Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
Az erkölcstan nem lehet ellenhittan, de vallási kurzus sem Hazánkban is megkíséreltek bejegyezni egy új egyházat. A nyilvánosház-tulajdonos aláíratta 100 emberrel a belépési nyilatkozatot és azt mondta: kérem, ez nem nyilvános- ház, hanem templom. Itt nem prostituáltak szolgálnak, hanem papnők, nem prostitúció folyik, hanem termékenységi liturgia, s neki nem üzleti bevétele van, hanem stólapénze. Szerencsére valamilyen hiba miatt nem tudták bejegyezni őket. Egyházak háza táján A történetet Semjén Zsolt egyházügyi államtitkár mondta el a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggelnek, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának vendégeként tartott előadást a napokban a püspöki székházban.- Magyarországon ma azonos közjogi státuszban ül egymás mellett az esztergomi érsek, a református zsinat lelkészi elnöke és a boszorkányegyház fő- boszorkánya. Senkinek sem szeretnénk a vallás- szabadságát korlátozni, csak a vallásszabadsággal való visszaélést akarjuk nehezíteni - folytatta.- A világban, és hazánkban is tapasztalható, hogy bizonyos üzleti vállalkozások egyházként jegyzik magukat. Különböző gazdasági megfontolásból, illetve azért, hogy szítsák a társadalom-, a család- és a gyermekelle- nességet, s gyűlöletet keltsenek a történelmi egyházakkal szemben. Ez nem liberalizmus, hanem anarchia.- Ezért akarja megtiltani a kormány, hogy 100 ember egyházat alapíthasson.- Már az előző ciklusban beadtunk egy ilyen törvényjavaslatot. Semmilyen vallási érvelés nincs benne, kizárólag az Európai Uniós országok jog- gyakorlatát vesszük alapul, s a strasbourgi bíróság döntéseit, valamint az Európai Emberjogi Egyezményt. Ezek tényleges társadalmi támogatottsághoz kötik az egyházalapítást. Száz fő nem az. Nem beszélve arról, hogy a Nyu- gat-Európában utánunk következő legnagyobb küszöbszám is hússzorosa a magyarénak.- Mikor lesz új törvény?- Jövőre hozzáfogok a kidolgozásához, s remélem a parlament is dönt róla, bár kétharmados a törvény. De a történelmi honosság kérdése is felvetődik. Európában mindenhol figyelembe veszik, hogy egy adott egyház a történelem során mennyiben gazdagította egy nemzet szellemi, kulturális és lelki értékeit.- Hány éves múltat tart megfelelőnek?- Szerintem száz év a reális idő. De ez hasonló a nemzetiségekhez is. Nem vonja kétségbe senki a tegnap idejött kínaiaknak a nemzetiségi jogát, de mégse legyen azonos azzal a németségével, amelyik ezer éve vesz részt Magyarország építésében.- Felvetődött, hogy azokban az iskolákban, ahol adottak ehhez a feltételek, bevezetik az erkölcstant. Milyen stádiumban van ennek a tervnek a megvalósítása?- Ugyanúgy finanszírozzuk a hit- és erkölcstant, mint bármelyik más fakultációs tárgyat, és azt is biztosítjuk, hogy védett időben tanítsák. így akarjuk kizárni, hogy egyes sztálinista reflexű iskola- igazgatók ne tegyék reggel 6-ra vagy este 8 órára. Hosszú távú az elképzelésünk, s ha létrejön az etika tárgy, az a nem hittanos diákoknak is javára válik, mivel így hallhatnak a Tíz- parancsolatról, Kantról, Senecáról, Szókratészről, a filozófiai gondolkodás etikai dimenzióiról. Az erkölcstan nem lehet ellenhittan és vallási kurzus sem. Ez azért fontos, mert erkölcsi megújulás nélkül sem szellemi, sem társadalmi, sem gazdasági megújulás nincs. Egy épeszű kormánynak ebben a legfőbb szövetségesei a történelmi egyházak lehetnek.- Az egyházaknak karitatív szerepük is volt. Úgy tűnik, a társadalom egyre többet vár tőlük. Gyűjtést rendeznek az árvízkárosultaknak, plébániai szeretetszolgálatok karácsonyra készítik csomagjaikat a rászorulóknak...- Erősödött az egyházak karitatív szerepe, de csapdahelyzet is létrejött. Várszegi Aszták pannonhalmi főapát találóan azt mondta, hogy a negyven évig kis pályára kényszerített egyháztól most azt várnák, hogy egyik percről a másikra nagy pályán focizzon. Bizonyos szekularista körök azt hangoztatják: az egyház foglalkozzon az öregekkel, a fogyatékosokkal, a magatehetetlenekkel, a társadalom elesettjeivel, akikkel senki nem akar, s akiket az állami szociális ellátórendszer nem ér el. De véletlenül se foglalkozzon oktatással, pláne ne egyetemmel, s különösen ne a társadalmi kérdésekkel. Ez egyoldalú szemlélet. Az egyház az üdvösséget, az örömhírt hirdeti és ebből a sajátos, vallási, transzcendens küldetéséből, történetiségéből következik, hogy vállaljon oktatási, egészségügyi, szociális feladatokat. Az egyház akkor tudja szabadon betölteni ezt a szerepét, ha a vele és az intézményeivel való diszkrimináció megszűnik. A kormányprogram lényege az: ha az egyház közfeladatot vállalt - iskolát, szociális otthont, kórházat működtet -, akkor ugyanazt a támogatást meg kell kapnia, mint az önkormányzati vagy állami intézményeknek. Ha ez nem így lesz, akkor nem az iskolát, hanem a gyereket különböztetik meg vallási alapon.- Orbán Viktor miniszterelnökkel a Vatikánban járt. 11. János Pál pápa külön megáldotta az ön szolgálatát. Érzi ezt az áldást? — Igen, különben nem tudnék 14 órákat dolgozni naponta. Ha nem lenne ez az erő, nem tudnám ellátni a feladataimat. Lőrincz Sándor 1998. december 13. Feketén a hoivát építésben A dél-somogyi határvidéken élők kiveszik a részüket a horvátországi újjáépítésből Persze nem ve- rik nagydobra, legfőképp az adóhatóságot nem Igyekeznek értesíteni róla. Miközben a magyar politikusok azon keseregnek, hogy az ország és a magyar vállalkozók kimaradtak a horvát újjáépítés bombaüzletéből, addig a somogyi határszélen élők tisztességes fizetéseket húznak odaátról. A somogyi határszélen több éves gyakorlat az építőiparban és a mezőgazdaságban, hogy átjárnak dolgozni a túloldalra — természetesen feketén. Horvátországban elsősorban az építőipari szakembereket keresik, illetve a mezőgazdasági munkáknál látnak szívesen magyarokat. Ez utóbbiban ugyanis szezonális munkaerőhiánnyal küszködnek; tavasztól őszig a horvátok legtöbbje lent dolgozik a tengerparton, így a határszélen élő gazdáknak éppen a legkritikusabb időszakokban nincs elég emberük. Dr. Bencze Lajos, barcsi jegyző is hallott a határon túli fekete munkákról, de — mondta — szóbeszédre nem alapozhat eljárást. — Elképzelhető, hogy a roma biciklire pattan és átkerekezik napszámba, és arról is hallani, hogy Barcson egyik-másik vállalkozó a horvátországi építkezésekhez verbuvál embereket. Azonban bárkit megkérdezhetünk, bolond lenne elismerni. Nyomozni pedig nincs lehetőségünk. A falvak önkormányzatainál sem ismeretlen ez a téma, sőt. A kistelepüléseken mindenki mindent tud a másikról. Azonban még ez a tudás sem elég, és nagyon nem is akarnak tenni ellene, hiszen ha nem lenne a határon túli foglalkoztatás, még többen kopogtatnának az önkormányzatoknál jövedelempótló támogatásért, munkanélküli segélyért. Bélavárról, Somogyud- varhelyről elsősorban az iparosok járnak a határon túlra. Villanyszerelők, kőművesek mindig találnak munkát odaát. Csoportosan, 2-3 autóval vágnak neki az útnak. Lakócsáról és a többi horvát ajkú somogyi faluból érdekesmód nem a horvátok, hanem a romák dolgoznak át Horvátországba. Mivel helyben senki nem tud nekik munkát adni, ezért a horvát gazdákhoz járnak napszámba. Sokan megégették már magukat. Volt rá példa, hogy késtek a bérek, méltánytalanul bántak a magyarokkal. Előfordult, hogy fizetés helyett a horvát munkaadó rájuk küldte a horvát munkavédelmi felügyeletet. Van olyan barcsi, akinek 20 ezer márkával maradt adósa a horvát partner. Azonban ez sem veszi el a kedvüket, hiszen tisztességes pénzt lehet kint keresni. A horvát építkezéseken napi száz kunáért — több mint 3000 forint - és teljes ellátásért dolgoznak. Jó pénz ez, főleg ha az itthoni alternatíva sokszor csak a munkanélküli segély. A mezőgazdasággal sincs ez másképp. A kukorica, a paprika, a krumpli betakarítások idején rendszeresen járnak ki 3-5 fős csoportok Barcsról is és a falvakból is. Van olyan Somogy tarnócai nyugdíjas néni, akinek több kunája van már, mint forintja. Nagy László Borkirálynő - fejszével, kapával Királynői koronával a tornácon fotó: oláh gábor A balatonboglári szüreti mulatság idei rendezvényén Sümegi Györgyné 62 éves törökkoppányi nyugdíjas nyerte a Borkirálynő címet. A koronát Scheffer Hajnalkától, a tavalyi győztestől vette át.- Álmodni sem mertem róla, hogy egyszer korona kerül a fejemre. Az én királyságom igaz csak egy évre szól és életben is különbözik a mesebeli, illetve a valóságos királykisasszonyokétól... A koppányi borkirálynő így emlékezik:- Dr. Gál Éva kaposvári néprajzos segítségével és rábeszélésére (sok viszontagság után) jutottam el a bogiári szüret rendezvényére. - Az elején nem is tudtam, hogy mire vállalkoztam. A községből Muth Jánosnéval együtt jelentkeztünk a programra. A helyszínen derült ki, hogy az éneklés mellett - népviseleti ruhában - szőlőtaposó versenyen is részt kell vennünk. A Borkirálynő választásról is csak később értesültünk. A program keretében mutattam be a népviseleti ruhát, majd különféle kérdésekre kellett válaszolnunk. Arra például, hogy melyik: ételhez milyen bor illik, hogyan kell megteríteni egy ünnepi asztalt?... Előírás szerint kellett a palackozott bort, illetve a pezsgőt felbontani. Még életemben nem csináltam. Ezt követte a borkóstolás: az Öt féle bor közül választottam ki a muskotályt, a végén pedig minden versenyző külön kádban időre taposta a szőlőt. A cifra tutyit lerúgva, harisnyában ugrottam a kádba, hogy minél előbb bogiári nedűvel kínálhassam a közönséget. Pontokkal nyertem el a Borkirálynő címet.- Hogyan fogadta a sikert a család, a falu?- Mindenki gratulált. A falunak úgysem volt még királynője. A férjem az elején mérges volt, hogy beneveztem a versenybe, ám a végén még Kaposvárra is elutazott, mert a nevemre szóló pezsgős palackot a zsűri elcserélte. Törökkoppány a népviseletéről, régi dalairól és kórusáról is híres. Az 1971-ben alakult menyecskekórus a hetvenes-nyolcvanas években számos versenyen, művészeti bemutatón vett részt, dalaikkal és balladáikkal bejárták szinte az egész országot. Eljutottak külföldre is. Sümegi Györgyné éneklő-mesélő őseitől örökölte a szereplést. Ez tette ismertté a megyehatáron túl is.- Alapító tagja vagyok a menyecskekórusnak, amely több éves szünet után asz- szonykórusként ismét föllép egy-egy rendezvényen mondta. - Sajnos, napjainkban kevés pénz jut a kultúrára, a népviseleti ruha pedig nagyon sokba kerül. Régen a legdrágább ruhát is egy tehén áráért vehettük meg, ma pedig több mint százezer forint... A kórusban elsősorban szólót énekeltem, ám egyszer beneveztem egy népdalversenyre is. Megnyertem. Ma is több mint kétszáz dalt tudok és alkalmanként énekelem.- Azt hallottam, hogy verseket is ír?- Igaz. Felkértek már lakodalmi köszöntők, névnapok, születésnapok, búcsúztatók és egyéb eseményekhez kötődő versek írásáras. Az iskola- avatón szintén saját versemet mondtam el. Legalább nyolcvan-száz versem van. A törökkoppányi népdalos borkirálynő sikereit, fellépéseit oklevelek, újságcikkek és különféle tárgyjutalmak bizonyítják. Krutek József
