Somogyi Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-09 / 288. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. december 9., szerda Megerősítették A Kaposvár és Környéke Kistérségi Ón­kormányzati Területfejlesztési Társulás legutóbbi ülésén egyebek mellett bemutatták a régió polgármestereit, s ekkor szavaztak az elnök személyé­ről is. A résztvevők egyhangú­lag Lőrinczné Kiss Ilonának, a társulás eddigi elnökének szavaztak bizalmat. Harangozó grafikái Haran­gozó Ferenc mernyei grafi­kusművész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap este Budapes­ten a Rátkai Márton klubban. A Somogyiak Baráti Köre, va­lamint a klub közös rendez­vényén dr. Géger Melinda művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe a gra­fikusművész munkáit. A kiál­lításmegnyitón közreműköd­tek a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola művésztanárai. Harangozó Ferenc grafikáit december 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Kisasszondi jelképek Egyre több somogyi település választ magának jelképet. A kisasszondi önkormányzat is döntött arról, hogy elkészít­teti a település címerét, zász­laját. A szimbólumokat - amelyek ábrázolják a kis falu kastélyát is - a tervek szerint jövő tavasszal avatják föl. Kész szennyvíztervek Az őrei önkormányzat elkészít­tette a település szennyvíz­terveit. A csatornára százhat­vanegy ház csatlakozik majd. A beruházás előreláthatóan százötven millió forintba ke­rül. Ezt az összeget pályáza­tokon szeretnék elnyerni. A szennyvízhálózat kiépítése Taszár és az Őrei patak kö­zelsége miatt elodázhatatlan. Kaposméről Diákcsemege A kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola tanulói Di­ákcsemege címmel jelentet­ték meg suliújságukat. A gra­fikákkal gazdagon illusztrált kiadványban egyebek mellett ismeretterjesztő cikkek, él­ménybeszámolók, aranykö­pések olvashatók, de szó esik a pályaválasztásról és két, tanárinterjú is helyet kapott benne. Józsi bá, ki csinálja ha maga nem? Segélyben a reményük Kötetbe rendezett ritmuszavarok Munkát és több segélyt várnak Horváthék fotó: kovács tibor A fiatalok hiányoznak in­nen, akik megmaradnának a faluban. De mi tartsa itt őket? Munkahely nincs, túl távol esünk az úttól, a vál­lalkozók elkerülnek ben­nünket. A kaposkeresztúri Bertalan Sándorné sum­mázott így, amikor szülő­falujáról kérdeztem. Kaposkeresztúr- Örülök, hogy ilyen pol­gármesterünk van - mondta az özvegyasszony, aki a lá­nyával él. - Kijavíttatta az utakat; a ravatalozóig sem kell sárban botorkálni. Víz, telefon is van. Nekünk ez elég.- Oda ne menjen, csak ha hozott valamit - szól utánam egy férfi, aki az orvosi rende­lőből, bottal igyekezett haza. Nem hoztam semmit, de bekiabálok a portára. A sáros udvarban néhány használ­hatatlan munkagép; hátul szemétdomb. Kutyák hord­ják szét a hulladékot. Színes, fagydermesztette ruhák szá­radnak a rag alatt. A felújí­tásra érett házban tizenöt éve él Baranyai Rozália és Horváth Gyula. A sparhelten égetett cukorból tea.- A kicsinek kell, nagyon köhög - mutat karon ülő gyerekére a gyesen lévő asz- szony. Férje segédmunkás­ként dolgozott az építőipar­ban. Most közhasznú mun­kás. Van egy 5 és egy 12 éves gyerekük is. A kisebbik tévét hallgat a nagyszobában. Nézni nem tudja, mert nem jön be a kép. A kályha mel­lett villanyradiátor.- Miért ezzel fűtenek - kér­dezem -, hiszen az áram drá­gább, mint a fa?- Kevés a fánk - szólal meg a férfi. - Alig tudtunk valamit összeszedni az irtásból. - Megpróbálunk még szerezni, mert hideg lesz a tél. Fiatal felesége azon repli­kázik: csak egy bolt van a fa­luban, ahol nem tudnak húst venni, pedig néha jó volna a levesbe vagy pörköltnek. Azt is megjegyzi: kevés segélyt kapnak; a havi negyvenezer forint mellé - ennyiből élnek öten - kellene még valami ki­egészítő.- Milyen karácsonyuk lesz? - faggatózom.- Fa nélkül még nem ün­nepeltünk - mondta az asz- szony -, talán a gyerekeknek is jut majd valami. Csima József, Kaposke­resztúr hetvenéves polgár- mestere - több évtizedes közigazgatási múlttal a háta mögött - a harmadik ciklusát kezdte. Minden választás előtt azt mondta: nem indul, aztán mégis beadta a dere­kát, mert felkérték: Józsi bá, ki csinálja, ha maga nem? Az érv hatott. A háromszáznyolcvan lel­kes faluban havonta 600 ezer forint szociális segélyt, jöve­delem pótló és gyermekvé­delmi támogatást osztanak ki. A százötven aktív korúnak a fele dolgozik csak, a keresz­túriak több mint egyharmada cigány. A település első em­bere ottjártunkkor az utakat tisztogató közhasznúakat irányította.- A járdákat is rendbe kell tennünk, mert tönkrementek, és egy kutat is fúratnunk kell, ami hatmillió forintba kerül - sorolta a teendőket.- Nem támadták amiatt, hogy megszűnt az iskola?- Nem, mert rájöttek: né­hány gyerekért nem érdemes fenntartani. Taszáron pedig sokkal jobb körülmények kö­zött tanulhatnak a lurkók. Fi­zetjük az ovisok és az iskolá­sok útiköltségét, étkezési díját és negyvenezer forintot gyere­kenként. A többszörösen hátrányos helyzetű település - ahol min­dennaposak a lopások és a be­törések - néha örömet is tarto­gat. Legutóbb az idősek napja volt ilyen. Száztízen vettek részt a bálban, s jó ideig eltar­tott a mulatozás. Az asszo­nyok táncba vitték a polgár- mestert is... Lőrincz Sándor Csalogat a hármashatár Egyre többen fedezik fel a Kercseliget, Jágónak és Baranyajenő határában lévő kilátót, valamint a három megye összefogá­sát jelképező kopjafát. Kercseliget Mecseki János kercseligeti polgármestert arról kérdeztük: valóban idegenforgalmi látvá­nyosság lett-e az idén felava­tott kirándulóhely.- A családommal én is több­ször kinn voltam már, és talál­koztunk idegenekkel, illetve faszénmaradványokat talál­tunk a szalonnasütőnél - mondta a polgármester. - A tolnai és a baranyai települé­sekről is sokan ellátogatnak erre, bár idő kell ahhoz, hogy a hármashatár valóban kedvelt hely legyen. Mecseki Jánostól azt is meg­tudtuk: a három megye hatá­rában lévő helyet - ahova ke­rékpárút visz - felvezetik a tu­ristatérképre, és a polgármes­ter társaival azt tervezik, hogy a közös falunapi rendezvé­nyeket itt tartják meg. L. S. Egy egész fejezetet szen­teltek dr. Rostás László, mosdósi kardiológus szak­főorvosnak, a szív pitva­rából és környékéről kiin­duló ritmuszavarokat tag­laló előadásának egy, a ritmuszavarokról nemré­giben megjelent kötetben. Mosdós A Ritmusos Szívért Alapítvány és a Magyar Kardiológus Tár­saság aritmia és pacemaker munkacsoportja által összeál­lított könyv az első magyar ritmuszavar kongresszus refe­rátumait tartalmazza. A főor­vos a munkacsoport vezető­ségi tagjaként' folyamatosan részt vesz a szakma hazai és külföldi rendezvényein. A pit- varfibrilláció című fejezetben a betegséggel kapcsolatos ak­tuális kérdéseket és a ritmus­zavar kezelését taglalja. Az eddigi klinikai tapasztalataira támaszkodva a gyógyszeres és elektromos kezelések ered­ményeit dolgozta föl. A téma- választás nem volt véletlen, hiszen hazánkban a kardioló­giai megbetegedések közül a legtöbb kórházi kezelést a pit­varból és környékéről kiin­duló ritmuszavarok indokol­ják. Somogybán pedig 50 ezer magas vérnyomásos beteget tartanak nyilván. Ez figye­lemre méltó, ugyanis e beteg­ségnek a leggyakoribb oka a hypertónia, mely megyénk el­öregedett lakosságát jobban sújtja. Szó esett a kötetben azokról a kisebb és nagyobb sebészi kezelésekről is, me­lyekkel jó eredményt érnek el a szakemberek a ritmuszavar korrekciójában. Az Akadémia Kiadó gondo­zásában megjelent másik, Kli­nikai elektrofiziológia és arit­mia című hiányt pótló kötet­ben — melyet Amerikában lek­toráltak. Dr. Rostás László két fejezetben számol be a kórhá­zukban is alkalmazott, nyelő- csövön keresztül végzett elektromos szívvizsgálatról, szívingerlésről. A nemrégiben Isztambul­ban rendezett interaktív tré­ningen, - ahova Ausztrália ki­vételével a világ minden ré­széről érkeztek kardiológusok - szintén a ritmuszavarokról értekeztek. Dr. Rostás László megyénket képviselve el­mondta: a kongresszuson be­bizonyosodott, a szakmai is­meretek tekintetében megáll­juk helyünket a nagyvilág­ban. Várnai Ágnes Vérre megy Ezt az országos kitünte­tést nem egyedül kaptam, hanem a férjemmel közö­sen. Gyesen vagyok, és most ő végzi el az én mun­kámat is — mondta Kovács Attiláné kadarkút! védőnő, akinek kimagasló véradó­szervezői munkáját nem­régiben ezüst emlékpla­kettel ismerték el. Kadarkút A férjem erdész és a legfiata­labb kadarkúti véradó; már hússzor nyújtotta a karját, hogy segítsen. Engem sajnos, rendszeresen kiszűrnek; nem adhatok vért. Két, öt év alatti kisgyerekemmel egyelőre otthonról segítem a munkát. 1995-ben kerültem ide védő­nőnek. Akkor már jó pár éve nem volt vöröskeresztes munkatárs a faluban. Nekem ajánlották föl a posztot. Főis­kolásként is csináltam már ezt, könnyebben teremtettem kapcsolatot az emberekkel.- Hogyan nyerte meg őket? — A gyerekek révén. Indí­tottunk az iskolában egy ifjú­sági vöröskeresztes szakkört. Ők hordták szét a véradásra a felhívásokat, ragasztották a plakátokat. Elmondták élmé­nyeiket a szüleiknek, és rövi­desen 60 véradónk lett egy évben. Nyáron százat regiszt­ráltunk.- A nők vagy a férfiak a jobb véradók? — Leginkább a 30-40 éve­sek jönnek. A fiatalabbakat nehezebb rávenni, mert a munkahelyükről nehéz el­szabadulni. A férfiak egymást támogatják; hősiesen nyújt­ják a karjukat, de nem néz­nek oda.- Ha van csapat, mit tehet még a véradásszervező? — Igyekszem megtartani őket és még többet beszer­vezni. Ebben segít a Vöröske­reszt és a véradóállomás. Húsvétra, karácsonyra és szü­letésnapra küldenek üdvöz­lőkártyát; amiből sejtik, hogy fontosak, számon tartják őket. Véradáskor is sze­mélyre szóló meghívót kap­nak. Legutóbb 0 negatív vérre volt szükség: lista alapján megkeresettek közül többen a szabadságot vettek ki, hogy vért adhassanak. (Várnai) Óvoda, kényszerből Lesz egy szép óvodánk — fogadott dr. Kovács József, taszári polgármester. — Nem céltámogatásból, még csak nem is pályázati pénz­ből, lemondás árán. A kény­szer szülte a döntést. Taszár Taszár önkormányzata a honvédségi létszámcsökken­tés óta küszködik az állomá­nyon kívül helyezett katonák gyermekeinek elhelyezésé­vel. A hármas feladatot — bölcsődeit, az óvodait és a napköziotthonost — ellátó HM Gyermekközpont ugyanis már nem adnak tá­mogatást. Hiába a sok levél­váltás, méltányosságra, a honvédelmi miniszter kö­zölte a megmásíthatatlant: a nem igényjogosult gyerme­kek után személyenként 9480 forintot kell leperkálni. A munka nélkül maradt szülők ezt képtelenek kifizetni. — Szeptembertől négyhó­napi támogatást, 2,7 millió forintot vállalt át az önkor­mányzat — mondta dr. Ko­vács József. — Kértük a mi­nisztertől, adják át az épüle­tet üzemeltetésre. A válasz: nem; el- és bérbe sem adják. Azt ajánlották, márciusban térjünk vissza erre. Addig rengeteg pénzt kellett volna kifizetnünk, ezért döntöt­tünk: önkormányzati óvodát létesítünk. Mindent átrendez­tünk. A nyugdíjasház' lakóit átmenetileg az orvosi rendelő melletti szolgálati lakásba költöztettük, s a megürese­dett épületben alakítjuk ki az óvodát. Az idősek a hivatallal szembeni házban lelnek vég­leges otthonra. — Csaknem 2 millióért óvodabútorokat vásároltunk. Az átalakításra nem kaptunk egy fillért sem, de a környék­beli vállalkozók mellénk áll­tak. Olyanok is, akiknek semmi közük Taszárhoz. Több mint 15 vállalkozó pénzzel, játékkal támogatta az óvodát. Jelenleg 80 gyer­meket tudunk elhelyezni, de a honvédségi igényjogosultak is át akarnak jönni. Ez a meg­oldás csak tűzoltás. Tavasszal bővítjük az épületet. A gyermekotthon napközi­seit már korábban áthelyez­ték az iskolába. Most csak 17 bölcsődést és 120 óvodást gondoznak a honvédségi épü­letben. A polgármester ter­vezi: a 2,5 éveseket is az ön- kormányzati óvodában he­lyezik el. A gyermekek után ugyanis már megkapják az ál­lami támogatást.- Buta örökség volt ez - summázta a polgármester. — A berendezéssel együtt csak­nem ötmillió forintot költöt­tünk a gondok orvoslására, és szinte mindenről lemond­tunk. Befagyasztottuk a költ­ségvetést; lassan összedől az önkormányzati hivatal, nem kapja meg a tervezett össze­get az orvosi rendelő, s az is­kola is nélkülözi az ígért 2 millió forintot. Csak a béreket és a közüzemi számlákat fi­zetjük ki. Amit eddig nem Dr. Kovács József nagy fába vágta a fejszéjét FOTÓ: KOVÁCS TIBOR utaltunk át, azt már nem is fogjuk. így biztosíthatjuk, hogy a szülők nem fizetnek többet gyermekeik után. Várnai Ágnes Húszéves klub Harminckét tagja van a kercseligeti idősek klubjának, amely húsz éve alakult. Kercseliget Tévét néznek, kártyáznak, dominóznak a falu idős la­kói, s meleg étel várja őket mindennap. Itt moshatnak, fürödhetnek is, hiszen odahaza nincs erre lehető­ségük. Kovács Lászlóné klubvezetőtől megtudtuk: örülnek, hogy az önkor­mányzat gondoskodik ró­luk; így közösségben él­hetnek. Most a karácsonyra készülnek. Hagyomány, hogy az iskolások műsorral kedveskednek nekik, ők pedig ajándékkal hálálják meg a verseket, énekeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom