Somogyi Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-11 / 264. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1998. november 11., szerda Somogyi Tájak 5 Buszváró az álom Kisgyalán Az önkormányzat hiába tervez, nem marad pénze. Ha befizetjük a gyerekek utáni összeget, meg hozzájárulunk a körjegyzőség működtetéséhez és az egészségügyi kiadásokhoz, szinte üres lesz az önkormányzati kassza. Csonka József kisgyaláni polgár- mester mondta ezt. A 300 lelkes kis településnek a Szabadság téri, mintegy 1000 méteres szilárd burkolatú út megépítésével elapadtak a forrásai, ám a testület nem mondott le egy új buszmegálló sziget kialakításáról. Ehhez valamint egy új úthoz remél pénzt az önkormányzat. A takarmánybolt hamupipőkéje Többet is kereshetnének a pedagógusok Nehéz az iskolatáska Az ódon, idő tépázta rakták épület ajtajában fiatal lány lesi a vigasztalanul szemerkélő esőt. Vékony alakját szinte elnyeli a nyitott ajtó mögött tátongó sötétség. Az omladozó falu belső térben egymásra rakott, hatalmas zsákok. A tápok, koncentrá- tumok elviselhetetlen bűzt árasztanak. SOMOGYSZIL — A takarmánybolt vezetőjét helyettesítem, már két hete — mondja a 20 éves, kaposvári Simon Judit. — Kórházba került, és úgy gondoltam, elvállalom. Jól jön az a kis pénz. Kaposváron már van a gabonaforgalminak egy takarmányboltja, melyet az anyukám vezet. Amikor hazaérek, neki is segítek. Judit kereskedelmi üzletkötői végzettséget szerzett. Hetente háromszor, reggel hat órakor csörömpöli ki az ágyból a vekker. 8-11 óra között várja a talicskával, kézikocsival igyekvő, jobbára idős embereket. — Jó, ha megvan a napi 30 ezer forintos forgalmam. Az egyedülálló öregek a háztájiba viszik a takarmányt, leginkább koncentrátumokat. A nagy zsákok láttán elámu- lok. Ki emeli, cipeli a mérlegre? — Én. De néha az öregek is segítenek — mondja mosolyogva. Meggémberedett kezére téved tekintetem, s a sarokban izzó kis kályhára; a hatalmas, kitárt ajtón rendre elillan a meleg. A falak embermagasságig vizesek, omladoznak. — Nem ez a legszömyűbb — szólal meg, mintha olvasna gondolataimban. — A patkányok... Némelyik akkora, mint egy nyúl. A mázsa alól jönnél elő, meg onnan — mutat a közfalon lévő, rosszul záródó vasajtóra. — Ott egy ember lakik egyedül. Melléig ér a szakálla, pedig fiatal. Nem tudom, miből él, mert boltba menni még sosem láttam. Ha néha kijön, megijedek tőle. A patkányok elől meg fölállok a padozatra. Megvárom, amíg jóllaknak, aztán úgyis elmennek. — Meg kell becsülni ezt a lányt — mondja határozottan egy most érkező vásárló. Horváth Irén az Iparos utcáig biciklijén tolja a tápot. Huszonnégy évig voltam postai kézbesítő. Beteg lábam nem bírta a sok gyaloglást. Négy éve nyugdíjasként nevelem a háziállataimat. Ez a lány nem olyan, mint a többi fiatal. Dolgos, becsületes. Ritkaság számba megy. A gyér forgalomban Judit elmélázik a világ során. Számolgatja, mire mennyi jut a valamivel több mint húszezer forintjából. Tízet — mint mondja — félretesz. Valamennyit anyjának is ad a konyhára. A maradékkal számolhat. Az órát lesi, mikor lesz tizenegy. Várnai Ágnes Az idős emberek megbecsülik Simon Juditot fotó: török anett Szakály Józsefné is itt tanulta a betűvetést FOTO: TOROK ANETT Négy éve nem tudjuk rendesen kifestetni a tantermeket; a két falugondnok javítgatja csak a hibákat. Felújításra, festésre nem kaptunk pénzt. Lesz Gyula, a somogyszili iskola igazgatója fakadt ki, amikor arról kérdeztem, mikor szépül meg az épület. SOMOGYSZIL A talajvíz kikezdte a falakat, s másfél méter magasan hullik a vakolat. Nemcsak a termek, az igazgatói szoba is nedvesedik. Megtudom; az önkormányzat sem akarja már elodázni a felújítást; hamarosan leveretik a vakolatot. A folyosó is felújításra érett. Bokatörő betonon jutunk az épületbe... Örülnének a pedagógusok, ha mielőbb megszépülne az 18. osztályos iskola, amelyben száztíz gyerek tanul - a 3-4 és az 5-6. osztályosok összevontan. Mivel többnyire közepes képességű gyerekek járnak az intézménybe - minden harmadik cigány a pedagógiai programban az alapkészségek fejlesztését hangsúlyozzák, a számítástechnikai oktatást, valamint a mindennapos testnevelést. S hogy milyen a pedagógusok közérzete? Az igazgató állítja: jó, bár tisztában van vele: plusz járandóságra nincs lehetőségük. Az önkormányzat elvette a pedagógusföldet, megszüntette a letelepedési segélyt, és a szolgálati lakásoknak is csak egy részét újították fel. Talán ezért változott éveken át tantestület. A tizenegy pedagógus közül - Lesz Gyulával együtt - három a helybeli. Szakály József egy kaposvári szakközépiskolától vált meg, hogy szülőfalujában tanítson. A fiatal tanáremberre nemcsak a lurkók figyelnek, hanem az egyházközség tagjai is. Ő a falu kántora. Matematikát, fizikát és éneket oktat; a zene már gimnazistaként megbabonázta. Énekel, orgonái a miséken, s azt vallja: ilyenkor közelebb van Istenhez. Felesége óvodapedagógus, de megszerezte a tanítói diplomát is. Most másodikos gyerekek figyelnek rá. Szakályné is az ódon falak között tanulta a betűvetést, a számtant. Ezért vonzódik érzelmileg is az iskolához, a faluhoz. Elmehettek volna, de itt építkeztek, s most már minden Somogyszilhez köti őket: a kollégák és a tágra nyílt, őszinte gyerekszemek. Kovácsné Balogh Éva földrajz-testnevelés szakos, és naponta jár ki Kaposvárról. Azt mondta: elég megterhelő ez, de húszéves szakmai múlttal a háta mögött is vállalja.- Kicsit nehezek ezek a gyerekek - véli. - Speciális bánásmódot igényelnek, de nekem ez örömet jelent. - Némelyiküknek torz az értékítélete, s nekünk, pedagógusoknak kell felnyitni a szemüket a jóra, az értékre. Korábban rendszeresen részt vettek a falubeliek az iskolai programokon, ám fokozatosan elmaradtak. Többen úgy vélik: a szülői közöny már otthon érzékelhető: keveset foglalkoznak gyerekükkel. Pedig rájuk férne. Többségük ugyanis magatartászavaros, s nehéz nekik az iskolatáska. Lőrincz Sándor Közösségi ház a pusztán Inámpuszta Már alkudnak egy inámpusztai lakóházra, ugyanis a göllei ön- kormányzat közösségi célokra vásárol egy épületet. A pusztán kétszázan élnek, s az inámpusztaiak régóta nem tudnak összegyűlni egy helyen. A képviselő-testületnek is gond, hogy nincs hol megtartaniuk a kihelyezett üléseket. A többfunkciós közösségi házban egy orvosi szoba is helyet kap, és itt működtetnének egy idősek klubját is. Az épületvásárlásra, a közösségi ház felújítására, átalakítására és a berendezési tárgyakra a közeljövőben 2,3 millió forintot fordítanak. Fekete napok Nem irigylem a kis települések iskolaigazgatóit. Hadakozniuk kell az önkormányzatokkal, hogy ne „kegyelemkenyéren” tartsák az oktatási intézményeket. Arról nem is szólva: a falu iskolája sok helyen szellemi központ. S hogy az is maradjon, nem csonkítani kellene a költségvetésüket, hanem növelni. Különben menekülnek a pedagógusok. Lesz Gyula somogyszili igazgatónak is évekig amiatt főtt a feje: ki és mikor jelenti be, hogy búcsút int az iskolának. Nem véletlenül tartotta fekete napnak augusztus 31-jét: rendre akkor szóltak a direktornak, hogy odébbállnak. Egy természetes fluktuáció minden tantestületben van, de az felettébb különös, ha egy kis tantestület kétharmada veszi a kalapját. Most - legalábbis úgy tűnik - Szilban megállt a pedagóguselvándorlás. Kevesen vállalják a mindennapos kijárást másutt is. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy Kaposfőn is gyakran találkoztak új arccal a gyerekek. Éppúgy, mint Csökölyben, ahol az iskola minden harmadik tanulója cigány. Simon Endréné is lasszóval fogott új pedagógusokat augusztusban a régiek helyére, akik kecsegtetőbb bérért máshol álltak katedrára vagy elhagytál a pályát. Ka- darkúton szintén kapkodta a levegőt Horváth Sámdomé igazgató, aki ugyan nagy nehezen szerzett egy magyarnémet szakos fiatal tanárt, ám az két hét után egyik reggel bejelentette: felajánlottak neki Kaposváron egy középiskolai katedrát. Új órarend készült, de a szülők máig méltatlankodnak: mit képzelnek a vezetők, hogy állandóan cserélgetik a pedagógusokat. Mintha ők tehetnének róla... (Lőrincz) Jöttment marad a betelepülő Még néhány nap, és Fonóban elkezdik a vezetékes gáz építését. A helybelieket arról kérdeztük: a gázon kívül mi hiányzik a falujukból? Fonó Bálizs Pétemé csaknem harminc éve költözött Zimány- ból Fonóba. Most az egyik vegyesboltot vezeti. Azt mondta: jó lenne, ha a gyerekek helyben járnának iskolába, óvodába, de azzal is tisztában van: az önkormányzat neip tudná fenntartani az oktatási intézményt. Úgy véli: hiányzik a vándormozis és pénzes vevőből is lehetne több, bár tudja: nincs pénze az embereknek. Keveset van odahaza Fonai Sándorné. Átképző tanfolyamra jár, mert munkanélküli lett. Neki - sok fonóival együtt - a biztos munkahely hiányzik legjobban. Abban bízik: a tanfolyam után el tud majd helyezkedni. - Annak viszont örülök, - mondta -, hogy több üzlet is van a faluban, s így nem kell sokat gyalogolni.- Tizennégy éve élünk itt, de még nem fogadtak be bennünket - állítja Lenkainé Baráth Zsuzsanna növényvédő üzemmérnök. - A betelepülő jöttment marad, mindegy, hogy megpróbálja keresni a kapcsolatokat. Férjemmel Szentgáloskéren töltöttük a gyakorlóéveinket, az kedves falu volt, nyílt szívű emberekkel. Fonó lakói zárkózottak, s évtizedek múltán is idegennek számít az ide költöző. Háztáji agro- nómusként dolgoztam itt is, sok embert megismertem, de bárhogy is próbálkoztam, sehogy sem volt jó. Lenkainé hiányolja a játszóteret és a rendezvényeket is. Leginkább a falunapot, amely szerinte összehozná az embereket, s ha- gyománynyá válna, és új közösségek alakulnának. - Amikor ide jöttünk még volt mozi, - mondta - ma már az sincs, pedig sokan megnéznék a filmeket. L. S. Hírek Pingpongasztal ajándékba Egy pingpongasztalt nyert a Magyar Asztalitenisz Szövetségtől a kapós- mérői Hunyadi János Általános Iskola. Az ajándékot Dómján Tamás, a megyei szövetség elnöke és Antal Csaba, a szövetség titkára adta át a gyerekeknek, akik nyomban ki is próbálták az új asztalt. A kapós- mérői tanulók egyébként rendszeresen, s jó eredményekkel szerepelnek a megyei bajnokságokon. Jégbe fagyva A nagy régészeti szenzációt keltő jégbe fagyott ember öltözetében tart játszóházat pénteken 14 órától a somogyjádi Illyés Gyula Általános Iskolában Eöry Béla. A balatonberényi múltkutató az ősember eszközeit is bemutatja, és a régészet titkairól mesél. Filmesek randevúja Dombóváron rendezték meg a XDÍ. néprajzi és természetfilm fesztivált. Díjat kapott Róka Ildikó-Móczár István (Cirkuláris), Bemáth Gyula (Egy csepp maszat) alkotása. A Magyar Amatőrfilm Szövetség díját Hencz Lajos kapta (Tavaszi zsongás), a néprajzi szakmai díjat pedig Simon András-Kupó Jenő. Két kategóriában adtak ki első díjat: Kocsis Péter (Vigasztalást kívánok, Én már félig magyar vagyok) filmjeiért illetve a Tengeralatti Kutatócsoport-Ecofilm Egyesület: (Tengeralatti történetek I-IL, A kor- moránzátony amforái). Cserénfai nyugdíjasok Idősek napját rendeznek szombaton délután Cserénfán. A 271 lelkes Surjánvölgyi településen működő nyugdíjas klub tagjai versekkel, népdalokkal, most lépnek először közönség elé. A programsorozat szentmisével kezdődik, bemutatkoznak az óvodások, s az iskolások is. A cserénfai nyugdíjasok a gálosfai és a kaposgyarmati klubtársaikat látják vendégül. Klub Mosdóson Régi vágyuk teljesül a mosdósi nyugdíjasoknak, ugyanis ma tartja alakuló ülését az idősek klubja. A polgármesteri hivatal nagytermében gyűlnek össze a mosdósi öregek, s azt tervezik, hogy rendszeres programjaikkal egyre több helybelit bevonnak közösségükbe. Eladták a kukoricát Még mintegy ezer tonna búzát tárolnak az igali Aranykalász mezőgazdasági szövetkezetben. A kukorica sorsáról is intézkedtek: összesen 370 vagonra kötöttek szerződést, amiből mintegy 1000 tonnát már elszállítottak.
