Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-21 / 273. szám
1998. november 22. Varga Imre szerelemdolgai Varga Imre Kossuth- és Herder díjas szobrászművész 75 éves. SSiófok szülötte és első díszpolgára tizennégy éves volt, amikor először állították ki műveit egy párizsi tárlaton. Kőből, bronzból, bádogból készült szobrai Európa szerté a közterületeket díszítik, egyik alkotása pedig Michelangelo Pietájától néhány lépésnyire a római Szent Péter Székesegyházban képviseli a magyar kultúrát.- Mi lesz a következő alkotása?- Nem tudom: csapongani szeretnék a sok behatárolt feladat után olyan korszak következik, amikor szerelem-dolgokat csinálok: festek, rajzolok, írok, no és olvasok.- Miért ír? — Mert vannak dolgok, amelyek nem fejezhetők ki a képzőművészet eszközeivel. Az írás sohasem volt idegen a képzőművészettől. — Mit szeretne papírra vetni? — Még nem tudom. Verseket, tanulmányokat mindig is írtam. Egy tőről fakad minden.- Miért dolgozott többet az utóbbi időszakban külföldön, mint itthon? — Több volt a külföldi megrendelés. Nagyobbak voltak a feladatok és szabadabb voltam a tematikában. — Magyarországon megkötik az alkotó kezét? — Igen. Azért, mert Magyarország ma is szegény és mindent fel akar használni valamilyen tudatos célra. Ha csak annyi lenne a cél, hogy tegyünk szebbé, hangulatossá egy parkot, szabadabb volna az alkotó. De ha azt mondják a megrendelők, hogy csináljunk egy bányászszobrot, máris megkötik a művész kezét. Abban az idióta tévedésben leiedzett egy egész kultúrpolitika, hogy az alkotások ideológiailag hatnak. Ez nem igaz. A műtárgyak elsősorban dekoratív értelemben, a jelenlétükkel hatnak. — Láthatjuk-e még együtt a kaposvári Mártír emlékmű hét alakját? — Három alakot Siófokon állítottak fel a római katolikus templom szomszédságában. Megtaláltam a negyedik gipszét is, amit már ki akartak dobni. Talán még az ötödikét is sikerül megtalálnom. Ha így lesz, akkor lassan majd rábírom a közösséget, hogy öntesse ki bronzban. — Mit jelent Varga Imrének a szülőföld? — Valahová tartozni kell. Gyökér- telen kultúra, gyökértelen művészet nincs. S ha valakinek Somogy megyéhez van kötődése, az egyáltalán nem degradáló. Czene Attila Szép lányok versenye Délelőtt a harminc lány még egy kicsit bizonytalanul és félszegen álldogált a fonyódi gimnázium aulájának színpadán. Zavartan mosolyogtak, méregették egymást. Többségükön látszott: bárki másnak a bőrében szívesebben lennének most. Pedig egyiküknek sem kellett szégyenlősködni: valóban a szépek szépei ők, és — tegyük hozzá — a bátrak bátrai, akik készek voltak arra is, hogy „megméressék” szépségüket a Miss Universe Hungary szépségverseny tegnapi elődöntőjén. Közülük sokan hosszú utat tettek meg a Balaton parti városig: Tatabányáról, Budapestről, Székes- fehérvárról, Dombóvárról érkeztek. Somogyból csak egy versenyző lépett színpadra. A délelőtti előzsűrizés után a harmincból már csak tizennégyen maradtak. A fürdőruhás próbán ők már valamivel magabiztosabban mosolyogtak, és igyekeztek emlékezetükbe vésni a lépéseket, hogy az esti „fellépésen” minden simán menjen. A pécsi Jenei Mónika tavaly elkésett a jelentkezéssel, az idén azonban egy percig sem gondolkodott. — Fontos a megmérettetés, de mégsem azért jöttem, hogy megtudjam: én vagyok- e a legszebb. Ez egyszerűen csak egy játék, jó buli, semmi más. Nincs tétje. Ha jó helyezést érek el, akkor sem változik semmi. És nem leszek csalódott, ha csak sokadik leszek. Nem is készültem a versenyre, bár odafigyelek a külsőmre, azért túlzásokba nem esem, koplalni például sohasem tudnék. Szülei és barátai bíztatására jelentkezett a versenyre a székesfehérvári Bolla Katalin. — Már az is eredmény, hogy idáig eljutottam. Nem is gondolkodtam azon, hogy milyen helyezést érhetek el. Magamnak szeretnék tetszeni, s csak azután másoknak. Márpedig azt mondja: ha a tükörbe néz, igenis szépnek látja magát. De a legfontosabb, hogy jól érezze magát a bőrében. Itt, a versenyre készülve pedig valóban jól érezte magát, nem volt lámpaláza és jókedvűen, könnyedén viselte a próba nehézségeit. A székesfehérvári Koncz Edina hangulatától függ, hogy magát szépnek látja-e. Farmerban és pólóban, több órás próba után, délután két óra tájban már úgy érezte: itt nála mindenki csak szebb lehet. Persze az elegáns fekete estélyiben már egészen másképp vélekedett... — Én azért jelentkeztem, mert kíváncsi voltam: hogyan vélekednek rólam mások, vadidegenek. Nem is lehet felkészülni egy ilyen versenyre, bár én egy hónapja salátán és joghurton élek. Szölősi Krisztina még gimnáziumba jár, szintén Székesfehérváron és barátja találta ki, hogy vegyen részt a versenyen. — A családomban nem a szépséget tartjuk a legértékesebbnek. Az viszont fontos, hogy az ember reálisan lássa magát. Ha sikerülne nyernem, semmi sem változna. Legfeljebb több ismerősöm és több elfoglaltságom lenne. Az iskola mellett a helyi tévénél dolgozik, de nem a képernyő vonzza, hanem a szerkesztés, mert szerepelni nem szeret. (Jakab) Igen mindörökké... Ez a mostani fogadalmunk örökös és visszavonhatatlan - erősítette meg tegnap az ötven éve kimondott igent Szabó Tibor jutái polgármester előtt és templomi szertartáson is Bodzái Lajos és hitvese, Monos Zsófia.- Cselédek voltunk mind a ketten, én már tizenhárom évesen szolgáltam - emlékezik Bodzái Lajosné. - 1948- ban, nyáron ismertük meg egymást, aztán a rokonok útján üzengette Lajos a házassági szándékát. Szüret idején kezdett hevesen udvarolni, amit magam is jó szívvel fogadtam. November 23-án már megtartottuk az esküvőt. A szülőkkel éltek egy fedél alatt több mint tíz évig. Három gyermekük született, Lajos fiukat ötévesen elvesztették. A feleség dajka volt az óvodában, a férj perzselő napon, csikorgó fagyban útőr- ként kereste a család kenyerét, nehéz munka árán taníttatta gyermekeit. - Útkaparó- nak mondták akkor, de nem is volt ennyi gödör, mint manapság - teszi hozzá Bodzái Lajos önérzetesen. Tegnap a két gyermek, az öt unoka és a dédunoka ZsóBodzai Lajos és felesége megerősítette fogadalmát fotó: kovács fi után a fél falu kívánt hosz- szú, boldog életet a templomból kilépő, tisztességben megőszült házaspárnak. Meg a jutái hagyományőrző együttes, amelynek Bodzái Lajosné alapító tagja, s az üveges táncot egyenes derékkal ropja hetvenhárom évesen is. Isten adja, hogy még nagyon sokáig... Katona Csongor Harmadik oldal Golyó egy kutyáért Kioperálták a golyót a siófoki Kovacsik János hatodik gerinccsigolyájából a kaposvári kórház idegsebészetén. Tóth István azért lőtte nyakon egy méternyi távolságból, mert bántotta a kutyáját. — A rendőrök úgy tudják a tanulóktól, hogy Tóth nem is rúgott bele a kutyába, csak hergelte azt. A balul elsült történet tehát így fest: A férfi bement egy boltba, a kiskutyáját pedig egy ott parkoló autóhoz kötötte. Benn éppen tv-ről alkudozott, amikor felfigyelt arra, hogy a kutya vonít. Kisietett, szóváltásba keveredtek, aztán eldördült a Flobert. Kovacsik Jánost megoperálták. A sérülés nyolc napon túl gyógyul, az ügy tehát súlyos testi sértésként folyik tovább. A büntetési tétel jelentősen emelkedhet, ha a golyó maradandó károsodást okoz. Erre az orvosok szerint sajnos van esély. Biztosat azonban csak a következő 6-12 hónap után lehet tudni. Az ötvenhat éves Tóth István a rendőrségi kihallgatáson azt mondta: hiába kérte a férfit, hogy ne rutaija a kutyáját. Aztán rettenetesen ideges lett. Arra, hogy Kovacsik János miért hergelte vagy rugdalta a kutyát, ez idáig nem derült fény. A tanúk szerint a nehézsorsú férfi állítása, hogy a kutya rátámadt és megharapta, nem igaz. A tettes a helyszínen maradt, ott vették őrizetbe. Ruháját átkutatták és egy komolyabb fegyverhez való éles lőszert is találtak a zsebében. A kiskutya egyébként nehezen meghatározható fajtájú, úgymond korcs. De - úgy látszik - a gazdája nagyon szereti. A Flobert pisztoly tartásához nem kell engedély. Újra napirendre került, hogy szigorítani kellene a fegyvertartási szabályon és akkor a hatóság bevonná a magánhasználatban levő fegyvereket azoktól, akiknél a tartás nem roppant indokolt. Az elképzelés megvalósítását nehezíti, hogy nincs nyilvántartás a légpuskákról Flobert pisztolyokról. Az sem tisztázott, hogy ki kártalanítja a tulajdonost. Mert a fegyverek ára is 25 ezer forintnál kezdődik. (Czene) A KISLÁNY HIABA KONYORGOTT Tizenegy év a késelésért Tizenhárom éves gyermeket szurkait össze Mesztegnyőn április 17-én este egy férfi. Pápai Lajost - a tettest - a Somogy Megyei Bíróság dr. Makai Lajos büntetőtanácsa — elsőfokon — 11 évi fegyházra ítélte. A bíróság a 30 éves, büntetett előéletű mesztegnyői Pápai Lajost nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek; ezért 11 évi fegyházra ítélte és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Pápai Lajos 1998. április 17-én csigát gyűjtött, s közben szép lassan berúgott. Este hét órakor azzal kopogott be egy mesztegnyői porta ajtaján, hogy salátát akar venni. Amikor megtudta, hogy a házban egyedül van a 13 éves kislány, már megváltoztatta eredeti szándékát: minden áron pénzt akart szerezni. A gyermekkorú sértett fejéhez egy hegyes, leköszörült élű kést tartott és megfenyegette. A kislány megpróbált eleget tenni a „kérésének”, annak, hogy a lakásban levő pénzt adja oda neki. Közben a támadó a ruhájánál fogva ránci- gálta végig a lakásban, de hiába kutatott pénzt, nem talált. Az ezután követelt ékszerek értékével sem volt elégedett, elvette szerencsétlen áldozatának ezeregyszáz forint zsebpénzét, összekupor- gatott pfenningjeit, schilling- jeit és 10 német márkáját. Ezután még mindig tovább követelőzött, s a késsel a kislány felé szúrt. A gyerek úgy próbált védekezni, hogy kezével megmarkolta a kést, de a fájdalomtól azonnal el is engedte. Hiába könyörgött, Pápainak, hogy ne bántsa, a férfi mellkason szúrta, majd a homlokán és a combján is megsebezte. A fiatal lány elvesztette az eszméletét, később pedig mozdulni sem mert: halottnak tetette magát. Amikor Pápai távozott, az erősen vérző sértettnek annyi ereje volt, hogy a szomszédba segítségért menjen. A mentők a kislányt közvetett életveszélyes állapotban szállították a marcali kórházba. A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte egyebek között a vádlott büntetett előéletét, ittas állapotát, valamint azt, hogy rendkívül gátlástalan módon gyermekkorú, kiszolgáltatott sérelmére követte el a bűncselekményt. Enyhítőként vette figyelembe beismerő vallomását. A vádlott és védője enyhítésért, az ügyész súlyosítá- sért föllebbezett. Jogerős ítéletet majd a Legfelsőbb Bíróság hoz. (Tamási)
