Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-25 / 276. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1998. november 25., szerda Füstszagú nyomorúság Mariann a legkisebb gyermek; nem akarták, csak úgy lett... fotó: kovács tibor Hírek Fiatalok találkozója Kapos- fői, nagybajomi fiatalok is részt vettek a balatonke- resztúri sportcsarnokban mintegy százötven fiatal rész­vételével megrendezett ifjúsá­gi találkozón, amelynek mot­tója az volt: A Szentlélek meg­újítja a föld színét. Erre az al­kalomra egy lepedőre keresz­tet varrtak a fiatalok, amit Ifi Géza balatonkeresztúri plébá­nos áldott meg. Dr. Rumszau- er Miklós nagykanizsai plébá­nos misézett, és versmondó versenyt is rendeztek - saját költeményekből. Hackl Renáta lett az első. A találkozó tánc­házzal ért véget. Busszal színházba A Sárga csikó című előadást tekintet­ték meg a cserénfai és a gálos- fai színházbarátok. A kaposvá­ri Csiky Gergely Színház sike­res produkciójára autóbusz szállította be a cserénfaiakat és a gálosfaiakat. Az utazás költ­ségeit a két település önkor­mányzata finanszírozta. Ifjú zenebarátok sikere Ma­gyaregresen a Zenebarátok vi­lágnapja alkalmából rendez­tek találkozót, amelyen a hely­belieken kívül a zimányi, a mi­kéi, a kaposfüredi, a jutái diá­kok és felnőttek vettek részt. A negyedik alkalommal meg­tartott bemutatón a kaposfüre­di Horváth László, a kamara­kórus, Vörös Miklós, a jutái dalcsoport, a magyaregresi Kovács Krisztián, a 2. és a 3-4. osztályosok furulyások, Bakk N. Beáta, a zimányi dalcso- port, Balogh Sándor és Balogh Bálint, Laczkó Roland produk­cióját, valamint Kéri Adrienn és Verrasztó Ildikó ének-gitár duóját - mindketten a kapos­vári tanítóképző főiskola hall­gatói - jutalmazták arany okle­véllel. A nyugdíjasok közül Pulai Sándor cimbalomjátéká­val és Kiss Attila tangóharmo- nika-szólójával szórakoztatta a közönséget. A helyi vállalko­zók nemcsak anyagilag támo­gatták a rendezvényt, hanem fizikai segítséggel is: a hóból ők vontatták ki a szereplők járműveit. Vaszil Zsuzsanna öt gyer­meket hozott a világra. A legnagyobb 8 éves; Mari­ann, a legkisebb pár hetes. A fiatalasszonyt Tiszaalpár- ról hozta magával Gadár Sándor, de öt gyermek sem volt elég ahhoz, hogy az anyakönyvvezető előtt is örök hűséget fogadjanak. IGAL A Táncsics-telep lakóinak há­zát, udvarát nem védi ková­csoltvas kerítés. Csak egy hangtalan, kopott eb porosz- kál egykedvűen a rozzant kerekeskútnál. A szőke, reb­benő tekintetű Vaszil Zsu­zsanna papucsban, félénken jön elénk a hidegben. Szeme kerekre tágul, amikor a gyere­kek, a család felől érdeklő­döm. Rozoga, ronggyal kita­pétázott ajtón át tessékel a „lakásba”. A látvány meghök­kentő. — Korábban mi is ott lak­tunk, elöl — mutat az utcafron­ti téglaépületre —, de nem jöt­tünk ki az anyóssal, és hátra költöztünk. A bunkerre emlékeztető, földből döngölt építmény labi­rintusszerű zugaiban csak le­hajtott fejjel járhatunk. A konyhában mosogatatlan edé­nyek, rozzant asztal, szék. A tűzhely hideg. Egy „szinttel” lejjebb, a tenyérnyi szobában van csak némi meleg, de a füst elviselhetetlen. — Lehet, hogy hirtelen meg­tömtem a kályhát — szabadko­zik, és karjába veszi a csecse­mőt. — Most készülünk a vé­dőnőhöz, mert még nem látta — mondja. Két és féléves kisfia az idegent látva a legbelső zug­ba rejtőzködik. Az ablaktalan „szobában” a falról lelógó ve­zetéken imbolygó villanykörte ad némi világot. — Megvagyunk. Van minde­nünk — mondja. — Fűteni, vilá­gítani kell. A számlát mindig befizetjük. A gyerekek az óvo­dában, iskolában kapnak enni, de itthon sem éheznek. Miből? A rendszeres gyermekvédelmi támogatásból meg a családi pótlékból összejön 40 ezer fo­rint. Volt néhány szárnyasom is, de valaki vagy valami el­hordta őket. A kertben megter­melem, ami kell. Magyaratád Harmadik alkalommal rendez­te meg a Magyar Úttörők Szö­vetsége a gyermek ki mit tud?- ot és nemzetiségi fesztivált. A — Hét embernek kell élni a kevés pénzből. — Az uramnak korábban volt állandó munkája, de az utóbbi években már csak al­kalmi akad. Szereti-e az alko­holt? Nem mondom, munka után megissza azt a kis sört, akár a többiek, de nem részeg, nem bánt bennünket — mond­ja, de kerüli tekintetemet. — Itt a tél. Kabát, cipő kell a gyerekeknek. — A városból jár egy asz- szony, mindig betér hozzánk is. Jó kis holmikat hoz, olcsón adja. — Egészségesebb otthonra van remény? — Nincs. Az önkormányzat nem ad lakást. Pénzünk meg nincs, hogy befizessünk. Úgy élünk, ahogy tudunk. Néha ka­punk némi segélyt. Ez minden. Elkomorodik az arca, ami­kor a szüleiről kérdezem. — Soha többé nem akarok Tisza- alpárra menni. Nemrég halt meg az anyám, a nevelőapá­mat meg nem szerettem soha. — Miért vállalt a nyomorba ennyi gyereket? csillebérci döntőn fellépett a magyaratádi általános iskola Napsugár furulyazenekara is. A tehetséges gyerekek pro­dukcióját kiemelkedőnek tar­totta a fesztivál zsűrije, s a gá­— Mi is öten voltunk. De Mariannt már nem akartuk. Csak úgy lett — öleli magához a gőgicsélő kislányt. Fiilöp László körjegyző tud­ni véli: Gadárék évekkel ez­előtt kértek lakást, de egy üres sem akadt a településen. Az önkormányzat pedig a több tízmilliós teher mellett rende­letet sem alkotott a szociális la­káshoz jutásról, felújításról. Állítja: körülményeiknek 80 százalékban felelőtlen életvite­lük az oka. Segíteni csak a pár ezer forint alkalmi segéllyel tudnak, s azzal, hogy átvállal­ják a gyerekek térítési költsé­geit. Fölajánlották, hogy a spe­ciális iskolába járó egyik gyer­mekük egész héten benn lak­hat a diákotthonban. Ehhez a szülők nem járultak hozzá. Együtt akarnak lenni. Gadáré- kon kívül még egy négygyer­mekes család él hasonló körül­mények között Igáiban. Köze­lednek az ünnepek. Az önkor­mányzat szerény csomagja mellé jut-e nekik gondűző ajándék? Várnai Ágnes laműsorban nyújtott teljesít­ményükért arany minősítést kaptak. Az ifjú zenészeket Zimre József tanár, ének szak- tanácsadó készítette fel a ki mit tud?-ra. Aranyos Napsugár Zsebben a recept Annyi pénzem sincs, hogy kiváltsam az 1900 forintos gyógyszert — mondta Kis Lajos. Bizonyságul elővet­te zsebéből a receptet. Rácegres Kis Lajos 66 éves, 45 évet dol­gozott. A fizikai munka any- nyira megviselte, hogy két bot­tal tud csak járni. — Legutóbb az egyik zöldség­kereskedő cégnél dolgoztam rakodóként. Nem volt leány­álom, de valamiből élni kellett. Most érzem az akkori kemény hajtás következményét. A sok fájdalmat még elviselném, csakhogy a nyugdíj túl kevés. Korábban keveset állapítottak meg, és most is alig kapok töb­bet 17 ezer forintnál. Ez még a megélhetésre is kevés. Épp­hogy fedezi azt, ami a konyhá­ra kell; gyógyszerre azonban nem mindig telik. Legutóbb is felírta az orvos a gyógyszert, de nem tudtam kiváltani. Örü­lök, ha ételre jut. Persze ebből is csak az olcsóbbra telik. Még jó, hogy a kertben sok minden megterem, s baromfit tartunk. így is ritkán kerül hús az asztalra, beosztóan él a család. Soha nem volt nagyigényű, mondta, de sok minden bosz- szantja. Nem érti: míg más ke­ményen megdolgozik minden fillérért, egyesek dúskálnak. — Ha újból születnék, én is más elfoglaltság után néznék. Fizikai munkából régen sem lehetett meggazdagodni, és most sem lehet - legyint lemondóan. H. M. Az újrakezdésben reménykedik Lelkek gondnoka Sülé Lajos plébános hiszi: szem- és léleknyitogatóak a házasság előtti beszélgeté­sek, de sok pár még ma sem meggyőződésből fogad egymásnak örök hűséget a templomban. Inkább a szer tartás szépségéért, s azért, mert így hatásosabb a drá­gán kölcsönzött, uszályos menyasszonyi ruha. BÜSSÜ, RÁKSI A plébános, aki az egyházme­gyei bíróság jegyzője, Igáiban él, de Ráksiban, Büssüben, Kazsokon, Somogyszilben is miséz. A szili templomba jön­nek a gadácsi hívek is. Azt mondja: van elég dolga a hat fa­luban, a szabad idejében pedig a misékre készül. Az egyház- megyei kimutatás szerint háro­mezres közösség lelki gondo­zását végzi, de - mint megje­gyezte - jó, ha a 25 százalékuk hallgatja az igét évközi vasárna­pokon. Csak nagy ünnepeken duplázódik meg a számuk.- Emelkedik-e a hittanosok létszáma?- Inkább stagnál, de ennek az is oka, hogy kevesebb a gye­rek. Jómagam is tanítok hittant, egy szerzetes nővérrel és egy világi hitoktatóval közösen lát­juk el a területet. Szót értünk a gyerekekkel, a szülőkkel vi­szont egy kicsit nehezebb a dolgunk. Talán azért, mert ne­kik tiltották - jóllehet járhattak volna hittanra, templomba -, s így hiányosak a vallási ismere­teik. S ilyenek is maradnak, mert nem jönnek a misékre.- Miként rázhatja fel a falusi fiatalokat? Sülé Lajos hat falu plébánosa- Hat éve vagyok itt, s azóta minden nyáron táboroztunk. Volt úgy, hogy ötvennégyen keltünk útra szülőkkel, pedagó­gusokkal. Megfordultunk Ta­polcán, Pécsen, Kőszegen, Győrben és Budapesten is.- Ezen a vidéken sok cigány él; milyen a hitéletük?- Általában két szentség fel­vételét tartják fontosnak. A gye­rekeiket megkeresztelik, aztán csak a temetésekre hívnak. Azért akad kivétel is.- Hogy készül az adventra?- Úgy, mint a többire. Meg­kezdődnek a hajnali misék, a roráték, s minden faluban vé­giglátogatom a betegeket.- Hamarosan új egyházi év kezdődik.- Az volna jó, ha a híveknek is jelentene valamit az újrakez­dés, és benyitnának Isten hajlé­kába. Mi várjuk őket, mert újra­kezdeni soha nem késő. Lőrincz Sándor Több a tehén a ház körül, s a szövetkezetben Jó üzlet a tejtermelés Egyre több tehenet gondoznak a szövetkezetben fotó: kovács tibor Batta István, a kazsoki Bos- Frucht Agrárszövetkezet igazgató-elnökhelyettese úgy véli, jövőre tovább emelkedik a tej fölvásárlá­si ára. Ez újabb ösztönzés lehet azoknak a gazdák­nak, akik ismét fejleszteni kívánják állatállományu­kat. Kazsok A tejelőszarvasmarha-tartásá­ról ismert településen a kilenc­venes évek közepén erőtelje­sen csökkent az állomány, de tavaly óta — elsősorban a tej fölvásárlási árának emelkedé­se nyomán — ismét több álla­tot tartanak a gazdák. Jelenleg tizenhárom háznál, családon­ként 2-3 tehenet nevelnek. A gyorsabb bővítésnek gátat szab a családi gazdaságok tő­kehiánya: egy tehén ára mint­egy 150 ezer forint. — A tejátvétel elve nem vál­tozott. A háztáji gazdák által leszállított tejből csak az ará­nyos csamokfönntartási költ­séget vonjuk le. Többletha­szonnal nem számolunk — mondta az elnökhelyettes. — A kazsoki gazdáknak mintegy a fele áll alkalmazásunkban; őseik hozták létre a szövetke­zetét. Ezzel is a megélhetésü­ket igyekszünk elősegíteni. A nagyüzemi extra minőségű te­jért most 58 forint, 50 fillér alapárat fizetünk. Ebből von­juk le a költségeket. A gazdák a minőségtől függően 50-55 fo­rintot kapnak literjéért. A ház­tájiból naponta 350 litert ve­szünk át, s azonnal hűtjük is. A szövetkezetivei együtt ösz- szesen 6800 literrel számolha­tunk. A kisüzemben azonban nehéz betartani a minőségi pa­ramétereket; az állattartók fe­lelőssége is, hogy ne kerüljön bele gyöngébb tej. Felvásár­lónk a Tolna megyei Dámtej Kft, 58 forint 50 fillérért veszi át literjét. A szövetkezetben ugyan­csak folyamatosan nő az állat- állomány. Jelenleg 440 tehe­net és 250 növendéket gon­doznak. Fejlesztik a telepet; az FM építési-beruházási pályá­zatán nyert összeg segítségé­vel felújítják az épületeket, megoldják a vízelvezetést, rendbe teszik a fejőház tetejét, burkolatát. A többmillió forin­tos beruházást egy éven belül befejezik. Vásároltak továbbá egy takarmányprésgépet, melynek segítségével nedve­sen tarthatják az állatok élel­mét. Várnai Ágnes Szorít a cipő Patalom idei legnagyobb beruházása az útfelújítás volt, s ezzel a falubeliek régi álma teljesült. Patalom A mintegy hatszáz méternyi út átadását követően korsze­rűbbé vált a közlekedés. Dr. Rajczi János jegyzőtől meg­tudtuk: a település vezetői fontosnak tartják a folyama­tos fejlesztést, csakhogy a rendelkezésre álló összeg ke­vés. Az idén mintegy tizenöt- millió forintból gazdálkod­tak, s ez jórészt a kötelező feladatokra csak volt elég. A falufejlesztést szorgalmaz­zák; az elavult járdahálózat felújítása a legsürgetőbb fela­dat. Ez csaknem egymillió fo­rintba kerül. H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom