Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
1998. november 15. Ötödik oldal Nyolc év alatt három megoldatlan emberölési ügye maradt Gyilkosok nyomában a somogyi Derrick Legtöbb esetben ez a végeredmény fotó: török anett A somogyi Derrick-feliigyelő ötven éves múlt, alezredesi rangban szolgál és Papp Józsefnek hívják. Hivatalos beosztása szerint a Somogy megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztálya, életvédelmi alosztályának emberölési ügyekre szakosodott kiemelt főnyomozója. 1974-ben Baján állt be rendőrnek, Somogyba már „életellenes-nyomozóként” került. — Sokak szerint az életellenes csoport tagjának lenni a rendőri munka csúcsa, akkoriban azonban csak „hullásoknak” hívtak bennünket. Amúgy is túlzás, ha Derricknek titulálnak: nem olyan misztikus a mi szakmánk, mint az a filmekből tűnik. Somogybán szerencsére kevés a gyilkosság, ezért hozzánk tartoznak az öngyilkossági ügyek és a rendkívüli halálesetek másodfokú vizsgálatai is, ami már kevésbé tudja lázba hozni még a legambiciózusabb rendőrt is. — Hogyan lesz valakiből emberölésekre szakosodott nyomozó? — Nem kis tapasztalat kell kell hozzá, amit csak évtizedes munkával lehet megszerezni. Na és alkat kérdése is: van olyan kollégám, aki kitűnő nyomozó, húsz éve rendőr, de helyszínelésre alkalmatlan, any- nyira felkavarja a látvány. — Önt már meg sem döbbenti a vérbefagyott áldozatok látványa? — Az ember megkérgesedik az évek alatt. Szakmám kezdetén elképzelni sem tudtam, hogy hullákat vizsgáljak, esetleg hozzájuk is érjek. Ma ez már természetes, a munkám része. Azok az ügyek azonban még mindig megviselnek, ahol védtelen ember, csecsemő az áldozat. Ilyenkor nagyobb bennem a késztetés, hogy megbűnhődjön az elkövető. — Érez gyűlöletet a gyilkosok iránt? — Minden gyilkost gyűlölök a nyomozás kezdetén. Ám mire az elkövetők elém kerülnek, többnyire már csak haraggal vegyes kíváncsiságot érzek irántuk. Lelkem mélyén soha nem az foglalkoztat, hogy hogyan ölte meg áldozatát, hanem az, hogy miért tette? Egyébként a nyomozásnak is ez az egyik fő eleme: a motívum, az indíték megtalálása. Ezért nem vezetett eredményre például a siófoki szállodaportás-gyilkosság felderítése sem. Máig nem ismerjük egyértelműen azt a motívumot, amiért megölték az áldozatot.- Sok a felderítetlen ügy? — Somogybán évente nyolc-tíz gyilkosság történik. A többsége nagyon egyszerű: vagy már eleve megvan a tettes vagy egy-két napon belül előkerül. Vannak azonban profibb esetek is. Ilyenkor az eredményes nyomozás mögött egy teljes stáb tengernyi munkája van. Akadnak megfejteden rejtélyek is. 1990 óta Somogybán három megoldatlan ügyet tartunk nyilván. A siófoki szállodaportás-gyilkosságot, a Lányi- féle taxis gyilkosságot és a tavaly év végén történt balatonöszödi kamionos gyilkosságot.-Mia sorsa az ilyen ügyeknek? — Egy-két év után lezárjuk a nyomozást. Természetesen él az utófelderítési kötelezettségünk. Ha más ügyben látókörünkbe kerül a feltételezett tettes, akkor a régi bűne miatt is újra indítjuk az eljárást. A gyilkosságok általában húsz évig nem évülnek el, elvileg ennyi időnk van a bűnösök kézre kerítésére. — Érték kudarcok a munkája során? — Minden felderítetlen ügy a nyomozás kudarcát. Az igazi kudarc azonban mégis az, amikor már ismerjük ki tettes, csak nem tudjuk rábizonyítani. Ilyen volt az 1983-ban történt Villányi-féle emberölés is. A lefejezett, csonkolt kezű holttestet egy homokbányában találtuk meg. Elfogtuk a feltételezett tetteseket is, csakhogy nem lett meg az áldozat feje és kezei, és az ügyészség végül elutasította a vádemelési javaslatot. Pedig annak idején nyolc hónapig Siófokon éltem és minden energiámat ennek a munkának szenteltem. Tíz évvel később a helyszíntől távol találtak egy koponyát, ami az orvosszakértői vélemény szerint az áldozaté lehetett, de még ez sem volt elég bizonyíték ahhoz, hogy a gyilkosok bűnhődjenek. — A somogyi gyilkosságok döntő részét indulatból, primitív módszerekkel követik el. De találkozott-e különleges esetekkel. Olyan kidolgozott bűncselekményekkel, ahol az elkövető végül csak egy „banánhéjon" csúszott el? — Régebben Kaposváron, a Hársfa utcában lakott egy idős néni. Ismeretlenek megpróbálták kirabolni, ám mivel ellenkezett, kegyetlenül megölték. Az ügyben sokáig nem jutottunk előre, végül — három hónap után — nekünk is fondorlatot kellett alkalmaznunk, hogy leleplezzük a tetteseket. Kiválasztottuk a feltételezett csapat lelkileg leglabilisabb tagját és úgy mentünk el hozzá, mintha már mindent tudnánk. A blöff bejött, a bűnös összeomlott és mindent bevallott. Ugyanakkor szerencse az, hogy Somogybán eddig még nem akadtak igazi, minősített esetek. A legprofibbak talán a Lányi-féle taxisgyilkosság tettesei voltak, ők egyértelműen a szervezett alvilághoz tartoztak. Ma már tudjuk a személy- azonosságukat, sőt az egyiket a német rendőrség más bűncselekmények miatt el is fogta. Kiadatása folyamatban van, két társa azonban álnéven máig gondtalanul él a világban. Barna Zsolt Védelem a turistáik ellen Azt a turistaáradatot, amely idén meglepte a Drávát, nem bírja el a határfolyó — állítják a természetvédelmi szakemberek. Ráadásul a turisták nemigen törődnek az előírásokkal, idén tetemes kárt okoztak a folyó és a partmenti területek élővilágában. Az idei szezonban egymást érték a vízitúrázók a Dráván. Üzletnek sem volt rossz a túraszervezés, hiszen az érdeklődés óriásira nőtt. Azonban ez a hirtelen jött turizmus elhasználta a folyót, sok kárt okozott a környező természetvédelmi területekben. — Hiába mondjuk el, hogy mire vigyázzanak, hol kössenek ki és hol ne, ezt az esetek többségében figyelmen kívül hagyták a vízitúrázók. Kikötöttek a tiltott zátonyokon, szigeteken, a fokozottan védett partszakaszokon, s ahol sátrat vertek, gyakran mázsányi szemét maradt utánuk — mondja Fenyősi László, a barcsi tájegység vezetője. — Ha ez így folytatódik, korlátozásokra lesz szükség a folyó védelme érdekében. A turisták megjelenése alaposan megzavarta a folyó élővilágát is. Például a kis- csérnek, amely az országban egyedül itt költ, idén a turistainvázió miatt maradt el a költése. A legveszélyeztetettebb éppen a Dráva somogyi szakasza, az Ortilos és Babócsa közti területek. A természetvédelmi hivatalnak nincs könnyű, dolga, hiszen idáig még azért is küzdenie kellett, hogy a turista csoportok egyáltalán bejelentsék náluk érkezésüket. Korábban ugyanis csak a határőrség felé volt ilyen kötelezettségük a határvidékre kirándulóknak. Ez ma már a természetvédők és a határőrök közötti együttműködésnek köszönhetően megváltozni látszik, azonban ettől még sokminden nem oldódott meg. A hivatalnak védenie kell a turistáktól a nemzeti parkot, s korlátozásokat tervez: ha nem változik a turisták személete, a legveszélyeztetettebb helyeket lezárja előlük, s a folyóra is kevesebb vízitúrázó csoportot enged. N. L. Asszonykézben a kormányrúd Az asszonyok kerültek többségbe a bálává ri önkormányzatban. Polgármesternek már harmadszor választották ugyanazt a hölgyet, s most először a képviselők többsége is — ötből három — szoknyát visel. E ritka választási eredménynek volt is visszhangja a faluban. A férfiak azonnal nőuralomról kezdtek beszélni: hová jut ez a világ — kérdezték —, ha a nők kezébe kerülnek a közügyek? — A férfiakra manapság éppen elég teher hárul, ezért jöhetett el most az asszonyok ideje — mondja Újfalvi Jánosáé polgármester. - Már a jelöltek között is több asz- szony volt, mint férfi. Annak ellenére alakult ez így, hogy a választások előtt a hangadó férfiakat személyesen megkerestem, és kértem őket: induljanak, mutassák meg, hogy nem csak beszélni, hanem tenni is tudnak a faluért. A leggyakoribb kifogás az volt, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben éppen elég feladat eltartani a családot, nem jut már sem idő, sem energia a közügyekre. A polgármester egyébként bízik abban, hogy jó kezekben lesz az asszonyoknál a falu sorsa. — Női jellemvonás, hogy körültekintőbben hozzuk meg a döntéseket, s — mint a választás is bebizonyította — áldozatot is tudunk hozni a faluért. Nagy László felett A kaposvári Sárközi András 1985-ben kötött barátságot a ultralight- repüléssel. Az egykori taszári katonatiszt, egy MIG-21-es szimulátor volt parancsnokhelyettese ugyanis akkor vásárolta meg első sárkányrepülőjét. A ma már kezdetlegesnek számító gép után folyamatosan modernizálta gépparkját. Idén ismét új sárkányt vásárolt, ugyanakkor egy új sportot, a siklóernyőzést is szeretné meghonosítani Somogybán. — Ez a legolcsóbb repülési forma. Nem kell más hozzá, mint egy — körülbelül nyolcvanezer forintot érő — speciális ernyő, egy domb, no meg egy kis szél és már kezdhettük is — tette hozzá Sárközi András. Akik nem hisznek neki, azok még a tél eleji napokban is megcsodálhatják mutatványát a város melletti Hangárdombon, amit ő többször felszállópályának használt már és a város felé is berepült. Eddig mindig sikeresen ért földet. Siklóernyővel a város
