismét asztalhoz ülnek, hogy megtárgyalják: miként segíthetik a megvalósulást. A Somogyszob felől érkező ve­zetékhez legjobb esetben a Kisbajommal, Kutassal és Beleggel kiegészült hét tele­pülés társulna. Az önkor­mányzatok nem zárkóznak el a segítségnyújtástól, bár szű­kös költségvetésükből az in­tézmények működtetésére is alig futja. Orbán Margit rinyakovácsi polgármester például évek óta kuporgatja az erre szánt összeget, s a költség 70-80 százalékával tá­mogatja a családokat. El­mondták: szeretnék kihasz­nálni a területfejlesztési ta­nács nyújtotta lehetőségeket is. A Kögáz újabb tárgyalá­sokra ösztönzi az önkor­mányzatokat. Úgy tervezik, a négyéves ciklus elég lesz a megvalósuláshoz. (Várnai) Több száz értékes, zöm­mel teológiai témájú könyv található a csökö- lyi parókián. Kőszeghy Iván esperes-plébános hagyatéka ez, ám az ér­tékes könyvtár holt kinc- s; senki nem használja. Sőt, félő, hogy tovább romlik az állaguk. Csököly- Aszkéta életű, szinte szerze­tes pap volt Kőszeghy Iván, és csak a híveiért, hitéért és a templomáért élt - mondta Ja­kab Zoltán, az egyházközség világi elnöke. - Az értékes könyvek nagy részét - főleg a magyar nyelvű munkákat - elvitték már a papok, csak a német nyelvűek maradtak. Szerencsére a könyvtárszoba még tűrhető állapotban van, de nem tudni, nem lesz-e vég­leg az enyészeté a gyűjte­mény, amit nagy gonddal vá­logatott az esperes úr. A parókia falai nedvesek, beázik a tető. 2-3 millió forint kellene a felújítására, és leg­alább ugyanennyi a XVIII. században épült műemlék templomra is. A csökö- lyieknek nincs reményük ar­ra, hogy valaha megújulhat­„Dunántúlnak dimbes- dombos oldalán, ott bújik meg szép kis falunk Kis- gyalán...” így kezdődik a Falum című versike, me­lyet a kisgyaláni iskola ap­rónépe írt első lapjukba Picirka címlapjára. KlSGYALÁN Nem is akárhogyan írták! Minden kisgyermek illesztett hozzá egy-egy szót, monda­tot. S lévén mindössze tizen­hatan, a versike és épp olyan picirke lett, mint az egytan- termes iskola. A Picirka megjelenését egy jeles naphoz kötötték. Már hagyomány, hogy a kisgyalá­ni gyerekek karácsony előtt műsorral köszöntik a helybeli nyugdíjasokat. Betlehemes játékkal, dallal kedveskedtek az idős embereknek, akiket a Völgyesy Imréné vezette nyugdíjasegyesület is meg­ajándékozott. nak az épületek. A világi el­nök próbál külföldi segítséget szerezni, mert idehaza süket süket fülekre talált. A műem­léki hivatal mindössze száz­ezer forinttal tudná támogat­ni a felújítást.- Nincs saját papja a falu­nak - mondta Jakab Zoltán. - Szeretnénk, ha ide kerülne egy, s az önkormányzattól visszakapott, parókia melletti épületben lakna, így a romos papiak felújítva tájház lehet­ne, ahova minden csökölyi relikviát összegyűjtenénk. Régóta tervezzük ezt, de pénz nélkül semmire sem megyünk. A könyveket pedig nem akarjuk elkótyavetyélni, itt szeretnénk elhelyezni a kollekciót. Az idősek még emlékeznek egy aranyozott kódexre, de senki nem tud ró­la, hogy hova lett. Meglehetősen elhanyagolt a parókia. Volt, hogy méteres gaz burjánzott az udvaron. Jakab Zoltán nem tagadja: va­lóban előfordult, de azért, mert akit megbíztak a terület gondozásával, jelenleg bör­tönben van. Most a hívek és az önkormányzat közhasznú munkásai tartják rendben az épület környékét. Lőrincz Sándor A szülők és Szegvári József- né tagiskola-vezető segítségé­vel, Szabóné Bakti Szilvia komputergrafikájával készí­tett iskolai hírmondóból nyolcvanat nyomtattak. így minden kisgyaláni portára ju­tott egy. A postások a gyere­kek voltak. Ők készítettek in­terjút az erdélyi származású Csonka József polgármester­rel, aki rögvest azt is megígér­te: ha legalább 10-12 kisdiák lesz a faluban, fönnmarad az iskola. A sikereket sorolva megtudhattuk: Szabó Ágnes matematika- és megyei ének­versenyen jeleskedett Kis- bárapátiban, ahol Szabó Júlia is pódiumra lépett. Rácz Ro­land és Zsebők Zsanett pedig egy csillebérci jutalomutat ér­demelt ki. A városkörnyéki atlétikai versenyen Farkas Pé­ter és Zsebők Zsanett bronz­érmet szerzett. Bizonyítván: a picurka iskolában is szület­hetnek „óriások”. (Várnai) Tizenhat kisiskolás írta, szerkesztette Picirka minden portára Színdarab a szerétéiről Diviánszky Józsefné még őrzi a híres csökölyi kontyot fotó: kovács tibor Tizenkettő az óra, vigyázz e szóra / Nagy fényesség lát- szatik / Örömének hallat­szik / ím mindenfelől. - A csökölyi Diviánszky József­né énekelte el ezt á részle­tet, amikor arra kértük: me­séljen a régi ünnepek han­gulatáról, s arról, hogy mi került ilyenkor az asztalra. Csököly A nyugdíjas asszony is - aki nagy mesemondó - énekelte ezt az éneket az éjféli misé­ken. Kilencévesen angyalként csendült fel szólója a csökölyi templomban. Vonzódik szülő­falujához, ezért gyűjtötte ösz- sze és dolgozta fel a népszoká­sokat. Játszott színdarabok­ban, és maga is írt jó párat. Azt tartja: a mostani kará­csony unokaöccse sem lehet a 40-50 évvel ezelőttieknek, mert akkora a felhajtás körü­lötte. Kislányként ő is örült mindennek, ami a fa alatt volt, de a mutyizás - ez egy perge- tős játék - mindennél többet ért. Vacsora után ugyanis együtt mutyizott a család. S hogy mi volt az asztalon? Szenteste általában pulykasült - apró zöldparadicsommal, uborkával és pogácsafasíro- zottal körbe rakva. Ezután pe­dig kakaós, diós, mákos kug­lófot szelt fel édesanyja. Kará­csony első napja elképzelhe­tetlen volt kocsonya nélkül. Ebédre tyúkhúslevest tálaltak és pirított tyúkot rizzsel, sava­nyúsággal. Az S-formájú rétes cseréptepsiben sült. Az ünnep másnapján töltött káposztát ettek, szilveszterkor pedig egy különleges ételt specialitást, a fokhagymás húst.- Ez úgy készült, hogy a marha- vagy a disznóhús sze­leteket zsírban hirtelen meg­sütöttük, majd pirospapriká­val, apróra vágott fokhagymá­val, vöröshagymával, tört ma­gyarborssal meghintettük, s egymásra pakoltuk egy olyan edényben, amelynek az alján húsleveslé volt és egy nagy da­rab csont. Erre azért volt szük­ség, hogy ne égjen le a hús. Nemcsak fedőt tettünk a nagy lábosra, hanem egy abrosszal is jó betakartuk, hogy a gőz­ben minél jobban megpuhul­janak a szeletek - magyarázta. Újév napján malacaprólék­ból, belsőségből főztek becsi­nált levest, daragaluskával és a pecsenyéstálon friss malacsül­tet kínáltak. Köretnek rizst vagy hajdinakását adtak. Diviánszky Józsefné - aki vél­hetően gyerekeinél karácso- nyozik - elmondta: a 10-es, 20-as években alakult ki ez az ünnepi menü,. Sok helyen még ma is elkészítik némi vál­toztatással. De ő - mint mond­ta - már nem vállalkozik erre. A csökölyi asszony most egy rádiós riport ihlette, hábo­rús témájú színdarabot ír - amelyben a szeretettől, a sze­relemről is szó lesz -, s abban bízik: a fiatalok egyszer majd bemutatják. Lőrincz Sándor Közelebb Kaposvárhoz A kistérség gazdasági fej­lődését segíti elő a Jákó- Kiskorpád közötti össze­kötő út megépítése. JÁKÓ Az aszfaltos út mintegy 50 millió forintba kerül, s a 3,5 küométeres szakasz révén tíz kilométerrel csökken a falu és a megyeszékhely kö­zötti távolság. Kovács János polgármester elmondta: a meglévő földes út korszerű­sítése a környező települé­seknek is fontos. Halasztha­tatlan feladat a vízelvezetés mihamarabbi megoldása és két helybeli utca felújítása. Tovább folytatják a gáz­program kiépítését. H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom