Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-26 / 277. szám

1998. november 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP Adó-tanácsadó 11 így adózunk 1999-ben A gazdasági társaságok adózásának jövő évi szabályai Az Országgyűlés végzett a jövő esztendei költségvetés bevételeinek „kimunkálásá­val”, azaz megtárgyalta és gyakorlatilag minden lényeges elemében elfogadta az adók mértékére, az adózás módjára vonatkozó szabályokat. Jellegzetesség, hogy a közterhekre vonatkozó törvényekben is kifejezésre jut az a törekvés, hogy a családo­sok életkörülményei javuljanak, továbbá a munkáltatók mérséklődő terhein keresz­tül jelenjen meg a foglalkoztatás bővítésének kormányzati programja. Ami pedig a vállalkozókat, vállalkozásokat illeti, talán az a legfontosabb, hogy 1999. január 1-jé- től nem változnak jelentősen a társasági adók és az osztalékadó szabályai, hiszen a legutóbb (1998 novemberében) elfogadott törvénymódosítás az adókörnyezet kiszá­míthatóságának követelményét tartotta szem előtt. A törvénymódosítás az adózók széles kö­rét nem érinti érdemben, a kisebb módosí­tások az úgynevezett külföldön tevékeny­séget végzők és a közhasznú társaságok adózásának szabályaira vonatkoznak. A társasági adó­kötelezettség új szabályai Az adószabályok azonban 1998 folyamán többször is változtak. E változások közül a legjelentősebb az adótörvények, a számviteli törvény módosítása, amelyek révén megváltozott a társaságiadó-tör- vény néhány alapvető rendelkezése is. Az év folyamán az Alkotmánybíróság két ha­tározata is érintette a társasági adó szabá­lyait. A jövő évben leginkább a köz­hasznú szervezetekről szóló törvényben követhetők nyomon az új rendelkezések. Jelentősen változik például a jogszabály hatálya alá tartozó adózók (társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítvá­nyok, köztestületek és közhasznú társa­ságok), valamint az ilyen szervezetet tá­mogató más adózók helyzete. A teljesség igénye nélkül megpróbálunk áttekintést adni az érdeklődésre leginkább számot tartó törvényi rendelkezésekről, módosí­tásokról. Az 1998. június 16-ától hatályos új tár­sasági törvény több ponton módosította a gazdasági társaságok és a cégformában működő más szervezetek - vagyis az egyesületek, szövetkezetek, állami válla­latok, erdőbirtokossági és vízgazdálko­dási társulatok - alapításának és megszű­nésének szabályait. Ezek a változások szükségszerűvé tették az adókötelezettség keletkezésére és meg­szűnésére vonatkozó szabályok megfelelő módosítását is. Az alapvető szabályok kő­iül idén január lejével jelentősen módosult a közhasznú szervezetek adókötelezettsé­gének alapelve is, de ez a módosítás a szervezetek számára nem jelent hátrányt. Az adóalap-növelő és -csökkentő tételek Az adóalap-csökkentő és -növelő jogcí­mek többsége ez év június 16-ával módo­sult, ezért ezeket az adózóknak már az 1998. évi adókötelezettség elbírálásánál is alkalmazniuk kell. Az adományok elszámolásánál 1998. január 1-jétől a bruttó elszámolást alkal­mazza a törvény. Ez azt jelenti, hogy a rá­fordítások között elszámolt visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, jut­tatás összege általában növeli a társasági adó alapját és az úgynevezett adomány összegével lehet az adóalapot csökken­teni. (Az adózás előtti eredmény 20 szá­zalékát meghaladó támogatási összeg vi­szont növeli az adóalapot). Jövőre változatlanul nem kell az adó­alapot növelni a visszafizetési kötelezett­ség nélkül adott támogatás, juttatás ösz- szegével akkor,-ha a támogatás kedvezményezettje MRP-szervezet és a támogatás az MRP megvalósulását szolgálja,- ha a Műsorszolgáltatási Alap részére történt közérdekű kötelezettségvállalás,- ha a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közműsort, szolgá­lati műsort, műsorszámot támogatják. Adománynak tekinti a törvény:- a közhasznú szervezetként besorolt alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, közhasznú társaság vagy köztes­tület közhasznú tevékenységéhez adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás ösz- szegét,-a közérdekű kötelezettségvállalásra adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás összegét (közérdekű kötelezettségválla­lásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár támogatása is). 1998-ban ilyennek minősül még a tör­vényben meghatározott tevékenységeket végző, belföldi székhelyű alapítványnak, közalapítványnak adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás is, de 1999. január 1-jé­től az adózók már csak a közhasznú szerve­zetként besorolt alapítványokat, közalapít­ványokat támogathatják kedvezményesen. Az adománnyal akkor csökkenthető az adóalap, ha: 1. Ténylegesen közhasznú tevékeny­ség támogatása valósult meg. 2. Az adomány nem jelent a törvény­ben rögzítettnél (tehát az adóalap-csök­kentésnél) nagyobb vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjá­nak, vezető tisztségviselőjének, felügye­lőbizottsága, vagy igazgatótanácsa tagjá­nak. 3. Az adományozó rendelkezik a támo­gatásban részesülő által kiállított igazolás­sal. Az adományként levonható összeget a törvény továbbra is korlátozza. Az ado­mány teljes összege, de összességében legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka csökkenti az adóalapot, ha az adózó közhasznú szervezeteket támogat, illetve közérdekű kötelezettségvállalás céljára vagy önkéntes kölcsönös biztosí­tópénztáraknak adott át támogatást. Kiemelkedően közhasznú szervezetek támogatása esetén a támogatás másfélsze­resét, de legfeljebb az adózás előtti ered­mény 20 százalékát lehet érvényesíteni. A maximálisan elszámolható adóalap-csök­kentő összeg határát a törvény az adózás előtti eredmény 25 százalékában határozta meg. Osztalék, amortizáció, vagyonfelértékelés A júniusi törvénymódosítás megváltoz­tatta az osztalék fogalmát, de az adóalap korrekciós szabálya változatlan maradt: a bevételként elszámolt, kapott osztalék csökkenti az adózás előtti eredményt. Vál­tozatlanul nem lehet azonban az adóalap csökkentéseként figyelembe venni az el­lenőrzött külföldi társaságtól kapott oszta­lékot, valamint a kapott „osztaléknak” (pontosabban a kapott támogatásnak, jutta­tásnak) azt a részét, amelyet az adózó az adóévben elhatárolt. A korrekciós tétel összege ugyanis minden esetben azonos az osztaléknak azzal a részével, amely az eredménykimutatásban bevételként megje­lenik. Az amortizációs elszámolási szabá­lyoknál nincs érdemi változás. Nem mi­nősíthető tartalmi változásnak, hogy a kü­lönböző termékek azonosítása 1999. ja­nuár 1-jétől az ITJ-szám helyett a vámta­rifaszám alapján történik, ezért az adó­alapnál érvényesíthető amortizációs kul­csokat is besorolás szerint fogja tartal­mazni a törvény. A jogszabály előkészí­tése során megtörtént a két termékazonosító rendszer összevetése, összehangolása, ezért a termékazonosító szám változtatása az amortizációs nor­mák alkalmazásánál várhatóan nem jelent tartalmi változást. Ez konkrétan azt jelenti, hogy például a korábban 33 százalékos kulcs alá beso­rolt gépek, berendezések a jövőben is ugyanilyen leírással érvényesíthetők az adóalapnál, csak a termékeknek a megje­lölésére a későbbiekben a vámtarifaszám szolgál majd. Évek óta adóalap-korrekciós tétel a vagyonfelértékelési különbözet. A régi szabály gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetére írta elő, hogy a jog­elődnél felértékelt vagyon összegével a jogutódnak hogyan kell növelnie a társa­sági adó alapját. A korrekciós tétel alapját az az összeg képezte, amely a vagyonfelér­tékelés következtében a jogutódnál, a saját tőke növekedéseként megjelent. Ennek egyharmadával ugyanis, az átalakulást kö­vető három adóévben növelnie kellett adó­alapját. A mostani változás szerint a va­gyon felértékeléséhez kapcsolódó korrek­ciót minden átalakulásnál alkalmazni kell, ha a szervezeti törvény lehetőséget ad a vagyon átértékelésére, és azzal az adózó élt is. Az adóalap-korrekció alapja az át­alakulási vagyonmérlegben kimutatott, összevont pozitív átértékelési különbözet összege. A veszteségelhatárolás szabályai is változtak. Az előtársaságkénti működés időtartama egy beszámolási időszaknak és egy adóévnek tekintendő, függetlenül attól, hogy ilyen minőségben a működés ideje egy naptári évre esik, vagy esetleg két naptári évet is érint. E változásra való tekintettel vált szükségessé a vesz­teségelhatárolás szabályait két ponton változtatni. A korábbi szabály szerint a jogelőd nélkül létrejött adózó a vállal­kozási tevékenység megkezdése évének és az azt követő két adóévnek a veszte­ségét az ötödik adóévet követően is fi­gyelembe vehette adóalap-csökkentés­ként. A módosított szabály szerint az adókötelezettség keletkezése évének vesztesége és az azt követő három adó­évben keletkezett negatív adóalap érvé­nyesíthető az ötödik adóévet követően is. A változás nem csupán az előtársa- ságként működő adózókat érinti, hiszen a kedvező szabályt minden adózó figye­lembe veheti, először az 1998. adóévi adóalap-megállapításnál. Az adóalap módosítás különös szabályai Az adózónak jogutód nélküli megszűnése­kor, átalakulásakor, könyvvezetési módjá­nak megváltoztatásakor, vagy felszámolá­sakor kell figyelembe vennie az adóalap megállapításának egyes, különös szabá­lyait. Ezek a szabályok részben tényleges adóalap-korrekciókat jelentenek, részben technikai jellegűek. A könyvvezetési mód megváltoztatásá­hoz fűződő adóalap-korrekciók - ponto­sabban az egyszeres könyvvezetésről, a kettős könyvvezetésre való áttérés szabá­lyai - csak kisebb mértékben módosultak. A módosítás a pontosítást szolgálta. A rö­vid lényeg: az áttérést követően az adózó csökkentheti adóalapját azzal a kötelezett­ségként kimutatott összeggel, amelyet bármely megelőző adóévi adóbevallásá­ban kapott előleg címen az adóalap növe­léseként elszámolt. És fordítva: növelni kell az adóalapot a követelésként kimuta­tott, fizetett előleggel, ha azzal az adózó bármely adóévben csökkentette az adó­alapját. Az átalakuláshoz kapcsolódó sza­bályok módosultak leginkább. A megvál­tozott rendelkezések érintik az értékvesz­tés elszámolását, a jogelőd pozitív össze­vont átértékelési különbözeiéből fennma­radó rész érvényesítését, továbbá meghatá­rozzák a tárgyi eszközök és az immateriá- lis javak könyv szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke közötti eltéréssel kapcsolatos adóalap-korrekciókat. Végül egyértelműen szabályozzák az eljárást ab­ban az esetben, ha az átalakulással egyide­jűleg a könyvvezetési mód is megváltozik. A kockázati tőke- társaság és a kockázati tőkealap A kockázati tőkealap tulajdonképpen egy olyan vagyontömeg, amely egy sajátos értékpapír, a kockázati tőkealapjegy for­galomba hozatalával jön létre és jogi személyiségét az Állami Pénz- és Tőke­piaci Felügyelet által történő nyilvántar­tásba vételével nyeri el. így ezen a napon kezdődik társaságiadó-kötelezettsége is. A kockázati tőketársaság kizárólag névre szóló részvényeket kibocsátó rész­vénytársaság vagy külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe formájában működhet. A tőketársaság jegyzett tőkéje nem lehet kevesebb ötszázmillió forintnál és kizárólag pénzbeli hozzájárulást tar­talmazhat. A kockázati tőkevállalkozások (vagyis a tőkealapok és a tőketársaságok) a törvény szahályai szerint működésük első évében és az azt követő hat adóév­ben feltételes adómentességet élveznek. Az adómentesség - külön hangsúlyozni kell - csak feltételes, hiszen a kockázati tőkevállalkozásnak a korábban meg nem fizetett (de kiszámított) társasági adót utólag meg kell fizetni, ha - a kockázati tőkevállalkozások bejegy­zése napját követő hat teljes év átlagában kockázati tőkebefektetéseinek aránya nem érte el az 50 százalékot, és a hat év közül bármely három évben a 70 százalékot, az adómentesség időszaka alatt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet bármely okból törli a nyilvántartásból. Közhasznú társaságok adózása A szervezetre vonatkozó új szabályokhoz kapcsolódóan az adótörvény igen részletes előírásokat tartalmaz. Ennek legfőbb oka az, hogy a közhasznú társaság közhasznú tevékenységét adómentesen végzi, de vál­lalkozási tevékenysége - ha van ilyen - adóköteles. A társaság mérleg szerinti eredménye az adómentes és adózott eredmény együttes összegeként jelenik meg. A társaság évről évre képződő vagyona e körülményre te­kintettel részben adózott, részben adómen­tes jövedelmet tartalmaz. Az adótörvény erre az elszámolásra tekintettel a köz­hasznú társaságok részére előíija, hogy a saját tőkéről külön nyilvántartást kell ve­zetniük, amelyben a saját tőkét adómentes és adóköteles részekre bontják. A nyilván­tartás szükségességét az a körülmény in­dokolja, hogy a tőke kivonásakor az adó­mentes vagyonrész adóztatására kerül sor. A saját tőke nyilvántartására vonatkozó szabályok jelentősen módosultak. Adókedvezmények, tórségenkénti eltérések Az adókedvezmények köre 1999-ben nem bővül. Változik azonban a társadalmi-gaz­dasági szempontból elmaradott térségben, vagy a magas munkanélküliséggel rendel­kező megyékben 3 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók, valamint a 10 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruhá­zást megvalósítók által igénybe vehető adókedvezmény feltételrendszere. Egyéb változások Az adóelőleg fizetését szabályozó tör­vényrész két ponton változott. Az átala­kuló gazdasági társaság jogutódja a jog­előd adóelőleg-bevallása alapján köteles az átalakulást követő 30 napon belül az adóelőleget bevallani. Az adóelőleg összegét több jogelőd ese­tén összesítéssel, több jogutód esetén megosztással kell megállapítani. Kiegé­szült a szabály azzal, hogy kiválás, illetve részleges átalakulás esetén a fennmaradó (jogelőd) vállalkozás, illetve a részlegesen átalakuló szövetkezet által bevallott adóe­lőleget meg kell bontani a jogelődnek és a jogutódnak egymás között és ennek figye­lembevételével külön kell az adóelőleget bevallaniuk. Az új társasági törvény az egyesülést nem sorolja a gazdasági társa­ságok közé. Erre való tekintettel az adó­alanyok felsorolásánál az egyesülés neve­sítvejelenik meg. Rövid összefoglaló a társasági adóról Változatlanul egyszerűsített adminisztrá­cióhoz van joguk a társasági adóalanynak minősülő kis- és középvállalkozásoknak. Egyszeres könyvvitelt vezethetnek, egy­szerűsített mérleget készíthetnek, az adó­előleget pedig évi négy alkalommal fize­tik meg. Főképp a külföldi befektetőknek fontos, hogy egy korábbról már létező kedvezménytípus feltételrendszere válik kedvezőbbé. Á törvényben az áll, hogy az elmaradott térségben, a magas munka­nélküliségű megyékben üzembe helye­zett 3 milliárd forint feletti, illetve térségi korlát nélkül 10 milliárd forint feletti termelő beruházást megvalósító vállalko­zások által igénybe vehető adókedvez­mény egyik fontos feltétele az adott vál­lalkozás foglalkoztatási kimutatása. Az éves, átlagos állományi létszám viszonyí­tási alapja a jelenlegi szabályok szerint a beruházás üzembe helyezését megelőző adóév. Most ehelyett - választási lehető­séget ad rá a törvény - a beruházás meg­kezdését megelőző adóévi létszámot is alapul vehetik az érintettek. A módosítást az indokolta, hogy ilyen nagyságrend esetén sor kerülhet a beruházás részleges üzembe helyezésére, működtetésére, to­vábbá sok esetben az alkalmazottaknak - képzési célból - az üzembe helyezést megelőző felvételére. A társasági adókötelezettség általános szabályai A társasági adókötelezettség keletkezési és megszűnési időpontjának megállapítása idén június 16-ától a szervezeti törvényekben (pl. társasági törvény, szövetkezeti tör­vény) meghatározott szabályok szerint történik. A belföldi illetékességű adózók adókötelezettsége - az előtársasági formában mű­ködő adózók kivételével - a bírósági, kamarai nyilvántartásba történő bejegyzésük napján keletkezik. Az előtársasági formában működő adózók esetében az adókötele­zettség a létesítő okirat ellenjegyzésének közokiratba foglalása napján veszi kezdetét. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy - összhangban az új társasági törvény és cégtörvény átmeneti rendelkezéseivel - amennyiben:- A cégformában működő, újonnan alakuló adózók cégbejegyzése iránti kérelmét legkésőbb 1998. június 15-én benyújtotta, akkor adókötelezettsége a vállalkozási te­vékenység érdekében tett első kötelezettségvállalás időpontjában (azaz a létesítő ok­irat elfogadásának napján) veszi kezdetét.- Ha a cégformában működő adózó átalakulását legkésőbb 1998. június 15-én elhatá­rozták, akkor a jogutód adókötelezettsége az átalakulásnak a cégbejegyzési kérelemben megjelölt időpontjában veszi kezdetét. A külföldi vállalkozók esetében kissé bonyolultabb az adókötelezettség keletkezési időpontjának a meghatározása. A fő szabály szerint a külföldi vállalkozók adókötele­zettsége a fióktelepének a cégnyilvántartásba való bejegyzése napján keletkezik, amennyiben azonban a külföldi vállalkozó bármely okból (akár jogellenesen) a cég­nyilvántartásba be nem jegyzett telephelyén folytat belföldön vállalkozási tevékeny­séget, akkor adókötelezettsége a telephely létrejöttét eredményező első jognyilatkozat megtételének a napján veszi kezdetét. Új forma: az előtársaságok A jogelőd nélkül megalakuló cég - kivéve az állami vállalatot, a trösztöt, a leány- vállalatot. az egyes jogi személyek vállalatát és az egyéb állami gazdálkodó szer­vet - az új szabályozás szerint a cégnyilvántartásba történő bejegyzés előtt sajátos formában, előtársaságként működik. Az előtársaság neve alatt eljáró képviselők (pl. ügyvezetők, igazgatók) már az alapítók által létrehozni kívánt cég számára szerezhetnek jogokat és ugyancsak e cég terhére vállalhatnak kötelezettséget. Az előtársasági lét azon a napon kezdődik, amelyen a létesítő okiratot közok­iratba foglalják, vagy azt ügyvéd ellenjegyzi. A még meg sem alakult cég nevében üzletszerű gazdasági tevékenységet azonban csak a cégnyilvántartásba történő be­jegyzésre irányuló kérelem előterjesztését követően lehet végezni. A közhasznú szervezetek adókötelezettsége Az 1998. június 16-ától hatályos szabály szerint a társadalmi szervezet, alapít­vány, közalapítvány, köztestület és közhasznú társaság a nyilvántartása, felvé­tele évében is alkalmazhatja a közhasznú szervezetek adókötelezettségére vo­natkozó kedvezményes szabályokat. Természetesen nem változott a törvénynek az az átmeneti szabálya, amely kimondja: közhasznú szervezetnek minősül az az 1998. január 1 -je előtt létrejött alapítvány, közalapítvány, köztestület és köz­hasznú társaság is, amely a közhasznú nyilvántartásba vétel iránti kérelmét 1998. május 31-éig a bírósághoz benyújtotta.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom